Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-08 / 32. szám, kedd
Jelenünk a képernyőn A televízióban is a minőségen a hangsúly Egyetlen, mondjuk naprakész televíziós műsor elkészítése is nem kis feladat, még a legkorszerűbb eszközökkel és teltételek között sem. Hát még ha annyit és annyi félét kell „gyártani“, hogy a napi tíz-tizenöt óra adásidő a változatosság igényének is eleget téve teljék meg. Merthogy azt csak importanyaggal, más országok televízióinak „termékeivel“ kitölteni nem lehet. Milyen televízió is lenne az, amelyik kerülné saját valóságát, nem figyelné, nem mutatná sokmilliós nézőtáborának életét, örömeit, gondjait; amely nem adna naponta hírt a „saját országában“ történő gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális és sporteseményekről; amely nem szólna eredményekről és megoldást sürgető problémákról? Minden valamirevaló televízió elsődleges céljai között éppen ezeknek a természetes igényeknek a kielégítése szerepel. Már csak azért is, mert korkövetelmény a tájékozottság, feltétele annak, hogy határozottan tudjunk eligazodni bonyolult világunkban. Választ adni az élet által felvetett kérdésekre - fogalmazódott meg az említett cél a Szlovák Televízió I. számú pártszervezete - a Tv-híradó főszerkesztősége és sport főszerkesztősége kommunistáinak - nemrégiben lezajlott évzáró taggyűlésén, a pártbizottság beszámolójában, mely elemezte és értékelte az elmúlt időszakot, a műsorterv megvalósításában a minőségére helyezve a hangsúlyt. Noha nem egyszerű feladat manapság a televíziós hírszolgáltatás színvonalának az emelése és hatékonyságának a növelése, számos új és pozitív eredményről szólhatott a beszámoló - név szerint kiemelve a legjobbakat; ugyanakkor foglalkoztatott a negatívumokkal is, elsősorban az egyes rovatok munkájában előforduló hiányosságokkal - személyre szólóan bírálva. A gazdasági szerkesztőség sokrétű munkát végzett, amit a nézők is tapasztalhattak; megszaporodtak az alapos felkészültségről tanúskodó kommentárok, melyek egyebek között behatóan foglalkoztak a komplex intézkedések alkalmazásával. A szerkesztők közül többen prágai kollégáikkal együtt színvonalasan dolgoznak riporterként és műsorvezetőként egyaránt. Úgyszintén sokrétű munkát végzett a belpolitikai és a kulturális szerkesztőség. Ez utóbbival kapcsolatban hangzott el, hogy a nemzeti kultúra értékeinek, az amatőr művészeti mozgalom eredményeinek fölmutatása mellett a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a nemzetiségek kultúrája propagálásának. Teljesítette feladatát a külpolitikai szerkesztőség, melynek műsorai közül kiemelték A szocializmus világa címűt. De azt sem hallgatta el a beszámoló, hogy a Szlovák Televízió kevés műsort ad az interví- ziós hálózatba, illetve keveset vesznek át tőle, részben az elégtelen színvonal miatt. Annak ellenére, hogy már az elektronikát is alkalmazzák, a filmkészítés körülményei még mindig nem a legkedvezőbbek. A beszámoló pozitívan értékelte a sportszerkesztőség tevékenységét, több lett a hozzáértő, lényeges kérdésekre, jelenségekre tapintó jegyzet, glossza. Az 57 tagot és 3 tagjelöltet számláló pártszervezet bizottsági beszámolója ezután a fiatalokkal foglalkozott, hangsúlyozva, hogy jobban kell gondoskodni a fejlődésükről. Kiemelt helyet kapott a kritika és önkritika szerepe, valamint a munkahelyi demokratizmus kérdése. Nem elfojtani a kritikát, a vitaszellemet, hangsúlyozta a beszámoló, hozzátéve: ha nem oldjuk meg a kis problémákat, nagy- gyá nőnek.' Szó volt továbbá a párttagok művelődéséről, a négy pártcsoport munkájáról és még számos olyan kérdésről, melyek egy része a műsorkészítés hogyanját érintette, másik részük a pártszervezet életét, már a következő időszak feladataira is gondolva. A vitában kevés híján húszán szólaltak föl - több irányból egészítve ki a beszámolót, szinte minden esetben kötve annak központi mondatához, amely, mint fennebb már jeleztük, a műsorterv megvalósításában a minőségre helyezte a hangsúlyt. A legtöbb felszólaló a közvetítés körülményeiről, feltételeiről szólt, és nem véletlenül, hiszen nem kis mértékben éppen azok függvénye a minőség, amellyel a televíziónak, mint tömegkommunikációs eszköznek, érvényesítenie kell Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját. Javítani-korszerűsíteni kell a stúdiók felszereltségét, és mint az egyik felszólaló megjegyezte, a helyszíni közvetítések sem zajlanak mindig zökkenők nélkül. A tévé-híradósok természetesen elsősorban gazdasági életünkre koncentrálnak, de ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkoznának megfelelő arányban más területekkel. Például a kultúrával. Az egyik felszólaló örvendetesnek tartotta, hogy az utóbbi időben több műsort „hoznak“ a magyarlakta vidékekről, de korántsem eleget. A beszámolóval összhangban jegyezte meg, hogy az elkövetkező időszakban nagyobb figyelmet kell szentelni nemcsak a nemzetiségi kultúrának, hanem egyáltalán a nemzetiségek éleBODNÁR GYULA Csak két nyírfát vágtak ki? Ján Solovič drámájának bemutatója A hetvenes években egyre erőteljesebb alkotásokkal jelentkező Ján Solovič ma már a szlovák drámaírás meghatározó jelentőségű alkotója. Darabjait külföldön is játsszák, televíziós adaptációk révén milliók ismerik alkotói világát. Ennek lényege mindenekelőtt a társadalmi tudat állapotának meghatározása, s egyben annak erőteljes befolyásolása. Drámáinak szellemi töltetét a társadalmunkban élő embereket naponta foglalkoztató és befolyásoló kérdések nyomán született gondolatok adják. A pár évvel ezelőtt ugyancsak az Uj Színpad Stúdiójában bemutatott A tévedés joga című Solovič darabhoz hasonlóan, a szerző legújabb drámája is a környezetvédelem problematikájával foglalkozik. Természetesen egészen más megközelítésben. Az Éjkirálynő a kőrengetegben című drámát az Új Színpad stúdiójának társulata mutatta be Peter Opálený rendezésében. Míg az előbb említett darab - A tévedés joga - elsősorban az egyén felelősségét (felelőtenségét) vizsgálta a környezetszennyezésben, addig az Éjkirálynő a kőrengetegben című alkotásban ezt a problematikát a közvetlen lakótelepi életkörnyezetben, az ott élők közösségi tudatával, társadalom iránti felelősségérzetével együtt elemezte. Egy lakótömb házmestere a tetőn kaktuszokat nevel, amelyek között egyedi példány is van: az Éjkirálynő. Ez megfelelő életkörnyezetben, egyetlen egyszer virágzik. Azt a néző Rafael Haluza házmesterrel (Marián Labuda) együtt szinte az első perctől tudja, hogy ez a virág egy bratislavai lakóház tetején soha nem nyílik ki. A dolog drámaisága azonban máshol található. A ház élött Rafael Haluza aprócska parkot gondoz, amelyben két nyírfa is nő. Az autótulajdonos lakóknak garázsra lenne szükségük, s az építést a park akadályozza. Erről a dologról írat cikket költő-barátjával, Svetozár Koreň-nyel (Stanislav Dančiak), aminek megjelenése után a házban elszabadul a pokol. A tudósházaspár (Igor Čillík és Jelenet a Ján Solovič Az Éjkirálynő a kőrengetegben című drámájának előadásából. A szereplők (balról jobbra): Magda Paveleková, Igor Čillík. Zita Furková és Eduard Bindas. ~ . (Foto: ČSTK) Zita Furková) mindentől elhatárolja magát. A jogásznő (Zora Ko- línská), aki elsősorban szépségével és hódolóival törődik, cinikusan közönyös marad. A ház „hír- szolgálata“, akit kissé sablonos anyósi jellemmel ruházott fel az író (Magda Paveleková) szövetkezett a szüntelenül összeköttetéseire, pozíciójára, hatalmára hivatkozó igazgatóhelyettessel (Eduard Bindas), és annak fiatal feleségével (Jarmila Koleničová). A házasmester és a költő mégsem marad teljesen egyedül, melléjük áll Marcel Monko (Vladimír Černý) és Štefan Paček, a zenészi ambíciókkal megáldott vízvezetékszerelő (Andrej Hryc). Az utóbbi lakó aztán anyósának felbujtatására egyik éjszaka ennek ellenére kivágja a két nyírfát... Tehát végül is a nyírfák sem élhetnek a lakótelepen, no nem mintha az éghajlat, a természeti környezet ezt nem tenné lehetővé. Az emberi környezettel, az erkölcsi éghajlattal van itt a baj. Solovič ismét olýan tudati elferdülésre hívja fel a figyelmet, amely közösségeket és azok életkörnyezetét fertőzi. Ez „magányos harcosokkal" aligha tisztítható meg. Esetenként önmagunk kényelmével, bezárkózásra hajlamos életmódunkkal is meg kell birkóznunk. Peter Opálený rendezése nyílt állásfoglalás ebben a kérdésben. Véleményének aktualitása nemcsak a városlakót nyugtalanítja. Falvainkban, kisvárosainkban is szaporodik az olyan környezetszennyezés, amely az ott lakók egymás iránti felelőtlenségének a következménye. Egyre gyakrabban zárják kulcsra a kaput, az utcaajtót, nem gondolva arra, hogy a külvilágot, közvetlen környezetüket is kizárják. A közöny, a cinizmus legkülönbözőbb formáit ábrázolja Ján Solovič. Azonban nem áll meg az emlegetés, a felszínes moralizálás sántjén. A darab gondolatisága, metaforikus jelentése, olyan emberi problémákat tár elénk, amely- lyel naponta találkozunk. DUSZA ISTVÁN- UJ FILMEK A tirnovói cárnö (bolgár) A gyönyörű fekvésű Tirnovó- ban, az egzotikus építészeti szépségű, egykori bolgár fővárosban játszódik az alkotás története. A cím alapján ne gondoljunk azonban valamiféle történelmi filmre vagy ódon sztorira, hiszen A tirnovói cárnő szerelmi háromszög-törcát, s életét a modern, szabad európai szellemnek megfelelően rendezze be. Janko Jankov rendezőt - aki Emilian Sztanev novellája alapján forgatta a filmet - e szokványos szerelmi háromszög-történetben Az orvos és asszisztensnője a bolgár filmben ténet. Az ifjú, frissen végzett orvos Párizsból hazaérkezve „keleti“ elmaradottságot talál a század első éveiben. Szülővárosában önállósítja magát és rendelőt nyit. Szűk és nyárspolgári környezetbe kerül, ahol társaság híján csupán öreg házvezetőnőjével, valamint ifjú asszisztensnőjével, a szép Marinával érintkezik. Az asszony, akit szépsége, méltóságteljes tartása miatt a férfiak tirnovói cárnőnek neveznek, a maga módján próbálja lerázni a nőket háttérbe parancsoló előítéleteket; nemcsak szakmai segítője az orvosnak az elmaradottság felszámolásában, a szenvedők gyógyításában, hanem testi-lelki társa is lesz. Ám a környezet észrevétlenül, de kivédhetetlenül befolyása alá keríti sorsukat, s az orvos nem elég erős, hogy megvívja a maga harelsősorban nem a két nő között sodródó férfi jelleme, magatartása izgatta, bár a fiatal orvosnak és asszisztensnőjének, illetve egy jómódú család beteg lányának kapcsolatát minden részletre kiterjedő műgonddal, elmélyülten ábrázolta. A rendező főleg arra törekedett, hogy a lélektani történet révén érzékeltesse az 1902-1912-es évek légkörét, bemutassa a bontakozó osztályellentéteket, s ezt a három főszereplő eltérő származása, osztályhelyzete lehetővé is tette. A fiatal, határozatlan s a nyárspolgári környezet befolyása alá került orvos szerepét a rendező Sztefan Danailovra, az ismert bolgár színészre bízta. Marinát Kamélia Todorova, a népszerű énekesnő játssza, riválisaként pedig Eli Szkorcseva mutatkozik be. Cliff Robertson az amerikai tilm rendezője és főszereplője E film bizonyára s©k nézőt vonz majd a mozikban, hiszen a cím alapján sokan úgy vélik: bepillanthatnak egy számukra ismeretlen világba, s háttér-titkokat tudhatnak meg a repülők életéből. Nos, akik ilyen elvárásokkal váltanak jegyet ehhez a filmhez, nem egészen azt kapják, amire számítanak. Mert bár részük lesz számos drámai jelenetben, helyenként izgulhatnak is, sőt a látvány sem marad el, a film illetve alkotója nem arra vállalkozott, hogy bemutassa ezt az attraktív foglalkozást vagy nagyszabású légi jelenetekkel kápráztassa el a nézőt. A pilóta ugyanis lélektani film, ezért a külsőségeknek csak másodlagos szerepük van a műben. Cliff Robertson a rendezője és a főszereplője ennek az amerikai filmnek. A pilótát, az egyik amerikai légitársaság legjobb repülőjét játssza. Mike Hagan komoly szakmai felkészültségű, nagy tudású ember, a gépet rutinosan, biztonságosan kezeli. Ám káros szenvedély rabja lesz: hatalmába keríti az alkohol. Mike Hagan nem issza le magát, sosem részeg, s italozásának nincsenek káros következményei sem. Az alkohol azonban lét- szükségletévé vált, s a repülés alatt sem bírja ki nélküle, önkont- rollját ugyan sosem veszti el, egy- egy jel azonban már arra figyelmezteti, hogy egyszer talán nagy baj is származhat alkoholizmusából. Életében két ember játszik fontos szerepet: a leánya és a barátnője. Az ő kedvükért elhatározza, hogy kezelteti magát. A pilóta érdekes film; s bár kulturáltan mutatja be egy válságba került ember helyzetét, és részleteiben is átgondolt mű, mégsem kerekedett belőle izgalmas lélektani dráma. Ez elsősorban a rendező hibája. Cliff Robertson ugyanis nem tudott megbirkózni a kettős feladattal: a rendezéssel és a színészi közreműködésével. Mint főszereplő nem akart minden áron a többiek fölé kerekedni, de éppen a színészi közreműködése okozta, hogy nem tudta az egész produkciót a kezében tartani. Nem sikerült kellő egyensúlyt teremtenie a látványos jelenetek és a pilóta lelki vívódását ábrázoló részek között. A film főleg attraktivitásá- val, mint művészi kvalitásaival kelt figyelmet. -ymÚJSZÚ 4 1983. II. 8. A pilóta (amerikai)