Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám, csütörtök

Két emeleten három osztály Látogatás a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Óvodában A bűvös pálca mestere Jaroslav Krombholc nemzeti művész hatvanöt éves A pályaválasztás számára nem jelentett gondot. Alapiskolás korá­tól kezdve óvónőnek készült. Ak­koriban magyar óvónőképző csak Komáromban (Komárno) volt. Szülőfaluja, Kistárkány (Maié Tra- kany) és Komárom között a távol­ság több mint négyszáz kilométer, de aki úgy készült erre a pályára, mint ó, annak ez sem jelenthetett akadályt. Király Klára huszonöt évvel ezelőtt - képesített óvónőként - szülőfalujában kezdte el hivatá­sa gyakorlását. Majd Vékére (Voj- ka) került, ahol négy évig tanította a gyerekeket. Hogy miért hagyta ott Bodrogközt, azaz hogyan ke­rült Kassára (Košice), azt már tőle kérdezem.- Annak idején nem volt szán­dékom, hogy városba kerüljek. A sors hozta így. Kassára jöttem férjhez, ezért munkahelyet kellett változtatnom. Igaz, egy évig még Ladmócon, majd Komárócban, működtem, de ez már a Kassa- vidéki járásban volt. Kassán 1971- ben kaptam állást. A Terasz lakó­negyedben negyven gyerek szá­mára ekkor nyitottak magyar óvodát.- Itt igazgató lett?- Igen. De ez az óvoda csak 1977-ig működött. Tudniillik, ez egy átalakított régi családi ház volt, melyet lebontottak, amikor felépült az új óvoda. Ebbe a szlo­vák gyerekek költöztek át, mi pe- ‘ dig a Tanácsköztársaság utcai óvodában kaptunk egy osztályt. Pedagógiai szempontból továbbra is önállóak maradtunk, de igazga­tásiig már nem. Aki ismeri Jókai Anna Tartozik és követel című regényét, talán mást várt annak cseh televíziós változatától, amelyet a múlt héten láthattunk a képernyőn. De ha csalódott is, legfeljebb kelleme­sen, mert a tévéjátékban a regény mondanivalója - a tartozik-követel problematikája - ugyanúgy végig­vonul, mint a könyvben. A rende­ző, Éva Sadková, aki egyben a forgatókönyv szerzője is, azt emelte ki a regényből, amit fontos­nak tartott, koncentrálva arra a kérdésre, hogy milyen szerepet játszik életünkben a pénz, milyen szerepe van az emberek közti vi­szonyok alakulásában. A rendező a regénybeli anya­lány ellentétét tompítani akarta; Jókai Annánál elesettebb és köny- nyelmúbb az anya. Sadkovánál szánnivalóbb. Klára, a lánya (Zora Jandová alakítja) valamivel kemé­nyebb, mint Ildikó. (,,Túl egzoti­kusnak hangzik ez a név - mondja a rendező ez a név nem él bennem, a Klára igen. Eszembe jutott Tolnai Klári. Ujjongtam, ami­kor megtaláltam ezt a nevet - tisz­tát, világosat jelent. Mindenkép­pen »nemzetközi« nevet akartam adni, nem akartam elidegeníteni a nézőt azzal, hogy meghagyom az eredetit“.) Ildikó-Klára céltuda­tos, konok természet, mindig vég­- önt ekkor a Kuzmány utcá­ban levő magyar óvoda igazgató­jává nevezték ki.- Elődöm hosszabb ideig bete­geskedett, ó maga kérte, hogy mentsék fel tisztségéből. Nos, 1979-ben ilyen előzmények után jöttem a Kuzmány utcára, Kelet- Szlovákia legnagyobb magyar óvodájába. Ne vegye tőlem fel­lengzős kijelentésnek, de én tény­leg megtisztelő feladatnak tekin­tem, hogy rám bízták ennek az óvodának a vezetését.- Milyen volt a kezdés?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden simán ment. Eleinte kolléganőim bizalmatlanok voltak velem szemben, de amikor megis­mertük egymást, s kiküszöböltük azokat a hibákat is, amelyek ko­rábban gátolták a jó kollektíva ki­alakulását, minden megváltozott.- Vagyis elégedett kolléganői munkájával?- Hatan vagyunk. Mindegyik nagyon jó óvónő. Pulen Katalin foglalkozásain például mindig érezni lehet, hogy igazi óvónő. Dócs Vera is ilyen. Kiegyensúlyo­zott, nyugodt. Elsősorban a gyer­mekek értelmére igyekszik hatni. Ki kell emelnem Kusnyér Krisztina pontos munkáját is. Gágyor Ildikó­nak pedig a zenei nevelésben vannak kiváló módszerei. Tudását a felsőbb szervek is elismerik, amit az is bizonyít, hogy a városi pedagógiai központban a zenei szakbizottság vezetésével őt bíz­ták meg. Ugyanez mondható el Lischer Annáról, aki a rajz tanítá­sában tud átlagon felüli eredmé­nyeket felmutatni. hezviszi, amit akar. A férje, Miklós szerint (Vladimír Kratina) „ragasz­kodik az örömrontó, kicentizett életmódhoz“. De valahol lldikó- Klárának is igaza van, hiszen ön­magával szemben éppoly kegyet­len („Csak annyit végezne el min­denki, amennyit vállalt... sürge­tés, ellenőrzés nélkül, hajszálpon­tosan... Nincs más, csak a sze­mélyes példamutatás. Nem hátrál­ni. Azért sem. Soha. “) Két ellenté­tes jellem találkozik, mindkettő a maga életfelfogását tartja he­lyesnek, s próbálja akaratát rá­kényszeríteni a másikra. Klára ku­porgatása is érthető. Lakás kell. Mégse mindegy, milyen módon és miféle eszközökkel jut hozzá vala­ki. A boldogság mindenkinek mást jelent, öregmiklós (Ota Sklenička, aki talán a legjobb alakítást nyúj­totta) kételkedik: ,,Segít-e nekik, vagy rosszabb lesz, ha körülnéz­nek majd, és még jobban hiányzik a kiharcolt rendben valami.de eladja a házat, hogy a fiatalok lakást vegyenek az árán. Az elér­hető boldogság mégsem nyújt iga­zi örömet, a megromlott kapcsolat nehezen hozható helyre, ha egyáltalán helyrehozható. A bölcs öregmiklós bizakodó: ,,... hajolja­tok egymáshoz, címig nem késő, amíg időben vagytok még“. KOPASZ CSILLA-Óvodájuknak városszerte jó hírneve van, nyílt titok, hogy szín­vonalas nevelómunkát végeznek, de amint látom, elég szűkös körül­mények között kell dolgozniuk.- Ez az épület nem óvodának épült. Pedellus-lakás, vagy ha­sonló lehetett a század elején. Két emeleten három osztályt tudtunk berendezni. A gyerekek száma évről évre nő. Tavaly kilencvenen jártak hozzánk, az idén már száz­tízen. Mi azt tartjuk: nem mindig döntő, hogy milyen az épület, sok­kal fontosabb, hogy a gyerekek mennyi szeretetet kapnak. Persze nagyon örülnénk, ha nekünk is lenne tornatermünk, vagy leg­alább olyan helyiségünk, ahol - ha az ágyakat elraknánk - tornázhat­nánk a gyerekekkel. A testneve­léssel bizony gondjaink vannak. Kicsi az udvar, ott sem foglalkoz­hatunk a gyerekekkel.- Ide jövet nekem is feltűnt, hogy mindössze három hinta, egy kis homokozó és egy virágágy fér el ezen a területen.- Az udvart a lehető legjobban próbáljuk kihasználni. Itt főleg a kiscsoportosoknak igyekszünk helyet biztosítani. A nagycsopor­tosokat elvisszük a parkba, a kö­zeli lakónegyed játszótereire. Mi minden tőlünk telhetőt megte­szünk, hogy mást ne mondjak, kolléganőim a múltkor festés után is vállalták a takarítást. Meg kézi­munkázni is tudnak. Nálunk példá­ul nem üzletben vásárolt térítők vannak. A kézimunka pedig ottho­nosabbá teszi óvodánkat.- És milyen az óvoda felszerelt­sége, van-e elegendő játék, se­gédeszköz?- Nincs okunk panaszra, jó az ellátottságunk. Bár olykor mi ma­gunk is készítünk segédeszközö­ket. Ebbe a munkába a gyereke­ket is bekapcsoljuk, lehetőséget teremtve ezáltal kreativitásuk ki­bontakoztatására. Meg a város adta lehetőségeket is kihasznál­juk. Elvisszük gyermekeinket a botanikus kertbe, a repülőtérre, járunk velük bábszínházba, könyvtárba.- Be kell vallanom, hogy mielőtt ide jöttem, az alapiskolába is be­néztem. A pedagógusok egyértel­műen állították: észrevenni, hogy melyik gyerek kerül ebből az óvo­dából az iskolába. Azt hiszem, ennél méltóbb elismerést talán nem is kaphatnának. Mielőtt azon­ban befejeznénk ezt a beszélge­tést, hadd kérdezzem meg: van-e reális lehetőségük az óvoda bőví­tésére?- Itt nincs. Helyzetünket jól is­merik a városi nemzeti bizottsá­gon is, ezért hisszük, hogy sikerül valamilyen megoldást találni. Ezt az óvodát ugyanis kinőttük. Na­gyobbra, vagy emellett másik óvodára is szükségünk lenne. SZASZÁK GYÖRGY Kulturális hírek • Madách Imre születésének százhatvanadik és Az ember tra­gédiája bemutatásának századik évfordulója alkalmából az elmúlt hét szombatján tudományos ta­nácskozást rendeztek Salgótar­jánban. A konferencia előadói el­sősorban az író munkájának a ma kultúrájában is jelenlevő, elevenen ható értékeivel foglalkoztak. • Andrej Tarkovszkij szovjet-o­lasz koprodukcióban forgatja Hon­vágy című filmjét; a külső felvéte­lek Róma közelében kezdődtek. • Giancarlo Menotti operát írt Goyáról; az ősbemutatón Placido Dimingo fogja énekelni a nagy festőt, Teresa Berganza pedig Al­ba harcegnót. • A Magyar Televízió Liszt­sorozatának utolsó adásával egy- idóben láthatták az olasz tévé nézői Cukor György 1960-ban készült Liszt-filmjét, amelynek Dirk Bogar­de volt a főszereplője. Nagy feladat hárul a karmesteri pálcára - a zene lüktetését jelezve rögzíti a tempót, biztosítja a játék tökéletes egyidejűségét. Igazi nagy művész kezében összefogja az együttest, hogy tagjai ne egyéni elképzeléseik szerint, hanem egyet­len nagy hangszerként keltsék életre a partitúrát. E bűvös pálca nagy mesterei között tartjuk szá­mon Jaroslav Krombholc nemzeti művészt, a cseh zenei élet kima­gasló egyéniségét, aki a napok­ban ünnepli 65. születésnapját. A jubileum jó alkalom arra, hogy felelevenítsük pályafutását, művé­szetének sajátos vonásait. Jaroslav Krombholc a mélníki gimnázium elvégzése után zene­szerzést és vezénylést tanult a Prágai Konzervatóriumban, ez­zel egyidejűleg azonban a Károly Egyetem bölcsészettudományi karának hallgatója is. Tanítói közé tartozott többek között Vitézslav Novák és Václav Talich, a böl­csészkaron pedig Zdenék Nejedlý. Tanulmányai befejezése után, 1940-tól pályafutása a prágai Nemzeti Színház operatársulatá­val fonódott össze. Rövidesen tanú­jelét adja kiváló zenei-drámai ké­pességeinek, s a Karéi Kovarovic - Otakar Ostrčil - Václav Talich által vallott művészi alapelvek folytatója. Érdeklődésének előte­rében a cseh zene áll, melynek kiváló alkotásait szuggesztív erő­vel kelti életre, maradandó művé­szi élményt szerezve az előadó­művészeknek és a közönségnek egyaránt. Sohasem pillanatnyi be­nyomásokra épít, hanem a mű gondos elemzéséből, stílussajá­tosságaiból indul ki, mérlegelve azt is, milyen hatást és miért kíván elérni a mai hallgatóban. Kedvenc zeneszerzője - Bed- hch Smetana - Daliborjának szín­re viteléről a legnagyobb elisme­réssel szólt a korabeli kritika, mely szerint egyetlen érzékeny elme irányításával a Nemzeti Színház zenekara a felfedezés újszerűsé­gével adta elő a már százszor eljátszott partitúrát. Jaroslav Krombholc irányítása alatt fenn- költ szépségében szólalt meg a Li- buše, a cseh nemzeti opera és Az ellenőrzés és értékelés szer­ves része, nélkülözhetetlen eleme az oktató-nevelő munkának. A ta­nuló és a pedagógus is érdekelt abban, hogy milyen az ellenőrzés eredménye. Ezt viszonyíthatjuk az elvégzett munka mennyiségéhez és milyenségéhez, következés­képpen a tapasztalat befolyásolja a további tevékenységet. A pedagógus a viszonyításban a maga ítélőképességére van utalva. Ezt azonban több tényező is befolyásolja. Ilyen tényező lehet például az adott osztály teljesítő- képességének átlagos színvona­la. Ebből adódik, hogy az azonos osztályzatot kapott tanulók tudása nem mindig egyenértékű. Erről ta­núskodnak a felvételi vizsgákról érkezett visszajelzések is. Tehát nem biztos, hogy az a jó pedagó­gus, akinek a tanítványai a legjobb érdemjegyeket kapták. Ezért szükséges, hogy a tanulók ismer­jék a követelményeket, s viszonyí­tani tudják teljesítményeiket az el­várásokhoz. A tanulás alapja a motiváció és a tanulási képesség. A motiváció készteti az embert tudatos mun­kára, eredmények elérésére. Ha a tudásvágy hiányérzetből szár­mazik, az elért eredmény sikerél­ményt ad. A kitűzött cél elérésekor figyelembe kell venni a képessé­geket, a feltételeket és a lehetősé­geket. Az elért eredményt reálisan értékeljük. Megfontoltan mérlegel­jünk a jutalmazás és az esetleges megszorítás megszabásakor. Ezeknek a kitűzött cél elérését kell szolgálniuk, serkentőleg kell hatni­uk. Ha nem vagyunk elégedettek a gyermek félévi eredményével, el kell gondolkodnunk azon, hogyan javíthatunk a feltételeken, lehető­ségeken. A gyermek képességeit sokak emlékezetében máig élnek Az eladott menyasszony plaszti­kus előadásai. Siker és elismerés övezte Fibich Messinai menyasz- szonyának, Dvorák Ruszalkájá- nak, Janáček Katja Kabanovájá- nak, Mozart Varázsfuvola és Don Giovanni, Suchoň örvény, Sosz- takovics Katyerina Izmajlova című alkotásának előadását is. Jaroslav Krombholc sokat tett a cseh és szláv zene külföldi nép­szerűsítéséért is. A világ minden táján szerepelt már, gyakran a Nemzeti Színház operatársula­tával, máskor egyedül, vendég- karmesterként. A bécsi Állami Operában az ő betanításában ját­szották sikerrel éveken át Az el­adott menyasszonyt és Janáček Jenufáját, az NSZK közönségével pedig megismertette Ján Cikker Feltámadás című operáját, a hazai kortárs zene egyik kiváló alkotá­sát. A híres londoni Covent Gar- denben eredetiben tanította be Muszorgszkij Borisz Godunovját, sikerrel turnézott a Szovjetunió­ban, Lengyelországban, az NDK- ban, Hollandiában, Brazíliában, Belgiumban, Svájcban, Ameriká­ban, Dániában. Az opera mellett Jaroslav Krombholc érdeklődésének, alko­tó munkásságának másik legfőbb területe a szimfonikus zene. Klasszikus és kortárs zenemüvek mesteri előadásával számos fe­lejthetetlen estét szerzett a kon­certtermek közönségének is. A cseh zenekultúra egyedülálló alkotása, Smetana Hazám,című szimfonikus költeményciklusa ép­pen az ö vezényletében hódította meg a hazai és külföldi közönség egy részét. Jaroslav Krombholc több éven át volt a Csehszlovák Rádió prágai szimfonikus zenekarának a karna­gya. A szocialista zenekultúra fej­lesztésében — különösképpen a zenedráma és szimfonikus zene terén - az elmúlt évtizedekben elért eredményeivel kitüntetések sorát érdemelte ki, köztük a legki­válóbbakat megillető nemzeti mű­vész címet. MOLNÁR ANGÉLA csak jó feltételek között tudja kifej­teni. Okvetlenül szükséges a jó együttműködés a gyermek, a szü­lő és a pedagógus között. Ismerni kell a gyermek képességeit. Eh­hez méretezzük az elvárásokat, a követelményeket. Nagyon fontos, hogy a tanuló egyenletesen legyen megterhelve. Ne követeljünk tőle se többet, se kevesebbet, mint amire képes. Mindkét véglet káros következmé­nyekkel jár. A csekély követel­mény közömbösséghez, felületes­séghez, lustasághoz, felelőtlen­séghez vezet. A központi ideg- rendszer túlzott megterhelése ide­gességet, levertséget, kimerültsé­get okoz, a fáradtság pedig csök­kenti a teljesítő képességet. A jó osztályzat, a sikerélmény fokozottabb tanulásra serkenti a tanulók 50 százalékát, közel 40 százalékát megnyugtatja. Ezt iga­zolják a tanulók körében végzett felmérések. A szigorúbb osztály­zat inkább csak figyelmeztet, de aligha serkenti a tanulót. A peda­gógus a tanítási folyamatban a legfontosabb és senki által nem helyettesíthető egyéniség. Ö is­meri legjobban a gyermek képes­ségeit, lelki fejlődését és érdeklő­dési körét, azt is tudja, hogyan fejlessze a tanuló személyiségét önmaga és a közösség számára. Tudja azt is, hogy melyek azok a tantárgyak, amelyek legjobban érdeklik a tanulót. Ezt pedig figye­lembe kell venni a pályaválasztás­kor is. Most, amikor az alapiskolás tanulóknak dönteniük kell jövőjük­ről, a szülők, a pedagógusok és a tanulók nagyon felelősségtelje­sen mérlegeljék, hogy a gyermek milyen iskolában folytassa tanul­mányait. KOVÁCS JÁNOS Tartozik és követel (Tévéjegyzet) Zora Jandová és Vladimír Kratina (Olga Svobodová felvétele) A félévi bizonyítványosztás után DJ SZÚ 6 1983. II. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents