Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-09 / 33. szám, szerda
A kooperáció fejlesztésének szilárd háttere KOMMENTÁLJUK A NYUGAT-SZLOVÁKIAI KERÜLET párt- és gazdasági szervei fokozott igyekezetének és annak köszönhetően, hogy a mezőgazdasági dolgozók tisztában vannak e kérdés fontosságával, a mezőgazdasági vállalatok kooperációja fokozatosan minden járásban napirendre kerül. Kerületünkben 43 kooperációs körzet van, amelyek az egységes földmüvesszövetke- zetek és az állami gazdaságok termelő bázisának 80 százalékát ölelik fel. Éppen ezért a pártalapszervezetek évzáró taggyűléseinek, a járási és kerületi pártkonferenciáknak előkészítésével kapcsolatban értékeljük, milyen eredményeket értek el a kooperációs kapcsolatok szilárdításában, a közös szocialista vállalások fejlesztésére irányuló mozgalomban. Az előző időszak tapasztalataiból kiindulva a kooperációs körzetekben, a járási mezőgazdasági igazgatóságokon és a járási párt- bizottságokon a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság széles körű pártaktíva és szakemberek segítségével az elmúlt év végén minden kooperációs körzetben komplex ellenőrzést hajtott végre. A mezőgazdasági termelésben keletkezett múlt évi lemaradásokat részben objektív tényezők okozták, de nagyon sok esetben a fogyatékosságok az emberek számlájára írhatók. Éppen ezért az idén a kooperációs körzetekben a kooperáció fejlesztését és a közös szocialista vállalások szervezését úgy szeretnénk javítani és színvonalasabbá tenni, hogy eredményesebben bekapcsoljuk a tudományos-műszaki bázist az egyes problémák megoldásába. Erre az elhatározásra az említett pártellenőrzés eredményei ösztönöztek bennünket. Ezek az éredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az egyes kooperációs körzetekben - a piešťanyi- ban, a vágsellyeiben (Šaľa), a zá- horieiben, a trnavaiban, a hloho- veciben, a smoleniceiben, a topoľ- čanyi l-ben, a nemesócsaiban (Zemianská Olča) valamint az észak-nyitrai ban - a közös szocialista vállalások kezdeményezői a lemaradások ellenére lényegesen jobb eredményeket értek el az összehasonlítható feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági vállalatoknál. Ez bizonyította a legjobban a kooperációs kapcsolatok létjogosultságát, jó minőségét. Közös szocialista vállalásaik lényege: gyorsabban és folyamatosan tárjuk fel a tartalékokat, következetesen harcoljunk az átlagosság és a lemaradás ellen, következetesen küzdjünk az irányítás színvonalasabbá tételéért, a jobb minőségért és a munka hatékonyságának növeléséért. A KÖZÖS SZOCIALISTA VÁLLALÁSOK teljesítésében nagy szerepet játszanak a szolgáltató vállalatok. Noha eddig még nem tettek meg minden tőlük telhetőt, bebizonyosodott, hogy valóban sokat tehetnek. Főleg azokban a kooperációs körzetekben, amelyekben a céltudatosság, a nem hagyományos utak keresése az irányító munka szerves részét képezi, amelyekben a járási mezőgazdasági igazgatóságok megfelelő figyelmet fordítanak a haladásnak. Ilyen szellemben tevékenykedik a trnaval a galántai, a nyitrai és a topoľčanyi járási mezőgazda- sági igazgatóság, ezek tavaly a kooperáció szervezésének új formáit kezdték érvényesíteni a melléküzemági termelésben, a mezőgazdasági gépek gyártásában, a beruházási eszközök összevonásában és más területeken. Eközben maximális figyelmet fordítottak az üzemanyag- és energiatakarékosságra, a szárítókapacitások komplex kihasználására. A trenčíni kooperációs körzet pobedími példája bizonyítja, hogy az ilyen együttműködés jelentős gazdasági eredményeket hoz magával. Esetünkben a tej minősége a szervezés javításának köszönhetően lényegesen javult, s ez 2 638 000 koronával növelte a tejeladásból származó bevételeiket. A vágóállat-tenyésztésben is jobb eredményeket értek el, sokkal több állatot tudtak értékesíteni az I. osztályban, s ezzel több bevételhez is jutottak. És az sem mellékes eredmény, hogy a kooperációs körzetek vállalatai között lényegesen jobbak a szállítói-megrendelői kapcsolatok. A trnavai 2-es számú kooperációs körzetben a növénytermesztési idénymunkák idején működő körzeti diszpécserszolgálat segíti a hatékonyság növekedését. Ugyancsak számot tevő eredményekről adhatnak számot a kooperációs borjúneveldék, s eredményesek a termelés szakosítására és összpontosítására irányuló törekvések is. Ugyanakkor a szóban forgó ellenőrzés igazolta, hogy vannak kooperációs körzetek, amelyek munkájával korántsem lehetünk elégedettek. Ezek közé tartoznak például a lévai (Levice), a komáromi (Komárno), az érsekújvári (Nové Zámky) és más járás kooperációs körzetei is. Ezekben nagyon eltérő eredmények születtek, és sokkal maradtak adósak a szolgáltató vállalatok is a mező- gazdaságnak. Miért van ez így? Elsősorban le kell szögezni, hogy a kooperációs tevékenységet az egyes körzetekben nem lehet valamilyen rendelkezéssel megszabni. Arra van szükség, hogy a politikai támogatás mellett olyan gazdasági és műszaki feltételeket teremtsünk működéséhez, amelyek elősegítik a szakemberek hatékonyabb munkáját. Azokét, akiknek meggyőződése, hogy a kooperációs kapcsolatoknak van jelentősége, és fejlesztésükért készek szabad idejüket is feláldozni. A rossz eredmények kétségtelenül sok esetben a nem kielégítő szervező munka, a gyenge ellenőrzés és a gyenge irányítás következményei. Arról tanúskodnak, hogy az illetékes járási pártbizottságok és mezőgazdasági igazgatóságok nem tettek meg minden tőlük telhetőt a szükséges feltételek megteremtéséért. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által előkészítésben levő alapelvek, amelyek a vállalatok gesztori tevékenységére vonatkoznak majd, nagy mértékben elősegítik a kooperációs mozgalom fejlődését. Az eddigi fogyatékosságok leküzdése érdekében, s azért, hogy magasabb színvonalra emeljük e kapcsolatokat, kerületi aktívaértekezletet készítünk elő. Ezen a fórumon értékeljük majd eddigi eredményeinket és új feladatokat tűztünk ki kerületünk mezőgazdasági termelésének intenzívebbé tételére. IVAN KNOTEK, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság titkára Az ajánlók felelőssége A fejlődés természetes igénye, hogy megnövekedtek a követelmények mind a párttagokkal, mind a belépni szándékozókkal szemben. Eleget is teszünk a követelményeknek, mert nem a taglétszám növelése a célunk, hanem az, hogy az új felvétel ténylegesen járuljon hozzá az adott munkahely pártszervezetének erősödéséhez. Minden pártszervezet arra törekszik, hogy új tagokkal erősítse a sorait. Ezért lényeges, hogy a pártszervezet kit vesz fel soraiba. Az csak természetes, hogy párttagjelöltnek minden pártbizottság a legjobbakat választja. A jelölésben meghatározó szerepük van az ajánlóknak. Az ajánlók többsége át is érzi ezt a felelősséget és ennek szellemében vállalja a tagjelöltek nevelésével, felkészítésével járó gondokat. Több pártszervezetben az idősebb kommunisták a rendszeres ajánlók. Mint például az Ostravai Győzelmes Február Bánya üzemi, a jókai (Jelka) falusi pártszervezetben. Ennek az az előnye — vallják —, hogy az idős párttagoknak van kellő gyakorlatuk, tapasztalatuk a felkészítésben, az eljárási kérdésekben. A tagjelöltek, főleg ha fiatalok sokat tanulnak az idősebbektől. Mind az említett bánya, mind a falusi szervezet pártbizottságának tagjai elmondták azt is: a fokozott követelmények szükségszerűen hozták magukkal, hogy az ajánlással járó felelősség gyakorlati érvényesítésében is előbbre lépjenek. Különösen olyankor, amikor fiatalok felvételéről van szó. E két szervezetben az ajánlók felelősségét újabban azzal is növelik, hogy amikor a fiatal jelölt a párttaggá nyilvánítás előtt beszámol a pártcsoportban a kapott feladat, megbízatás teljesítéséről, az ajánlót is meghívják. Tapasztalatukra hivatkozva állítják, hogy ezzel a módszerrel a pártépítéssel kapcsolatban teljesebb helyzetkép nyerhető. A beszámoláskor ugyanis nemcsak a volt ajánlók és az új párttagok munkáját, együttműködését lehet felmérni, hanem az emberi kapcsolatoknál sokkal magasabb rendű elvtársi kapcsolatokat is megerősíthetik. Mit jelent ez a módszer? Elsősorban azt, hogy az új, fiatal párttag tudja: számon tartják a munkáját, értékelik a tevékenységét. Érzi a segítő szándékot és a jóindulatot, azt, hogy nem hagyják magára. Ez erősíti a kollektívához való tartozás érzését, egyúttal jobb munkára ösztönöz. A volt ajánló sikerélménye sem marad el ilyenkor, mert bizonyságot kap: gyümölcsöző nevelőmunkája. Nagy előnye az is ennek a módszernek, hogy az új, fiatal párttag beszámoltatása nem rossz értelemben vett számonkérés, hanem elvtársi, baráti eszmecsere, az idősebb és a fiatalabb kommunisták egységének kovácsolója. Eszmei, elvi alapon, de érzelmileg is. A legfőbb tanulság pedig az, hogy a kommunistává nevelés fontos eleme a párttagok - ajánlók és új párttagok - tevékenységének sokoldalú értékelése, ami nem lehet kampányszerű feladat. HAJDÚ ANDRAS Fokozzuk a bérrendszer gazdasági hatékonyságát Fontos ösztönző tényező írta: Krocsány Dezső, az SZSZK munkaügyi és szociális minisztere A komplex intézkedések, a bérpolitika 7. ötéves tervidőszakra vonatkozó fő irányelvei, a bérrendszer hatékonysága növelésének programja valamint a párt és állami szervek további dokumentumai meghatározzák bérpolitikánk mai feladatait. E feladatoknak az a lényege, hogy a munkakollektívák és az egyének anyagi érdekeltsége jelentősen elősegítse gazdasági és társadalmi fejlesztésünk mai feladatainak teljesítését. Azt, hogy következetesen érvényesítsük a javadalmazás szocialista alapelvét, a bér gazdasági funkcióját, az érdemek szerinti bérezés alapelvét, a munkaszervezés és bérezés új formáját, a termelés minőségében való anyagi érdekeltséget az olyan körülmények között is, amikor a bérek növekedésének dinamikája csökken. A bérpolitikában a feladatok teljesítésének fontos feltétele, hogy a gazdasági vezetők szorosan együttműködjenek a szakszervezeti szervekkel, főleg a vállalati, üzemi és mühelybizottságokkal és ezek bérbizottságaival. A szak- szervezetek céltudatos együttműködése a bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelésében és a munkabérezés szocialista elveinek érvényesítésében összhangban áll szakszervezeteink szerepével. A bér jelentős motiváló tényező. Hosszú távon hat a dolgozók széles rétegeire. Ezért a CSKP KB 7. ülésén és az SZLKP KB ülésén kiemelték azt a követelményt, hogy minden területen sokkal intenzívebben kell érvényesíteni a vállalatok és az emberek anyagi érdekeltségét és felelősségét a munkaeredményekért. A munkaeredmények szerint differenciált bérezés helyes és következetes érvényesítése nagymértékben hozzájárul a dolgozók elégedettségéhez, fokozza biztonságukat, azzal kapcsolatban, hogy a nagyobb és jobb teljesítményüket tükrözi majd a nagyobb keresetük is. A bérek ösztönző hatása növelésének és az érdemek szerinti javadalmazás következetes érvényesítésének szükséges feltétele az objektív normarendszer. Csakis a jó termelési normák, és nemcsak a fő munkaágazatokban, hanem a kisegítő, kiszolgáló, az irányító és igazgató tevékenységben is, valamint az objektív alapanyagfelhasználási, energiafogyasztási, minőségi, kapacitás és készletnormák teremtik meg az egyes munkahelyeken a megbízható alapot az elvégzett munka meny- nyiségének méréséhez és ezáltal ahhoz is, hogy az érdemek szerint, hatékonyan javadalmazzunk. Ezért azokat a mutatókat és feladatokat, amelyek az egyes dolgozók személyes anyagi érdekeltségéhez kötődnek, elvben az említett normák szerint kell meghatározni. A szükséges munkamennyiséget meghatározó jó normákat valamint a többi műszaki-gazdasági normát nemcsak arra kell kihasználni, hogy megbízható, személyre szóló mércét állítsunk fel a bérezésben, hanem arra is, hogy javítsuk a vállalaton belüli irányítást, a tervezést, a termelés szervezését és objektív alapanyagokat szerezzünk a termelési fogyasztás, az alapanyag- és energiafogyasztás meghatározásához minden üzemben és vállalatnál. Az a feladatunk, hogy 1983-ig objektivizáljuk az összes munkanormát. Annak ellenére, hogy 1981-ben csaknem a normák egyharmadát objektivizáltuk, ez nem nyilvánult meg kellő mértékben a termelési normák teljesítésében és az egy órára eső munkatermelékenység növelésében. A gazdasági vezetők, a mesterek és az üzemi szakszervezeti bizottságok több vállalatnál még mindig belenyugszanak az olyan helyzetbe, amikor a dolgozók hosszú távon túlteljesítik az egyes termelési normákat, míg másokat nem teljesítenek. Vannak olyan munkahelyek is, amelyeken a gazdasági vezetők eddig nem vezették be a gazdasági szempontból hatékony prémiumokat és jutalmakat, amelyek az alapanyag, energia és tüzelőanyagmegtakarítást vagy pedig a termékek minőségének javítását céloznák. Ugyanakkor azonban az üzem túllépi a villanyeneigia vagy tüzelőanyag-fogyasztás limitjét, vagy pedig a tervezett alapanyagköltségeket, nagy összegeket fordít a jótállási javításokra s rossz minőségű, elévült termékeit nem tudja értékesíteni külföldön. Mindez végeredményben csökkenti az üzem béreszközeinek mennyiségét és gyengíti a dolgozók érdekeltségét. Az üzemekben, a vállalatoknál és a vezérigazgatóságokon a gazdasági vezetők, de ugyanúgy az üzemi és vállalati szakszervezeti szervek sem törődhetnek bele az ilyen fogyatékosságokba, melyek akadályozzák, hogy valóban a teljesítmények és az érdemek szerint bérezzünk. A vállalatnál és üzemekben a gazdasági vezetőknek az üzemi szakszervezeti bizottsággal együttműködve meg kell teremteniük a feltételeket ahhoz, hogy a munka racionalizálásának tervéből adódó feladatokat a meghatározott időpontokban teljesítsék, és halaszthatatlanul az új normák szerint kezdjenek dolgozni. A szakszervezeti szerveknek, a gazdasági vezetőkkel folytatott nem formális együttműködésük keretében ellenőrizniük kell a termelési normák objektivizálását, a reális műszaki és szervezési feltételek szerint ezeknek a normáknak a szélesebb körű érvényesítését. Azoknál a vállalatoknál és üzemekben, ahol jó az együttműködés a szakszervezeti szervekkel, ahol helyesen viszonyulnak a műszaki és gazdasági normák objek- tivizálásához, nő a teljesítménybér, a prémiumok és jutalmak hatékonysága, az egész bérezésben elmélyül az érdemek elvének érvényesítése s ez közvetlenül pozitívan hat a tervfeladatok teljesítésére, a tervezettnél több béreszköz kialakítására és ezáltal az átlagkereset növelésére is a munkatermelékenység növekedésével összhangban. A gazdasági vezetőknek az üzemi szakszervezeti bizottságokkal együtt tájékoztatniuk kell a munkásokat az új normákról, ezek teljesítésének feltételeiről. A munkásoknak tudniuk kell milyen munkáért, milyen normák szerint, mennyit kereshetnek. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz is, hogy teljesíthessék és túlteljesíthessék az objektív normákat. Ezek a feltételek abban rejlenek, hogy a gazdasági vezetőknek jól kell a munkát megszervezniük, biztosítaniuk kell az alapanyagokat, szerszámokat, gépeket, a folyamatos kooperációt és a szükséges szociális feltételeket. Az egyes vállalati alakulatok vezetőinek a bérek egyes összetevőit arra kell irányítaniuk, hogy nagyobb teljesítményekre ösztönözzék a munkásokat és a mü- szaki-gazdasági dolgozókat. Az objektív termelési normák és más műszaki-gazdasági normák érvényesítésével és a névre szóló mutatók helyes meghatározásával növelni kell a bérnek azokat az összetevőit, amelyek közvetlenül az egyének és kollektívák teljesítményéhez kötődnek és meg kell szüntetni azokat az összetevőket, amelyek nem ösztönöznek nagyobb teljesítményekre. A gazdasági szerveknek és bérbizottságaiknak hozzá kell járulniuk, hogy megszüntessék a fiktív prémiummutatókat, a rendkívüli jutalmak és személyi jutalmak fiktív kritériumait, azokat, amelyeknek csak nagyon kevés közük van a teljesítményekhez. Azokat a kritériumokat is meg kell szüntetni, amelyek annyira igénytelenek, hogy teljesítésük nem követel meg a dolgozóktól különleges aktivitást. Fontos követelmény, hogy a javadalmazásban meg kell szüntetni az egyenlösdit, differenciáltan, az érdemek szerint kell jutalmazni, ami azt jelenti, hogy nem kaphatnak prémiumot és jutalmat az olyan dolgozók, akik kerülik a becsületes munkát, nem kaphatnak jutalmat a hanyagok és lusták, akik munkatársaikon élősködve ÚJ SZÚ 4 1983. II. 9.
