Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-08 / 32. szám, kedd
ÚJ szú 5 1983. II. 8. Célunk a személyiség fejlődése Játék közben (Gyökeres György felvétele A kapitalizmusnak az emberek problémáinak megoldásában megnyilvánuló tehetetlensége a különböző burzsoá és revizionista koncepciókban is tükröződik, méghozzá abban, hogy mellőzik a konkrét társadalmi viszonyok elemzését, s absztraktul értékelik az embert és személyiségét. Gyakran zsonglőrködnek a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia fogalmával. A burzsoá propaganda rendkívüli erőfeszítéseket tesz az ún. nyugati életmód propagálásában. A valósággal ellentétben azonban elhallgatja a tőkés országokban végbemenő mély erkölcsi válságot és bomlást. Az ideológiai diverzió segítségével hamis képet akar festeni ,,az általános jólét társadalmáról“, s ezt akarja elhinteni a szocialista országok lakosságának, elsősorban fiataljainak tudatában. Azt a törekvést, hogy a tőkés rendszer álatalános válságát az ember válságaként magyarázzák és eltereljék a tömegek figyelmét a nemzetközi tőke felelősségéről, az a kísérlet kíséri, hogy kétségbe vonják az emberre vonatkozó marxista-leninista tanítást és lejárassák a reális szocializmust. Tagadni próbálják azokat a kétségtelen sikereket, amelyeket az emberek önmegvalósításához szükséges feltételek megteremtésében, a tömegek tehetségének és alkotó erejének kibontakoztatásában értünk el. Azok, akik ezeket a célokat követik, tudatosan elvetik az osztály- és történelmi szemléletű értékrendet, amelyet a szocializmus adott az embernek. A kommunista mozgalom fő célja és értelme a sokoldalúan és harmonikusan fejlett személyiség eszményének megvalósítása. Marx és Engels már a Kommunista Kiáltványban a szabad fejlődés feltételének nevezte minden egyén szabad fejlődését, ami egyúttal szerintük a burzsoá társadalmi struktúrát felváltó új társadalom fő jellemvonása lesz. A marxizmus-leninizmus elméletében nemcsak absztrakt cél az olyan szocialista ember formálása, aki boldogságát képességei kibontakoztatásában találja meg, s akiben a szellemi gazdagság erkölcsi tisztasággal és fizikai tökéletességgel párosul. Az ilyen ember formálása folyamatos, gyakorlati feladat. A termelőerők és a társadalmi viszonyok fejlődési irányzata elemzéséből és annak a szükségszerűségéből következik, hogy a társadalmat forradalmi úton kell megváltoztatni. A tudományos szocializmus így dialektikusán az emberiség haladó, humanista hagyományait folytatja. A marxista-leninista tanításban a sokoldalúan és harmonikusan fejlett személyiség formálásának követelménye szervesen összekapcsolódik annak szükségszerűségével, hogy meg kell oldani a régi munkamegosztás antago- nisztikus ellentmondásait, kézbe kell venni a gyors iramban fejlődő termelőerőket, a munkát fel kell szabadítani a tőke uralma alól, harmonikus viszonyt kell kialakítani a természet és a társadalom, valamint az egyének és a társadalom között. A személyiség fejlődése így a valóban humánus, igazságos és az ember jólétét szavatoló társadalom felépítésének céljával dialektikus egységet alkot. Le kell küzdeni az akadályokat Korunk új feladatokat állít elénk: teljesíteni kell a termelés hatékonysága növelésének és minősége javításának távlati stratégiai irányvonalát, a tudományos-technikai forradalom eredményeit szervesen össze kell kapcsolni a szocializmus előnyeivel, el kell mélyíteni a szocialista demokráciát és a néptömegeket egyre jobban be kell vonni a társadalmi folyamatok irányításába. A társadalom és minden tagja életmódjának megváltoztatása - a nemzetközi viszonylatban folyó éles osztályharc körülményei között - új igényeket támaszt az emberek aktív alkalmazkodóképességével, szellemi és erkölcsi tulajdonságaival, világnézetével és politikai nézeteivel szemben. A feladatok bonyolultságának és nagyságának növekedésével párhuzamosan a társadalom egyre szorosabb és sokoldalúbb kapcsolatba kerül a személyiség fejlődésével. A személyiség fejlődése nélkül ugyanis a szocialista forradalom folyamata elvesztené legmélyebb értelmét és emberi értéket, de ugyanakkor legfontosabb mozgatóerejét is. A személyiség fejlődését ma szinte drámai módon befolyásolák az emberiség globális problémái. A civilizáció elpusztulásának veszélye - nukleáris háború, ökológiai katasztrófa, vagy a mikrobiológia és a molekuláris kémia eredményei felelőtlen felhasználása következtében - földünk valamennyi lakosát sajátos helyzet elé állította. Már nem bízhatunk az események véletlenszerű, ösztönös alakulásában. Mindenkinek aktívan és átgondoltan küzdenie kell életének alakulásáért. Nemcsak az emberiség, de minden egyén sorsa is egyre jobban közvetlenül személyes felelősség- tudatától, világnézetétől és politikai aktivitásától függ, attól, hogy az egyén maga hogyan járul hozzá az emberiségnek a háború ellen és a világ elpusztulásának veszélye ellen folytatott küzdelméhez. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a személyiség szabadságának és fejlődésének problémája a tőkés rendszer és a szocializmus közti történelmi verseny egyik kulcsfontosságú problémája. Ennek megoldásától függ az egyes társadalmi rendszerek vonzereje a dolgozók millióinak tudatában. Éppen ezért figyelmünk előterében áll a kiéleződő ideológiai harc. A szocializmus nem fejlődhet konfliktusok nélkül, meg kell küzdenie az emberek tudatában megnyilvánuló csökevényekkel. Ugyanakkor számolni kell az emberek következetlenségével, például az irányítási rendszer tökéletesítésében, a tudomány és technika eredményeinek gyakorlati érvényesítésében, vagy pedig a dolgozóknak a termelésben való részvételében. Az embernek az ember általi kizsákmányolásának felszámolása, az alapvető osztályéi lentétek kiküszöbölése s a szocialista termelési viszonyok megteremtése a legfontosabb kezdeti lépést jelenti a személyiség valódi felszabadításához és fejlesztéséhez. A munkafolyamatban és a társadalmi életben egyre jobban megnyilvánul a kölcsönös segítség- nyújtás és az együttműködés, a lakosság széles rétegei számára hozzáférhetővé vállnak az anyagi és a szellemi értékek, kialakul a szociális biztonság és céltudatos kommunista nevelés folyik. Mindez alapvető feltétele annak, hogy történelmi szempontból új típusú, szocialista személyiséget formáljunk. Sok idő és erő kell azonban ahhoz, hogy a munka tartalmában és jellegében haladó változásokat eszközöljünk, érvényesítsük a „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint“ elvet. a dolgozók egyre tömegesebben és hatékonyabban kapcsolódjanak be a termelés irányításába és a közügyek intézésébe. Meg kell jegyeznünk, hogy a burzsoá propaganda éppen ezeket az alapelveket támadja. Ez nem újdonság, mindenütt tapasztalható, hogy ahol a szocializmus az elévült nézetekkel és elvekkel küzd ellenfélbe ütközik. Azoknak, akik a tőkéjük révén uralkodnak, nincs szükségük céljaik megvalósításához sokoldalúan fejlett egyénekre. Ezért a személyiség fejlesztésére csak annyi figyelmet és erőt szentelnek, amennyit a haszonszerzés, a nyereségük megkövetel. Azok az újkori „jövendő- mondók“ is bekapcsolódnak a szocialistaellenes kapmányok- ba, akik egyszerűen azt a tényt használják ki saját céljaik megvalósítására, hogy senki sem gazdagodik azonnal és automatikusan az új jellemvonásokkal. A jövő a jelenben születik Az élet azt bizonyítja, hogy már ma köztünk élnek a munka valódi hősei, például azok, akik megszerkesztik, vagy irányítják a korszerű technikát, ami szüntelenül önművelődést, öntudatot, és a mások munkájának tiszteletét követeli meg. Sokan élnek közöttünk olyanok, akik az emberek szolgálatában látják küldetésüket, akik szüntelenül javítják munkájuk minőségét, akik számára a munka nemcsak a megélhetés eszköze. Sokrétű társadalmi munkát fejtenek ki, amely során tanujelét adják képességeiknek és annak, hogy országuk öntudatos gazdái és irányítói lettek. Az ilyen emberek nemcsak pénzt akarnak keresni, hanem érdeklődnek a termelés iránt, nem mindegy nekik, hogy az üzem, műhely, vállalat, vagy hivatal eredményesen dolgozik, vagy pedig nehézségekkel küzd. Az ilyen viszony eredménye a munka és a szabad idő közti éles határvonal megszűnése. A szocialista személyiség a munkahelyén, de „szabad pillanataiban“ is teljes életet él. Ezért fontos jellemvonásuk az intenzív szellemi élet, a tudásvágy, a széles kulturális érdeklődés, a családi élet és a gyermeknevelés iránti felelős hozzáállás. A szocialista személyiség jellemvonásai közé tartozik az ember tisztelete, figyelmen kívül hagyva azt, hogy milyen az adott ember származása, faji, vagy nemzetiségi hovatartozása. A szocialista ember nem értékelheti társait a pénz és a társadalmi pozíció szerint. Számára az ember értékének kritériuma az általa elvégzett munka mennyisége és minősége, a szakképzettség, az erkölcsi és az eszmei fejlettség és a politikai elkötelezettség. Az önzéssel, az individualizmussal és a sovinizmussal szemben a kollektivizmus, a hazafiság és az internacionalizmus híve. Olyan személyiség, aki saját maga is hozzájárul a fejlődéshez szükséges jobb feltételek kialakításához, nem tűri meg, hogy az események passzívan magukkal sodorják, hanem arra törekszik, hogy azokat ő is befolyásolja. Természetesen a szocialista személyiség formálása nem egyszerű. Az optimizmus nem helyettesíthető azzal, hogy az új ember formálásának önműködő mechanizmusában bízunk. A sokoldalúan és harmonikusan fejlett személyiség kialakulása elképzelhetetlen az egész társadalom aktív és céltudatos törekvése nélkül a munkásosztály és a kommunista párt vezetésével. Nem elégedhetünk meg az általános gondolatok meghatározásával, s nem ignorál- hatjuk a társadalmi fejlődés elérésének lehetőségeit. Az irreális célok kitűzése azt jelenti, hogy nem megfelelő eszközöket választunk a célok eléréséhez. A kommunista párt tevékenységét nemcsak az jellemzi, hogy az újtípusú személyiség formálását összekapcsolja a felmerülő ellentétek fokozatos kiküszöbölésével, hanem az is, hogy elismeri a világos, távlati célok meghatározásának szükségszerűségét. A szocializmus fejlődéséből következik, hogy figyelmünket nemcsak a meglevő jelenségek tanulmányozására kell fordítanunk, hanem a mai folyamatokban tudományos eszközökkel fel kell tárnunk a jövő igényeinek csíráit és következetesen elő kell segíteni minden új és haladó megszületését. PETER WEISS Egy új óvoda átadása mindig örömteljes pillanatnak számít. Azoknak is, akik átadják és azoknak is, akik birtokba veszik. A du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) nyugati lakótelepen néhány hónapja lépték át a kicsik „második otthonuk“ küszöbét. Néhány hónap üzemelés után már tudni lehet, hogy mi a jó és mi a rossz, és mire kell ügyelni a jövő építkezéseinél. Már messziről hallottuk a csengő gyerekhangokat, amint teli torokból énekelték Katalinka szállj el... Amikor beléptünk, kíváncsi gyerekszemek néztek ránk, s néhány perc után már mindenhova szívesen kalauzoltak, büszkén mutatták szép, új ovijukat, kedvenc játékaikat, külön kis széküket, öltözőszekrényüket.- Az óvoda háromosztályos (egy szlovák és két magyar) és minden egyes osztálynak külön bejárata, öltözője, játszó, s hálóterme és mosdója van, ezenkívül közös az ebédlő és a tv-szoba, ahol kisebb ünnepélyeket tartunk- kommentálta a látottakat Magda Lukačovská, az óvoda fiatal igazgatónője. -113 gyerekünk van, 10 alkalmazottunk, ebből 6 a pedagógus. Az óvoda naponta tizenegy órán keresztül üzemel. Annak ellenére, hogy az óvodánk tágas, szép és korszerű, nem mentes a hibáktól sem. A legégetőbb talán a meleg víz kérdése. Két 80 literes bojler szolgáltatja a vizet. Ez nem lenne baj - gondolhatná mindenki - ha ezek nem éjjeli áramra működnének. Nappal nem melegszik egy csepp víz sem, így ez a vízmennyiség a mosogatáshoz sem elég. Arról nem is beszélek, hogy a gyerekek hideg vízben kénytelenek kezet mosni. De említek mást is. Az óvodához nagy udvar tartozik, ahol hat hintánk van. Igen ám, de valaki elrendelte, hogy a hinta alatti talajt be kell borítani aszfalttal. S vajon mi lesz azzal a kicsivel, aki történetesen lecsúszik a hintáról?! Az udvaron sok a betonrész és nagyon kevés a füves terület, ahol a gyerekek nyugodtan hancúrozhatnának,- panaszkodott az igazgatónő. Megtudtuk azt is, hogy nyáron az udvaron kibírhatatlan a meleg, ezért már most megrendelték a nagy napernyőket, melyek alatt majd eljátszogathatnak a kicsik. Tavasszal a szülők segítségével ültetnek még fákat, bokrokat, virágokat, hogy a gyerekek minél szebb környezetben töltsék napjaikat. Egy külön kis veteményeskertet is létesítenek, ezen tanulják majd a kerti növények ápolását.- Az óvodában található ösz- szes virág is a szülök ajándéka- hangsúlyozta Magda Lukačovská. De megemlítette azt is, hogy kevés a színes ceruza, rossz a játékválaszték, hiszen minden szülő nagyon jól tudja, hogy alkotó játék alig kapható. Ezen ók úgy segítenek, hogy a tanítónők saját kezűleg készítenek szemléltető eszközöket, játékokat, bábukat, melyekkel a gyerekek szívesen játszanak, tanulnak. - Tudjuk, hogy azonnal nem lehet meg mindenünk, de vannak olyan dolgok, melyek nélkülözhetetlenek. Vagy az, hogy legyen egy írógép, nem alapkövetelmény? - mondta kissé bosszúsan De nézzük meg inkább a gyerekeket, hiszen öröm látni önfeledt játékukat - invitált. A kicsik játszottak, ki-ki kedve szerint. A kislányok egy csoportja épp főzte az ebédet, a fiúk építőkockával játszottak és egy másik csoport a tanító néni meséjét hallgatta. - Az ebéd előtti foglalkozást befejeztük, s mert még van egy kis időnk ebédig, addig szabadon játszhatnak - tájékoztatott Zirig Árpádné, tanítónő. - A gyerekek örömmel jönnek ide, igaz, a kicsik betegesebbek. Ennek elkerülésére is nagyobb figyelmet fordítunk- tette hozzá az igazgatónő.- Kénytelenek leszünk megszigorítani a reggeli szúróvizsgálatot, s a huzamosabb ideig náthás, köhögő gyereket nem engedjük a többi közé. A nagyobbak már edzettebbek, ellenállóbbak- mondták egyszerre, ott kevesebb a hiányzás. Az előtérből vidám gyerekzsivajt hallottunk, a nagycsoportosok érkeztek meg délelőtti sétájukról. Kipirult arcukról elégedettség sugárzott. Gyorsan átöltözködtek, kezet mostak, s éhesen ültek le kis asztalaikhoz, ahol már jóízű étel várta őket. - Nem egyformán jó evők - mondta Zirig Árpádné, - de a krumplipürét és a kalácsot kivétel nélkül minden gyerek szereti. Eleinte, többet válogattak, ma már az evést is megtanulták. A nagyobbak már késsel, villával esznek. S a délutáni alvással sincsenek gondjaink - folytatta a tanítónő ebéd után, mialatt a gyerekek a lefekvéshez készülődtek. - Annyira elfáradnak, hogy jólesik nekik a pihenés. Ébredés után ismét komoly munka várja őket, majd újra játszanak. Ilyenkor már a szüleiket várják. Nagy örömmel ugranak nyakukba, amikor jönnek értük, de másnap ugyanilyen kitörő örömmel szaladnak hozzánk s vég nélkül mesélik mi történt otthon. A kicsik kisimult arcocskákkal aludták igaz álmukat, nem zavarta őket semmi. Az igazgatónő és a tanítónő szeretete, adniakarása teszi szebbé az ott töltött napjaikat, annak ellenére, hogy ebben az óvodában is kevesebb lehetne a gond, a probléma. De ez már nem rajtuk múlik. PÉTERFI SZONYA Nincs óvoda gond nélkül?
