Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám, csütörtök
1 VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG [ * i — " " — 1 < KOMMENTÁLJUK Egy „árnyékiparág“ válsága Minthogy a tőkés világ autóipara a legtöbb piacon súlyos értékesítési nehézségekkel küzd, nem rózsásak a gumigyártók perspektívái sem. Az iparág nehézségei azonban jórészt korábbiak, és eredetüket a hatvanas évek végének kedvező üzleti légkörében hozott termelésfejlesztési döntésekre lehet visszavezetni. Tévedett a Michelin? A hatvanas években a világon értékesített autógumi-mennyiség évi átlagban 9 százalékkal nőtt. Az évtized végén a Michelin cég tartósan kedvezőtlennek ítélte a piaci kilátásokat, s érettnek látta az időt a radiálgumik piacra dobására. {Minthogy ezek élettartama két-há- romszorosa a diagonál abroncsoknak, az új termék megjelenése hosszabb távon csökkentette a keresletet. A hetvenes évtizedben éves átlagban már csak 3 százalékkal lehetett több autógumit eladni. A világ autógumi-termelésében vezető szerepet játszó amerikai nagyvállalatok éppen a piac telítődésétől tartva halogatták a radiál- gumi-gyártásra való átállást. Ennek következménye, hogy míg Nyugat-Európa és Japán ma már több mint 95 százalékban radiál- abroncsokkal felszerelt személyautókat értékesít, az USA esetében ez az arány még mindig nem több, mint 60 százalék. A piac telítődése a korábbiaknál ismeretlen mértékben kiélezte a versenyt a vezető gyárak között, amelyek piaci részesedésük megtartása érdekében alapvetően kétféle vállalati magatartást követtek. Több nyugat-európai cég (így például a brit Dunlop és az olasz Pirelli, valamint a nyugatnémet Continental) a gazdaságos üzemméretek kialakítására egyesüléssel próbálkozott. A Michelin, a japán Bridgestone, illetve a műszaki lemaradást behozni kívánó amerikai nagyvállalatok a „menekülés előre“ stratégiájában, a gyártmányfejlesztés meggyorsításában látták a kiutat. Ez a stratégia azokat az alapvető irányokat követi, mint az autóipar műszaki fejlődésének az útjai a nyolcvanas években. Az egyik cél, hogy a gépkocsik üzemanyag-fogyasztásának csökkentésével párhuzamosan a gumiabroncsok úttartása és tapadása ne változzon. A Michelin e téren is úttörőnek bizonyult a TRX-E néven ismert, de egyelőre csak kis szériában gyártott gumikkal, amelyek 90 kilométeres 1979 1980 1981 1982 CD Ausztrália gazdaságnövekedési üteme □ A fejlett tőkés országok átlagos növekedési üteme Ausztrália és a fejlett tőkés országok átlagos növekedési üteme, százalékban óránkénti sebességnél mintegy 7 százalékos fogyasztáscsökkenést tesznek lehetővé a korábbi radiálgumikhoz képest. A műszaki fejlesztés másik fő iránya - ugyancsak az autóiparhoz hasonlóan - a gyártmányok élettartamának növelése. Vállalati fúziók A folyamat ugyanakkor minden valószínűség szerint az évezred végéig számottevően megnöveli a vállalati koncentrációt. Ennek egyes jelei már most is láthatók, köztük olyan világhírű cégeknél is, ÚJ PROGRAM AUSZTRÁLIÁBAN ígéretes kezdet ,,A most pusztító bozóttűz nagyobb károkat okozott, mintha tankhadosztályok vonultak volna végig Ausztrálián“ - e hasonlat Fraser volt miniszterelnök választási hadjáratán hangzott el. Robert Hawke munkáspárti kormánya gazdasági programját nehéz feltételek között kezdi meg. Hawke már egy ideje az ország legnépszerűbb politikusának számít, jóllehet csupán két éve tagja a Munkáspárt vezetőségének, s alig három hónapja, hogy a párt élére került. A választási kampány hátterét a gazdasági nehézségek festették feketére: alig két éve még javában tartott a fellendülés, amelynek elsősorban a kitermelőipar, a szén-, az olaj-, az uránbányászat volt a motorja. A világgazdasági bajok, a feldolgozó iparok nemzetközi válsága, a nyersanyagárak zuhanása, visszavetette az ausztrál bányászat exportbevételeit, de az idén a szárazság nyomán csökkennek a gyapjú- és húseladások is külföldön. Közben az infláció 12 százalékra gyorsult tavaly, mintegy 700 ezer ausztrál, a munkaképes lakosság 8-10 százaléka munka nélkül maradt. Legnagyobb részük az acél- és az autóiparból került az utcára. A gondokat csak tetézi, hogy az évszázad legsúlyosabb szárazsága pusztít Ausztráliában. Évtizedek óta először e hagyományosan gabona- exportőr ország kénytelen volt búzát importálni. A nyájakat megtizedelte az aszály és a választások előtt hetekig tomboló bozót- és erdőtűz is súlyos károkat okozott az állatállományban. A mezőgazdasági termelés az 1982-1983-as idényben - az előzetes becslések szerint - legkevesebb 20 százalékkal esett vissza. Ebben a helyzetben Hawke feladata igen nehéznek tűnik. Az új miniszterelnök gazdaságpolitikai elképzeléseit illetően már korábban hangsúlyozta, hogy átfogó gazdaságösztönző programra van szükség a bajban levő acélipari és bányaipari állami vállalatok megsegítésére, a munkanélküliség lefaragására, általános közmunkaprogramok végrehajtására, továbbá széles körű adócsökkentésekre a kis- és közepes jövedelműek helyzetének javítása végett. Időközben persze változott a kép: egyebek között kiderült, hogy a konzervatív kormány eltitkolta az államháztartás súlyos helyzetét, azt, hogy 4-5 milliárdos kiadási többlettel kénytelenek zárni a június 30-ával véget érő pénzügyi évet. Ezért a beígért adó- csökkentéseket a munkáspárti kormány kénytelen elhalasztani - közölte az elmúlt hetekben Robert Hawke. Változatlanul szerepel azonban programjában a féléve elrendelt bérbefagyasztás felfüggesztése és egy 400 millió dolláros közmunkaprogram keretében új munkahelyek teremtése. Leértékelte egyik első intézkedéseként az ausztrál dollárt, mégpedig 10 százalékkal. Ezzel nemcsak az ausztrál exporttermékek versenyképességét akarja javítani, de fékezni kívánja a külföldiek tőkemenekítését is: néhány hét leforgása alatt ugyanis 3 milliárd dollárnyi tőkét vontak ki az országból. Az ausztrál lapok rámutatnak: az új kormányfőnek szembe kell néznie a lakosság erősödő gazdasági nacionalizmusával, azzal a félelmével, hogy mint mondják, az idegen tőke kifosztja az országot. „Valaha Anglia farmja volt az ország, ma Japán bányája“ - ilyen és ehhez hasonló nézetek esetleg arra késztethetik az új kormányfőt, hogy korlátozza a külföldi részesedés mértékét - elsősorban angol, amerikai, japán tökéről van szó - az ausztrál bányavállalatoknál. (HVG) mint a Dunlop és a Pirelli, amelyek a hetvenes években sikertelenül próbáltak fúzióval védekezni a világpiaci térvesztés ellen. Úgy tűnik, hogy a leginkább tőkeerős, s a műszaki fejlesztésben is élen járó nagyvállalatok a jövőben már ezzel az eszközzel is élnek piaci helyzetük erősítése érdekében. A vezető világcégek koncentrációs stratégiája meglehetősen „kifinomult“. A Michelin például folyamatosan ügyel arra, hogy ne kapcsolja magához túl szorosan a kisebb vállalatokat, és azok megőrizzék önálló márkanevüket. így aztán esetleges csődjük nem jár komolyabb következményekkel az anyavállalatra nézve, ahogy ez például a francia Kiéber cég bukásakor is történt. 1980 óta több nemzetközileg ismert autógumigyár kényszerült arra, hogy beszüntesse, illetve más területekre irányítsa tevékenységét. Az Egyesült Államokban a Mansfield és a Mac- Creary cég ki vonult a pi acról, a nyugatnémet Phoenix ezentúl az ipari gumigyártásra, az olasz Pirelli pedig a kábelgyártásra koncentrálja erőit. A Semperit egyelőre csak az osztrák kormány jelentős anyagi segítségével tudott megmenekülni a csődtől. A Dunlop pedig valószínűleg átengedi nyugat-európai érdekeltségeinek egy részét a Michelinnek, hogy tevékenységét a harmadik világ piacaira összpontosíthassa. Több prognózis egybehangzóan állítja, hogy 15 év múlva már csak három-négy nagyvállalat képvisel jelentős súlyt a tőkés világ autógumi-piacán. A Goodyear, a Michelin és a japán Bridgestone mellett talán még az amerikai Fi- restone-nak vannak erre esélyei, ha hosszabb távra is konszolidálni tudja pénzügyi helyzetét, amely az elmúlt néhány évben alaposan megrendült, mert két nagy széria is hibásan került ki a gyárakból. Ha az előrejelzések teljesülnek, akkor olyan cégek stratégiája igazolódik, amelyek - mint a Michelin - a műszaki fejlődés meggyorsításával, a termékek élettartamának a növelésével bátran vállalták a nemzetközi kereslet jelentős csökkenését, mert arra számítottak, hogy ezáltal a gyengébb ve- télytársak esnek majd ki a versenyből. (F) INNEN - ONNAN A fogyasztási szövetkezetek fejlődése Afganisztánban Afganisztánban a fogyasztási szövetkezetek mintegy 7500 személyt tömörítenék magukba. Főleg mezőgazdasági kultúrák termesztésére, textiláru és cipő, illetve háztartási cikkek gyártására összpontosítanak. Részesedésük a kiskereskedelmi forgalomban eddig még nem nagy, de fennállásuk három esztendeje alatt az afgán fogyasztási szövetkezetek ígéretes eredményeket értek el. Svédország költségvetése az 1983/84-es évre Svédország állami költségvetése az 1983/84-es pénzügyi évre 264,4 milliárd svéd korona kiadással és bevétellel számol, miközben a kormány a terv szerint a költségvetés kiegyenlítésére több mint 90 milliárdot irányoz elő, ami a bruttó társadalmi termék 12,5 százalékát teszi ki. A kormány számos „takarékossági“ intézkedéssel számol, aminek kárvallottal főleg a svéd dolgozók lesznek: reáljövedelmük 1983-ban 4-5 százalékkal csökken. (HÍZ) Értékelés nélkül veszít erejéből A szocialista munkaverseny jelentős tényező a termelési és egyéb közérdekű feladatok teljesítésében. Tömöríti, mozgósítja a dolgozókat, hogy az átlagosnál többet tegyenek társadalmi és gazdasági céljaink eléréséért. Vállalják a tervmutatók túlteljesítését, újításokkal, találmányokkal, valamint a technológiai eljárások olcsóbbá és gazdaságosabbá tételével, a korábbiaknál energiatakarékosabb termelési módok alkalmazásával igyekeznek hozzájárulni,' hogy vállalatuk, územük, munkahelyük alkalmazkodni tudjon a megváltozott gazdasági körülményekhez. A dolgozók kezdeményezésének jelentőségét a minőség és a hatékonyság javításában Jozef Lenárt elvtárs is kiemelte a Pravda, az Új Szó és a Nové slovo főszerkesztőjével folytatott beszélgetésen. Hangsúlyozta: „Állandóan tapasztaljuk, hogy a szocialista munkaverseny hatalmas és pótolhatatlan erő, melynek jelentősége mindinkább növekszik“. Utalt Husák elvtársnak a CSKP KB 7. plenáris ülésén elhangzott zárszavára, amelyben többek között kiemelte, hogy ,,nagy politikai és szervező munkát kell kibontakoztatni az emberek között, hogy helyesen megértsék, milyen céllal és milyen feladatokat tűzünk ki, s mit kell tenni ezek sikeres teljesítése érdekében“. A januárban és februárban lezajlott évzáró párttaggyűlések majd a soron következő pártkonferenciák határozatai is egyaránt igazolják, hogy az egyes üzemek, vállalatok és intézmények párt- s gazdasági vezetői valóban hatékony szervező és agitációs munkát végeztek. A dolgozók az év jelentős jubileumainak, politikai és társadalmi eseményeinek tiszteletére értékes munkafelajánlásokat tettek. Ezekkel elsősorban a tervmutatók túlteljesítését, valamint a termelés még gazdaságosabbá és hatékonyabbá tételét szorgalmazzák. Példaként említhető a Galántai Járási Ipari Vállalat dolgozóinak kezdeményezése. Többek között vállalták, hogy túlteljesítik termelési mutatóikat, az előirányzottnál kevesebb energiát és anyagot használnak fel, összegyűjtik a színesfém- hulladékot, egy nappal lerövidítik a kerületi nemzeti bizottság által megadott javítási határidőket, és a kezdeményezőterv értelmében a tervezett 985 munkaerő-keretet tizenöt dolgozóval csökkentik. Hasonlóan értékes tételek szerepelnek a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Jednota fogyasztási szövetkezet dolgozóinak vállalásában. A kezdeményező tervezés során szinte valamennyi tervmutatót, a kiskereskedelmi áruforgalmat, a rendkívüli áruválaszték és az eladott hidegkonyhai készítmények értékét stb. megemelték a dolgozók, bizonyítva, hogy valóban felelősséggel s alaposan vették számba tartalékaikat és lehetőségeiket. Ide kívánkozik a Csilizköz (Medzi- čilizie) Egységes Földmüvesszövetkezet szocialista munkabrigádjainak mintegy kétmillió, és a Galántai Állami Gazdaság dolgozóinak közel háromnegyedmillió korona értékú vállalása is, s természetesen e sorban említhetnénk mindazt a sok százezer felajánlást, amit az új lendületet kapott munkaverseny keretében országszerte tettek a dolgozók milliói. Az értékek őszinte cselekvőkészségen alapulnak, de figyelmeztetni szeretnénk, hogy a célok eléréséhez önmagában ez nem elég. Év végén csak ott tudnak majd eredményekről is beszámolni, ahol a vezetők megteremtik a feltételeket a vállalások teljesítéséhez, elejét veszik a nyersanyaghiányból, szervezési hiányosságokból stb. adódó veszteségidönek. S legalább ilyen fontos az egyének, kollektívák erkölcsi s anyagi ösztönzése. Ezt pedig csak ott tudják megvalósítani, ahol az arra hivatott vezetők nem csupán a felajánlások megtételekor, megfogalmazásakor, vagyis kampányszerűen foglalkoznak a munkaversennyel, hanem a mutatós könyvbe kötést követően is, s egész éven át napirenden tartják és folyamatosan értékelik a szocialista kötelezettségvállalások teljesítését. Ez a Lenárt elvtárs által is nagyra értékelt kezdeményező munka és öntudatos cselekvés eredményességének alapvető feltétele. EGRI FERENC Čachticén új, korszerű kőtörő berendezést helyeztek üzembe, amely évente 350 ezer tonna zúzott és osztályozott kőanyagot termel. A berendezést a prerovi gépgyár dolgozói építették. A felvételen Štefan Kovec a D-141 típusú kotrógépet kezeli. (Peter Žimončík felvétele-ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1983. III. 31.