Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-18 / 65. szám, péntek
Az alkotás küzdelem Nem számítottam túl barátságos fogadtatásra a Kocel-utcai műteremben. Rudolf Pribiš, a kortárs szlovák szobrászat egyik legkiemelkedőbb képviselője, megannyi nagyszabású emlékmű, köztereket díszítő szobor neves alkotója, elfoglaltságára hivatkozva következetesen kitért a találkozás elől. Végül mégis igent mondott. A tömzsi, pirospozsgás arcú, ősz mester Csók István kedélyes férfialakjaira emlékeztet. Nincs szükség hosszas kérdezósködésre, szívesen és színesen beszél pályájáról, munkájáról. Nem végeztem el az akadémiát. A szüleim ösztönzésére és testvéreim példáját követve az orvostudományi karon kezdtem el tanulmányaimat, de nem éreztem különösebb vonzalmat az orvosi pálya iránt. Átmentem a képzőművészeti akadémiára, de ott is csak két évet tölthettem, mert közbesaimon bemutatott szobraim egészen mások, ott már a nyugodt, harmonikus formák dominálnak. Neveztek engem már expresszionistának, majd neoklasszicistá- nak, s a jóég tudja, mimindennek. Az igazi művészet minden izmustól függetlenül mindig művészet marad. Nem kedvelem azokat szólt a háború. A háború hiúsította meg római tanulmányutamat is, amelyre ösztöndíjasként nyílt volna lehetőségem. így csak Bécsbe jutottam el, de oda is csak akkor, amikor már vége volt a felvételi vizsgáknak. Mindig így jártam, Prágában is elszalasztottam a felvételit, mert azon töprengtem, melyik professzor óráit látogassam. Megálltam a folyosón és figyeltem a jövő-menő tanárokat. Hatásos megjelenésével Španiel profesz- szor nyerte meg tetszésemet. Bekopogtattam hozzá, mondván, nála szeretnék tanulni. Most, amikor már befejeződtek a felvételik?! - kérdezte, de aztán megesett rajtam a szíve, átküldött a műterembe, hogy készítsek másolatot az egyik gipszfejról. Életemben nem mintáztam még fejet, hát olyan is volt a vizsgamunkám; borzalmas. Már jó ideje Španiel professzor tanítványa voltam, amikor egyszer megjegyezte: ,,No, az a maga feje nem sok jóval kecsegtetett. De a szemeket eltalálta, azoknak köszönheti, hogy most itt van.“ Ha az akadémiára nem is jutottam be, azért nem veszett kárba a Bécsben töltött idő. Nem volt olyan múzeum, képtár vagy kiállítás, ahol ne jártam volna. Különösen a Kunsthistorisches Museum és az Albertina remekei ragadtak meg. Amikor a régi nagy mesterek csodás alkotásait nézegettem, arra gondoltam: ilyet is tud csinálni az ember, nemcsak öldökölni. Ez a szépség nem veszhet kárba. Kell, hogy vége szakadjon a pusztításnak. Az a rend, béke és harmónia, ami most csak a képekből, szobrokból árad, ismét el kell, hogy foglalja helyét a világban is. Hamarosan visszatértem Bécsból és az ottani ösztöndíjamból rendeztem be magamnak egy zugot, hogy dolgozhassak. Közben tanultam és nyomorogtam. Ha erről beszélek mostani tanítványaimnak, akik csak elbeszélésekből ismerik azokat az időket, mosolyognak. Számukra ez már a visz- szahozhatatlan múlt. A háború alatt mintázott szobraimat a nyugtalan, mozgalmas vonalak jellemzik, olyanok, mint a kór, amelyben, keletkeztek. A háborús éveket követő kiállítáa szobrokat, amelyeket hiába járnak körül újra- és újra az emberek, hiába nézegetik, vizsgálgatják őket, csak nem lesznek okosabbak, nem tudnak rájönni, mit is akarnak mondani. Többféle anyaggal dolgozom, főleg domborműveket és érmeket készítek. Mindent papíron kezdek. Néha már az első vázlat sikerül, de sokszor több tucat rajz sem vezet a kívánt eredményhez. Megtörténik az is, hogy a kész alkotás, jóllehet megfelel az elképzeléseimnek, mégsem éri el a kívánt hatást. Ez történt például a myjavai múzeum számára készített domborművemmel. Nincs kellő megvilágítás, a figurák nem érvényesülnek jól az állandó félhomályban. A Slavín fő emlékművének bronzkapuján a háború borzalmait háromalakos kompozíciókban jelenítettem meg, a békés életet kétalakos domborművek szimbolizálják. Ma már úgy érzem, túl egyhangú a két-két figurás kompozíció ismétlődése. Hiába, ilyen a mi mesterségünk. Meg kell küzdeni az anyaggal. Alkotó küzdelem nélkül nincs művészet. Ezt szoktam mondogatni a tanítványaimnak is. Most negyven végzős növendékem van. Mindig hangsúlyozom nekik, ne gondolják, hogy egész életükre elegendő az, amit itt tanulnak. Épp ezért nehéz előre megmondani, melyikükből lesz jó szobrász. Akadtak szép reményekre feljogosító tanítványaim, akik minden tehetségük ellenére elkallódtak az életben. Voltak aztán szép számmal olyanok is, akik az iskolában semmivel sem tűntek ki, mégis jó szobrász lett belőlük. Ez az utolsó évfolyamom, jövőre már nem tanítok. Hogy hiányozni fog az iskola? Már hogy hiányozhatna! Rengeteg.félbehagyott munkám_vanuakad dolgom épp elég. Most készítem elő gyűjteményes kiállításomat, amelyet augusztusban mutatnak be Prágában, majd ezt követően Bratislavában. Már az anyag össze- válogatása is rengeteg munkával jár. Pár éve még egyedül rendeztem a kiállításaimat, magam futká- roztam, cipekedtem. Most, két infarktus után ehhez már nincs erőm. Tíz éve száznál több munkámat ajándékoztam a žilinai Vág- menti Múzeumnak, ez lett a galéria alapja. Oda is szeretnék néhány új dolgot küldeni. Amíg a lábaim visznek, és szerencsére még elég jól szolgálnak, dolgozom. Amikor gyúrni kezdem az anyagot, mindenről megfeledkezem. Számomra ez a boldogság. VOJTEK KATALIN ÉLETRE NEVELNI Szakköri munkáról - Harkácson A harkácsi (Gemerská Ves) összevont igazgatású alapiskolát 276 szlovák és magyar ajkú tanuló látogatja a központi községből és a környező falvakból. Az alaptevékenység mellett a tanulók 13 különböző szakkörben dolgoznak, mélyítik el elméleti és gyakorlati tudásukat. A hasznos tevékenységet Győri Ida, az iskolai pionírszervezet vezetője koordinálja. Vajon nem nehéz-e összefogni a meglehetősen szerteágazó szakköri munkát?- Eddig nem volt különösebb gond e téren - mondotta -, hiszen az egyes szakkörök élén tapasztalt pedagógusok állnak, akik közül többen évek óta irányítják egy-egy csoport munkáját. A táncosokkal például Juhász Istvánná foglalkozik, a természetjárókat Ján Ďu- račka, az egészségügyieket pedig Ľubica Janšová vezeti. Iskolánkban az egyik legnépszerűbb szakkör a méhészeti, s ugyancsak szép hagyományai vannak az önkéntes tűzoltó tevékenységnek is. A Tamás Béla és a Homoly Mária tanulók révén egyéni járási bajnoki címet védő sakkozókat én irányítom. Célunk, hogy mindenekelőtt hasznos elfoglaltságot nyújtsunk a tanulóknak, felkeltsük érdeklődésüket egy-egy szép szakma vagy hobbi iránt. Tuza István pedagógus évek óta a fiatal tűzoltók felkészítését irányítja, nem is eredménytelenül.- Hát igen, az elmúlt években jó néhány alkalommal sikerült körzeti, sót járási szinten is bizonyítanunk. A téli hónapokban általában elméleti kérdésekkel foglalkozunk, a melegebb napok beálltával aztán egyre többet gyakorolunk kinn a szabadban. Az edzéseknek kettős hasznuk van, hiszen amellett, hogy gyermekeink elsajátítják a korszerű tűzoltási technikát, fizikailag is megerősödnek. A tavalyi verseny- eredményekkel, sajnos nem nagyon dicsekedhetünk. Az történt ugyanis, hogy nagy ügy- buzgóságunkban egy hivatásos tűzoltó tanácsai alapján készültünk, s bár remek időeredményeket értünkéi, a járási versenyen azonban kiderült, hogy a gyermekkategóriákban még meg nem engedett módszereket alkalmaztunk. így aztán. kitűnő eredményünk ellenére kizártak a további küzdelemből. Tanulságos eset volt. Jarmila Gembická orosz szakos tanár a legnépesebb csoportot, a szovjetbarátok körét irányítja. Ez a szakkör vajon milyen tevékenységet fejt ki? - kérdeztem az ifjú pedagógustól.- Sok mindennel foglalkozunk. Elsősorban a levelezést említeném, mint a szovjet pionírokkal való közvetlen kapcsolat egyik legnépszerűbb formáját. Havonkénti összejöveteleinkben megbeszéljük a témákat, szükség esetén korrigálunk a fogalmazáson, javítunk a helyesíráson. Szorosan összefügg a kör munkájával a Puskin szavaló és prózamondó emlékversenyre való felkészítés és a nevezetes történelmi évfordulókról való méltó megemlékezés. E szakköri tevékenységgel is törekszünk az internacionalista kapcsolatok ápolására és elmélyítésére. Iskolánk tanulói gondozzák a községünk közelében elesett és eltemetett Magyar Tanács-, köztársaság katonáinak sírjait, a szovjet hősi emlékművet, s rendszeresen ellátogatunk a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékezetes színhelyeire is. Horváth István, az iskola igazgatója így foglalja össze az elhangzottakat:- A szakköri munka nálunk jól kiegészíti az iskolai tananyagot, az életre neveli és készíti fel tanulóinkat. Ezért támogatjuk minden erőnkből, s célként tűztük ki színvonalának további emelését. HACSI ATTILA A gépírónő lázasan kopog gépével. Az elnöknő men- tegetődzik:-A kislány csak kétszer jön egy héten, s ilyenkor szeretném kihasználni. Megértem, s megyek a dolgaim és az ismerőseim után, egy óra múlva ígérem, de kettő telik el, mire visszaérkezem. Nem véletlenül ment haza ebédelni, s így amíg visszaérkezik, az éppen kávézó gépírónövel és a művelődési ház vezetőjével társalgók...- Úgy gondoltam, hogy mire megjön visszaérek, dehát képzelheti, hogy egy asszonynak otthon mindig akad valami tennivalója - mentegetődzik Bacsó Istvánná, a hosszúszói (Dlhá Ves) helyi nemzeti bizottság elnöke. Magam is szabadkozni kezdek, ráérős időmet emlegetem, amelynek okát a gyér autóbuszjáratokban kell keresni. Szinte biztosra mehet az ember, bárhol is barangoljon Dél- Szlovákiában: ha lekési a reggeli buszt, csak alkalmi fuvarral számolhat; este ugyanaz a helyzet, ha nem akar teherként riportalanyainak nyakára maradni éjszakára. A kisfalvas településrendszer Gömörre a leginkább jellemző, hiszen a központi falvaknak nincs kétezer-kétezerötszáznál több lakója. Ez az állapot meghatározza az életmódot, a hétköznapok ritmusát, az ingázást, mint általános jelenséget, az egyre csökkenő létszámú iskolát, a gyérülő értelmiséget, az egyre csökkenő lélek- számot, s az ennek nyomán üresen maradó házakat. Hosszúszó egyedien sajátos helyzetben van. Ma már talán kinyomozhatatlan okból évekkel ezelőtt itt hozták létre a szövetkezet központját. Ezzel együtt mégsem kapott a falu központi községi státuszt. A hétHelykeresés venes évek elején épült művelődési ház a felsőbb szervek szerint predesztinálta arra, hogy itt létrehozzák a járás egyik kulturális módszertani központját, amelynek irányítói feladatokat is adtak. Ennek nyomán a központosított szövetkezet öt faluja - Ardó (Ardovo), Borzova (Silická Brezová), Csoltó (Čoltovo), Lekenye (Bohúňovo), Kecsó (Kečovo) - sok tekintetben ide tendál, míg közigazgatásilag, anyakönyvileg mindegyik Pelsóc- höz (Plešivec) tartozik. A sajátosságok gyarapodnak azzal, hogy a központi művelődési intézmény székhelyén lévő népkönyvtárba a pelsőci könyvtárból szállítják a könyveket.-A helyi nemzeti bizottságnak nem kevés gondot jelent ez a köz- igazgatási állapot, bár jelentősen könnyít helyzetünkön, hogy a szövetkezet létével együtt jár, hogy tagjainak lakásokat építhet. Különben évente alig két-három építési engedélyt sikerül elintéznünk - mondja Bacsó Istvánné.- Milyen módon támogatja a helyi nemzeti bizottság a falu művelődési életét?- Előrebocsátom, hogy évente ötezer koronát kapunk mindenfajta kulturális és nevelő tevékenységre. Ebbe beletartoznak a művelődési ház fűtésére, üzemeltetésére szükséges költségek is. Hogy mennyire kevés ez az összeg egyetlen ténnyel szeretném bizonyítani. A művelődési házon 1970 óta egy fillér értékű karbantartási munkát sem végeztek, pedig közben a hegyekből lezúduló víz elöntötte a falut, s az épület alagsorát telehordta iszappal, alapjait megrongálta. Mondanom sem kell, hogy mennyire szükség lenne már az általános felújításra. A feltételek - az elnök szavai szerint - nem a legkedvezőbbek, így az emberek áldozatkészségére, közösségi dolgok iránt érzett felelősségére kell elsősorban támaszkodni. Kankula Éva, a művelődési ház vezetője, akinek feladata a hat falu kulturális életének módszertani irányítása is, tervekről és valóságos dolgokról is beszél.- A faluban élő nyolcszáz ember közül körül-belül százan vannak olyanok, akik minden esemény, történés iránt érdeklődnek. Ök azok, akikre számíthatunk, hogy részt vesznek rendezvényeinken, bekapcsolódnak a társadalmi munkába. Helyzetünk tehát nem rózsás, hiszen például a Thá- lia Színpad előadásaira a szövetkezet autóbusszal szállítja az érdeklődőket a falvakból, mégsem jönnek el. így örülhetünk, hogy csupán nyolcszáz koronát fizetünk rá. Megtörténik az is, hogy a megvásárolt jegyekkel sem jönnek el.- Mi lehet ennek az oka?- Gondolkodtunk, töprengtünk rajta. Sajnos nem tudjuk, mi az a rendezvény, ami kimozdítaná az embereket a televízió meiiől. Az ifjúsági klub még tevékenykedik, ennek tudható be, hogy a járási klubfórumon harmadik helyezést értek el. Van egy rendszeresen működő vegyeskarunk, amelyet Volcskó Gyula vezet, nagy odaadással és lelkesedéssel Sajnos ebben már kevesebb fiatal énekel, s így az sem véletlen, hogy évek óta nem sikerült felújítani a színjátszócsoport tevékenységét. Annak idején, amikor elkészült a művelődési ház, lelkesedésben, ten- niakarásban nem volt hiány, azóta alábbhagyott a tettvágy. Az ismert képlet tehát itt is érvényes. Az impozáns művelődési ház többnyire lakodalmak, családi rendezvények színhelye. Az okokat lehetne az itt élők érdektelenségére hárítani, ám a helyzet bonyolultabb képet mutat. A falu közösségi életének érzékeny mutatója, hogy a szövetkezetnek és a tevékeny tömegszervezeteknek sikerül-e összefogniuk. A művelődést a CSEMADOK helyi szervezetének munkája határozza meg, ám nem hárítja el magától az áldozatokat a többi szervezet sem. Az énekkari tagok ruháját a szövetkezet és a CSEMADOK közösen varratta. A SZISZ tagjai brigádmunkán vettek részt, és a kapott pénzen televíziót vettek klubjukba, összefogás, tenniakarás nélkül, aligha rendezhették volna meg sikerrel a Tavaszi szél népdalverseny körzeti fordulóját. Ezek a dolgok figyelemre érdemesek. H a az illetékesek - a szövetkezet vezetői, a helyi nemzeti bizottság képviselői, a művelődési ház vezetője - minden alkalommal összefognak, akkor bizonyára még gazdagabb lehet a kulturális élet ebben a kis gömöri faluban. A specifikus közigazgatási helyzet előnyeit kellene elsősorban a közösségi élet szolgálatába állítani. A kívülálló szerint a lehetőségek koránt sincsenek teljes mértékben kiaknázva. Például a szövetkezet patronálhatná a művelődési házat, s akár szövetkezeti klubként is üzemeltethetné, s így a kulturális módszertani központ jobban összehangolhatná a hat falu tömegpolitikai munkáját. DUSZA ISTÁN ÚJ SZÓ 6 1983. III. 18. BESZÉLGETÉS A HETVENÉVES RUDOLF PRIBIŠSEL A kassai (Košice) szökőkút nőalakja (Rudolf Pribiš alkotása)
