Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám, szerda

ÚJ szú 5 1983. III. 2. A PULT TÚLSÓ OLDALÁN Nemcsak elárusítók, propagandisták is • Két párttagjelölt a szocialista munkabrigádból • Vendégcsalogató cégérük a minőség * * (Tudósítónktól) - Kelet-Szlová- kiában 1975-ben a véradók 64,5, majd 1980-ban 97, tavaly pedig 98,8 százaléka térítésmentesen kínálta fel vérét, hogy segíthessen bajba jutott embertársain. Legjobb eredményeket a humennéi, pop- rádi, presovi, Spisská Nová Ves-i, svidníki, vranovi járásban értek el, ahol 1980 óta csakis térítésmen­tes véradás folyik. Egy évvel ké­sőbb - Kassa (Košice) várost ki­véve - a kerület minden járásában ingyenes a véradás. A kerület jelentősebb ipari üze­mei körül a Bardejovi Gépgyár, a humennéi Chemlon, a sninai Vihorlat, a Kelet-szlovákiai Vas­mű, a Kassai Nehézgépgyár, a strázskei Chemko, a Poprádi Vagongyár, a sviti Chemosvit dol­gozói mutatnak jó példát az ön­kéntes véradásban. Ebben a kerü­letben a legjobb véradók közül eddig több mint négyezerötszáz példás véradót tüntettek ki Jánsky-emlékéremmel. (ik) Minden reggel pontosan hat órakor nyit Ersekújvárott (Nové Zámky) a vasútállomással szem­ben lévő Csemegeáruház önki- szolgáló falatozója. Első vendégei a járási székhely üzemeibe bejáró vidéki munkások, hosszú sorban kígyóznak az L alakban elhelye­zett étellel és itallal megrakott pul­tok előtt. A kifüggesztett étlapon széles az árukínálat skálája. A legtöbben mégis az ínycsiklandó lángos, a bográcsgulyás és a pacal leves mellett döntenek, holott sertéssül­tet, hurkát, házikolbászt is választ­hatnának.- Ilyet otthon is ehetünk- mondták a velem egyasztalnál ülő kürti telefonhálózatot építő munkások - pacalt, bográcsost, de főleg lángost csak nagyritkán készítenek.- Gyakran járnak a falatozóba?- Naponta. Mi már itt törzsven­dégeknek számítunk. A szomszéd asztalnál csehül beszélő szakmunkások ülnek, • a változatosság kedvéért kefirrel nyomtatják le a lángost. Előttük azonban becsomagolt hentesáruk hevernek.- Mit vásároltak?- Házi sertéssajtot és füstölt paprikás kolbászt. Nálunk ilyen jó ízű készítményeket nem lehert kapni. Ezért, ha erre járunk, min­dig betérünk egy ínyencfalatra- válaszolták, de már szedelőz- ködtek is, mert hét óra előtt öt perccel indul a gyorsvonatuk Prá­gába. A távozók után újabb vendégek érkeznek. Szaporán kell forgolód­niuk mind az elárusítóknak, mind pedig a konyhalányoknak, hogy gyorsan kiszolgálják őket, az asz­talokról leszedjék a szennyes tá­nyérokat, poharakat. Nyolc óra tájban valamelyest csökkent a forgalom. Gondoltam, közelebbről is megismerkedem a megállás nélkül dolgozó sze­mélyzettel.- De míg a lángosból tart - fi­gyelmeztetett a pult túlsó oldaláról Zuzana Klobučníková - erre alig­ha kerülhet sor.- Legalább annyit mondjon, hány lángos fogyott el eddig?- Kétszáz biztosan, ha nem több. E közben a Csemegeáruház vezetője is előkerült, aki szívesen tájékoztatott, örült, amikor el­mondtam neki az imént elhangzott dicséreteket, ám megjegyezte:- Szó sincs róla, jól esil^ az elismerés. De egyre többet kell dolgoznunk, hogy megtartsuk az elért színvonalat. Mi 18 tagú kol­lektívával dolgozunk s a múlt év­ben 6 millió 255 ezer korona volt az áruforgalom, ami kis híján 400 ezerrel több a tervezettnél.- Tehát jól sikerült?- Igen! Persze, nálunk a kis tételű fogyasztásokból nagyon lassan szaporodnak a milliók: 2 koronába kerül a pacal leves, 35- be a sült hurka kilogrammja és 3,20 koronába a lángos, hogy csak néhány szemléltető példát említsek.- Hogyan segítettek magukon?- Bővítettük az áruválasztékot. A hozzánk betérők 15 fajta meleg­ételből válogathatnak. Felvágot­takat, salátákat árusítunk, a házi friss siska sohasem hiányozhat az étlapról.- és az italok?- Palackozott töményitalokat csak utcán át, tíz órától vehetnek. De mi az alkoholmentes, üdítő italok értékesítésének növelésére helyezzük a fősúlyt. Ez beleszámít az áruforgalomba is. Mindeneset­re csapolt és palackozott sörből mindig van készlet. — Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az idén is elérjék a tavalyi áruforgalom szintjét?- Egy biztos, kollektívánk vala­mennyi tagjának nagyobb erőfe­szítéssel kell dolgoznia. Másrészt tovább kell javítanunk az ételeink és készítményeink minőségét. Berreg a telefon, hozták az árut, Lukács Imrének, mint már több­ször, most is le kell mennie a rak­tárba. Távollétében Török Mária, a főszakács, az ízek mestere tar­tott szóval. Tőle tudtam meg, hogy a falato­zó kollektívája - szocialista mun­kabrigád - s a nehezebb körülmé­nyek közepette is képes a terv teljesítésére. Minden évben ott van­nak áruikkal, a párkányi Simon- Júda vásáron, kora tavasztól kezdve fagylaltot, karácsony előtt pedig élőhalat árusítanak. A szo­cialista munkabrigádból tavaly Lu­kács Imrét és Dušan Orémust fel­vették a párttagjelöltek soraiba. Török Máriát elszólította mun­kaköri kötelessége, én közben át­lapoztam a brigád piros kötésű krónikáját. Az elsárgult lapokon megörökí­tett bejegyzések elárulják, hogy a kollektíva 1976-ban alakult, az első évben 3,72 millió korona érté­kű áruforgalommal 107,8 száza­lékra teljesítette tervét. Tagjai pa­pír- és fémhulladékot gyűjtöttek, derekasan részt vettek mindig az öntevékeny, társadalmi munká­ban. Példásan kiszolgálnak min­den vendéget. Végezetül mit tehet ehhez az újságíró? Csupán annyit: a Cse­megeáruház fiatal és agilis veze­tője olyan összeforrott elárusító gárdát kovácsolt össze, mely mél­tó a fogyasztók elismerésére. SZOMBATH AMBRUS A holešovicei Tesla üzem dolgozói értékes szocialista felajánlást tettek a Februári Győzelem 35. évfordulója tiszteletére. Elhatároz­ták, hogy negyedévenként egy napon a megtakarított alapanyagok­ból termelnek majd. Ezt a technológiai fegyelem szigorú megtartása teszi számukra lehetővé. Évente így 1,9 millió koronával teljesítik túl termelési tervüket. Képünkön Hana Trojanová, az üzem egyik dolgozója. (Jan Vrabec felvétele - ČTK) Életet jelentő adomány tokainak elkobzását a történelmi igazságtétel logikus aktusaként fogadták, mint egyikét azoknak a lépéseknek, amelyeknek Kle­ment Gottwald szavai szerint ga­rantálni kellett, „hogy München és minden, ami utána következett, soha ne ismétlődjön meg“. Szlovákia Kommunista Pártja következetesen küzdött a mező- gazdasági kérdés alapvető megol­dásáért. Mivel a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalt és a földrefor­mot a Februárt megelőző egész időszakban a burzsoá Demokrata Párt tartotta a kezében, a kommu­nisták főképpen a parasztbizottsá­gokban bíztak, majd 1946 májusa után, amikor Gustáv Husák a Megbízottak Testületének elnö­ke lett, annak a lehetőségében is. hogy felülről jövő nyomással elimi- nálják az agrár-l'udák jobboldal részéről a földreform szabotálásá- ra irányuló kísérleteket. Szlovákiában a földreform megvalósítása a Február előtti egész időszakban azokba a ne­hézségekbe ütközött, amelyek összefüggtek a magyar nemzeti­ség helyzete kérdésének megol­dásával. Ebben a kérdésben a Kassai Kormányprogram követ­kezetesen antifasiszta állásfogla­lást képviselt: ,,A köztársaság nem akarja és nem fogja bántani lojális német és magyar állampol­gárait, főképpen azokat nem, akik a legnehezebb időkben hűsége­sek maradtak hozzá...“ A magyar lakosság vagyona elkobzásának követelményét sem állították fel glo­bálisan, a szlovák nemzetiségű la­kossághoz hasonlóan differenciál­ták, azzal a különbséggel, hogy a magyar földbirtokos telemekre teljes mértékben vonatkozott a va­gyonelkobzás, míg a cseh és a szlovák földbirtokosokat, ha nem voltak kollaboránsok, az első sza­kaszban még nem érintette a tör­vény. A magyar lakosság antifa­siszta magatartását (az 50 hektár­nál kisebb földtulajdonosok eseté­ben) éppúgy értékelték, mint a szlovák lakosságét, a földre­formról szóló törvényes norma az első szakaszban nem érintette a magyar antifasiszták vagyonát. I lyen esetet említ az SZNT Me­zőgazdasági és Földreform Megbízotti Hivatalának 1945., ápri­lis 9-én kelt levele (melyet Michal Falt’an ügyvezető megbízott írt alá). A megbízott hivatal utasította a Párkányi (Štúrovo) Járási Nem­zeti Bizottságot, hogy akadályoz­za meg „az önkényes akciókat“ Csömör, a burzsoá Csehszlovák Köztársaság képviselőjének birto­ka ellen, „mivel Csömör képvise­lőnek, ugyanúgy, mint megneve­zett rokonainak már 1938 Mün­chenje előtt csehszlovák állampol­gárságuk volt, s közismert tény, hogy már München előtt harcoltak Henlein és irredenta magyar segí­tőtársaik ellen, küzdöttek a Cseh­szlovák Köztársaságért és de­mokratikus rendszeréért, s ezért az ellenállásukért, a magyar fasiz­mus elleni harcukért és a Cseh­szlovák Köztársaság iránti hűsé­gükért vagyonúkban károsodást szenvedtek és más módon is ül­dözésben volt részük (Csömör képviselő börtönbe és koncentrá­ciós táborba került), s nem vitás, hogy vagyonukat teljes egészé­ben visszakapják.“ (Kassai Kör­zeti Levéltár, PPPR-VIII. alap, 563/1945 sz.) A parasztkérdés megoldásának koncepciójában már a Szlovák Nemzeti Felkelés folyamán szá­moltak a lakosság áttelepítésével „a szegényebb körzetekből a nagybirtokok körzetébe“, de nem a magyar nemzetiségnek mint egésznek a rovására. A fel­kelés sajtójában kimondottan em­lítették a „magyar dzsentriket“, a magyar arisztokraták és neme­sek leszármazottait, az új telepe­seket, akik Dél-Szlovákia meg­szállt területeiről kiűzték gazdasá­gaikból a szlovák parasztokat és telepeseket, s kisajátították földjü­ket. Ebben a kérdésben az osz­tályszempont dominált, amelynek a továbbiakban is döntőnek kellett volna lennie, „hogy a parasztság kérdését következetesen megold­juk és így minden föld azok kezé­be kerüljön, akik megművelik“. Szlovákia déli határvidékén azonban a viszonyok eléggé ked­vezőtlenül alakultak a földreform és a betelepítési politika szem­pontjából. Azok a komplikációk, amelyekről a földreformmal kap­csolatban itt szó van, egyrészt Csehszlovákia és Magyarország kormányai között a lakosságcse­réről szóló egyezmény megköté­sének elodázásával, Dél-Szlová­kia volt elszakított területén a poli­tikai viszonyok konszolidálódásá­nak lassú tempójával, a burzsoá reakciónak a kormányprogram szabotálására irányuló törekvésé­vel, de azokkal a hibákkal is összefüggtek, amelyeket a köz­ponti kormány egyes fontos dön­téseinek megvalósítása során el­követtek, így a reszlovakizálásról szóló 1946. június 17-i kormány- határozat és a Dél-Szlovákiai ma­gyar lakossága általános munka­kötelezettségére vonatkozó dön­tés esetében, mely utóbbival a cseh mezőgazdaság munkaerő- hiányát akarták megoldani. Míg a lakosságcserére vonatkozó egyezményt a két kormány között még a parlamenti választások előtt megkötötték (1946. február 27-én), a többi kérdés, főképpen pedig a reszlovakizálás és a cseh határvidék betelepítésével össze­függő akció az érzékeny problé­mák bonyolult és ellentmondásos komplexumát képezték, amely visszahúzóan hatott Csehszlová­kia Február előtti és részben még Február utáni légkörében is. Az említett kérdések marxista-leni­nista megoldáshoz s csak az nyi­tott teret, hogy Magyarországon megerősödtek a baloldal pozíciói és győzelmet aratott a szocialista forradalom (1947-1948), Cseh­szlovákiában pedig 1948 február­jában vereséget szenvedett a re­akció, s ezzel befejeződött a forra­dalom átnövésének folyamata. Ebben az irányban nagy jelentő­ségű esemény volt az SZLKP KB 1948 szeptemberi ülése, melynek határozata elősegítette Csehszlo­vákiában a demokratikus agrár­változások befejezését és a hely­zet megjavítását ott, ahol - a bur­zsoázia nyomása és ellenállása következtében - csak félmunkát végeztek. A Február előtti viharos ese­ményekben a szlovák falu nem vált a csehszlovákiai forrada­lom trójai falovává, amint arra az 1946. évi parlamenti választások után a csehszlovák és a világ reak­ció számított. Szlovákia paraszt­ságának dolgozó tömegei többé már nem adták szavazatukat a „demokratáknak“. A Demokrata Párt vezetősége az áprilisi agrár- l’udák egyezmény, az illegális ľu­dák (fasiszta szlovák néppárt- a szerk, megj.) alvilággal való szövetkezése után egyre mesz- szebb távolodott felkelési prog­ramjától, majd teljesen elárulta azt. A parasztság dolgozó tömegei szempontjából döntő szerepet ját­szott a Gottwald-kormány új pa­rasztpolitikája. A forradalom fejlő­dési fokának és a parasztság poli­tikai tapasztalatainak megfelelően a kommunista párt fokozta köve­telményeit és az antifasiszta jel­szavakról az általános földreform programjára váltott át: 1946-1947 telének fordulóján először a hat földművestörvény formájában- köztük az 1919-es burzsoá föld­reform felülvizsgálásáról szóló tör­vénnyel, amely már a hazai agrár­burzsoáziát is érintette -, majd a Februárt közvetlenül megelőző időszakban a hradeci program ke­retében, az ún, új földreform köve­telményében. Ez, a sorrendben a harmadik szakasz az ötven hek­táron felüli földre vonatkozott, de ezen alul is, ha spekulációs földről volt szó, melyet tulajdonosa nem személyesen művelt meg, illetve megélhetése nem függött földbir­tokától. A népi demokratikus földreform elsősorban a dolgozó parasztság­nak hozott hasznot, mégpedig vagy közvetlenül, vagy az efsz- eknek juttatott föld révén: Szlová­kiában a földalapba tartozó 418 740 hektár mezőgazdasági területből több mint negyvenegy százalékot a kisigénylők, huszon­öt százalékot az állami gazdasá­gok és tizenöt százalékot az efsz- ek kapták. 1949-től az efsz-ekben a kis- és középparasztok ezrei gazdálkodtak. A fennmaradó részt az állami erdőgazdaságoknak és a nemzeti bizottságoknak juttat­ták, majd később - a tömeges kollektivizálás folyamatában - ez a föld is a földművesszövetkeze­tek kezelésébe, a szövetkezeti földművesek kezébe ment át. A földért vívott harc annak köszönhetően dőlt el vég­legesen, hogy a hatalmat a pa­rasztság döntő része által támo­gatott munkásosztály vette a ke­zébe. A földtulajdonviszonyok de­mokratikus változásainak irányvo­nala elősegítette a parasztság meggyőzését a város és a vidék érdekeinek egységéről, hozzájá­rult mindkét osztály szövetsége olyan erővé formálásához, amely a februári hatalmi-politikai konflik­tust a szocializmus javára oldotta meg és egyszersmind kielégítette a föld utáni évszázados vágyat. Beteljesültek Klement Gottwald szavai, amelyeket a Vencel téri szónoki emelvényről intézett a pa­rasztbizottságok küldötteihez: „A munkás a parasztért, a paraszt a munkásért, és a világ abban az irányban fog fejlődni, amerre ez az erő tör!“ A falunak a Szlovák Nemzeti Felkeléstől 1948 Februárjához ve­zető útja nem volt egyenes vonalú, a parasztság fontolgatott, mérle­gelt, ingadozott. Azokban a pilla­natokban azonban, amikor már „mindent el kellett dönteni“, s az a veszély fenyegetett, hogy elvész az ellenállás idején és a felszaba­dulás utáni első években meg­szerzett politikai tőke, a paraszt­ság habozás nélkül támogatta Csehszlovákia Kommunista Pártját. Dr. SAMUEL CAMBAL professzor, a történettudományok doktora, a CSSZTA és az SZTA levelező tagja, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents