Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-30 / 75. szám, szerda
ÚJ szú 5 1983. III. 30. Gondos munkaszervezéssel Üzemi pártkonferencia a Zselizi (Želiezovce) Állami Gazdaságban Frýdek Místek-ben, a városi nemzeti bizottság nagy gondot fordít az üzlethálózat bővítésére. A városban nemrég korszerű ruházati és méteráru szaküzlet nyílt. Felvételünkön az 1981 -ben létesült Liskovecká utcai csemegebolt egy része látható. (PetrBergerfelvétele-ČTK) MUNKÁSVERSENY ÉS ÜZEMVEZETÉS Mit intéz a legjobb bányász? Rendkívül gazdag ismeret- anyagra alapozva, a figyelmet a célok megvalósítására irányítva terjesztette elő beszámolóját Herda László mérnök, a pártbizottság elnöke. Számos kritikai észrevétel is elhangzott a beszámolóban, s nem ok nélkül hiszen a 7200 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem különféle objektív és szubjektív okok miatt az utóbbi években, átlagosan számítva alig 90 százalékra teljesítette a termelési feladatokat. A gazdaság hét alapszervezetében megtartott évzáró taggyűlések is részletesen elemezték a helyzetet, s a javítás, a változtatás szándékát megvalósítani kívánva élénk vita, eszmecsere alakult ki már előzőleg is. A šalovi (Kissalló) alapszervezetben a kommunisták 54 százaléka, az árokmajori (Járok) szervezetben a tagok 32 százaléka, az 1. számú szárító alapszervezetben az évzáró taggyűlésen megjelentek 37 százaléka kért szót változtatást sürgetve. Ami persze nem maradt hatástalan, mert az üzemi konferencián már az új igazgató, Deák György mérnök is részese volt a nagy jelentőségű tanácskozásnak. És a beszámoló ennek a ténynek megfelelően mind a pártmunkát, mind a kialakult gazdasági helyzetet bíráló igényességgel elemezte, értékelte a szerzett jó és rossz tapasztalatokat, hangsúlyozva a távlatokat, önvizsgálat és útmutatás, tanulság és sürgetés, intés és lelkesítés egyaránt fontos szerepet kapott a gondosan megszerkesztett beszámolóban. A 891 állandó dolgozót, és jelentős számú idénymunkást foglalkoztató mezőgazdasági nagyüzem 214 kommunistáját, 9 tagjelöltet 71 küldött képviselte a konferencián. Végh Ferenc, az SZLKP Lévai (Levice) Járási BizottságáA Nemzeti Front valamennyi tömegszervezetének sajátos programja, rendeltetése van. Ezen belül sokrétű, társadalmilag hasznos tevékenységet fejtenek ki. Ez az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének tagjaira is vonatkozik, akik Bratislavában megtartott kongresszusukon értékelték az elmúlt öt év eredményeit. Különleges érzés volt a kongresszusi teremben végignézni a küldötteken. Többségük az idősebb korosztályhoz tartozik, hiszen a szövetség tagjainak nagy hányada részt vett a fasizmus elleni harcokban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben és hazánk felszabadításában. Mégis, a vitában fiatalosan, lelkesen mondták el: sikeres fél évtizedet zár le ez a tanácskozás. Szlovákia-szerte sok-sok, érdeklődést keltő akciót szerveztek, hasznos munkát végeztek. A háború borzalmait nem lehet és nem is szabad kitörölni az emberek emlékezetéből. Hazánkban sok helyen idézik fel ezeket a borzalmakat az emlékművek. Figyelmeztetnek a fasizmus brutalitására, meggyilkolt embertársainkra. S az Antifasiszta Harcosok Szövetségének tagjai, akik a saját bőrükön tapasztalták a háború szörnyűségeit, joggal hangoztatják: ennek soha többé nem szabad megismétlődnie. Ezért is tartják legfontosabb feladataik egyikének, hogy a fiatalok közé járjanak, őszinte, keresetlen szavakkal mondják el nekik, milyenek is voltak azok a régmúlt évek, mit jelentett és jelent számukra a haza, az internacionalizmus fogalma. A kongresszusok közti időszakban évente átlag 480 akciót szerveztek, a Nemzeti Front más tömegszervezeteivel közösen szervezetteken kívül. Ezeken többségben fiatalok vettek részt. Ha hívják őket, szívesen mennek. Ilyenkor nem érzik az évek súlyát, a háború ütötte sebhelyek sem sajognak, s a felszabadulás óta munkával eltöltött esztendők számát is elfelejtik. A megérdemelt pihenés mellett szinte szükségük nak titkára, és több, meghívott, érdeklődő vendég is részt vett a tanácskozáson. Nem elsőként kért szót a járási bizottság titkára, előtte hatan mondtak véleményt saját munkájukról, az írásban előre megfogalmazott határozati javaslatról, felszólalását azonban már várták, mert mindegyik küldött tudta: irányt adó amit mond. A járási párt- bizottság titkára csak összegezve, röviden, tömören állapította meg: kritikus volt a gazdaság helyzete, az előző vezetés munkamódszere eredményezte ezt, de inkább a következtetéseket és a változtatásokat sürgette. A következtetéseket sürgetve megkérdezte: tudjuk, hogy nem idejében vetették el a gabonaféléket, nem készítettek elegendő tömegtakarmányt, hát akkor miért nem foglalkozunk a kiváltó okokkal neveket, konkrét helyzeteket említve? Majd azt hangsúlyozta, hogy a munkamódszereket kell megváltoztatni, és nem csupán az igazgatóságon, hanem általánosan, mindenkire vonatkozóan. Az üzemekben a párt- és gazdasági vezetés lépjen fel határozottabban a termelés irányításában és a munkafegyelemben tapasztalható lazaságok ellen. A kommunisták példamutatással igyekezzenek érvényt szerezni az új munkamódszereknek. Tanácsolta, hogy az üzemi pártbizottság rendszeresen kérje számon a pártmegbízatások teljesítését és szükség esetén segítsen a végrehajtásban is. Ösztönözzék rendszeresebb, hatékonyabb tevékenységre a pártcsoportokat. Legyen természetes követelmény a határozott, következetes irányítás igénylése, az ellenőrzés fokozása és a fegyelem erősítése. Egyébként a vitának az is lendületet adott, hogy Milan Vražba, van arra, hogy amennyire még erejükből telik - tevékenykedjenek. A forradalmi hagyományok, a harcos múlt idézésén kívül a társadalmi munkából is kiveszik a részüket, ezzel is bizonyítva a szocialista hazánk iránti viszonyukat. Sok helyütt éppen ők a példamutatók a Z-akcióban, amikor a köz- ségfejlesztésről, a környezet szépítéséről van szó. Az egykori harcok színhelyeit nemcsak látogatják, hanem rendben is tartják. Segítenek a mezőgazdasági csúcsmunkában, de hulladékanyagot is gyűjtenek s a gyógynövényeket sem hagyják kárbaveszni. A Nemzeti Front más szervezeteiben is aktívak. A további feladatok elé is bátran néznek, hiszen legtöbbjük kijárta az élet szigorú iskoláját. Kimondva, hogy kimondhatatlanul közös nagy vágyuk az, hogy béke legyen. Ezt akarják és ezért tesznek meg minden tőlük telhetőt. Tudják, milyen ára van a békének. DEÁK TERÉZ az ellenőrző és revíziós bizottság elnöke részletes jelentést terjesztett elő. Olyat, mely nem csupán megállapításokat közölt, hanem a konkrét tennivalókra is figyelmeztetett. A vitában felszólalók többsége igyekezett tanulságokat megállapítva olyan problémákkal foglalkozni, melyek megoldása sürgős és szükségszerű. Szabó Lajos. a központi műhely kommunistáinak küldötte például nem is egy. hanem kétféle tervet ajánlott saját munkahelyének rendezésére, az ottani munka jobb megszervezésére. Fejes Jenő mérnök, az árokmajori alapszervezet küldötte pedig azt hangsúlyozta, hogy jövőt formálni és alakítani eredményesen csak a múlt alapos ismerete alapján lehet, a tapasztalt hibákat, fogyatékosságokat elemezve, bírálva figyelmeztetett a kommunista magatartás követelményeire, az új, az igényesebb munkaszokások megvalósítására. Szót kért a vitában Deák György mérnök, az új igazgató is. Megállapította az előző gazdasági vezetés letagadhatatlan érdemeit, ami a tejtermelés fokozatos növekedésében, az állatállomány jobb takarmányozásában mutatkozik meg, majd a határozati javaslattal kapcsolatosan ismertette az új gazdasági vezetés elképzeléseit. Bejelentette: tökéletesítik a gazdaság szervezeti felépítését, hogy az irányítás gyorsabb legyen. A hatékonyabb irányítás új, megvalósítandó módszereire utalva azonban figyelmeztetett: ez csak szándék marad, ha nem lesz mindegyik gazdasági vezető, mindegyik kommunista közös ügye. A további felszólalók, Alexander Valkovič, a CSSZBSZ üzemi szervezetének elnöke, Ecsek Vilmos, a lontói (Lontov) gazdaság kommunistáinak küldötte, Kollár László mérnök, a nagypusztai (Veľký Dvor) részleg gazdasági vezetője is a jobb munkaszervezés időszerű kérdéseivel foglalkoztak. Egyértelműen olyan intézkedéseket sürgettek, melyek a munkaidő jobb kihasználását, a hatékonyabb termelési módok és eljárások megvalósítását eredményezik. És azt is elmondták, hogy saját munkahelyükön miként kezdenek hozzá a jobb munka- szervezéshez, a kommunisták és a pártonkivüliek egységes cselekvésének irányításához. Ilyen vita után került sor a határozat elfogadására. A határozat a mennyiségi feladatok mellett a minőség javítását, a gazdaságos üzemvitelt, a pártélet jobb megszervezését, főként a pártcsoportok hatékonyabb munkáját állította középpontba. Az előterjesztéskor ugyan nem hangzott el, hogy melyik részfeladatért ki, melyik bizottság felelős, de mindegyik küldött értette, tudatosította: a feladatok egységes értelmezése megtörtént, ezután a tettek következnek. Olyan tettek, melyek a munka jobb megszervezésével váltják majd valóra a célt, a maradéktalan tervteljesítést. HAJDÚ ANDRÁS J án Kret, a Szocialista Munka Hőse, szocialista munkabrigád vezető a Rozsnyó (Rožňava) közelében fekvő Miková Bányában. A brigádvezetőt nehéz megtalálni a munkahelyén. Munkatársai azt mondják tréfásan, hogy megtermelik ők a tervezett magnezitmennyiséget helyette is. De amikor komolyra fordul a szó, elárulják, nem helyette dolgoznak, hanem a kiváló bányász-brigád- vezető akkor segít nekik a legtöbbet, ha - mint mondják - „utánajár a dolgoknak“. A tizenkilenc tagú szocialista munkabrigád most új vállalati rekord felállításán munkálkodik, páros versenyben túl akarja szárnyalni a Juraj Levčák vezette dúb- ravkai bányászbrigád teljesítményét és idén 300 000 tonna magnezitet akar kifejteni - a legtöbbet, amit ebben a bányában egy munkacsoport bármikor is kitermelt. A bányászok fúrnak, robbantanak, biztosítanak, újra fúrnak, robbantanak.. Menne ez elég gyorsan, csak legyen aki győzi elszállítani a rengeteg sziklát. Mert, ha az elszállítás nem tud lépést tartani a fejtéssel - hiábavaló a nagy igyekezet. Annyit még segíthetnek a szállítóknak, hogy a túl nagyra sikerült szikladarabokat apróbbakra robbantják, hasítják, s ezzel a rakodógépek küszködését megkönnyítik, de többet nem tehetnek. Be kell vonni az ügybe a szállítókat, rakodókat is. S ez Ján Kret utánjárásainak egyik célja. Jozef Mičky, a rakodóbrigád vezetője, fiatal ember. Jól tudja, hogy a vájárok gyors előrehaladását elsősorban az ő brigádja segítheti. Azon szorgoskodnak, hogy rakodógépeik tökéletes rendben legyenek, ne kelljen apró-cseprő hibák miatt leállni, mert ez nemcsak a saját teljesítményt rontaná, hanem Kreték teljesítményét is csökkentené. Ám ehhez sokféle szervezési ügyet kell megoldani, biztosítani az alkatrészeket, együttműködni a karbantartókkal, felelősséget vállalni a gépekért. A gépkezelő nem vállalhat felelősséget a bikaerős „bizonért“ - ahogy a nagy rakodót elnevezték -, ha nem ért hozzá kellően. Növelni kell tehát szakképzettségét. Nos,'mindezt egy szép felajánlás keretében biztosítani lehetne. Ján Kret mindezt jól tudja és a rekordvállalás érdekében szövetkezett Jozef Mičky brigádjával. Megállapodtak, kezet fogtak rá és az évzáró taggyűlésen már meg is hirdethették, hogy társult felajánlással látnak a rekordkísérlethez. A rekord útjában azonban nemcsak a rakodók gondjai állhatnak, hanem rengeteg más körülmény is. Ez Ján Kret utánjárásainak további célja. Ha az óriási szállítójárművek beállnak a rakodáshoz és nem kerülnek azonnal sorra, járatják a motort és várakoznak. Ez annyi kipufogó gázzal tölti meg a bányát, hogy emiatt gyakran le kell állni. Szervezzék már meg úgy a szállítást, hogy folyamatos legyen, elég gond van a szellőztetéssel amúgy is. Azután itt van az a szerencsétlen víz. Most még nincs közvetlen veszély, de Ján Kret tapasztalt bányász, tudja, ha ezt a réteget kifejtik, lejjebb kerülnek, ahonnan még nem biztosított a víz elvezetése. Ezt is sürgetni kell, mert a bányaépítők lemaradtak az előkészítő munkákkal. Lemaradtak? Nos, inkább túlságosan megelőzték őket a bányászok. A 6. ötéves tervet Ján Kret brigádja 4 év és 119 nap alatt teljesítette, tehát jócskán elhúzott a bányaépítők előtt. Ugyanígy van ez a szellőztetés biztosításával. Azt is idejében kellene kiépíteni, de utólag kell. Mindezt meg kell beszélni az illetékesekkel, sürgetni kell a bányaépítőket, kapcsolatba lépni párt- alapszervezetükkel, tegyenek valamit a közös ügyért az ő szakaszukon is. A bányászok többnyire Jolsván (Jelšava) laknak. Ott pedig hol a meleg vízzel, hol a húsellátással, hol más egyébbel van baj. A bányász másként dolgozik, ha tudja, otthon minden rendben van, az asszony elégedett, mintha nehéz munkája után odahaza hosz- szú litániákat kell végighallgatnia ilyen-olyan bajokról. Nos, a járási pártbizottságra, a helyi nemzeti bizottsághoz is el kell menni, figyelmeztetni az illetékeseket az olyan jelenségekre, amelyek befolyásolják a bányászok közérzetét. A brigádművezetőnek az üzemvezetéssel a legszorosabb kapcsolatban kell állnia. A rekord sorsa nagyrészt attól függ, milyen minőségű lesz a kibányászott magnezit. Mit ér az olyan rekord, amely tonnákban felülmúlja ugyan az eddigi eredményeket, de a kifejtett anyagban sok a meddő kőzet, ami a végeredményt csökkenti, a további feldolgozás minőségét - így a magnezit értékesítési kilátásait - rontja. Ján Kret brigádjában 11 kommunista dolgozik. A párt gazdaságpolitikájának tételét, miszerint a legfontosabb a minőség és a hatékonyság, magukévá tették. Olyan légkört teremtettek a brigádban, hogy törekvésükkel a többiek nemcsak egyetértenek, de konkrét tettekkel is támogatják. Nem volt nehéz kibővíteni a „minél több tonnát“ célt a „minél jobb magnezitet“ jelszóval. Hiszen nyilvánvaló, hogy a tisztább, jobb magnezittégla jobb áron értékesíthető a külföldi piacokon is. Ehhez kell jó anyagot fejteni. Az üzemvezetés, a geológiai kutatás dolgozói jól tudják és követelik: a bányászok tartsák be pontosan a technológiai előírásokat. Amikor a magnezitréteg szélére kerülnek, ne fúrjanak túl mélyre, mert akkor a meddő réteget is belerobbantják a magnezitbe. Óvatosságra, szaktudásra van szükség. Ezeket a követelményeket hozza át Ján Kret az üzemvezetésről brigádjába. A jó munkaszervezés, összehangoltság követelményét pedig az üzemvezetésen tolmácsolja. K ölcsönös megértésben nincs hiány, az összehangoltság követelményét az üzem pártszervezete megérttette mind az üzemvezetésben, mind a fejtésben dolgozó kommunistákkal. A rekordkísérletek mindig is az összehangoltság, az üzemvezetés szervező munkájának próbatételei voltak. A mostani rekordkísérlet azonban valami újat hoz: a minőség követelményét kiterjeszti az üzemvezetői munkahelyekre is, a bérelszámolókra, szállításszervezőkre, geológusokra, bányaépítőkre egyaránt. A minőség biztosításának komplex értelmezése nemcsak rekordot, hanem nagyfokú hatékonyságot is iger. ÁDÁM PÉTER A Kremnicaí Állami Pénzverde az idén 160 millió korona értékű árut termel. A vállalat, amely számos országba exportálja termékeit, ebben az évben a szocialista államokba 15 millió korona, a tőkés országokba pedig 4 millió korona értékű árut szállít. A felvételen Ján Černaj, a képzőművészeti részleg helyettes vezetője egy érem gipszmodelljén dolgozik. (Peter Lenhardt felvétele-ČSTK) Közös vágyuk: a béke /
