Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Március 19-töl 25-ig Szombat: Brüsszelben a Közös Piac pénzügyminiszterei két­napos rendkívüli tanácskozásra ültek össze. - A katonai kiadások emelése és a fegyverkezés ellen tízezrek tüntettek Rómában. Vasárnap: Finnországban megkezdődtek a parlamenti válasz­tások. - Befejeződött az Európai Biztonság és Együttműködés Bizottságának kétnapos brüsszeli ülése. Hétfő: Hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviába érkezett Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. - Megkezdődött a Közös Piac idei első csúcsértekezlete. Kedd: Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet honvédelmi miniszter Budapesten tett látogatást. - Összeült a lengyel parlament, amely az ország belső helyzetéről és az 1985-ig szóló hároméves terv feladatairól tárgyalt. Szerda: A portugáliai Vilamouraban befejeződött a NATO nukleáris tervező csoportjának tanácskozása.- Közzétették a bonni koalíciós tárgyalások ered­ményét és az új kormány összetételét. - Franciaor­szágban ismét Mauroy alakított kormányt.- A Biztonsági Tanács megkezdte Nicaragua pana­szának tárgyalását. Csütörtök: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Andrej Gromiko külügyminisztert a Miniszterta­nács elnöke első helyttesévé nevezte ki. - Reagan elnök televíziós beszédében az USA további fegy­verkezési programjait ismertette. Péntek: L isszabonban megkezdődött az afrikai országok­kal való szolidaritás konferenciája. Nyikolaj Tyihonov miniszterelnököt Belgrádban fogadta Petar Sztambo- lics, a JSZSZK Elnökségének elnöke (a képen baloldalt) (ČSTK-felv.) Szovjet-jugoszláv kapcsolatok Nyikolaj Tyihonov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke Belgrádban kedden kezdte meg tárgyalásait Milka Planine jugo­szláv kormányfővel. A megbeszélé­seken pozitívan értékelték a két ország kapcsolatainak alakulását, s a tárgyalások végén a hosszú távú gazdasági együttműködés ál­talános elveit rögzítő nyilatkozatot tettek közzé. E dokumentum meg­jelöli azokat a gazdasági szektoro­kat, amelyekben a legeredménye­sebben fejleszthető a két szocia­lista ország együttműködése. A sokoldalúan fejlődő szovjet -jugoszláv kapcsolatok alapját a két ország viszonyát rendező 1955. évi belgrádi és az 1956. évi moszkvai nyilatkozat képezi. A kölcsönösen előnyös együtt­működés elmélyítésében mindig megkülönböztetett jelentősége volt a legmagasabb szintű politikai vezetők rendszeres találkozóinak. A legutóbbi csúcsszintű megbe­szélésekre tavaly novemberben, Leonyid Brezsnyev temetése al­kalmából került sor ívioszkvában. A két ország kiemelkedő ered­ményeket ért el a gazdasági és kereskedelmi együttműködésben. Folyamatosan növekvő árucseré­jük értéke a múlt évben elérte a 6,8 milliárd dollárt, s Jugoszlávia legjelentősebb kereskedelmi part­nere a Szovjetunió. A szovjet vál­lalatok a többi között kőolajat, föld­gázt, gyapotot és más nyersanya­gokat, valamint a gazdaság alap­ágazatainak fejlesztéséhez szüksé­ges berendezéseket szállítanak Jugoszláviának. A gazdasági együttműködés le­hetőségeit azonban - egyöntetű vélemény szerint - még távolról sem merítették ki, és így az újabb területek kijelölése jelentős helyet foglalt el a mostani szovjet-ju­goszláv tárgyalásokon Megelége­déssel nyugtázták, hogy eredmé­nyesen valósul meg a kereskedel­mi, gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés középtá­vú megállapodása. A szovjet miniszterelnök és a ju­goszláv vezetők tárgyalásain átte­kintették az időszerű nemzetközi kérdéseket is, különös tekintettel az európai helyzetre. Jugoszláv részről a nemzetközi feszültség enyhítéséhez tett hozzájárulás­ként értékelték a Szovjetunió és más szocialista országok új kez­deményezéseit, amelyek kedvező lehetőségeket teremtenek a nem­zetközi problémák megoldására bármely fél biztonsági érdekeinek károsodása nélkül. Az európai tárgyalásokat illető­en a két kormányfő kifejezte óha­ját, hogy mielőbb pozitív eredmé­nyek szülessenek az európai nuk­leáris fegyverezetek korlátozásá­ról folyó tárgyalásokon és sikerrel fejeződjék be a madridi találkozó. Fegyveres provokáció Nicaragua ellen A Reagan-kormányzat nagy­méretű katonai provokációt szer­vezett a forradalmi Nicaragua el­len. E célra a somozista ellenfor­radalmárok fegyveres csoportjait használta fel, amelyeket az Egye­sült Államokban képeztek ki. A CIA közvetlen részvételével Hondu- rasból nagy létszámú somozista erőket dobtak át Nicaragua terüle­tére Ezeket az egységeket kor­szerű amerikai fegyverekkel sze­relték fel. Nicaragua hivatalosan kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős összehívását az ország el­len fokozódó támadások miatt. A Biztonsági Tanács szerda délu­tán konzultált a nicaraguai pa­naszról, majd pedig megkezdődött a testület hivatalos ülése. A somozista bandák fegyveres agressziója kapcsán a nicaraguai nemzeti újjáépítés ideiglenes kor­mánya felhívást intézett az ország népéhez, mely leszögezi: az ellen­forradalmárok behatolása a köz­társaság területére újabb szaka­sza az Egyesült Államok Nicara­gua elleni katonai, politikai és gaz­dasági agressziójának. A Reagan kormány megpróbálja elszigetelni Nicaraguát Latin-Amerikában és nyomást gyakorol a nemzetközi pénzintézetekre, hogy ne folyósít­sanak hiteleket az országnak. A felhívás sürgeti a világ minden demokratikus kormányát, hogy nyújtsanak támogatást a nicaragu­ai népnek, mely a Reagan kor­mányzat intervenciós politikájának áldozata. Koalíciós megállapodás Bonnban A bajor CSU elnökségének Münchenben tartott, hétfői tanács­kozása után bejelentették: Franz- Josef Strauss nem vesz részt a kormányban. Helmut Kohl föla­jánlotta ugyan Straussnak az al- kancellári tisztséget, egy miniszte­ri tárcával együtt, kikötötte azon­ban, hogy ez a miniszteri tárca nem lehet sem a külügyi, sem a gazdasági, azokat ugyanis az FDP magának tartotta fönn. Stra­uss tehát még a hadügyi és a bel­ügyi tárca között választhatott vol­na, azok azonban nem elégítették ki őt. Amint a Die Welt rámutatott, Kohl ajánlata elsősorban a had­ügyminisztériumot jelentette, va­lószínűleg számítva arra, hogy ez nem felel meg Straussnak, aki a hatvanas évek elején egyszer már nem éppen dicsőséges körül­mények között távozni kényszerült a hadügyminisztérium éléről. A CDU, a CSU és az FDP főtitkára szerdán sajtókonferenci­án ismertette a koalíciós tárgyalá­sok eredményét. A koalíciós meg­állapodás arról tanúskodik, hogy az új kormány újabb megszorító intézkedéseket fog alkalmazni a bérből és fizetésből élőkkel szemben, s a „gazdasági fellen­dülés“, a munkanélküliség csök­kentése ürügyén a jövő évi 258 milliárd márkás költségvetés kere­tében a megtakarításnak el kell érnie a hat-hét milliárd márkát, mégpedig a szociális juttatások további csökkentése révén. A tájé­koztatóból az is kidfrült, hogy a ta­karékossági intézkedéseket kiter­jesztik a nyugdíjasokra, a munka- nélküliekre, sőt a csökkent mun- kaképességűekre és a szociális segélyt élvezőkre is. Ugyanakkor az új koalíciós kormány jelentős engedményeket kíván tenni a vál­lalkozóknak. Ügy tűnik, Helmut Kohl kancellárnak és Genscher külügyminiszternek sikerült elér­nie, hogy a koalíciós tárgyaláso­kon ne kerüljön sor az ún. keleti politika teljes revíziójára. Az új bonni kormány tényleges szándé­kait azonban csupán majd Kohl május elejére ígért kormányprog­ramja, de méginkább a kormány gyakorlati lépései alapján lehet majd megítélni. Összeállította: PROTICS JOLÁN . kik ' NYELVŐR Halászlé, halleves, halié Többször tapasztaltam már, hogy némelyek idegenkednek a halászlé-tői. (Nem magától az ételtől, hanem a nevétől.) Miért halászlé? - kérdezik -, hiszen nem halászból főzik, hanem halból Vagyis nem tartják logikusnak a nevet, sőt komikusnak, tréfálko­zásra okot adónak fogják fel. Szerintük akár a halleves, akár a halié sokkal jobb megnevezés a szóban forgó halételre, mint a halászlé. Nézzük csak meg, valóban helytelen-e a halászlé szó! Nem. Ez az összetétel ugyanis nem birtokos jelzős, mint például a tyúkleves, amelyet így is fel lehet bontani: a tyúknak a levese, de amely felfogható már jelentéstömörítőnek is, vagyis több szerkezetet összesűrítőnek: tyúkból főzött leves. A halászlé nem a halásznak a leve, de nem is a halászból főzött lé szerkezetekre bontható, hanem más, többféleképpen felfogható szerkezetekre: a halász által főzött lé, halász módra főzött lé stb. Akad még néhány ilyen összetételünk, s mégsem élcelődünk rajta. Ilyen a gulyásleves vagy a gulyáshús is, egyik sem gulyásból fő, csak gulyás által, esetleg gulyás módra. Ilyen a turistaszalámi, vadász­kolbász is, amely szintén nem turistából, vadászból, hanem csak a turista, illetve a vadász számára készül, és persze mások számára is, csak olyan módon, hogy azt a turisták, vadászok magukkal tudják vinni, tehát legalább részben tartósítva. A halleves és a halié nem ugyanaz, mint amit a halászlé-n értünk. Tehát három külön fogalom tartozik a három szóhoz. A halászlé olyan halételnek a neve, amely többféle hal szeletei­ből, bő lével, hagymával, sok paprikával, olykor paradicsommal készül. Hallevesr-nek pedig azt a halból készült levesfélét hívják, amelybe paprika helyett vagy egy kevés paprika és hagyma mellett leveszöldséget (sárgarépát, petrezselymet, karalábét, zel­lert) is tesznek, sőt be is rántják, vagy tejföllel behabarják, ecettel ízesítik, attól függően, hogyan kedvelik. Végül a halié a halleves készítésekor a halaprólékból kifőtt lé neve, de azt a halászlét is árusítják halié néven, amelyből elfogytak a halszeletek. Látjuk tehát, sem a halleves, sem a halié nem használható a halászlé helyett, mert mindegyiknek más a jelentéstartalma. A halászlé - mint rámutattunk - egy különleges módon főzött halételnek a neve, s nem a nevet kell ízlelgetni, hanem magát az ételt. Illetve: elemezhetjük magát a nevet is, de helyesen, azt nézve benne, ami valóban benne van, s összevetve más, hasonlókép­pen létrejött összetett szavakkal. Azok közül, akik magát a halászlé nevet még elfogadják, többen tiltakoznak, ha a halászlevet tárgyragos alakot hallják, pl. ilyen kínálásban: „Gyere, egyél halászlevet!“ Ilyenkor ők is kijelentik: halászlét még hajlandók enni, de „halászlevet“ nem. Hadd mondjuk meg, hogy jelentéstartalom szempontjából a halászlevet alakban sincs más, mint a halászlé szótári tőalak­ban, mégis igazuk van azoknak, akik inkább a halászlét kedvelik, nem a halászlevet. Mindjárt hozzá is tesszük: csak alaktani szempontú ez az igazság. A /észónak a levet a tárgyas alakja, de a halászlé szóé már‘ez: halászlét. Több olyan szavunk van már, amely egymagában több tóalakú, de összetételben egyalakúként viselkedik: a szótári alakjához veszi fel a toldalékokat. Gondoljunk csak arra, hogy a tó főnév választékos tárgyragos alakja ez. tavat. De a Csorba-tó összetételben már nem mondjuk ezt: Csorba- tavat, hanem ezt: Csorba-tót. Pl. Vastag jégpáncél fedi a Csorba­tót. Vagy a szó többesjeles alakja ez: szavak. De nem beszélünk ,,határozószavak “-róI, hanem határozószók-ró\. így a halászlé elfogadott tárgyragos alakja is a halászlét, nem pedig a halász­levet. JAKAB ISTVÁN A „tatik-tetik“ sorsa Sokan még ma is azt hiszik, hogy idegenből, főképpen a latin nyelvből került át a magyarba a szenvedő igeragozás, azért is pusztították ki nyelvművelőink. Pedig nem úgy van. Eredeti fejlemény a szenvedőigés mondatszerkesztés nyelvünkben. Két­féle szenvedő igénk volt, és részben van még ma is. Egyik az -at, -et és a -tat, -tét képzős műveltető igék ikesedéséből lett, a másik pedig az -ódik, -ódik képzős, ugyancsak ikes visszaható ige. Napjainkban is él az utóbbi egyik-másik nyelvjárásunkban. „Vigyázz, mert megverődöl!“ - így intik azokon a vidékeken a gyermekeket. A másik fajta igéből is akad még mutatóba: ilyen a születik, valami így meg így viseltetik valaki iránt, s valami adatik, megadatik, megkívántatik, benne foglaltatik. Idősebb fogal­mazók nyelvében olykor még a jegyzőkönyv is felvétetik és hitelesíttetik. De ez már egyre ritkább. A közhírré tétetik is alighanem már csak elvétve hangzik el. Egy-egy szónok nyelvé­ben előfordul még: ,,Engedtessék meg nekem... “ Hangsúlyozom, az ilyen szószerkezetek a magyar nyelvben keletkeztek, nem a latin nyelv sarjasztotta őket. Az bizonyos, hogy középkori írott emlékeinkben nagyon sok a latinosság, s a szenvedő igés mondatok is igen gyakran latin szerkezetek utánzatai. Ez azonban nem érinti szenvedő igéink eredetiségét. Kár, hogy idő jártával annyira elszaporodtak nyelvünkben a szen­vedő igés mondatok, kiváltképp a hivatalok, a közélet nyelvében, hogy megsokallták nyelvművelőink. Századunk eleje tájáig annyira kiirtották a tatik-tetik-et, hogy már csak egy-két ilyen igénk tengődik. A diákok túlságosan is eszükbe vésték a mondó­kát: ,.A tetik-tatik nem használatik.“ Mintha azóta -ódik, -ódik képzős igék foglalnák el helyüket (adódik, íródik, teremtődik stb ). Még manapság is nagyon jó stílusszínezők a gyéren, ízléssel, kellő heíyen használt szenvedő igék a választékosabb nyelvben. Nem idegenszerűek. Annál idegenebb a német mintára megho­nosodott el lesz intézve, el lett intézve-féle szenvedő szerkezet. Az ilyesmi igazán nem való nyelvünkbe. A többi finnugor nyelvben is megvan a szenvedő igés mondat­szerkezet. Nemcsak a közeli rokon vogulban (manysiban), hanem a távoli finnben meg észtben is. Adassék tisztelet közeli és távoli rokonainknak! FERENCZY GÉZA ÚJ SZÚ 4 1983. III. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents