Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-02 / 51. szám, szerda
Gyorsabb lépésekre van szükség A szovjet munka- és bérezési módszerek érvényesítése a rozsnyói (Rožňava) járásban m m. i , KOMMENTÁLJUK Népgazdaságunk intenzív fejlesztésének igényes programja járásunkban is szükségessé tette, hogy konkrétabban és céltudatosabban irányítsuk a párt politikaiszervező munkáját. Ennek helyességét már a múlt évi eredmények is igazolták. Az iparban a tüzelőanyagok, az energia és egyes nyersanyagok korlátozott forrásai ellenére nemcsak teljesítettük, hanem hárommillió koronával túl is teljesítettük az árutermelés tervét. A külföldi piacokon is helytálltunk. A rendezett saját termelési érték mutatóját járási viszonylatban 101,3 százalékra teljesítettük, mégpedig 7 százalékos évi növekedés mellett. Jó eredményeket értünk el a munkatermelékenység növelésében, valamint a munkaidő hatékonyabb kihasználásában is. Elmondhatjuk tehát, hogy párt- szervezetünk hatáskörében jelentős fordulatot értünk ei a munka hatékonyságának és minőségének javításában. Nyíltan meg kell azonban mondani azt is, hogy ezt a vállalatok és pártszervezetek nem egyenlő mértékben segítették elő. Üzemeink negyedrészében például nem érték el a munkatermelékenység előirányzott mutatóit. Nehéz lenne itt részletesen feltárni az eltérő eredmények valamennyi okát. A CSKP XVI. kongresszusának határozataiból, valamint a komplex intézkedésekből kiindulva azonban úgy gondoljuk, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés alapvető és döntő feltétele a vállalaton és a brigádon belüli önelszámolás fejlesztése, valamint a haladó szovjet munka- és bérezési módszerek alkalmazása. Ez az a fő irányvonal, melynek érvényesítését nagyon konkrétan megvitattuk a pártalapszervezetek évzáró taggyűlésein is, s nagy figyelmet fogunk szentelni ennek a kérdésnek a járási pártkonferencián. Megmutatkozott ugyanis, hogy ott, ahol taktikázás és köntörfalazás nélkül láttak hozzá az önálló elszámolás alapelveinek fokozatos érvényesítéséhez, ott nemcsak elvtársi és tárgyilagos légkör alakult ki, hanem már az első sikerek is kifejezően megnyilvánulnak. Mint ismeretes, elsősorban bányászjárás vagyunk, s a bányászok mindig az új munkamódszerek úttörői voltak. Az utóbbi két évben a rozsnyói és az alsósajói (Nižná Slaná) vasércbányákban sikeresen továbbfejlesztették az önálló elszámolási rendszer korábban is érvényesített elemeit. Az alsósajói üzemben ez például azt jelentette, hogy a termelés veszteségesből nyereségessé vált, fokozódott a munka termelékenysége és az állóeszközök jövedelmezősége. Az alsósajói üzemet ezért a brigádrendszerű munkaszervezés és bérezés kísérleti bevezetésével is megbízták. Ezt az új munkaszervezési formát az idén a Štefan Kováč elvtárs által vezetett ifjúsági kollektívában kezdik el. Ebben az üzemben azonban más kollektívák is alkalmazzák a bri- gádrendszerü munkaszervezés egyes elemeit, például a kollektív prémiumokban való anyagi érdekeltséget. Az alsósajói üzemben a párt- alapszervezet elhatározta, hogy már az idén 150 ezer tonna nagy- olvasztói pelletet fognak gyártani, s fokozatosan elérik a műszaki tervekben előirányzott teljesítményt. A rozsnyói üzemben jelenleg a normákat rendezik, hogy reális feltételek alakuljanak ki £ munka mennyisége és minősége szerinti kollektív, érdem szerinti bérezéshez. Lázas munka folyik a lubeníki és a jelšavai magnezitüzemekben is. A jelšavai üzemben már tavaly alkalmazni kezdte a brigádrend- szerü önelszámolást az a kollektíva, amelyet Ján Kret, a Szocialista Munka Hőse vezet, s az idén Juraj Levčák brigádja is társul hozzájuk a Dúbrava bányában. Miért említem mindezt? Főleg azért, mert az ötéves terv négy év alatti teljesítésére irányuló mozgalomhoz is az önálló elszámolás fokozatos és komplex bevezetése adott indítékot. A jelšavai bányászok most az egész bányaüzemre ki akarják szélesíteni a brigádrendszerü önelszámolást. Hasonló a helyzet Lubeníkben is, ahol olyan kiváló kollektívák dolgoznak, mint Jozef Šgorica ifjúsági szocialista munkabrigádja. A munka hatékonyságának és minőségének javítását más szovjet módszerek is elősegítik. Továbbra is nagy gondot fordítunk az önellenőrzés és a Zlobin-féle módszer terjesztésésére. Elmondhatjuk, hogy ezen a területen is sikerült áttörni a tartózkodás és a megszokottság gátjait, főleg a revúcai Lykotexben, a rozsnyói Tatrasvit üzemben és máshol. A múlt évben például több mint hatszázzal nőtt az önellenőrzés jogáért versenyző dolgozók száma. A Zlobin-féle munkaszervezést azonban egyes részsikerek ellenére nem sikerült nagyobb mértékben érvényesíteni az építőiparban. Ezen a szakaszon még mindig élenjáró a Kassai (Košice) Mélyépítő Vállalat Emil Gajdoš által vezetett üzemegysége. A Rozsnyói Járási Építővállalatnál csak az idén vezetik be először a brigádrendszerű önelszámolást. Rendszeresebben kezdenek foglalkozni a vállalaton belüli elszámolás fejlesztésével a Poprádi Magasépítő Vállalat járásunkban dolgozó 03-as üzemében is. Itt az elmúlt év végén írták alá a brigádszerződéseket négy épület kivitelezésére, s ezt az idén további új építkezésekre is kiterjesztik. Elég sok pozitív eredményünk van tehát, amelyekkel érvelhetünk a politikai-szervező munkában. Tisztában vagyunk vele ugyanis, hogy járásunkban sokkal szélesebbek a lehetőségek a haladó munkamódszerek érvényesítéséhez, ezért elsősorban a kommunistáknak kell meggyorsítaniuk lépéseiket a terjesztésükben. Az évzáró taggyűlések szintén azt bizonyították, hogy a munkások részéről nagy az érdeklődés, s a vezető gazdasági dolgozók feladata, hogy megteremtsék a szükséges feltételeket. A műszaki dolgozók kezdeményezése szintén figyelmet érdemlő. Például a szovjetunióbeli Mezsgorie járással baráti kapcsolataink vannak, ahol szépen kibontakozott a műszaki dolgozók személyi alkotó terveinek a mozgalma. A múlt évben már nálunk is tovább fejlődött ez a mozgalom, a műszaki dolgozók több mint kétszáz ilyen tervet fogadtak el és teljesítettek, vagyis kétszer többet, mint 1981-ben. Sokat várunk ettől a mozgalomtól, ezért arra törekszünk, hogy elmélyítése és további minőségi fejlesztése elsősorban az intenzív haladás legfontosabb területeire irányuljon. A gazdaságfejlesztés eredményeinek és módszereinek ez a rövid áttekintése az ipar és az építőipar területén egyúttal azt is bizonyítja, hogy a pártalapszervezetek évzáró taggyűlésein elfogadott határozatok jó kiindulási alapot képeznek a járási pártkonferencia színvonalas előkészítéséhez. Az eddig szerzett ismereteket és tapasztalatokat ugyanis itt akarjuk mélyebben megvizsgálni és általánosítani, hogy azokat is határozottabb lépésekre serkentsük, akik eddig várakozó álláspontra helyezkedtek. Előtérbe helyezzük a robottechnika és az automatizálás fejlesztését is. Az első fecske, egy rakodóautomata már munkába is lépett a Szlovák Magnezitmüvek lubeníki üzemének téglagyárában. Járási pártszervezetünk szervei a jövőben is következetesen gondoskodni fognak róla, hogy az említett célok mielőbb megvalósuljanak. JÁN GALLO, az SZLKP Rozsnyói Járási Bizottságának vezető titkára Nem egynapi probléma A pártszervezetek évzáró taggyűlései bizonyítják: egyre több olyan új, bonyolult kérdéssel találkozunk munkánkban, amely alkotó, marxista választ követel. Ez fokozott felelősséget ró a propagandistákra. Mindenekelőtt azt, ismerjék meg alaposan és jól saját szervezetük tagságának, a munkahelyi kollektívák gondolkodásmódját is, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek cselekvőkészségét az egyes, konkrét kérdések, feladatok tekintetében tudatosan, hatékonyan alakíthassák, formálhassák. Ilyen célból tette vizsgálat tárgyává a prágai Rudý Letov üzemben a CSKP KB ideológiai osztálya és az üzemi pártbizottság a tömegpolitikai munka és a termelés kapcsolatát. A felmérés jelentősebb megállapításairól, tapasztalatairól, lapunkban már korábban beszámoltunk. Aktuális viszont emlékeztetni erre a megállapításra: „A helyes gazdaságpolitika, a megalapozott tervezés, a céltudatosan alakított érdekeltségi rendszer, a jó vezetés, a jól szervezett és fegyelmezett munka és nem utolsósorban: a propaganda csakis együtt, egymással kölcsönhatásban eredményezi a fejlődést.“ Tehát nem kizárólag a jó propagandamunkának tudható be, ha eredményeket érünk el, mint ahogy a propaganda nem teheti meg nem történtté az elkövetett hibákat. A jó propagandamunka nem közvetlenül, de közvetve viszont hat. Főleg, ha hozzásegíti a dolgozókat, hogy reálisan ítéljék meg üzemük helyzetét a nemzetközi gazdasági folyamatokban, ha olyan kérdéseket állít középpontba, amelyekben az egyes dolgozó maga is cselekedni tud: a munkafegyelmet, a szervezettséget, az ésszerű takarékosságot, a kezdeményezést. Tévedés persze azt hinni, hogy a propagandista, mint szobrász az anyagot, szabadon alakíthatja a dolgozók nézetét ezekben a kérdésekben. Sokakban még igen eleven a megszokott, eddig elegendőnek, megfelelőnek ismert hagyomány ereje. A munkamódszerek, a jutalmazás tekintetében is. Hanyagok és ügyeskedők is akadnak még. Egyesek pedig közömbösek. Viszont a propagandista, ha ismeri a munkahelyi kollektívákat, a lehetőségeket, olyan munkahelyi, mondhatjuk így is: politikai légkört teremthet, amely elősegíti a feladatok teljesítését és a problémák megoldását. Erre vonatkoztatva hangsúlyozta a CSKP KB hetedik ülésén Gustáv Husák elvtárs, pártunk főtitkára: „Természetesen tudjuk, hogy ez nem egynapi probléma, hanem tartós küzdelem és folyamat, amelynek mindenütt tartósan emelkedő, progresszív irányt kell vennie.“ Nem egynapi probléma, mert hiszen a pártszervezetek évzáró taggyűlésein hozott határozatokból logikusan következik: minden területen, és nemcsak mennyiségben, hanem a gazdasági munka minőségi követelményei szerint, a hatékonyság mércéjével mérve is teljesíteni kell terveinket. Erre vonatkozólag jól ismertek már a párt elgondolásai. És a propagandisták is tudják, hogy mi a soron következő, legfontosabb teendő. HAJDÚ ANDRÁS 1948 FEBRUÁRJA ÉS A PARASZTKÉRDÉS I Q A Q Februárja óta még csak 35 év telt el, de már olyan hagyomány kapcsolódik hozzá, amely döntő módon befolyásolta egész nemzedékünk tudatát, inspirálja a kultúrát és művészetet, kiindulópontja a népgazdasági elgondolásoknak és oszlopos fundamentuma az ideológiai nevelő munkának. Február döntött arról is, hogy gyorsabb ütemben végrehajtották azokat a demokratikus, gazdasági és szociális változásokat, amelyeket 1946-ban Klement Gottwald kormányának Építőprogramja tartalmazott, s gazdasági téren a kétéves terv pontosított. E fejlődés integrált része volt a parasztkérdés megoldása is, amely a kapitalista rendszerben Szlovákia nemzeti, gazdasági és politikai életének legfájóbb oldala volt. A kisparasztok nyomora, a föld birtoklásának egyenlőtlensége, a mezőgazdasági proletariátus munkanélkülisége, a kis- és középparaszt gazdaságok elleni gyakori végrehajtás jellemezte. A munkanélküliség és a nyomor miatt Szlovákiából minden évben a mezőgazdasági proletárok és a falusi szegények tízezrei vándoroltak ki. így volt ez az Osztrák -Magyar Monarchia, a burzsoá Csehszlovák Köztársaság és a klerofasiszta szlovák állam idejében. 1920-ban a mezőgazdaságból munka után 12 931 ember távozott külföldre - egy részük a tengeren túlra -, 1926-ban a kivándorlók száma 10 473, 1929- ben pedig 12 400 volt. A klerofasiszta rendszer a mezőgazdasági munkások tízezreit űzte ki munkára a hitlerista Németországba. Századokon keresztül hangzott Szlovákiában a felhívás, hogy a föld csak azoké legyen, akik megművelik. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság és a szlovák állam alatt végrehajtott földreformok azonban csalódást okoztak a földnélküliek s a parasztok reményeinek. Az ígérgetések és a törvények szerint sokat kellett volna jelentenie a szegénységnek, azonban csak morzsákat kapott az urak asztaláról. Amíg a maradékbirtokosok (az új agrárburzsoázia) átlagosan 133 hektáros birtokot kaptak, addig a parasztok (beleszámítva a harminc hektárig terjedő kulákgazdaságokat is) átlagosan csupán másfél hektárt. Az igénylőknek csaknem a fele azonban nem kapott fél hektárnál többet. A mezőgazdasági mágnások- Esterházy, Andrássy, Tuka, Ha- dik-Barkóczi, Sztáray, Danibhel, Zichy, Forgács, Turček stb. - birtoka 1945-ig érintetlen maradt. Mindkét burzsoá földreform tapasztalatai meggyőzően igazolták, hogy a burzsoázia kormánya- akár a masaryki demokrácia formáját öltse, akár a „keresztény“ állam ideológiájával leplezze magát - nem akarja és nem tudja megszabadítani a parasztokat a nyomortól, a végrehajtások terheitől. Nem volt ez másképpen azokban a járásokban sem, amelyek az 1938. november 2-i bécsi döntés alapján a horthysta Magyarországhoz kerültek. N em volt tehát véletlen, hogy a zsellérek és a kisparasztok már a Szlovák Nemzeti Felkelés idején felemelték szavukat az új parasztpolitikáért, elsősorban a nagybirtokok kisajátításáért és földjüknek a kisemberek közti felosztásáért. Szlovákia Kommunista Pártja felkelési vezetőségének sajtószerve, a Pravda egyértelműen kiállt a szlovák parasztság jogos követelése mellett, amikor szeptember 20-án a következőket írta: ,,A földet annak kell megkapnia, aki megműveli. A földet a kis- parasztoknak kell adni.“ A Szlovák Nemzeti Felkelésben nem került sor a földreform törvényesítésére. A Szlovák Nemzeti Tanács ezt 1945. február 27-én Kassán (Košice) kelt 4. számú rendeletével valósította meg, miután a szovjet hadsereg felszabadította Kelet-Szlovákiát. A CSKP moszkvai vezetősége (Klement Gottwald, Jan Šverma és mások) állásfoglalásával összhangban csak antifasiszta és nemzeti vonalon fogtak hozzá megoldásához. A hitlerista Németország és szövetségesei (elsősorban a horthysta Magyarország) veresége után kialakult helyzetben az ellenség és az árulók mezőgazdasági birtoka likvidálásának kérdése volt a legérettebb. Az SZNT rendelete értelmében az első szakaszban azonnali hatállyal és térítés nélkül el kellett kobozni a fasiszta rendszert támogató személyek földjét és egész mezőgazdasági vagyonát. Ez elsősorban a német és a magyar nagybirtokosokra, a német és a magyar nemesség tagjaira és utódaira vonatkozott, akik mindenkor a reakció és a fasizmus bástyái voltak és a burzsoá köztársaságban az irredentizmus és a szeparatizmus fő bázisát képezték. Ily módon történelmi igazságtételt hajtottak végre: a szlovák nemzet dolgozó rétegei örök elnyomóinak a kezéből a zsellérek és a kisparasztok tulajdonába került a föld. Az elkobzás vonatkozott a régi és az új telepes németekre, valamint azokra a magyar nemzetiségű személyekre, akiknek a földbirtoka meghaladta az ötven hektárt, de a kisebb birtokosokra is, amennyiben olyan személyekről volt szó, akiknek 1938. november 1 -e előtt nem volt csehszlovák állampolgárságuk. Elkobozták továbbá bármilyen nemzetiségű árulók és kollaboránsok, beleértve a cseh és a szlovák földbirtokosok meg kuIákok vagyonát is. Másrészt viszont meghagyták azoknak a német és magyar nemzetiségű nagy- és középparasztoknak ötven hektáron aluli birtokát, akik antifasiszták voltak, akik tevőlegesen harcoltak a Csehszlovák Köztársaság megújításáért. M íg a kisajátítást elsősorban nem szociális és politikai feltételek határozták meg (a fasizmus gazdasági gyökerei ellen irányultak), addig a háború utáni csehszlovákiai földreform első szakaszának végrehajtását már nagyobb mértékben befolyásolták a szociális- és osztályszempontok. Az SZNT a földreform elvégzését a falusi szegénység tagjaiból összeállított bizottságokra bízta. A juttatásra jogosultságnál elsősorban a cselédek, a mezőgazdasági munkások és a sokgyermekes parasztcsaládok (középparasztok is) jöttek számításba. Előnyben részesültek azok, akik kitüntették magukat és érdemeket szereztek a nemzeti felszabadító harcban, főképpen a katonák és a partizánok, illetve az elesettek hozzátartozói, valamint a háború következtében bármilyen károsodást szenvedett parasztok. Az SZNT Elnökségének 1945. február 27-i rendelete tehát nem ment olyan messzire, amint azt a Szlovák Nemzeti Felkelés folyamán a parasztok követelték, akik egyszeri alapvető földreformot akartak, a nagybirtokok kisajátítása alapján. Nem érintette az egyházi nagybirtokokat (beleértve az esztergomi érsekség vagyonát), valamint a cseh és a szlovák föld- birtokosok földjét. Ezt a megoldást fogadta el a Kassai Kormányprogram is és ennek alapján a földreformra meg a határvidék betelepítésére vonatkozó elnöki dekrétumok is. Az alapvető rendezésnek a politikai reakció táborából tobor- zódó ellenzői akkor nem merészkedtek a nyílt fellépésre. A müncheni diktátummal is Dél-Szlová- kia megszállásával kapcsolatos emlékek s a szlovák állam évei még túlságosan frissen éltek a nemzet tudatában, s ennek hátterében a németek, magyarok és kollaboránsok mezőgazdasági birÚJSZÚ 4 1983. III. 2.
