Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-21 / 67. szám, hétfő
„Az Új Nemzedék? Olyan ez, mint a dóm és a színház közötti parkban a szökőkút: szép, gyönyörködteti a szemet, de olykor a szívet is elfacsarja.“ - mondotta egy kassai (Košice) ismerősöm a hetvenes évek közepe táján. Én ezt a hangot még most is hallom. Mélységes keserűséget éreztem benne, és később magam is meggyőződhettem arról, hogy ez a képtelennek tetsző hasonlat igaz. Az Új Nemzedék népi tánc- együttes ugyanis valóban megpróbál „égnek törni“, elér egy bizonyos magasságot, de onnan tesok helyen kértek anyagi támogatást, de nem kaptak sehol sem. Ez az állapot oda vezetett, hogy 1977-ben levelet írtak a CSEMADOK Központi Bizottságának, melyben bejelentették, hogy felfüggesztik az Új Nemzedék tevékenységét. A levél megírása után még bizakodtak: hátha történik valami, hátha segítenek, hiszen egy ilyen jó együttes egyik napról a másikra nem szűnhet meg. Sajnos, mégis ez lett a vége. A hallgatás évei következtek, az Új Nemzedék eltűnt a színpadokról. 1983-at írunk. A szükség, az akarás fél évtizednyi kihagyás után ismét életre hívta az Új Nemzedéket. Az új együttes létrehozása Richtarčik Mihálynak, a Szőttes egykori táncosának a nevéhez fűződik. Egyelőre huszbnhatan vannak. Huszonhat fiatal, aki ismételten fontos feladatának tartja néptánc-hagyományunk ápolását. - A CSEMADOK-bálon ez év februárjában már egy sikeres bemutatót is tartottak. Persze, most még nem a „minél több koreográfia“ betanulására helyezik a fő hangsúlyt. Az egyes tájegységek legjellemzőbb tánclépéseinek elsajátítását, azok variálását tanulják. Amatőrök és profik KÉT KÖNNYŰZENEI HANGVERSENYRŐL Hogy van az Új Nemzedék? hetetlenül visszahull. Míg a szökőkút esetében a zuhanás is szép, egy együttes esetében fájdalmas mozzanat. De nézzük csak a történteket. Kezdjük ott, hogy Kassán a CSEMADOK városi szervezetének irányításával az ötvenes évek második felében és a hatvanas évek elején a nemzetiségi kultúra ápolása legdinamikusabban az amatőr színjátszó mozgalom megerősödésében nyilvánult meg. A színjátszó csoport tagjait főleg a középgeneráció képviselői alkották. A hatvanas évek elején a CSEMADOK vezetősége úgy érezte, hogy a fiatalokat, a tanuló- ifjúságokat is be kellene kapcsolni az amatőr művészeti munkába. 1961 -ben tulajdonképpen ilyen szándékokkal alakították meg az Új Nemzedék népiegyüttest, melynek egy tánc- és egy énekkara volt. A fiatalokat akkor nem kellett keresni - szívesen jöttek táncolni, énekelni. Sőt, 1962-ben az Új Nemzedék már egy irodalmi színpaddal és egy rendszeres tevékenységet indító közművelődési klubbal is bővült, s ezért a „népiegyüttes“ elnevezést el is hagyták. Jóllehet, a folyamatos munka gyümölcsei mindenekelőtt a népi táncegyüttesnél kezdtek beérni. Ez a lelkes csoport a hatvanas években több járási és kerületi szintű néptánc-versenyen, fesztiválon aratott megérdemelt sikert, 1970-ben pedig már központi elismerésben is részesültek. Zselizen (Želiezovce) a szlovákiai magyar népi táncegyüttesek országos versenyén ők nyerték el a nagydíjat. Ez a siker természetesen tovább lelkesítette őket és azt mondták: „Ezek után nézzük meg azt is, hogy csehszlovákiai viszonylatban hogyan álljuk meg a helyünket.“ Ettől kezdve aztán rendszeresen beneveztek a szlovák néptáncversenyekre. 1974-ben már az országos minősítési versenyre is eljutottak és fényes sikert arattak, A- kategóriás minősítést nyertek! A szlovákiai magyar népi táncegyütteseket tekintve erre sem azelőtt, sem azután nem volt példa, mint ahogy arra sem, hogy költségvetés nélkül ilyen szint elérésére valamilyen együttes képes legyen! Nos, ez az egyik oldal, s úgy is mondhatnánk, hogy a szebbik. A másik már nem ilyen. Az Új Nemzedék két évvel később az A- kategóriás minősítést nem tudta (nem tudhatta) megvédeni. Költségvetés, illetve anyagi támogatás hiányában az újabb elvárásoknak (új 90 perces táncblokk elkészítése, ruhák varratása) nem tehettek eleget. Már két évvel korábban is nagy nehézségek árán jutottak el Poprádra. A csizmák beszerzésére, a ruhák varratására a táncosok adták össze a pénzt, az autóbuszt pedig egy jóindulatú efsz-elnök biztosította. Amint azt Szakái László mérnök, az együttes vezetője elmondotta, 1974-től 1976-ig Hattagú zenekaruk szintén a tájegységeink népzenéjét igyekszik elsajátítani. A közeljövőben egy táncház megnyitását is tervezik, ahol ugyancsak az ének-, a tánctanulás, a mesemondás fog dominálni. Az Új Nemzedék versenyre egyelőre nem gondol. Nem, mert a CSEMADOK kulturális tevékenységének anyagi támogatása ebben a városban mindmáig megoldatlan kérdés. Míg Szlovákia más járásaiban és városaiban figyelemre méltó módon segítik a nemzetiségi kultúra fejlődését, Kassán ez még nincs így. Az 1983-as esztendőre/nár elkészült a város egységes kulturális terve, sajnos, a CSEMADOK és együttesei megint kimaradtak belőle, holott az SZSZK Kulturális Minisztériuma már több esetben ajánlotta a különböző fokú nemzeti bizottságoknak, hogy a nemzetiségi kulturális szövetségekről sem feledkezzenek meg. Ügy hisszük, a szándékok tiszták. Az Új Nemzedék felújításának örülünk és bízunk benne, hogy a felmerült problémákat Kassán minél előbb megoldják, hiszen a szocialista kultúra fejlesztésében a CSKP XVI. kongresszusán határozataiból adódóan a CSE- MADOK-szervezetekre is jelentős feladatok hárulnak, Kassán is. SZASZÁK GYÖRGY A bratislavai Művelődési és Pihenőparkban a közelmúltban bemutatkozott a főváros legjobb négy amatőr popzenekara, egy napon kétszer, ugyanazzal a műsorral. Mindkétszer telt ház előtt amire régóta nem volt példa a modern szlovákiai popzene rövid történetében. Mármint arra, hogy amatőr zenekarok ennyi embert vonzzanak. Szlovákiában eddig szinte ismeretlen stílusokat hoztak e zenekarok (új hullám, kemény rock, illetve funky), nagyon jó színvonalon. Nem ismert előadóktól kaptuk ezt a zenét, nem olyanoktól, akik éppen az említett stílusokra „nyergeitek át“, hanem olyan fiataloktól, akik otthon vannak és természetesen „mozognak“ választott közegükben. A négy zenekaron kívül, amelyek a csúcsot jelentik, vannak természetesen más együttesek is, bizonyítva, hogy a szlovákiai amatőr popzenei mozgalomnak széles a tömegbázisa. A négy vezető együttesen kívül - Tamis, Ventil RG, Gravis és a Demikát - fellépett még a koncerten a Tublatanka, az YPS, a City és a prágai OK Band. Mielőtt rátérnék az egyes zenekarok értékelésére, külön kell szólnom a Tamisról. A stílust tekintve ugyanis annyira elütöttek a többiektől, hogy nem lehet velük egy fejezetben említeni. A Tamis funkyt játszó együttes, a szokásos felállást fúvósok egészítik ki. Fiatal koruk ellenére meglepően jó színvonalú zenét játsszanak. Ha lesz bennük kitartás, szép jövő áll előttük. Kár, hogy a közönség nem értékelte kellőképpen a produkciójukat, inkább a többi zenekarra várt. Mindenesetre biztató, hogy a fiatalok között is akadnak olyanok, akik nem riadnak vissza a progresszívebb zenei irányzatok göröngyös útjaitól. A koncerten két, tipikusan újhullámos együttest hallhattunk. A jobb benyomást a Ventil RG keltette. A nyilvánlavó utánzások (Adam and the Ants, illetve a nyugatnémet új hullám) ellenére viszonylag eredeti műsort adtak. Szövegeikkel és színpadi megjelenésükkel méltón arattak sikert. Csalódást keltett viszont az OK Band. Zenei szempontból ugyan nem sok kivetni valót találhattunk műsorukban, ha figyelmen kívül hagyjuk az idegen hatásokat, az amatőr együttesekre jellemző spontaneitás után azonban szembeötlő volt a rideg profizmus, az előre begyakorolt show, amit a közönség is észrevett. A kemény rock kategóriájába lehet sorolni Köztéri szobrainkért Bizonyára sokan észrevették, hogy Bratislava utcáiról, tereiről számos köztéri szobor tűnt el az elmúlt években. Aztán rövid időn belül, de gyakrabban csak hónapok, évek múlván visszakerültek, illetve visszakerülnek ezek a szobrok - pontosabban friss homokkő-másolataik - eredeti helyükre. A város műemlékvédői ily módon gondoskodnak a köztéri szobrok, műemlékek megőrzéséről. Az első pillantásra dicséretesnek tetsző ténykedés azonban mélységesen elgondolkodtató. Ugyanis a városi műemlékvédő szervek számára ezzel véget ér a gondoskodás folyamata. Legalábbis mostanában. De miről is van szó? Arról, hogy ha már költséges másolatokkal helyettesítjük a kopott vagy megrongálódott eredeti műveket, törődnünk kellene azzal is, hogy ezek a másolatok hosszú évtizedekig, akár évszázadokig életképesek maradjanak, hasonlóan elődeikhez. Vagyis ezeket a másolatokat is védenünk kellene, főképpen tél idején. Az idei enyhe, de csapadékban gazdag és nagyfokú hőingadozásoktól sem mentes tél szinte kívánta az egykor Bratislavában is honos szokás felújítását, magyarán, a védelmet csomagolással, „bedeszká- zással“. ozuleink még szemtanúi voltak ennek a jó szokásnak, amellyel egyébiránt kisebb városainkban (Nyitrán, Piešťanyban) ma is találkozunk. Köztéri szobraink - legyenek azok akár eredetiek, akár másolatok - védelme épp úgy a kötelességünk, mint más örökségek, hagyományok ápolása. Ide kell sorolnom a temetők művészeti szempontból is értékes síremlékeit. Lehet, hogy elhangzik jónéhány ellenérv, a takarékosságra hivatkozva, valamint arra, hogy az ilyen gyakorlat bevezetésével négy-öt hónapra „eltűnnének“ a szobrok. Tény, hogy a műemlékek védelme nagy anyagi ráfordítást igényel, de az említett csomagolásmód nem lehet olyan drága, hogy ne férne be a költségvetésbe. Az ésszerűtlen takarékoskodás a műemlékvédelemben egyébként is súlyos károkat okozhat. Ami pedig az „eltűnést“ illeti, van arra mód, hogy például a burkolaton fotókat, ismeretterjesztő szövegeket helyezzünk el arra a néhány hónapra. Fővárosunk utcáin és terein naponta gyönyörködhetünk szebbnél szebb régi alkotásokban, ugyanakkor tanúi lehetünk annak is, miként kezdi ki őket az idő vasfoga, miként romlanak ezek az értékek. Feladatunk világos: idejében megelőzni a romlást. LEHEL ZSOLT a többi együttest, persze nem azért, hogy mindenáron skatulyázzunk. Az YPS-ről korábban már kifejtettem véleményemet, amely most sem változott. Zenéje ötlet nélküli, erőltetetten vad, egyhangú és nem mutat fejlődést. Többre lehet értékelni a Tublatan- kát, amely szokványos hard rockot játszik, szlovák együttestől ritkán tapasztalható természetességgel. A koncerten fellépő együttesek közül a legígéretesebb volt a bratislavai Gravis és Demikát, valamint a komáromi (Komárno) City. A többiekkel ellentétben náluk érezni lehetett, hogy nem elégszenek meg stílusok utánzásával, hanem önálló zenei elképzeléseik is vannak. Vagyis nehezebb utat járnak, ami azonban tartósabb sikert hozhat számukta. A City bizonyította, hogy nem véletlenül nyert harmadik díjat a bojnicei szemlén, és hogy érdemes a bratislavai szereplésre is. Letisztult, alaposan átgondolt kemény rockot játszottak. Úgy tűnik föl, tudják, mit akarnak. Jól sikerült a színpadi megjelenésük is, láthattunk-hallhattunk néhány kiváló hangszerszólót, amelyek közül főként a gitár jeleskedett. Egy számot magyarul énekeltek, a többit szlovákul. Szövegeik a szlovákiai átlaghoz képest színvonalasak. A Gravis új számokkal jelentkezett, bizonyítva ismét, hogy a hosszabb kompozíciók mellett vannak, amelyekben jól érvényesülhet minden egyes tag hangszertudása és a kompozíció ive. Az összhatás kiegyensúlyozott volt, a dalokat precízen, szinte profi módon adták elő. Dusík Gábor magyar szövegei ezúttal sem keltettek csalódást. Az együttes sokat fejlődött zeneileg is az utóbbi időben. Zenéjükben felbukkant az újhullám, több lett az improvi- zatív elem, és természetesebb az egész előadás. A közönség körében a legnagyobb sikert a Demikát érte el. Zenéjükben érdekesen keveredik a rock, a blues és az újhullám, az eredetiség hatását keltve. Stílusuk kialakításában nagy szerepet játszik a gitáros, Andrej Šeban és az énekes Marian Greksa. Látványosságban és természetességben is ez az együttes nyújtotta a legtöbbet. És egy mondat a színpadképről: ötletes volt nagyszerű paródiája a különböző fesztiválok csillo- gó-villogó pompájának. Többszöri nekifutás után sem tudom kifejezni azokat az érzéseket, melyek Rudolf Dašek gitárjátéka után kavarogtak benem. Dašek ma kétségtelenül Európa egyik legjobb gitárosa. Zenéjét szinte lehetetlen leírni. Lenyűgöző, az embert új, ismeretlen tájakra vezeti. Nem is játszik a gitárján, hanem azzal eggyé válva rendkj- vül hatásos monodrámát ad elő a zene nyelvén. Nem lehet leírni és elemezni, csak csodálni. Jirí Stivínnel együtt a kortárs jazz kiemelkedő művészei közé tartozik. Rudolf Dašek fellépése volt a csúcspontja a bratislavai Művelődési és Pihenőparkban rendezett II. Gitárkoncertnek. Persze, az övén kívül is volt nagyszerű előadás, elsősorban Jirí Hrubý (hegedű) és Ľuboš Andršt (gitár) jóvoltából. Hrubý az ETC... tagja és művészeti vezetője, nem először működött együtt Andršttal, hallhattuk őket az utóbbi legújabb nagylemezén. Véleményem szerint azonban a koncert többet nyújtott, mint a stúdióban felvett zene. A nagylemez eléggé hűvös hangulatával szemben most felszaba- dultabb és érzékenyebb légkörben zajlott le az előadás. Egymást jól kiegészítve játszottak, nagyon érdekes, romantikus és fantáziadús párbeszédet folytattak egymással. Különösen Hrubý volt csúcsformában. Zdenék Dvorák már a tavalyi Gitárkoncerten is fellépett, mostani előadása hasonló színvonalú volt. Kiváló a technikája, de nem oly erős egyéniség mint Dašek vagy akár Andršt. Biztosabb, határozottabb, amikor nem egyedül, hanem partnerrel játszik. Zdenék Hrášek és Jaroslav Šindler előadására rányomták bélyegükefaz útkeresés nehézségei és az összeszokottság hiánya. Az eddig említett gitárosok a jazz műfajában tevékenykednek. Velük összehasonlítva a koncerten fellépő rock-gitárosok csalódást keltettek. Egyedül František Franci mentette a mundér becsületét. Peter Peteraj a Propeiler együttessel az oldalán meglehetősen „széteső“ teljesítményt nyújtott. Zenéjük a Fermátát idézte, de megfelelő lendület és technikai tudás nélkül. Nem kis meglepetés volt Andrej Šeban szereplése, aki a Demikát szólógitárosa. Šeban jó gitáros, a koncerten azonban megmutatkozott, hogy - a többi élvonalbeli kollégával összehasonlítva - még van mit csiszolnia tudásán. Játékának fő alkotóeleme a blues, amelynek ő az egyik legjobb csehszlovákiai képviselője. Gitárszólóinak logikus felépítésük, megfelelő gradációjuk és érzelmi töltésük van. Játéka azonosulást kívánva lekötötte a közönséget s egy pillanatig sem hagyta őt nyugadtan szemlélődni. GYUROVSZKY LÁSZLÓ o o c a Ä ■o * o N </)-J O o ő \ ÚJ SZÚ 4 1983. III. 21.