Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-28 / 73. szám, hétfő

Tárgyilagos, nyílt és bíráló értékelések re azonban a vallalat dolgozol a nyolc fő mutató közül hétnek eleget tettek, s ezzel lényegesen jobb gazdasági feltételeket terem­tettek az idei esztendőre. Lemara­dás főleg a gyártmányfejlesztés­ben volt, noha ebben is jó eredmé­nyeket értek el. Befejezték például az SP2614-es gumiabroncs-le- húzó fejlesztési munkáit, az új csehszlovák szerkezetű gyújtás­sal pedig az eddigi teljes behoza­talt pótolták, s ez darabonként 4 ezer devizakorona megtakarítá­sát tette lehetővé. A vállalatban egyre jobban kibontakozik a felta- láló-újítómozgalom, ebben viszont még jelentős tartalékaik vannak. Tavaly 138 újítási javaslatot fo­gadtak el, melyek megvalósításá­ból 3 515 000 korona értékű társa­dalmi haszon származott. A vállalatban az idén és a kö­vetkező években a beruházáson kívül nagy súlyt helyeznek a fej­lesztési és a termeléselőkészítési szakaszok tevékenységére, mi­közben a fejlesztési bázis a teher­gépkocsik fejlesztésére tér át. (Rp + ČSTK) Hatékonyabb megelőző munkát (Folytatás az 1. oldalról) terén igen sokat tehetnének a nők, az édesanyák. Amint mondotta, a szövetség szlovákiai szerveze­tének tagjai a társadalmi munkák terén is kitettek magukért. A saját létesítményeik építése és karban­tartása során több mint 4 millió órát dolgoztak le, a választási program teljesítését, a mezőgaz­daságot pedig öt év alatt több mint 6 millió óra társadalmi munkával segítették. Figyelemreméltó az a tény is, hogy több mint 14 millió kilogramm másodlagos nyers­anyagot értékesítettek, és önkén­tes véradóik 55 600 alkalommal adtak vért. Mélyrehatóan foglalkozott a fia­talok nevelésével is. Ennek nagy a jelentősége, mert a tűzesetek mintegy 10 százalékát a gyerekek okozzák. Kiemelte, hogy ma már Szlovákiában 1797 pionírrajban 20 500 ifjú tűzoltó tevékenykedik, s egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a Plameň vetélkedő is. A serdülőkorú fiatalok 1100 kollek­tívában fejtenek ki figyelemremél­tó tevékenységet. Beszámolója végén rámutatott, hogy mint a múltban, a jövőben is mindent meg kell tenni a hatéko­nyabb megelőzésért, az elmélyül­tebb munka érdekében. A vitában szót kért Ján Gre­gor, az SZSZK kormányának alel- nöke, aki felhívta a jelenlevők fi­gyelmét a párt az irányú törekvé­sére, hogy meg kell tartani a jelen­legi életszínvonalat, mégpedig a gazdaságosabb termeléssel, a jobb irányítómunkával s nem utolsósorban a tudomány eredmé­nyeinek a termelésben való mi­előbbi felhasználásával. A továbbiakban a társadalmi vagyon védelmének fontosságáról szólt és hangsúlyozta, meg kell előzni, hogy az emberi verejtékkel létrehozott javakat a tűz megvá­molja. Éppen ebben van nagy szerepe a Tűzvédelmi Szövetség­nek. Megemlítette, hogy bár az utóbbi években a tűzvédelem te­rén eredményeket értünk el, ez nem ad okot az elégedettségre. Erre mutatott rá a múlt év végén megtartott pártaktíva is. ,,Amíg ugyanis gyakori a tűz pusztítása, nem beszélhetünk eredményes megelőző munkáról“ - emelte ki Gregor elvtárs. A kongresszus tegnap vitával folytatta munkáját. A központi bi­zottság elnöki tisztségében Major Istvánt erősítette meg. Az ellenőr­ző és revíziós bizottság elnöki tisztségébe Pavol Horváthot vá­lasztották meg. A vita után a kongresszus kül­döttei levélben biztosították a CSKP , az SZLKP és a Tűzvé­delmi Szövetség Központi Bizott­ságát, hogy a jövőben is mindent megtesznek azért, hogy a szlová­kiai szervezetre háruló feladatokat minden téren teljesítsék. NÉMETH JÁNOS MA ISMÉT ÖSSZEÜL A BT Nicaragua megvédi szabadságát és függetlenségét Újabb emberáldozatok az ország északi részén (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Ta- nácsa pénteken este ismét ta­nácskozott a nicaraguai kormány panaszáról a somozista bandák agresszív fegyveres támadási mi­att, akiket a szomszédos Hondu- rasból küldtek területére az Egye­sült Államok egyetértésével és tá­mogatásával. Áz ülésen vita ala­kult ki Rihard Ovinnyikov szovjet képviselő és Jean Kirpatrick, az USA állandó ENSZ-képviselője között. Ovinnyikov közölte, nem fér kétség ahhoz, hogy az ellenforra­dalmi bandák Nicaragua elleni ak­ciója csak az utolsó fejlemény ab­ban a hadüzenet nélküli háború­ban, amelyet az USA kezdett Ni- carauga ellen. AZ USA akciói már korábban is fenyegették Nicara­gua nemzeti függetlenségét és te­rületi egyését. Miamiban, Texas­ban és Kaliforniában katonai ki­képző táborokat hoztak létre az ellenforradalmi erők számára, és hasonló táborokat építettek ki Hondurasban is. A CIA által kikép­zett és pénzelt erőket küldték az­után támadásba Nicaragua ellen. A szovjet képviselő befejezésül kifejezte kormánya meggyőződé­sét, hogy Nicaraguának sikerül megvédenie szabadságát és füg­getlenségét. Kirkpatrick asszony, az USA képviselője beszédében durván sértegette a sandinista kormány képviselőit, amelyet „belső elnyo­mással“ és „külföldi agresszió­val“ vádolt. Hasonló vádakkal il­lette Kubát és a salvadori hazafia­kat is, akik állítólag állandóan Honduras és Costa Rica „felfor­gatására“ törekednek. Ezenfelül a nicaraguai kormányt azért is rá­galmazta, hogy állítólag támogatja a Szovjetuniót és a Vietnami Szo­cialista Köztársaságot. Rihard Ovinnyikov az amerikai képviselő beszédére adott vála­szában megállapította, hogy a „vörös veszelyrol mondott sza­vaival valójában el akarja terelni a figyelmet az USA intervenciós terveiről, habár az USA már évti­zedek óta hírhedt számos agresz- szív akciója által Közép- és Latin- Ameri kában. A Biztonsági Tanács hétfőn folytatja ülését. Sergio Ramirez, a nicaraguai kormány tagja felszólított minden hazafit, hogy csatlakozzon a so­mozista gárdák elleni harchoz, amelyek az imperializmus támo­gatásával a múltba, a kizsákmá­nyolás és elmyomás korszakába akarják visszatéríteni Nicaraguát. Emlékeztetett arra, hogy a somo- zisták taktikája változatlan, ma sem rettennek vissza a védtelen emberek gyilkolásától. Hangsú­lyozta, hogy csak egy naiv ember gondolhatja, hogy az úgynevezett nicaraguai demokratikus front, az USA támogatásával külföldön lét­rehozott ellenforradalmi szerve­zet, amely Somoza híveit és volt gárdistáit tömöríti. Tomas Borge nicaraguai bel­ügyminiszter Managuában a san­dinista népi rendőrség tagjaival megtartott találkozóján közölte, hogy a volt somozista gárdák tag­jainak szombati támadása a fővá­rostól kb. 200 km-re északkeletre fekvő Rancho Grande falucska el­len újabb emberéleteket követelt. A támadás során egy francia or­vos és négy sandinista katona vesztette életét. A falu lakosai kö­zül öt embert öltek meg, további 20- at, köztük hét gyereket megsebe­sítettek. Az ellenségnek okozott veszteségek még nem ismertek. Tomas Borge kijelentette: senki sem cáfolhatja, hogy a somozisták Hondurasból jöttek, és az amerikai kémszolgálat, a CIA pénzeli őket. A nicaraguai nép oldalán azonban ott van az egész világ haladó kor­mányainak és erőinek szolidari­tása. AZ USA KORMÁNYA TOVÁBBRA IS FÖLÖTTÉBB VESZÉLYES ÚTON HALAD (Folytatás az 7. oldalról) irányító dolgozók politikai és gaz­dasági gondolkodásában is van javítanivaló. A tanácskozásban szót kért Jo­sef Haman elvtárs is. Felszólalá­sában főleg szociális-gazdasági fejlődésünk külső és belső feltéte­leinek igényesebbé válásáról be­szélt. Hangsúlyozta, hogy a felté­telek igényesebbé válása megkö­veteli minden erőforrás és tartalék mozgósítását, mert csak így tér­hetünk rá az intenzív fejlődés útjá­ra. A továbbiakban értékelte a múlt évi tervteljesítést, amely a XVI. pártkongresszus határoza­tai teljesítésében számos vonat­kozásban jelentős eredményeket hozott. A jó évkezdés megterem­tette a feltételeit annak, hogy az idei feladatokat teljesítsék és a szükséges területeken túltelje­sítsék. Haman elvtárs különösen az ésszerű energiafelhasználás fontosságát hangsúlyozta csak­úgy, mint az anyagokkal és a fé­mekkel való gazdaságos bánás­módot. Nagyra értékelte a tüzelő­anyag- és energiagazdálkodás te­rén végrehajtott társadalmi ellen­őrzés eredményeit, és hangsú­lyozta a társadalmi ellenőrzés so­rán felmerült ötletek következetes megvalósításának fontosságát. Még jelentős tartalékok vannak A Bratislavai Gépkocsigyár kommunistái eddigi munkájuk ér­tékelésével és a következő idő­szakra szóló feladataik kijelölésé­vel foglalkoztak a szombaton megtartott üzemi pártkonferenciá­jukon, melyen részt vett Peter Co- lotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK kormányának el­nöke is. Ján Jajcaj, az üzemi pártbizott­ság elnöke elmondotta, hogy a vállalat számára az elmúlt év az irányítás, a kutatás és a termelés minden szakaszán rendkívül igé­nyes volt. Az év folyamán, sajnos, nem sikerült egyenletesen teljesí­teni a tervet, a nehézségek ellené­(Folytatás az 1. oldalról) súly a béke megbízható záloga, és mi mindent megteszünk megőrzéséért. Ami azt az állítást illeti, hogy az Egyesült Államok állítólag semmit sem tett az elmúlt húsz év során, ebben csak a naiv emberek hihet­nek. Ennek bizonyításaként ve­gyük az egyes fontos tényeket: Közismert, hogy éppen ebben az időszakban az amerikai stra­tégiai erők minőségileg mélyre­hatóan megváltoztak. Elég azt mondani, hogy az USA áttért bal­lisztikus rakétáin az osztódó rob­banófejekre. Tette ezt annak elle­nére, hogy nyomatékosan felszólí­tottuk, mondjon le erről, ne kezde­ményezze a lázas rakétafegyver­kezés újabb fordulóját. Ha az el­nök venné magának azt a fárad­ságot, hogy beletekintsen a tár­gyalási anyagokba, akkor köny- nyen meggyőződhetne arról, hogy ez éppen így volt. Hogy milyen volt az eredmény, azt képletesen mutatja akár az a példa is, hogy ezután a fegyver­zetváltozás után az amerikai ten­geralattjárók egyetlen lövedéke képes lett egyszerre 14 célpont elérésére. És minden tengeralatt­járónak összesen 16 ilyen lövedé­ke van. Ezek összkapacitása kö­zel 500 olyan atombombáéval egyenlő, mint amilyent Hirosi­mára dobtak le. Az USA állítólagos' tétlenségé­nek időszakában, amelyről az el­nök beszélt, az USA stratégiai fegyverein a nukleáris robbanófe­jek száma 4000-ről több mint 10 000-re nőtt. Lehet-e tétlenség­nek nevezni a nukleáris arzenál több mint kétszeresére történt nö­velését? Ezt semmiesetre sem le- . hét tétlenségnek nevezni. Most néhány szót Európáról, ahol a Fehér Ház vezetője szerint az USA és egyáltalán a NATO helyzete egyenesen nyomasztó. Ha ismét a tényeket nézzük, köny- nyen meggyőződhetünk arról, hogy az említett időszakban Eu­rópában csak az amerikai nuk­leáris fegyverek száma a há­romszorosára nőtt, és ma meg­haladja a 7000 darabot. Talán ez is a semmittevés eredménye? Az elnök úgy tett, mintha Euró­pa térségében nem léteznének az USA és NATO-beli szövetségesei közepes hatótávolságú nukleáris eszközeinek ezrei, mintha nem tudna arról, hogy az ezeken az eszközökön levő nukleáris robba­nófejek számában a NATO-nak 50 százalékos fölénye van a Szovjetunióval szemben. Nem elég, hogy az elnök mind­ezt elhallgatja. Tudatosan mon­dott valótlanságot, amikor azt állította, hogy a Szovjetunió nem tartja be az általa meghir­detett egyoldalú moratóriumot a közepes hatótávolságú raké­ták elhelyezésére. Az elnök azt is elhallgatja, hogy az amerikai kö­zepes hatótávolságú fegyverek nem valahol vannak, hanem a szó szoros értelmében a küszöbün­kön. Ebből a szempontból azon­ban egyelőre nem teszünk különb­séget ezek között a rakéták és az USA területén levő stratégiai fegy­verek között. És ez nemcsak Eu­rópát illeti. A Szovjetunió határai mentén többszáz amerikai rakéta­hordozót összpontosítottak, ame­lyek képesek nukleáris csapást mérni területünkre. A Pentagon hivatalosan bejelentett tervei sze­rint ezeknek a számát a többszö­rösükre emelik. Csak a nagy ható- távolságú cirkáló rakétákból több mint 12 000-et akarnak telepíteni. Az elnök bemutatta egy latin­amerikai ország polgári repülőte­rének felvételeit, sőt még azt is megpróbálta, hogy ezt az USA el­len irányuló fenyegetésként tün­tesse fel. Nem mutatta be azon­ban több száz kifutópálya felvéte­leit, amelyek az Egyesült Államok­tól több ezer mérföldre vannak, s amelyeken az amerikai repülő­gépek fedélzetükön nukleáris fegyverekkel indulásra készen állnak. Az USA jelenlegi kormányának mindez nyilvánvalóan nem elég. Dollárok billióit követeli, hogy még több fegyveres legyen szárazföl­dön, vizen, levegőben és az űr­ben. Valamennyi nukleáris fegy­verfajta számának jelentős nö­velését tervezik. Az elnök minő­ségileg új hagyományos fegyver­zetrendszer létrehozására vonat­kozó kiterjedt intézkedéseket is bejelentett. Ezzel új irány nyílik meg a lázas fegyverkezésben. Az állandó beszéd arról, hogy mindez válasz a „szovjet katonai fenyegetésre“, senkit sem csap­hat'be még akkor sem, ha az unalomig ismételgetik. Mindaz, amit a Szovjetunió tett vagy tesz, semmiképpen sem bizonyítja erő­feszítéseit a katonai fölény meg­szerzésére. Azok a megállapo­dások és szerződések, amelye­ket az amerikai féllel kötöttünk vagy hajlandók vagyunk meg­kötni, a nukleáris konfrontáció szintjének csökkentésére irá­nyulnak az egyensúly megbon­tása nélkül, vagyis mind a Szov­jetunió, mind az Egyesült Ál­lamok biztonságának fenyege­tése nélkül. Nem helyénvaló, hogy azok, akik ejtették a SALT 2 megállapo­dást, amely világosan meghatá­rozta éppen ezt a célt, most meg­próbáljanak a béke megteremtői­nek szerepében fellépni. Javasla­taink elutasítása után, hogy a Szovjetuniónak és a NATO-nak azonos számú rakétája és azonos számú repülőgépe legyen Euró­pában, vagy hogy egyáltalán ne legyenek semmilyen nukleáris fegyverek, sem közepes hatótá­volságúak, sem taktikaiak, még képesek arról beszélni, hogy a Szovjetunió fölény megszerzé­sét szorgalmazza. Az államok közti kapcsolatokban megen- gedhetet lenek azok a módsze­rek, amelyekhez Washington je­lenlegi képviselői folyamodnak, hogy befeketítsék a Szovjetunió politikáját. KÉRDÉS: Reagan elnök kije­lentette, hogy állítólag feltalált valamilyen új védelmi koncepci­ót. Mit jelent ez a gyakorlatban? VÁLASZ: Erre feltétlenül ki kell térni. Amikor Reagan elnök már eleget beszélt a „szovjet katonai fenyegetésről“, olyan értelemben fejezte ki magát, hogy úgymond ideje másképp hozzáállni az USA stratégiai érdekeinek biztosításá­hoz, és ezzel összefüggésben be­jelentette egy nagyon kiterjedt és nagy hatékonyságú rakétaelhárító rendszer előkészítésének meg­kezdését. Be nem avatott emberek szá­mára ez az első pillanatban még nagyon vonzónak is tűnhet. Hiszen az elnök mégis csak valamilyen védelmi intézkedésekről beszél. Ez azonban csak az első pillanatban tűnik így és csak azoknak, akik nem tájékozottak ezekben a kérdések­ben. Valójában azonban teljes gőzzel folytatódni fog az USA stra­tégiai támadó erőinek fejlesztése és tökéletesítése, mégpedig egy egészen meghatározott irányban - az első nukleáris csapáshoz szükséges potenciál megszer­zésének irányában. Ebben a helyzetben az a cél, hogy lehe­tőséget nyerjenek a másik fél megfelelő stratégiai eszközei fel­számolására a rakétaelhárító rendszerrel, ami azt jelenti, hogy megfosszák őt a válaszcsapás le­hetőségétől. Ezzel arra számíta­nak, hogy a Szovjetunió védtelen legyen az amerikai nukleáris ve­széllyel szemben. Ezt tudni kell, hogy helyesen értékelhessük en­nek az „új koncepciónak“ a valódi értelmét. Annak idején, amikor a Szovjet­unió és az USA tárgyalásokat kez­dett a stratégiai fegyverekről, kö­zösen elismerték, hogy a stratégi­ai támadó és védelmi fegyverek között megbonthatatlan kölcsö­nös összefüggés van. Nem vé­letlen, hogy országaink 1972-ben egyidőben kötöttek szerződést a rakétaelhárító rendszerek korláto­zásáról és első szerződést a stra­tégiai támadó fegyverek korláto­zásáról. Más szóval mindkét fél elismer­te, és az említett dokumentumban rögzítette, hogy egyedül a rakéta­elhárító rendszerek területén való kölcsönös tartózkodás teszi lehe­tővé az előrehaladást a támadó fegyverek számának korlátozása és csökkentése terén, vagyis a stratégiai fegyverek terén a ver­sengés megállítását és visszafor­dítását. Az USA most azonban e kölcsönös összefüggés meg­bontása mellett döntött. Ha ez a koncepció megvalósulna, ered­ményeként valójában megnyílna az út az őrült verseny előtt vala­mennyi stratégiai fegyverfajtában - támadókban és védekezőkben egyaránt. Ez a valódi értelme, ilyen, hogy úgy mondjam, Wa­shington „védelmi koncepciójá­nak“ visszája. KÉRDÉS: Milyen következte­tésre lehet jutni az USA elnöké­nek említett nyilatkozatából? VÁLASZ: Röviden és egyértel­műen válaszolok: az USA jelenle­gi kormánya továbbra is fölöt­tébb veszélyes úton halad. A há­ború és a béke kérdéséhez nem lehet ilyen könnyelműen hozzááll­ni. A Szovjetunió feletti katonai fölény elérésére irányuló minden igyekezet hiábavaló. A Szovjet­unió ezt sosem engedi meg, so­sem kerül védtelen helyzetbe bár­milyen veszéllyel szemben. Ezt Washingtonban jól jegyezzék meg. Ideje lenne, ha felhagynának ott a mind újabb variánsok feltalá- sával arra, hogyan lehetne jobban kirobbantani a nukleáris háborút annak reményében, hogy azt megnyerik. Ezek az erőfeszíté­sek nemcsak fenyegetőek, de őrültek is. Habár az elnök beszédében el­sősorban a Szovjetunióra gondolt, nyilatkozata valamennyi állam és nép érdekeit érintette. Tudatosíta­ni kell, hogy az amerikai vezető képviselők ma megpróbálnak nuk­leáris túszt csinálni valamennyi európai országból. Washington eljárása az egész világot fenye­geti. Ma minden erőfeszítést egy va­lamire kell összpontosítani, még­pedig a nukleáris katasztrófa elhá­rítására. ÚJ SZÚ 2 1983. III. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents