Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-28 / 73. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1983. III. 28. Nem mindegy, milyen a dolgozók közérzete Országos méretben elismert tény, hogy elég nehéz körülmé­nyek között végzik munkájukat a kereskedelmi dolgozók. Más népgazdasági ágazatokhoz mér­ve alacsonyabb színvonalú a szo­ciális ellátásuk és a különböző juttatások terén is kisebbek a le­hetőségek. Persze a teljes általá­nosítás ez esetben sem helyénva­ló, mert mint mondani szokás: em­bere, azaz szervezete válogatja. Mások a lehetőségek a Prior áru­házak hálózatában, a Zdrojban, illetve a Jednota fogyasztási szö­vetkezetekben, de még ezeken belül is - attól függően, hogy me­kereskedelmi szervezettel egy kö­zös egészségügyi központot léte­sítenénk, de sajnos egyelőre csak a tárgyalások szintjén tartunk, re­mélem, hogy ebben az évben ez a probléma is megoldódik.- És addig?- Addig ezt a feladatot a körzeti orvosoknak kell megoldaniuk. A múlt évben a szövetkezetünk egészségügyi aktívája határozatot hozott arról, hogy minden alkal­mazottunknak át kell esnie egy szűrővizsgálaton. Eddig kilenc- százan vettek részt ezeken a vizs­gálatokon, többségük nő volt, de természetesen a gépkocsivezetők A Jednota ógyallai csemegeüzletében lyik járásban működnek - elég nagyok a különbségek. A Jednota fogyasztási szövetkezet komáromi (Komárno) központjában Várady Erzsébettel, a káder- és személy­zeti osztály vezetőjével beszélget­tem a jelenlegi helyzetről és a le­hetőségeikről.- Ezerkilencszázhatvanöt után rohamos fejlődés jellemezte a Jednota fogyasztási szövetke- zetet. Majdnem minden nagyobb településen nagy és korszerű áru­házakat építettünk. A kisebb üzlet- központjaink - amelyeknek az ér­téke nem haladja meg a kétmillió koronát - általában Z-akcióban épülnek és ezek is nagymérték­ben hozzájárultak az igények ki­elégítéséhez, a kereskedelmi há­lózat korszerűsítéséhez, valamint az árusítás kulturáltságának növe­léséhez. Úgy érzem, hogy e tekin­tetben a Jednota az élvonalban van a komáromi járásban.- Elégendő elárusítójuk van?- A létszám elég, én inkább azt hiányolom, hogy még mindig elég sok szakképesítés nélküli alkal­mazottal kell dolgoznunk. Ennek nem az az oka, hogy nem törő­dünk az utánpótlás nevelésével, hiszen minden évben elegendő tanulót veszünk fel, hanem az, hogy általában sok elárusítónk van gyermekgondozási szabadsá­gon, és őket csakis szakképzetlen munkaerőkkel tudjuk helyettesí­teni.- Hogyan gondoskodnak az al­kalmazottaiktól?- Alkalmazottaink hetven szá­zaléka nő. Ez a tény egyértelműen meghatározza a szociális gondos­kodás irányvonalát. Tudjuk azt, hogy az üzletekben nehéz a mun­ka, ezért főleg a nehéz testi mun­ka kiküszöbölésére kell töreked­nünk. Lehetőségeinkhez mérten gépekkel igyekszünk könnyebbé tenni a nők munkáját. A múlt év­ben kilencvenháromezer koronát költöttünk a különböző berendezé­sek vásárlására, de aki kicsit kö­zelebbről ismeri az üzlethálózat­ban folyó munkát, az tudja, hogy ez kevés, sőt tudja azt is, hogy jelenleg ezt a kérdést teljes mér­tékben még nem lehet megoldani.- Az olyan munkahelyeken, ahol többnyire nők dolgoznak, az óvodák, bölcsődék hiánya is ne­hezíti a helyzetet, a fokozott egészségügyi gondoskodás szük­ségességéről nem is beszélve.- Ezeknek a kérdéseknek a megoldása igen nagy problémát jelent járásunkban is. Sajnos, sa­ját egészségügyi központunk még nincs, bár a szakszervezet már a múlt évben is behatóan foglalko­zott ezzel a kérdéssel. Felmerült egy olyan lehetőség, hogy a többi és a szállítómunkások is, akiknek ez a vizsgálat minden évben köte­lező.- Említettük az óvodák és böl­csődék kérdését. Ezen a téren milyen a helyzet?- Kicsit büszkék vagyunk arra, hogy Komáromban a kereskedel­mi szervezeteknek a múlt évben végre sikerült felépíteniük az első közös óvodájukat a második lakó­telepen. Ebben mi tizenkilenc he­lyet kaptunk, amit teljes mérték­ben ki is tudunk használni. Azon­kívül most épül Gútán (Kolárovo) egy óvoda, Ógyallán (Hurbanovo) pedig rövidesen egy bölcsödét adunk át. Tudom, ez nem sok, de ha elkészülnek, sokat fog javulni a helyzetünk, mert a fiatal anyák többsége azért nem lép munka- viszonyba a gyermekgondozási szabadság letelte után sem, mert nem tudják gyermekeiket elhe­lyezni. Ráadásul ez a probléma legjobban a fiatalabb korosztály­hoz tartozó, szakképesítéssel ren­delkező alkalmazottain kát érinti. Az óvodák, bölcsődék kérdésének megoldásával előbbre jutnánk a szakképzettségi szint növelésé­ben is.- Általában minden vállalatnál, üzemben és intézményben igen nagy gondot okoz a lakásigénylé­sek kielégítése. Hogyan van ez a Jednotában?'- Sajnos, ezen a téren nekünk is sok a gondunk. Az eredeti ter­vek szerint a múlt évben tíz szö­vetkezeti lakást kellett volna kap­nunk, de időközben ezt hatra csökkentették. Ez a hat lakás már gazdára talált, 1985-ig pedig nem tudunk senkinek lakást adni.- Ez valóban nagyon kevésnek látszik.- Kevés, de azért a legsürgő­sebb eseteinket meg tudtuk ezzel a hat lakással oldani. Viszont a tel­jes képhez hozzátartozik az a tény is, hogy alkalmazottaink nagy ré­sze falvakon él, ahol inkább a csa­ládi házak építése iránt van érdek­lődés. Sajnos nem tudjuk közvet­lenül támogatni az alkalmazottain- kat, de szinte minden esetben hozzájárulunk ahhoz, hogy a nem­zeti bizottságoktól megkapják a maximális támogatást.- Dolgozóik üdültetésére mi­lyen lehetőségeik vannak?- Aránylag jó helyzetben va­gyunk, mert két saját üdülővel ren­delkezünk. Persze javítanivaló akad még bőven, főleg ami az üdültetés színvonalát illeti. Ezekről a kérdésekről és feladatokról $em szeretnénk megfeledkezni, mert jól tudjuk, hogy nagymértékben befolyásolják a dolgozóink általá­nos közérzetét, ami viszont már eleve meghatározza munkájuk mi­nőségét is. KAMOCSAI IMRE A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS SOK MINDENT MEGOLDHAT Szlovákia fővárosának fejlesz­tése nagymértékű koncentrációval jár, ami legjobban az építőipari kapacitások feltöltésében és sta­bilizálásában jelentkezik. Miután tavaly létrejött a Bratislavai Építői­pari Művek konszern, lényegesen megjavultak a komplex lakásépí­tésben mutatkozó társadalmi megrendelés kielégítésének felté­telei. Minderről tényszerűen ta­núskodnak a tavalyi esztendő eredményei, melyek nemcsak a terv döntő feladatainak teljesíté­séről adnak számot, hanem a ten­nivalók egyenletes végzéséről, a javuló minőségről és a hatéko­nyabb munkavégzésről is. A komplex lakásépítés szük­ségletei megkövetelik a meglévő kapacitások szerkezeti átépítését, de legfőképp ezek megtartását, hogy Bratislava építése fokozato­san a szlovákiai építóvállalatok je­lentősebb segítsége nélkül folyta­tódhasson. Szlovákia fővárosában a munkaerőlétszám tervezett fel­töltése, főként a legfontosabb kő­műves, ács, vasbetonozó és to­vábbi szakmákban, távolról sem valósulhat meg a Bratislaván kívüli toborzási körzetek bevonása nél­kül. Ehhez viszont már nagyon szorosan kötődik a szociális szük­ségletek komplex megoldása, vagy­is az, hogy milyen lakás-, el­szállásolási, étkezési és szabad­idő-töltési feltételeket biztosítunk dolgozóink számára. Elkészült a konszern szociális­gazdasági fejlesztésének prog­ramja, amely magába foglalja az 1990-ig e téren ránk váró felada­tokat. Kedvező visszhangra talált és pozitívan értékelték a párt és állami szervek is. Megvalósítása során abból indulunk ki, hogy a konszern kiépítése idején dolgo­zóink száma a mai 11 000 főről fokozatosan 14-16 ezer főre emelkedik. A munkaerőlétszám ilyen nagy­arányú növelését elsősorban saját erőnkből - szakmunkáskép­zéssel próbáljuk megoldani. A konszern hosszú távú fejleszté­sében ezt egyik döntően fontos feladatunknak tartjuk. Január el­sejétől közös irányítás alá vontuk Megérdemelten ünnepelhettek EGY FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET MUNKÁJA A SZÁMOK TÜKRÉBEN Az öt kisebb egységes földmű­vesszövetkezet egyesülésével tíz évvel ezelőtt létrejött 5339 hektá­ros buzitai (Buzica) Május 1 Efsz eddig rendszerint „határain“ túl tartotta évi zárszámadó közgyűlé­sét, mivel tagsága egyszerre egyetlen helyi kultúrházban sem fér el kényelmesen. Úgy tűnik, ennek a gyakorlatnak az idén vé­ge szakadt, ugyanis a közelmúlt­ban lezajlott számvetés termelési részlegenként és helyben történt. Hogy vajon a régebbi vagy az új megoldás a jobb, azt nehéz eldön­teni, annyi azonban bizonyos, hogy egy-egy ilyen ünnepélyes mérlegvonásnak - legyen az bár­hol és bármilyen teremben - iga­zán csak akkor lehet örülni, ha azt az elért gazdasági eredmények indokolttá teszik. Ha ebből a szemszögből vizs­gáljuk a Kanyapta-menti földmű- vesszövetkezetet, akkor kiderül, hogy dolgozói megérdemelten ün­nepelhettek a zárszámadáson. A szesztai (Gestice) kultúrház ugyan nem vetekedhet a Kelet­szlovákiai Vasmű kassai (Košice) művelődési otthonával, az eddigi zárszámadások színhelyével, ám - s ez a lényeg - a múlthoz képest örömteljesebb zárszámadó köz­gyűlésnek adhatott helyet. Első­sorban azért, mert a növényter­mesztésben elért eredmények többsége dicséri a helyi földműve­sek munkáját. A nagyüzemi gazdálkodás alapjainak erősítésébe az elmúlt évtized során 73 millió koronát fektetett szövetkezet tavaly tovább gazdagodott. Nemcsak anyagiak­ban, hanem a kollektív gazdálko­dás irányító és szervező munkájá­ban szerzett tapasztalatokkal. xxx­A múlt év egyik igen értékes eredményének könyvelhető el, hogy a növénytermesztők az év elején mutatkozott üzemanyag- hiány ellenére is elvégezték minden tennivalójukat a határban, s az évi termelési tervüket 4,2 százalékkal túlteljesítették. Az 1981-es esz­tendőhöz képest ez 16 százalékos javulást jelent. Gabonából 531 tonnával termeltek többet a terve­zettnél, s az így elért 12 ezer tonna csúcsteljesítménynek szá­mít a szövetkezetben. Érdemes megemlíteni, hogy amíg a Ka- nyapta mentén 1971 és 1975 kö­zött búzából 3,36 tonnás volt az átlagos hektárhozam, 1976 és 1980 között 3,83 tonnás, 1981- ben már 4,08 tonna, tavaly pedig 4,17 tonna termett hektáronként. Az árpából elért 3,72 tonnás ter­méshozam szintén rekordnak szá­mít. A repce hektáronként 2,52 tonnát fizetett, cukorrépából közel 30 tonnás volt a tavalyi átlag. Tö­megtakarmányból 2,5 százalékkal kevesebbet termeltek a tervezett­nél, viszont jó jel az, hogy 1981- hez képest 21 százalékkal többet. Egyedül a szemes kukorica rontott a növénytermesztők bizonyítvá­nyán. A gyenge minőségű vető­magon, valamint a nyár végi jége­sőn kívül több helytelenül alkalma­zott agrotechnikai művelet is hoz­zájárult ahhoz, hogy ez a fontos növény végezetül csak 4,4 tonnát termett hektáronként. Az állattenyésztők korántsem ünnepelhettek olyan elégedett­séggel, mint a növénytermesztők, mivel az évi termelési tervüket nem teljesítették. A kiesés főleg a sertéstenyésztés rovására írha­tó, hiszen a tervezettnél mintegy 2 ezerrel volt kevesebb malac, a sertéshús pedig 370 tonnával. Az ok: az ágazat illetékes szakem­berei nem tudtak idejében reagálni a sertéstenyésztést befolyásoló tényezők alakulására, így például sem az abrakellátásban jelentke­ző változásokra, sem pedig a sza­porulatra. Ennek következtében az állatállomány átlagosan 717 darabbal volt alacsonyabb a szük­ségesnél. A malacelválasztás költségeinek alakulása is nagyon eltérő volt az egyes részlegeken, ami annak a következménye, hogy a tenyésztési, illetve a zoo- technikai munka helyenként sántít... A szarvasmarha-tenyésztésben a hízóállatok súlygyarapodása a tervezett 70 dekagrammal szemben 67 dekagramm volt. Egy kilogramm súlygyarapodásra 2,22 kiló elfogyasztott abrak jutott, fél kilóval kevesebb, mint 1981-ben. Tejeladási tervét a szövetkezet 97,6 százalékra teljesítette, ör- vendetesebb viszont, hogy mind a 3 millió 937 ezer liter első osztá­lyú volt, zsírtartalma pedig 3,92 százalékos. Az egy tehénre eső fejési átlagot tekintve a szesztai farm végzett az élen 3446 literes évi teljesítménnyel, míg 2580 lite­res átlaggal a restei farm lett a se­reghajtó. Az idén szintén komoly munka vár a Buzitai Efsz dolgozóira, hi­szen egyebek között a kalászo­sokból 11 380 tonnát, hüvelyesek­ből 300 tonnát, zöldségből 641 tonnát, tejből 4 millió 100 ezer litert terveznek előállítani. Hogy mindez hogyan sikerül majd, milyen lesz a legközelebbi zárszámadó köz­gyűlésük hangulata, az elsősor­ban rajtuk múlik. Mint ahogy rajtuk múlott a tavalyi év eredménye is. a középfokú szaktanintézetet, amivel elérjük azt, hogy 1985-től évente 400-450 szakmunkással (100-120 kőműves, 40-50 ács) bővítjük majd létszámunkat. Különlegesen igényes és elo­dázhatatlan feladatna^ tartjuk a tervezett munkaerő-toborzást és a munkaerő-vándorlás során hoz­zánk belépő dolgozók stabilizálá­sát. Ezek számát az SZSZK Épí­tőipari Minisztériuma minden évre külön megszabta, az előbbiből 300-500 dolgozóra, az utóbbiból kb. 300-350 dolgozóra számítunk évente. Mindezek eléréséhez gyors ütemű megoldásra várnak a munkaerómegtartás alapvető kérdései. Ebben az irányban fejlesztjük saját beruházásaink anyagi-mű­szaki bázisát is 1983 és 1990 között. A beruházási program megvalósításával szeretnénk elér­ni, hogy 1990-ig középfokú szak­tanintézetünk befogadóképessé­ge 1500 helyre duzzadjon, mun­kásszállóinkban 7200 legyen az elszállásolhatók száma, rendelke­zésünkre álljon 1200 kisebb alap- területű lakás, a dolgozók művelő­désére szolgáló 135 férőhelyes létesítmény és 325 óvodai férő­hely. Ekkor már naponta közel 11 500 adag ételt főzünk majd, s üdültetési kapacitásainkat 480 férőhelyre növeljük. Szeretnénk alaposan javítani a dolgozók egészségügyi ellátásán, valamint a társadalmi és sporttevékenység szélesebb körű kibontakoztatásá­hoz is megteremtjük a szükséges feltételeket. Amellett, hogy dolgozóink közül többen - az évenkénti kiutalás szerint - lakáshoz juthatnak, a központi szervek segítségével további hatékony munkaerö-meg- tartási megoldást keresünk. Fel­merült ugyanis Bratislava terüle­tén és a nyugat-szlovákiai kerület­ben az egyéni lakásépítés lehető­sége. Jelenleg az elképzelések körvonalazása tart, s a javasolt program közös értékelése után akár annak megvalósításához is hozzáláthatunk. Építőipari kapacitásaink feltöl­tése és szerkezeti átépítése a mostani és a következő ötéves tervidőszakok során semmiképp sem lesz könnyű feladat, hiszen Bratislava folyamatos építése mellett kell megoldást találnunk erre a korántsem egyszerű kér­désre. Bratislava építésének jelentő­sége konszernünknek is dinami­kus fejlődést és nagy távlatokat ígér. Ezért kötelességünknek tart­juk, hogy a felvázolt szociális-gaz- dasági progam megvalósítása so­rán megkülönböztetett figyelem­mel kísérjük a szakmunkásképzést, a munkásszakmákban dolgozók stabilitását, valamint a termelés szervezési kérdéseit. JÁN DANEČKO, a Bratislavai Építőipari Művek konszern munkatársa GAZDAG JÓZSEF A Kelet-csehországi Konzervgyár és Szeszfőzde smiricei üzeme tavaly kezdte meg a pektingyártást, ame­lyet eddig 26 millió korona értékben külföldről szereztek be. Tavaly 400 tonna folyékony pektint gyártottak, az idén kísérletezik ki por alakban való előállítását. A pektint, amely döntő szerepet játszik a gyümölcs­ízek zselésedésében, almából nyerik. A felvételen: Drahuše Horáková a félkészáruk elosztását végzi. (František Tóth felvétele - ČTK)

Next

/
Thumbnails
Contents