Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1983. II. 3. „Nincs szó kísérletről“ Bevált az érdem szerinti jutalmazás Szorosabb kapcsolatot a tömegekkel Egy utcai pártszervezet évzáró taggyűléséről AMIKOR a műhelyben híre ment a dolognak, mindnyájan tü­relmetlenül várták, ki jelenti be hivatalosan. Ez érthető, hiszen minden újdonság - különösen ha az az érdem szerinti jutalmazást érinti - kíváncsivá teszi az érintet­teket. „Eddig minden hónapban megkaptuk a szokott összeget, s most valamilyen kísérletet akar­nak bevezetni“ - mondogatták. Persze, valamennyien hallottak és olvastak erről, de más azt a „saját bőrükön“ tapasztalni. A Považská Bystrica-i Vágmenti Gépgyár csap­ágygyártó részlegének 31 OO-as műhelye olyan volt, mint egy meg­bolygatott méhkas. A személyi beszélgetések után mindenki tisztán látta a követel­ményeket és a jutalmazási rend­szer lényegét, de azért nem nyu­godtak. Nagyobb lesz a kereset, viszont... Az elvégzett munka mennyisége, minősége és a sze­mélyes elkötelezettség alapján kapjuk majd a fizetést. A csapágy- gyártó részleg vezetősége és a František Cibík brigádja között megkötött szerződés mindkét fél számára világos volt. Ebben egye­bek között a következő szerepelt, munkaerómegtakarítás esetén a 60 százalékát hagyja meg a bri­gád a megtakarított béreszközök­nek, a túlórák csökkentésekor pe­dig a 30 százalékát, és jelentősen gyarapíthatják bérüket a kezde­ményezőtervben rögzített felada­tok teljesítésével is. Miért éppen a Vágmenti Gép­gyárban kerítettek sort erre a kí­sérletre? A Považská Bystrica-i járás már évek óta szoros baráti kapcsolatot tart fenn a szovjet- unióbeli scsekinói járással, éseba- ráti kapcsolat ápolásában a gép­gyár dolgozói úttörők. Nem vélet­lenül kapott helyet az üzem igaz­gatójának irodájában a scsekinói dolgozók vörös zászlaja. TÖBB MINT FÉL ÉVE, hogy a František Cibík vezette brigád tagjai alkalmazni kezdték ezt a bé­rezési módszert, amelyről ma már így beszélnek, nincs itt szó kísér­letről, csak becsületes munkáról, amelyet megfelelően értékelnek.- Nem véletlenül választottuk ki a 3100-as műhelyt - mondotta Pavel Svítek részlegvezető. - A kollektíva már huzamosabb ideje együtt dolgozik, és tagjaik hamarosan elnyerik a szocialista munkabrigád ezüstjelvényét. Erre építettünk, és arra, hogy a brigád- vezető a vállalat legjobb gépbeál- lítói közé tartozik. A kísérlet alkal­mazásának első három hónapjá­ban nehézségek merültek fel, a későbbiekben azonban minden simán ment. A brigádban ismeret­len szó a munkaerővándorlás. És nemcsak ez köszönhető a mód­szernek, hanem az is, hogy példá­juk az egész részlegen vonzóvá vált. A múltban „a munkaerőván­dorlási“ bizottság havonként 8-10 esetet tárgyalt meg, a szóban for­gó időszakban pedig egyetlen egyet sem. Csökkent a túlórák száma, és javult a minőség. Hogy mindezt hogyan sikerült elérni? A brigádban mindenki megkapta a feladatát, és azt is megtudta, hogy elvégzésével mire számít­hat. Az új az a dologban, hogy senki sem bújhat meg a kollektíva mögött, egynek a lemaradása az egész csoport teljesítményében érezteti hatását. Éppen ezért ma már senki sem csupán saját ma­gára tekint, hanem szükség ese­tén kisegíti társát is. Az ötven tagú kollektívában 42 a munkásnő, a többi gépbeállító szakmunkás. Mindenki mindenkitől függ, és az is tény, hogy a kísérlet alkalmazá­sa óta megváltoztak a munkatársi kapcsolatok. Régebben, ha nem volt munka, az asszonyok csend­ben ültek gépük mellett, mert tud­ták, hogy az állásidőt is megfizetik, a többi pedig nem érdekelte őket. Ma teljesen más a helyzet. Ha nincs munka, azonnal mennek a mesterhez munkát kérni, mond­ván: keresni jöttünk nem pedig lazsálni.- A kezdetben sok nehézség merült fel, és még ma sem minden az elképzeléseink szerint alakul- kapcsolódott a beszélgetésbe Emil Hradnianský, a részleg párt- alapszervezetének elnöke is.- Valakinek el kellett kezdeni, és választásunk a Cibík-féle brigádra esett. Számítottunk a kommunista brigádvezető támogatására. Idő­vel minden a rendes kerékvágás­ba kerül, és bízunk benne, hogy az idén további kollektívák csatla­koznak hozzájuk. A brigádrend­szerű jutalmazás nemcsak a mi­nőség javulásában, a boríték vas­tagságában, hanem az egyes dol­gozók kezdeményezésének növe­kedésében is megnyilvánult. A 3100-AS MŰHELYBEN folyó munka a kívülállónak nagyon unalmasnak tűnhet, a görgőscsap­ágyhoz szükséges alkatrészek tízezrei hagyják el a munkapado­kat. A minőséget nem bízzák a vé­letlenre, a különböző műszerek jelzik az ezredmilliméternyi elté­rést is. A selejt pedig a közös számlát szegényíti.- Az új jutalmazási módszer bevezetése, persze, szaporítja mindennapi teendőimet - mondja František Cibík. - Pontos nyilván­tartást kell vezetnem minden mun­kásnő teljesítményéről, az általa nyújtott minőségről. Ügyelnem kell a munkahelyi rendre, a géppark kihasználására, az energia-meg­takarításra stb. A hó végén pedig még több a kötelességem. Olyan feltételeket kell teremtenem, hogy az emberek szívesen térjenek visz - sza munkahelyükre, örüljenek a jól végzett munkának. A brigádrendszerű jutalmazási forma bevezetése előtt a fizeté­sekben nem voltak lényeges elté­rések. És most? Hogy ki mennyit kap, arról a brigádtanács dönt, amelyben a brigádvezetőn kívül minden műszakot ketten képvisel­nek. A brigádtanács dönt az ún. munkarészvételi koeficiensről. Pontosan és igazságosan értékel­nek, mert ezt nagyon szigorúan figyelik a munkatársak. A kísérlet érvényesítése óta az átlagos óra­bér 8,82 koronáról 9,91 koronára emelkedett, miközben a teljesít­ménynormák átlagos teljesítése 112 százalékról 126 százalékra nőtt. A legjobb dolgozók esetében ez havi 350—400 korona többletet jelent a régi keresethez viszonyít­va. Ez pedig döntő érv az új mód­szer mellett. Persze, közben nem feledkeznek meg a legfontosabb­ról, hogy az egyéni csúcsteljesít­mények az éremnek csupán az egyik oldalát jelentik, a másik ol­dalát a feladatok kollektív teljesíté­se. A kölcsönös segítségnyújtás mindannyiuk számára termé­szetes. Emília Parišová már 27 éve dolgozik a gyárban, szinte kívülről ismeri a csapágygyártás minden műveletét. Hogyan vélekedik a kí­sérletről?- NINCS ITT SZÓ SEMMIFÉLE KÍSÉRLETRŐL. A rendes munká­ért rendes fizetést kapunk. Nem panaszkodhatom, és azt hiszem munkatársaim sem panaszkod­hatnak. Jómagam havonta átlago­san 300-350 koronával keresek többet, mint azelőtt. Segítünk egy­másnak, és nemcsak a munka- szervezés javult, hanem a munka­helyi légkör is. Hogy térjünk vissza a régi módszerhez? Semmi esetre sem. Meggyőződhettünk róla, hogy a becsületes munka kifize­tődik. IVAN BAČA A kutatóintézet tanácstermében egymás után érkeznek az embe­rek. Majdnem kivétel nélkül idős, becsületes munkában és tisztes­ségben megőszült kommunisták. Van, akinek már nehezére esik a járás, de jön, mert az évzáró taggyűlés komoly esemény a kommunisták életében, hiszen itt vitatják meg az előző időszak eredményeit és a soron következő feladatokat. Néhányukat huzamo­sabb ideje ágyhoz köt a betegség. Őket otthonukban keresik fel a pártbizottsági tagok vagy az ez­zel megbízott párttagok, hogy tá­jékoztassák őket az évzáró taggyű­lés lefolyásáról, a pártmunka idő­szerű kérdéseiről.- Nem engedhető meg, hogy akár egyetlen párttag kapcsolata is megszakadjon a szervezettel, a pártélettel - mondja Tkáčiková elvtársnő, a bratislavai II. városke­rületi, 230-as számú utcai párt- szervezet alelnöke. - Tudjuk, hogy egyesek már nem sokat se­gíthetnek a pártmunkában, de mi mégis kötelességünknek tartjuk, hogy tájékoztassuk őket a szerve­zeti életről. Az ember nem is gon­dolná, hogy az idős, némely eset­ben majdhogynem tehetetlen sze­mélyeket mennyire érdekli mind­az, ami a párton belül és a társa­dalmunkban történik. Néha már a napi sajtóhoz is csak nehezen, családi hozzátartozók útján jutnak hozzá, és így örülnek minden új információnak, főleg akkor, ha köz­vetlen környezetüket, pártszerve­zetüket érinti. A 230-as utcai szervezet alig egy éve alakult, jelenleg 37 tagja van. Az eltelt kilenc hónap alatt nem sikerült olyan élénk és tartal­mas pártmunkát kifejteni, mint ko­rábban. Megállapították, ennek egyik oka, hogy a nyilvántartott tagok nem kapcsolódnak be a munkába, a kommunista képviselők sem na­gyon törik magukat. Pedig sokan magas fokú politikai képzettség­gel, kellő tapasztalattal rendelkez­nek. Nagyon sokat segíthetnének például a pártoktatásban. Figye­lemmel késérik napjaink időszerű kérdéseit, időról-idöre akár külö­nösebb felkészülés nélkül is tájé­koztathatnák ezekről az idősebb párttagokat is. Az idős emberek figyelmesen hallgatják a pártszervezet munká­járól szóló beszámolót. Némelyi­küknek jólesik, hogy névszerint is megdicsérik őket, mert érdemes munkát végeztek a tömegszerve­zetekben, lakhelyükön a polgári bizottságokban és másutt. De a beszámoló nem hagyhatja fi­gyelmen kívül, hogy a 28/a számú polgári bizottság az utolsó válasz­tások óta lényegében semmilyen munkát sem fejtett ki. Ez egysze­rűen tűrhetetlen, mert éppen az említett körzetben elég sok a pa­nasz a közrenddel kapcsolatban. A vitában is e problémákról esik a legtöbb szó. Miért működik jól a 28-as polgári bizottság, és miért nem a 28/a? - tette fel a kérdést az egyik párttag. Véleménye sze­rint azért, mert baj van az ellenőr­zéssel és a felelősségrevonással. Vitéz János, a párt régi harcosa egyebek között azt mondta:- Nagy hibának tartom, hogy csak egyszer egy hónapban talál­kozunk. Jóformán alig ismerjük egymást. Pedig mi, idős kommu­nisták sokat tehetnénk a lakóhe­lyen a tömegpolitikai munka javí­tásában. Mi lehetnénk az élő ka­pocs a párt és a tömegek között. Az ifjúság körében is nagyobb le­hetne befolyásunk, átadhatnánk tapasztalatainkat és legnemesebb eszmei hagyatékainkat a felnö­vekvő nemzedéknek. Egymás után szólaltak fel a tár­sadalmi szervezetek képviselői is. Dicsérték Jozef Novák párttagot, akit a szervezet a tömegszerveze­tek munkájának irányításával bí­zott meg. A felszólalásokból kitűnt, hogy munkáját kiválóan végezte, s talán ennek köszönhető, hogy e szervezet munkája kielégítő. Az Antifasiszta Harcosok Szövetsé­gét a beszámoló külön is kiemelte az ifjúság körében végzett ered­ményes világnézeti nevelőmunká­jáért. A Vöröskereszt és a Nőszö­vetség tagjai humanitárius jellegű cselekedeteikért érdemelnek di­cséretet. Számos idős polgárt gondoznak, tagjaik között sok az önkéntes véradó. A Polgári Hon­védelmi Szövetség szervezete tagjainak száma alig egyéves mű­ködése alatt majdnem meghárom­szorozódott, és a szervezet jelen­tős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok hasznos kedvtelé­sekkel töltsék a szabad idejüket. A kilenctagú pártbizottság elnö­kévé Jozef Luptákot választották, akinek politikai képzettsége, a pártmunkában szerzett tapasz­talata biztosíték arra, hogy tovább növekszik a pártbizottság és az egész szervezet cselekvőkész­sége. PALÁGYI LAJOS 1948 GYŐZELMES FEBRUÁRJA írta: Vilém Nový Ú gy mint minden évben, az idén is megemlékezünk arról a dicső győzelemről, melyet munkásosztályunk 1948 februárjában aratott a hazai és a külföldi reakció fölött. A reakció harminc­öt éve puccsot szervezett Klement Gott­wald legális kormánya ellen azzal a cél­lal, hogy megmásítsa a felszabadult Csehszlovák Köztársaságban a haladás és a szocializmus felé vezető fejlődési irányvonalat, s visszatérjen a München előtti tőkés rendszerhez. A győzelem hő­se a munkásosztály volt, amelynek élén a kommunista párt állt. A párt megértette: elérkezett az a pillanat, amikor dönteni kell a köztársaság és a dolgozó nép további sorsáról, vagy a szocializmust választjuk, vagy pedig visszatérünk a burzsoázia uralmához. Munkásosztályunknak ez az utolsó nagy csatája győzelemmel végződött. A reakció maradványai, melyek befér- kőztek a kormányba és a Nemzeti Front vezető szerveibe is, puccsista kísérleteik során a nyugati reakció támogatását él­vezték. Vereséget szenvedtek azonban. Felújult a Nemzeti Front, Klement Gott­wald kormánya megszilárdult, megnyílt az út az állam szocialista építéséhez, s a Szovjetunióval való örök barátságunk és szövetségünk megpecsételődött. A munkásosztály Februári Győzelme annál értékesebb volt, hogy egyetlen­egy lövés sem dördült el, nem volt vérontás, szigorúan megtartották az al­kotmányt, valamint a nemzeti és demok­ratikus hagyományokat. A nemzeti és demokratikus forradalom programjából in­dultak ki, amely a fasiszta megszállók, cseh és szlovák kiszolgálóik és az árulók ellen irányult. Bebizonyosodtak Lenin azon szavai, miszerint a forradalmi idő­szakban minden ellenforradalmi kísérlet meggyorsítja és nem lassítja a forra­dalmat. A Győzelmes Február nemzetközi je­lentősége abban rejlik, hogy Közép-Eu- rópában a szocializmus javára változtatta meg az erőviszonyokat, végleg keresztül­húzta a nyugati reakciónak azt a tervét, hogy Csehszlovákiát felhasználja a Szovjetunió ellen, s előhírnöke volt a szocialista közösség megalakulásának. A munkásosztálynak 1948 február­jában aratott győzelme lényegé­ben új formában a szocialista forradalom győzelmét jelentette. Annak a következ­ménye volt, hogy a cseh és a szlovák burzsoázia München idejében, a meg­szállás és a háború alatt áruló politikát folytatott, a néptömegek viszont mélyen meg voltak győződve arról, hogy a csőd­be jutott burzsoázia nem ragadhatja is­mét kezébe a hatalmat. A kommunista párt határozott és céltudatos politikát folytatott, vezető szerepét a nemzeti és demokratikus forradalomban általánosság­ban elismerték és támogatták. A további haladó reformok és változások program­ja, az a tény, hogy ez a program a Szov­jetunióval való szilárd szövetségre épült, összhangban állt népünk törekvéseivel és vágyaival. A reakció maga is megerősítette eze­ket a tényeket. Vezetői a vereség után Nyugaton kerestek menedéket, az anti- kommunizmus és az antiszovjetizmus szolgálatába álltak. Klement Gottwald elvtárs 1948 novemberében a CSKP KB ülésén ezeket a szavakat intézte hozzá­juk: „Február után már csak egy lehető­ség van a kapitalizmus felújítására, a München előtti viszonyok restaurálásá­ra és ez a reakció külső erőinek beveté­se. Nem is akármilyen erőkről, nem a rá­dióról, kémekről van szó, hanem csakis háborúról. Csakis a háború adhatna még valamilyen reményt a reakciónak a hely­zet megváltoztatására. Azonban kizáró­lag győztes háború. Minden arra utal, hogy ilyen háború nem lesz a közeljövő­ben, de ha mégis kitörne valamikor ilyen háború, kétségtelen hogy Csehszlovákia nem azok oldalán áll majd, akik veszte­nek, hanem azokén, akik győznek!“ Ha elgondolkodunk Február jelentősé­ge felett figyelembe véve a mai imperia­lista fegyverkezési politikát és a háborús veszélyt, tudatosítani kell azokat az óriási változásokat, amelyek köztársaságunk­ban, Európában és az egész világban az elmúlt harmincöt év során végbementek, s melyek radikálisan megváltoztatták a világ arculatát, a szocializmus és az imperializmus erőviszonyait. Csehszlo­vákia belpolitikai és nemzetközi helyzete ma sokkal szilárdabb mint harmincöt év­vel ezelőtt. Megváltozott legnagyobb és legközelibb szövetségesünk, a Szovjet­unió helyzete is: ma a legjelentősebb nagyhatalom, óriási hatást gyakorol az egész világra. A négy világrészben meg­alakult és egyre bővül a szocialista or­szágok közössége, ezek az országok politikai, gazdasági és katonai téren le­győzhetetlen, reális erőt képviselnek. Az el nem kötelezett országok mozgalmával együttműködve földünkön az emberiség többségét képviselik. A békét védik, az imperializmus és a fejlődő országok kö­zött új kapcsolatokat szorgalmaznak, s olyan hatalmas erőt jelentenek, amely ma meghatározza a történelmet. Az erőviszonyokat tükrözi az ENSZ köz­gyűlése, melyen egyre gyakrabban szi- getelódik el az Egyesült Államok, akár a háború és a béke kérdéseiben, az izraeli agressziót, Közel-Keletet illetően, vagy pedig az új gazdasági rend kérdé­seivel kapcsolatban. A háború és a béke viszonyát ma egy további fontos tényező is befolyásolja: a gazdasági válság, a termelés hanyatlá­sa vagy pangása, amely kivétel nélkül az összes tőkés államban megfigyelhető. Ez a válság, amelyet a tőkés államok eddig eredménytelenül próbálnak leküzdeni, hosszú folyamat, elmélyíti az ellentéteket az Egyesült Államok szövetségesei kö­zött, sőt még gazdasági háborúra utaló jelenségeket is előidéz. Éppen ez okozza a Fehér Ház politiká­ját, a korlátlan fegyverkezés és a nukleá­ris háborúval való fenyegetőzés politiká­ját. A Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni háború az amerikai imperia­listák csalárd terve, amelynek célja az, hogy megmentsék veszélybe került ha­talmi pozícióikat, felújítsák világuralmu­kat, saját szövetségeseiket is megkáro­sítva. I lyen helyzetben emlékezünk meg ar­ról a napról, amikor 35 évvel ezelőtt munkásosztályunk a reakció legyőzésé­vel kezébe vette köztársaságunk kor­mányzását, hogy ne csak kenyeret és munkát, hanem békét, biztonságot és nemzeti szuverenitást is szavatoljon né­pünknek. örülünk, hogy a Februári Győ­zelem révén a szocialista világközösség tagja lettünk és ezzel biztosítottuk köztár­saságunk békés és biztonságos fejlődé­sét. Három és fél évtizede békében élünk és a jövőt illetően derűlátóak vagyunk. Az imperializmus fegyegetéseire azokkal a szavakkal válaszolunk, amelyeket har­mincöt évvel ezelőtt Klement Gottwald elvtárs fogalmazott meg. „Ha valamikor is kitörne ilyen háború, kétségtelen, hogy Csehszlovákia nem azok oldalán áll majd, akik vesztenek, hanem azokén, akik győznek!"

Next

/
Thumbnails
Contents