Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám, szombat
ÚJ szú 3 1983. III. 19. A békéért, a leszerelésért ÁLLÁSFOGLALÁSOK A HÁBORÚS VESZÉLY ELHÁRÍTÁSA MELLETT KOMMENTÁRUNK (ČSTK) - Nemzetközi szervezetek, szakszervezetek, ifjúsági, vallási és más kormányon kívüli szervezetek képviselőit tömörítő különleges leszerelési bizottság genfi ülésén a nemzetközi közvéleményt arra szólította fel, hogy aktívan járuljon hozzá a két- és többoldalú leszerelési tárgyalások konkrét eredményeihez. A bizottság csütörtökön fejezte be tanácskozását, s valamennyi nem kormányszervezethez, nemzetközi békebizottsághoz és háborúellenes mozgalomhoz felhívással fordult, amely a nukleáris háború növekvő veszélyével szemben tömeges akciókra szólít fel. Az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták elhelyezése ellen, valamennyi nukleáris fegyver- rendszer felszámolása és európai atommentes övezetek létrehozása mellett foglalt állást a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága a Le Drapeau Rouge című lapban tegnap megjelent nyilatkozatában. (ČSTK) - Az UPI amerikai hír- ügynökség megszerezte az Egyesült Államok hadügyminisztériumának azt a titkos dokumentumát, amely a Pentagon 1985-89-es évekre szóló fegyverkezési terveit tartalmazza. A dokumentumhoz hozzá van csatolva az a március elsején keltezett memorandum, amelyet Weinberger hadügyminiszter írt alá. A hírügynökség szerint az említett időszakban az Egyesült Államok katonai kiadásai elérik a 2 billió dollárt. A dokumentum leszögezi, hogy NATO-országok területén, illetve több száz amerikai repülőgépet helyeztek el a repülőgép-anyaha- jók fedélzetén. A megállapodás kiindulási alapjának az Európában ténylegesen található valamennyi közepes hatótávolságú fegyvernek kell lennie. A Szovjetunió ezért azt javasolja, hogy nemcsak a rakétákat, hanem a repülőgépeket, valamint az említett nukleáris fegyverek hordozóit illetően is egyensúlyt kell kialakítani, méghozzá a jelenleginél jóval alacsonyabb szinten, ami kétségkívül az európai biztonságot szilárdítaná. Washington ellenzi, hogy a NATO nukleáris potenciáljának keretében figyelembe vegyék szövetségesei rakéta- és nukleáris eszközeit. Különféle trükköket alkalmaz a bebizonyít- hatatlan bebizonyítására. Végső soron képtelenségekig jut el: amikor az Egyesült Államoknak szüksége van rá, mindenáron az atlanti szövetségi szolidaritást hangsúlyozza, de mihelyt a szövetségesek nukleáris fegyvereiről van szó. elhatárolja magát tőlük és úgy tesz, mintha nem tudná, milyen célpontokra irányulnak a brit és francia rakéták, bombázók, sőt a többieket is arra szólítja fel, tegyenek úgy, mintha ezek a fegyverek nem léteznének. A brit kormány hivatalos dokumentumai azonban leszögezik, hogy a brit atomütőerő a NATO nukleáris eszközeinek „elválaszthatatlan részét alkotja“. Ezek a dokumentumok azt is megállapítják, hogy a brit nukleáA Szovjetuniónak érdeke az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak normalizálása. Sokéves tapasztalataim alapján megmondhatom, hogy a szovjet külpolitika ennek tulajdonítja a legnagyobb jelentőséget - jelentette ki a Kurier című bécsi lapnak adott interjújában Kurt Waldheim, az ENSZ volt főtitkára. Rámutatott arra is, hogy fennáll egy világméretű háborús konfrontáció veszélye. Hozzáfűzte azonban, hogy úgy véli: azok az államok, amelyeknek a nemzetközi életben döntő szavuk van, nem kívánják a világot egy ilyen katasztrófába sodorni. Waldheim azt is kifejtette, hogy a nukleáris fegyverarzenálok állandó növelése és tökéletesítése semmilyen esetben sem járul hozzá a nemzetközi biztonság és stabilitás megerősítéséhez. Annak a reményének adott hangot, hogy a Szovjetunió és az USA között folyó leszerelési tárgyalások pozitív eredményt hoznak. „A nukleáris fegyverek bevetésének lehetősége továbbra is az Egyesült Államok globális stratégiájának a kulcseleme“. A dokumentum az új típusú amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítését azzal igazolja, hogy „azok gyártása és karbantartása olcsóbb“, mint a hagyományos fegyveres erők fenntartása. A dokumentum azonban nem tartalmaz utalást a korlátozott atomháborúra vonatkozóan, amelyet Reagan elnök korábban valószínűnek tartott. ris erőket a Nebraska amerikai állambeli Omahában működő NATO-központ használja fel saját céljainak megválasztásához. Itt azonban valami nincs rendjén. Senki sem csinál titkot abból, hogy például a rakétákkal felszerelt francia tengeralattjárók járőrözési területéről az amerikai vezérkarral konzultálnak. Franciaország vezetői nemegyszer kijelentették, hogy haditengerészeti nukleáris erőik erősek, és a „szövetségen belül“ segítik a partnerek közös feladatainak megoldását. Az európai atomfegyverek nagyon fontos részéről van szó, amelyek az amerikai szövetségeshez tartoznak és magától értetődően ezeket a fegyvereket nem lehet figyelmen kívül hagyni az európai atomfegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon sem. A szovjet fél világosan kinyilvánította, hogy európai területén egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem akar többet, mint amennyivel a NATO-országok rendelkeznek. Minden józanul mérlegelő ember megérti az ilyen hozzáállás ésszerűségét és igazságos voltát. Ezt azonban Washington visszautasítja, mivel neki a paritás nem felel meg. Vajon komolynak nevezhető-e a Szovjetunióval folyó tárgyalásokon tanúsított amerikai magatartás? Nyilvánvalóan nem. Mindazok, akik piszkos játékot űznek a genfi tárgyalások körül, valószínűleg nem gondolnak e játék következményére Európa és a világ békéje szempontjából. A megállapodásra irányuló őszinte Folytatni kell a párbeszédet (ČSTK) - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek egy csoportja, a Szovjetunió béke és leszerelés kérdéseivel foglalkozó parlamenti szekciójának tagjai, köztük Alekszandr Szubbotyin, Jurij Izrael és Alekszandr Csa- kovszkij Washingtonban találkoz-. tak Charles Percyvel, a szenátus külügyi bizottságának elnökével, Robert Michellel, a képviselőház republikánus kisebbségének vezetőjével, Melvin Price-szal, a képviselőház védelmi bizottságának elnökével és az amerikai Kongresszus más tagjaival. A találkozón megvitatták a béke, a nukleáris háború megakadályozása és a lázas fegyverkezés beszüntetésének kérdéseit. A szovjet képviselők megvilágították a szovjet békekezdeményezések, valamint a nemzetközi légkör javítására és az USA hibájából megromlott szovjet-amerikai kapcsolatok normalizálására tett javaslatok lényegét. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy folytatni kell a szovjet-amerikai párbeszédet. Paul Warnke: Az amerikai indítványok nem igazságosak (ČSTK) - Paul Warnke, a leszerelési és fegyverzetellenőrzési ügynökség volt igazgatója, a SALT-II tárgyalásokon részt vett amerikai küldöttség vezetője Washingtonban, a nemzeti sajtóklubban kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem konstruktív magatartása miatt nem jöhet létre a Genfben folyó szovjet-amerikai tárgyalásokon megállapodás. Warnke kijelentette: az amerikai részről előterjesztett indítványok nem igazságosak, mivel a Szovjetuniónak jóval nagyobb mértékben kellene e szerint csökkentenie földi indítású stratégiai rakétáit, mint az Egyesült Államoknak. Portugál-görög kormányfői tárgyalások (ČSTK) - Eanes portugál államfő, aki háromnapos hivatalos látogatáson Athénban tartózkodik, tárgyalt Andre- asz Papandreu görög kormányfővel. Megbeszéléseiken nemzetközi kérdésekről volt szó, áttekintették a Portugália tervezett közöspiaci belépésével összefüggő kérdéseket, és a kétoldalú kapcsolatok problémáit is megvitatták. A portugál elnököt fogadta Kara- manlisz görög államfő is. törekvéseket nem pótolhatják moralizáló frázisok, amelyek például a közelmúltban az amerikai elnök szájából hangzottak el az Evangélikusok Nemzeti Szövetsége előtt. Semmilyen erkölcs szempontjából nem elfogadható az erő kultuszának nyílt propagálása, amelyet Reagan elnök hangoztat, sem a nukleáris háború előkészületeinek fokozására irányuló antihu- mánus felhívások, mivel az atomháború szükségszerűen az egész emberiség legnagyobb tragédiáját jelentené. Elsősorban az amerikai rakéták befogadására hajlandóságot mutatóknak kellene arra gondolniuk, hogy az amerikai kormányzat irányvonala végső soron hova vezethet, mert ők tulajdonképpen Washington nukleáris túszaivá válnának. Ha valaki arra számít, hogy az amerikai nukleáris rakéták európai telepítésével semmi sem változik meg, és hogy minden az eddigi úton folytatódik tovább, vagy hogy a telepítéssel való fenyegetéssel a Szovjetuniót Genfben egyoldalú engedményekre lehet kényszeríteni, az kockázatos tévedést követ el. A Szovjetunió és szövetségesei biztonságuk fokozott állandó fenyegetettségére való tekintettel - amelyet a Nyugat- Európában telepítendő amerikai rakéták jelentenének - időben megfelelő választ adnak majd. Pillanatnyilag még van idő a megoldás keresésére. Csak a washingtoni politikát megszabok részéről hiányzik a hajlandóság arra, hogy ez a megoldás létrejöjjön. A nyugatnémet parlamenti, illetve a francia községtanácsi választások „árnyékában“ járulnak vasárnap a finnek az urnákhoz, hogy a törvényhozás új összetételéről szavazzanak. S bár a fő figyelem még mindig a bonni és párizsi fejleményekre terelődik, a finnek számára fontos választásokról lesz szó, s nemzetközi szempontból is megérdemlik a figyelmet. A kérdés az, hogy Finnországot is eléri-e az északi országokban tapasztalható konzervatív hullám, s ha igen, az milyen befolyással lesz a gazdaság-, illetve a külpolitikára. Norvégiában 1981 őszén, Dániában tavaly szeptemberben került konzervatív vezetés uralomra; a kivétel Svédország, bár itt is csak hat évi polgári kormányzás után tértek vissza Palméék. A skandináv országokat sokáig oázisnak tartották a tőkés világ- gazdasági válság sivatagában. A túlságosan hosszúra nyúlt recesszió azonban kimerítette az észak-európai államok tartalékait, s a nyolcvanas évek kezdetén már nekik is az addigi életszínvonal csökkenéséhez vezető népszerűtlen korlátozó intézkedésekhez kellett folyamodniuk. Elsősorban ez az oka annak, hogy a választók a fent említett két országban elfordultak a szociáldemokrata vezetéstől, s a konzervatív erőktől remélik az adók csökkentését, a stagnáló gazdaság fellendítését. Ami Finnországot illeti: a hetvenes évek 5-7 százalékos évi gazdasági növekedési üteme 1982- ben alig haladta meg az 1 százalékot. Az infláció is tartósnak mutatkozik: a lakosság vásárlóerejének tavalyi csökkenése túllépte a 10 százalékot. A márkát ősszel rövid időn belül két ízben is leértékelték. A munkanélküliség ugyancsak fejfájást okoz Helsinkiben, a munkaképes lakosság mintegy 7 százalékát teszik ki az állástalanok. A számok ugyan sokat elárulnak ám nem szabad megfeledkezni róla, hogy Finnországban (Skandináviában általában) az életszínvonal így is meghaladja az európai átlagot. A kormány azonban mind gyakrabban kénytelen a szociális kiadásokhoz nyúlni, hogy az ország gazdasági egyensúlyát fenntartsa. A gazdasági helyzet ilyen szempontból tehát „kedvező“ az ellenzéki konzervatív Nemzeti összefogás Pártjának, amely a szociáldemokraták után az ország második legnagyobb politikai ereje. A belpolitikai helyzet megingását jelzi a tavaly év végi rövid kormányválság. Történt ugyanis, hogy a Finn Szociáldemokrata Pártból, a Centrum Pártból, a Svéd Néppártból és a kommunistákat is magába tömörítő Finn Népi Demokratikus Szövetségből (FNDU) álló négypárti balközép koalíció felbomlott, mégpedig az 1983-as költségvetés miatt. A szociáldemokraták a katonai kiadások 19 százalékos (!) növelését szorgalmazták arra hivatkozva, hogy szükség van a fegyveres erők korszerűsítésére. Az FNDU viszont azt hangoztatta, hogy Finnország biztonságának alapja az aktív békeszerető külpolitika, és nem a fegyverek ereje, s hogy a feszült nemzetközi helyzetben elsősorban a leszerelés melletti határozott elkötelezettséget kell hangsúlyozni. Miután a parlament elfogadta a nagyarányú hadikiadásokat, a Sorsa-kormány lemondott, s a néhány napon belül megalakult új kabinetben az FNDU miniszterei már nem kaptak helyet (Meglehet, hogy ezzel a népi demokraták népszerűsége megnövekedik, ami a baloldal esetleges újbóli összefogása szempontjából lenne fontos.) A finn választási harcban egyértelműen belpolitikai kérdések játsszák a főszerepet, hisz valamennyi párt többé kevésbé egyet ért abban, hogy a Kekko- nen-éra aktív semlegességi politikáját nem szabad feladni. Az is világos állásfoglalásnak tekinthető, hogy a tavaly januárban megválasztott Mauno Koivisto államfő első útja Moszkvába vezetett. Helsinki nemzetközi tevékenysége számára tehát az 1948-ban kötött szovjet-finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés meghatározó tényező továbbra is. E nnek kinyilatkoztatása különösen fontos szerepet játszik nyugati katonai körök bizonyos törekvéseivel összefüggésben. A NATO ugyanis nem bánná, ha Finnországot eddigi elveinek módosítására tudná rávenni. Példa erre az észak-atlanti tömb európai főparancsnokának néhány hónappal ezelőtti nyilatkozata. Rogers tábornok - minő véletlen! - épp a katonai kiadások körüli viták idején jelentette ki egyik interjújában, hogy „Finnország háború esetén nem lenne képes megvédeni semlegességét, s megnyitná területét a szovjet csapatok előtt egy Norvégia elleni támadás céljaira“. A goromba és valótlan állításokat szinte egyszerre utasították el éles nyilatkozataikban a finn vezetők. Kérdés azonban, hogy a konzervatív erők ha- talomrajutásuk esetén mennyire tudnának, mennyire akarnának el- lentállni az ilyen „kísértésnek“. Persze ha gondolnának is ilyen „módosításra“, azt nem mernék a választási harcban még csak megemlíteni sem, mert tudják, hogy a finnek az eddigi külpolitika töretlen folytatását várják el a mindenkori vezetéstől. PAPUCSEK GERGELY Efrain Rios Montt tábornok guatemalai elnök tavaly márciusi hatalomra jutása óta a katonai rezsim 12 ezer személyt gyilkolt meg. A hatóságok vidéken a felperzselt föld taktikáját folytatják, megsemmisítik a termést, egész falvakat bombáznak. Ezért guatemalaiak ezrei menekülnek a szomszédos Mexikóba. Amerikaiak egy csoportja, amely az emberi jogok tiszteletben tartását vizsgálta a közép-amerikai országban, és a Mexikóba menekült guatemalaiakkal is beszélt, cáfolta azokat a washingtoni állításokat, melyek szerint Guatemalában javulás tapasztalható e téren. A bizottság tagjai washingtoni sajtókonferenciájukon számoltak tje az indián lakosság elleni szörnyű terrorról. A falusi asszonyok, gyermekek tekintete (képünkön) is sok mindent elárul az őket ért szörnyű megpróbáltatásokról. (Telefoto-ČSTK) A Pentagon fegyverkezési tervei A titkos dokumentum Weinberger aláírásával (Telefoto - ČSTK) Finnország választ
