Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-04 / 53. szám, péntek

ÚJ szú 3 1983. III. 4. EL NEM KÖTELEZETTEK Delhiben tanácskoznak a mozgalom külügyminiszterei (ČSTK) - Az indiai fővá­rosban tegnap megkezdő­dött az el nem kötelezett or­szágok külügyminiszterei­nek kétnapos ülése, amelyen a mozgalom időszerű prob­lémái, valamint a hétfőn kez­dődő csúcsértekezlettel kapcsolatos kérdések sze­repelnek napirenden. A miniszteri tanácskozás elnö­kévé Naraszimha Rao indiai kül­ügyminisztert választották meg, aki bevezetőül beszédet mondott. Többek között hangsúlyozta, hogy az ülésre kiélezett nemzetközi helyzetben kerül sor, s a mozga­lom kettős feladat előtt áll: elhárí­tani a háborút és konszolidálni a béke és biztonság erőit. A moz­galom valamennyi tagja tudatában van annak, hogy igazságos ala­pokra kell helyezni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. Ebben a helyzetben elsőrendű fontossá­gú az el nem kötelezettek egysége, ereje és szolidaritása - hagsúlyoz- ta Rao. Isidoro Malmierca kubai kül­ügyminiszter, a miniszteri tanács­kozás leköszönő elnöke felszólalá­sában annak a reményének adott hangot, hogy India vezetésével a mozgalom leküzdi az előtte álló akadályokat és problémákat. A teg napi tanácskozáson felszó­laló külügyminiszterek aggodalmu­kat fejezték ki a kiélezett nemzetkö­zi helyzettel kapcsolatban, s egyöntetűen arra szólítottak fel, hogy a mozgalom őrizze meg egy­ségét. Delhiben ugyancsak tegnap kezdődött meg a mozgalom politi­kai és gazdasági bizottságának ülése, amely feladata annak a nyi­latkozattervezetnek az elkészíté­se, amelyet a csúcstalálkozó elé terjesztenek. A csúcstalálkozó színhelyére megérkezett csütörtökön Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitká­ra, aki megfigyelőként vesz részt a tanácskozáson, s azon beszédet is fog mondani. Delhiben bejelentették, hogy a Béke-világtanács március első hetét az el nem kötelezett országok mozgalmával való szolidaritási hét­té nyilvánította. A Patriot című indiai lap tegnapi cikkében egyebek között a csúcstalálkozón való kambod­zsai képviselet kérdésével foglal­kozik. A cikk rámutat: az ASEAN- országoknak az az igyekezete, hogy a legfelsőbb szintű találkozó­ra Kambodzsa képviselőjeként az ún. „demokratikus Kambodzsa el­nökét“, Norodom Szihanukot hív­ják meg, nem járt eredménnyel. A szerdán véget ért előkészítő tárgyalásokon ugyanis olyan dön­tés született, hogy a kérdést csu­pán a külügyminiszteri konferenci­án vetik fel, a csúcsértekezlet na­pirendjéről leveszik. A SALVADORI PARTIZÁNOK ÚJABB VÁROST FOGLALTAK EL (ČSTK) - A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front csa­patainak sikerült elfoglalniuk Deli- cias de Concepción várost Mo- razan tartományban - jelentette tegnap a Venceremos partizán­adó. E fegyverténynek nagy straté­giai jelentősége is van, mivel az említett kisvároson keresztül ha­lad az az egyetlen autóút, amely észak-déli irányban egész Mora- zánt átszeli. Az elmúlt napokban a partizánok San Francisco Gote- ra városban, a tartomány köz­pontjában is több fontos katonai objektumot támadtak. Usulután tartományban, mintegy 100 kilo­méternyire a salvadori fővárostól már negyedik napja folynak a har­cok Jiquilisco városért. A partizá­nok rádióadója szerint a kormány­csapatok emberéletben és hadi- technikában egyaránt súlyos veszteségeket szenvedtek. A par­tizánok jelenleg ellenőrzésük alatt tartják Morazan tartomány egész északi felét, és folytatják előrenyo­mulásukat déli irányban. PUCCSKÍSÉRLET GHANÁBAN (ČSTK) - Ghanában hivatalo­san közölték, hogy katonák és polgári személyek egy csoportja puccskísérletet hajtott végre. Az accrai rádió szerint az államcsíny­kísérletet vasárnap leplezték le. A hatalomátvételt előkészítő ki­lenc katonát letartóztatták. Abban a házban, amelyben a puccs szer­vezői bújtak meg, nagy mennyisé­gű fegyvert, többek között géppus­kákat, rakétákat találtak. A pucs- csisták Ghana több vezetőjének, köztük Jerry Rawlings államfő meggyilkolására készültek. Ghana súlyos gazdasági gon­dokkal néz szembe. Az alapvető élelmiszerek hiánya jelentős mér­tékben hozzájárul az ingatag poli­tikai helyzet kiéleződéséhez. A fe­szültségek forrása nyilván az is, hogy néhány héttel ezelőtt Nigériá­ból mintegy 2 millió ghanai volt kénytelen hazatérni. GENFBEN újabb plenáris ülést tartottak az európai nukleáris fegyverek kérdéséről, illetve a ha­dászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről tárgyaló szovjet és amerikai küldöttségek. MARTIN DZÚR hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter a cseh­szlovák néphadsereg küldöttségé­nek élén tegnap Etiópiából Mo- zambikba érkezett. AZ INDIAI ASSZAM szövetségi államban háromnapos viszonyla­gos nyugalom után ismét véres összecsapásokra került sor. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK interparlamentális csoportjai veze­tőinek konzultatív találkozója szer­dán ért véget Budapesten. KÖZÉP-AMERIKAI KŐRÚT­JÁNAK első állomására, Costa Ricába érkezett szerdán II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő a térség 7 országába, valamint Haitiba látogat el. EGYIPTOMI - AMERIKAI - IZ­RAELI hármas megbeszélések kezdődtek a Szuezi-csatorna part­ján fekvő Iszmailiában az Egyip­tom és Izrael közötti határvitákról. A SPANYOL PARLAMENT jó­váhagyta a kormánynak azt a ren­deletét, amely alapján állami kéz­be vették az ország egyik legna­gyobb magáncégét, a Rumasa vállalatot. A BANGLADESI HATÓSÁ­GOK szabadon bocsátottak 27 el­lenzéki személyiséget, köztük Mo­hammed Frahadot, a kommunista párt főtitkárát, akiket a közelmúlt­ban a dhaccai zavargások alatt tartóztattak le. szerint Libanon amerikai megszál­lása hosszú évekig fog tartani. S nem utolsósorban lényegesen növelni kívánják az amerikai kato­nai személyzetet, s az akcióba egyre nagyobb mértékben bekap­csolódnak a NATO-beli szövetsé­gesek is. Senkit nem téveszthetnek meg Washington álszent kijelentései arról, hogy az amerikai csapatok nem maradnak libanoni területen, ha kivonják az összes külföldi, mindenekelőtt a szíriai csapato­kat. Ez csupán kelepce. Damasz­kusz egyértelmű álláspontot foglal el: amint az izraeli agresszor egy­ségei, amelyek Szíriára nézve is veszélyt jelentenek, távoznak Li­banonból, a szíriai katonák távo­zásával kapcsolatban nem lesz semmilyen nézeteltérés Libanon és Szíria között. A „szíriai jelen­lét“ kérdését mesterségesen na­gyították fel, hogy ezzel indokol­hassák az amerikai tengerészgya­logosok libanoni tartózkodását. Mint ismeretes, az USA-nak már régen fáj a foga libanoni terü­letekre. Az amerikai tengerész- gyalogosok már 1958-ban partra szálltak Libanonban, s Washing­ton most úgy képzeli, hogy csupán karnyújtásnyira van régebbi céljai­nak megvalósításától. Ez szembe­tűnik az ún. béketárgyalásokon is, ahol az izraeli és amerikai küldött­ség nyomást akar gyakorolni Bej­rútra. Izrael most saját biztonsá­gára hivatkozva szeretné meg­őrizni katonai jelenlétét Libanon­ban, és magához láncolni ezt az országot, többek között gazdasági eszközökkel is. Ez a tárgyaláso­kon elfoglalt izraeli álláspont lé­nyege. Tel Aviv olyan elfogadha­tatlan igényeket támaszt, hogy Li­banon déli részén alakítsanak ki „biztonsági övezetet“, s itt kém­központokat állítsanak fel izraeli személyzettel és így tovább. Gya­korlatilag arról van szó, hogy liba­noni területeket szeretne „leszakí­tani“, s rákényszerítse Bejrútot a kapituláns feltételek elfogadásá­ra. Hiszen a megszállók fegyverei­nek árnyékában'folynak a tárgya­lások! Tel Aviv a megszállt libanoni területek kihasználását már meg is kezdte, Dél-Libanont egy újabb, ezúttal Szíria elleni agresszió híd­főállásává változtatja. Itt nagyará­nyú csapatösszevonásokat hajt végre, kémállomásokat, fegyver­raktárakat létesít. Keresi a leg­megfelelőbb módját annak, miként nyelje el ezeket a libanoni terüle­teket: nem véletlen, hogy az Izra- el-barát Haddad őrnagyot nevezte ki e területek „urának“. A problé­ma lényege tehát az, hogy Izrael nem akar Libanonból kivonulni, Washington pedig Tel Aviv kezére játszik. Ezt a célt szolgálják az amerikai elnök javaslatai Izrael „északi határai sérthetetlenségé­nek“ biztosítására - mintha bárki is fenyegetné Tel Avivot. Ezzel természetesen az amerikai csapa­tok tartós libanoni berendezkedé­sét szeretné elérni. Tipikusan im­perialista taktikáról van szó. Liba­nont katonai-stratégiai támasz­ponttá akarják változtatni, amely összhangban van az amerikai im­perializmus hegemonista céljaival, melyek szerint a közel- és közép­keleti fegyveres beavatkozások­hoz egész támaszponthálózatot kívánnak kiépíteni. A Pentagon megvetette lábát a Sínai-félszige- ten, támaszpontrendszert épített ki az Indiai-óceán térségében, re- pülőgép-anyahajókat és deszant egységeket vont össze a Perzsa­öböl térségében és felállította a 19 ázsiai és afrikai ország ellen irá­nyuló amerikai fegyveres erők központi parancsnokságát. Nyil­vánvaló, hogy most a libanoni te­rületeket is meg akarja szerezni. Az amerikai-izraeli tervek megva­lósítása lényegében a közel-keleti térkép revízióját jelentené. Az események ilyen alakulását meg kell akadályozni, égető szükség van a BT és az ENSZ-közgyűlés ide vonatkozó határozatainak megvalósítására, amelyek követe­lik az összes izraeli katona kivoná­sát a nemzetközileg elismert hatá­rok mögé. Csak ez biztosítja Liba­non függetlenségét, szuverenitá­sát és területi egységét, s a Szov­jetunió is erre fog törekedni a jö­vőben. — KOMMENTÁRUNK — Olajárvita S zellemesen tette fel a na­pokban az egyik lap a talá­lós kérdést: mi az, aminek, ha emelkedik az ára, szitkozódunk, de ha csökken, akkor sem merünk lelkesedni. Természetesen az olaj ez a portéka, amelynek világiaci árszintje az utóbbi hetekben egyre meredekebben zuhan. Jelenleg mindenképpen merőben más helyzet állt elő az olajpiacon a ko­rábbi évekhez viszonyítva, hiszen egy évtizeden át megszakítás nél­kül állandóan felfelé kúsztak az árak és az 1970-es évek árszintjé­nek a tízszeresét is elérték. A szakemberek sejtették, hogy ez a végtelenségig nem folytatódhat így, hiszen az olajfogyasztók- köztük elsősorban a harmadik világ legszegényebb országai- képtelenek hosszútávon kifizetni a horribilis olaj számlákat. Csak azt nem tudták pontosan, hogy mikor következik be a fordulat és a piac túltelítettsége mikor indítja el az árcsökkentések sorozatát. Hogy ez éppen most követke­zett be, nagyjából három okra ve­zethető vissza: a takarékossági intézkedések, a gazdasági vissza­esés és az enyhe tél miatt keve­sebb olaj fogyott, mint korábban. Az OPEC, a 13 fejlődő országot tömörítő olajexportáló-szervezet is súlyos dilemma elé került: az olajbőség ellenére lehetőleg tarta­ni akarta a két évvel ezelőtt 34 dolláros árban maximált hordón­kénti olajárat. Az árszintet úgy próbálta fenntartani, hogy a tagor­szágokat a napi kitermelés vissza­fogására ösztönözte. Csakhogy kezdettől fogva heves viták pat­tantak ki akörül, hogy ki mennyivel kevesebbet hozzon felszínre a ko­rábbi mennyiségnél. Egyik tagál­lam sem szerette volna, ha az ő termelési kvótájából csípnek le legtöbbet. Az egység hiánya teljes zűrzavarhoz vezetett az OPEC-en belül. Csak papíron létezett a kö­zös 17,5 millió hordós napi kiter­melési plafon, mert együttvéve ezt a szintet túllépték. De a hivatalos 34 dollár is csak elméleti árnak számított, hiszen ilyen magas áron túlkínálat miatt nem volt ke­lendő az OPEC-olaj. A nagy olaj­vásárlók inkább a norvég és brit olaj felé orientálódtak, mert a lon­doni, illetve oslói kormány a múlt hónapban 3-3,5 dollárt engedett az árból. Ha az OPEC nem akart saját olajába fúlni, sürgősen meg kellett állapodnia az új, alacsonyabb kö­zös árban. Erről azonban ülések sorozatán sem sikerült közös ne­vezőre jutni. A tagállamok abban egyetértettek, hogy csak az ol­csóbb olaj lehet versenyképes. Helyzetüket súlyosbította, hogy a brit és norvég példa nyomán az OPEC-hoz tartozó Nigéria is kilé­pett a sorból és egyoldalúan 5,5 dollárral leszállította az árat. Ez fordulópontot jelentett a szervezet életében, hiszen az OPEC 22 éves fennállása alatt nem volt pél­da arra, hogy valamelyik tagállam hivatalosan önkényesen csökken­tette volna az árat. A nigériai lépés tehát tulajdonképpen közös ár­rendszer összeomlását jelentette, és lényegében árháború indult el az OPEC-en belül. A héten Genfben, Rijadban, Párizsban, majd Mexikóvárosban is intenzív tárgyalások folytak az új OPEC-olajárról, miközben a rot­terdami szabadpiacon már 27 dol­lár körül jegyezték az olajárat. Az OPEC legnagyobb exportőre, Szaúd-Arábia és több öbölmenti ország már második hete az OPEC rendkívüli ülésének össze­hívásán fáradozik, amelyen az új egységes OPEC-árról kellene döntést hozni. A hét végére terve­zett csúcs megtartása még mindig bizonytalan. Ha ezekben az órák­ban sikerül is áthidalni az árkér­désben mutatkozó ellentéteket, il­letve, ha holnap-, holnapután dön­tés születik az új árszintről, ezzel valószínűleg még korántsem zárul le az OPEC válsága. Irán ugyanis máris jelezte, hogy továbbra is „rakoncátlankodik“, mert bár­mennyi legyen is az új ár, Teherán két dollárral olcsóbban fogja adni olaját, hiszen az Irakkal folyó ha­tárháború töméntelen pénzt emészt fel. Az OPEC válsága nemcsak a kartell tagjait aggasztja, hanem a nyugati bankokat is. Ezekben helyezték el ugyanis az elmúlt években befolyt petrodollár-mil- liárdjaikat az olajexportálók és a tő­kés pénzügyi körök ezekből nyúj­tottak hiteleket. Az új helyzetben az olajtermelők egyre inkább kénytelenek hozzányúlni dollárbe­tétjeikhez, sőt némelyek már eze­ket is felélték és hitelfelvételre kényszerültek. Ezért bankszakér­tők aggódva figyelik ezt a folyama­tot, mert hiteltőkéjük alaposan megcsappan, ha az OPEC-orszá­gok egymás után kiveszik betétjei­ket. Ez az oka annak, hogy nem lehet örülni akkor sem, ha csökken az olajár, hiszen alapjaiban ráz- kódtathatja meg a nyugati pénzü­gyi rendszert. Szaúdi kormánykörökben teg­nap közölték, hogy küszöbön áll az OPEC-válság megoldása, a tag­országok a megegyezés irányá­ba tartanak. Az érdekegyeztető tárgyalások azonban egyelőre nem túl biztatóak, mert még min­dig túl nagyok a véleménykülönb­ségek a tagállamok között az olajár kérdésében. P. VONYIK ERZSÉBET Demokrata párti szenátorok az atomfegyverek befagyasztása mellett (ČSTK) - Az amerikai képvise­lőház külügyi bizottságának de­mokrata képviselői szerdán, a bi­zottság ülésén a lázas fegyverke­zés megállítására, a nukleáris ar­zenál befagyasztására, az atom­háború veszélyének csökkentésé­re szólítottak fel. A külügyi bizottság ülésén, me­lyen a fegyverzetellenőrzéssel kapcsolatos határozatot vitatták meg, Edward Markey szenátor kijelentette: a közelmúltban az amerikaiak többsége támogatta az atomfegyverek befagyasztásának gondolatát. A nép ráébredt arra, milyen nagy veszélyt jelent egy nukleáris háború - mondta. Mar­key a lázas fegyverkezés fokozá­sával vádolta a Reagan-kormányt. Az MX rakétákhoz hasonló fegy­verek egy nukleáris konfliktus ki­bontakoztatását, nem pedig annak megakadályozását szolgálják - je­lentette ki. Az állítólagos szovjet fölénnyel kapcsolatban figyelmez­tetett több katonai szakértő meg­állapítására, amely szerint az USA és a Szovjetunió között erőegyen­súly áll fenn. Franciaország Minimálbér-emelés, bányászsztrájk (ČSTK) - A francia kormány szerdai ülésén a legalacsonyabb bérek 3,6 százalékos növelését határozta el. Ebből 2,8 százalék jelenti az áremelkedések kiegyen­lítését, tehát a leggyengébben fi­zetett rétegek vásárlóereje 0,8 százalékkal nő. 1981 óta a balol­dali francia kormány tevékenysé­gének egyik elsődleges szem­pontja a minimálbérek emelése. A legalacsonyabb jövedelmű réte­gek vásárlóereje azóta 14,3 szá­zalékkal nőtt, míg általában a fran­cia lakosság vásárlóereje az utób­bi hónapokban némileg csökkent. Szerdán sikertelenül ért véget Dél-Franciaországban a carnaux-i bányászok tárgyalása a Charbon- nages de France állami bányatár­saság képviselőivel. A bányász­szakszervezet azt követeli, hogy vegyék vissza munkahelyükre a tavaly elbocsátott több száz bá­nyászt, a bányavezetöség pedig csak 35 új munkahelyet tud felkí­nálni. A sztrájk tehát, amely már három hete veszélyezteti a szén­medencében a termelést, folyta­tódik. *

Next

/
Thumbnails
Contents