Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám, kedd

ÚJ szú 3 1983. II. 1. Az Indiai-óceán térségének békéjéért Megkezdődött az ENSZ-bizottság ülése ------------------------— Kommentárunk ——■ Mi van a poggyászban? (ČSTK) - Negyvenhat ország részvételével tegnap New York­ban megkezdődött az ENSZ Indiai -óceánnal foglalkozó különbizott­ságának ülése. A tanácskozás fel­adata olyan nemzetközi konferen­cia előkészítése, amely kidolgoz­ná az Indiai-óceán térségének bé­keövezetté nyilvánításáról szóló nemzetközi szerződést. Ezt a kez­deményezést már a korábbi ülés­szakokon is támogatták a szocia­lista és az el nem kötelezett orszá­gok. Az Egyesült államok viszont szembehelyezkedett a javaslattal, s meghiúsította az 1981 -re össze­hívott konferencia megtartását is. Az Egyesült Államok fegyverke­zési programjában fontos szerepe van az Indiai-óceánnak. A térség „stratégiai újragyarmatosítására“ az USA-ban 30 milliárd dollárt irá­nyoztak elő. Az összeg nagyobb részét a már meglevő - egyiptomi, Szomáliái, kenyai, ománi stb. - ka­tonai támaszpontok korszerűsíté­sére és újak létesítésére fordítják. Azon túlrpenöen, hogy az USA a már említett nemzetközi konfe­rencia meghiúsítására törekszik, a Szovjetunióval is megszakította az Indiai-óceán térségében a ka­tonai tevékenység csökkentéséről folytatott párbeszédet. Ezért az ENSZ-közgyülés legutóbbi ülés­szakán a Szovjetunió felszólította az államokat, hogy tekintet nélkül a konferencia kimenetelére konk­rét lépésekkel járuljanak hozzá a térségben a feszültség enyhíté­séhez. A moszkvai Pravda tegnapi száma ezzel kapcsolatban rámu­tat, hogy a Pentagon egyre na­A SALVADORI HAZAFIAS ERŐK SIKEREI (ČSTK) - A salvadori hazafiak továbbra is sikeresen verik vissza a kormánycsapatok offenzíváit. A Farabundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front partizánjai Mo- razán és Chalatenango tartomá­nyok területének 90 százalékát ellenőrzésük alatt tartják. A Venceremos rádióadó beje­lentette, hogy a hazafias erők el­lentámadása meghátrálásra kész­tette a kormány több mint 6 ezer főből álló csapatait. Ezek a jelen­tés szerint az utóbbi két évben főleg Morazán tartományban sú­lyos veszteségeket szenvedtek. LONDON - A brit kormány fi­gyelmeztette a víz- és csatornázá­si művek mintegy 29 ezer sztráj­koló brit, walesi és északír alkal­mazottját, hogy „szükség esetén“ a katonai egységekhez fordul se­gítségért. A sztrájkolok viszont az­zal fenyegetőztek, hogy még a mi­nimális vízadagolást is leállítják, ha a kormány beveti a készenlét­ben levő 15 ezer katonáját. Jelen­leg mintegy 17 ezer háztartásban szünetel a vízellátás, és mintegy 6 milliónyian felforralják a vizet, mert nem biztos, hogy higiéniai szempontból nem káros. A kor­mány fenyegetőzései ellenére a sztrájk már második hete tart. Az ágazat szakszervezeti vezetői nyi­latkozatban erősítették meg, hogy folytatják a harcot, és felhívták skót kollégáikat is, hogy csatla­kozzanak a tiltakozó akcióhoz. A sztrájkot az váltotta ki, hogy a munkáltatók visszautasították a szakszervezet béremelési köve­telését. WASHINGTON - Tegnapra vir­radóra az Egyesült Államok egész területén felfüggesztették a mun­kát a független teherfuvarozók, akik a benzinadóra, az új teherau­tók és pótalkatrészek vásárlási adójára és az autósztrádák hasz­nálata után fizetett adókra vonatko­zó törvény felülvizsgálását követe­lik. A Kongresszus által tavaly el­fogadott törvény áprilisban lép ér­vénybe, és sok teherautó-vezető számára a biztos tönkremenést jelenti majd. A sztrájkban mintegy 100 ezer sofőr vesz részt, akik gyobb érdeklődést tanúsít a Mal- vin-szigetek és az Indiai-óceán több más szigete iránt is. Figyel­meztet arra a tényre, hogy az USA katonai támaszpontok egész lán­colatát építi ki, amely bekeríti az afrikai partokat, Délnyugat-, Dél- és Délkelet-Ázsiát, és egészen Ausztráliáig fog érni. Az Indiai­óceán jelentős része a Pentagon új központi irányításának hatósu­garába kerül. Azokban az orszá­gokban, amelyek nem Washing­ton szája íze szerint alakítják kül­politikájukat, az USA különböző módszerekkel a politikai helyzet destabilizálására törekszik. Ezzel magyarázható az a sok összees­küvés, puccskísérlet, melyekre a Seychelle-szigeteken, Mada­gaszkáron, Mauritius szigetén és másutt került sor. (ČSTK) - Tegnap reggelig foly­tak a szombaton megkezdődött heves összecsapások a jobboldali keresztények és a muzulmánok között a libanoni főváros közvetlen közelében. A harcokat a jobboldali falangisták egységei robbantották ki azzal, hogy nehézfegyverekből tüzet nyitottak a Bejrúttól délkelet­re fekvő muzulmán települések el­len. A megtámadott drúzok a tüzet viszonozták. A legsúlyosabb hely­zetbe Bajszúr falu került, amelyre csak vasárnap több mint ezer tü­zérségi gránát hullott. Az An-Na- har befolyásos bejrúti napilap sze­rint jellemző, hogy a tüzérségi tá­madás az izraeliek által ellenőrzött (ČSTK) - Freiburgban "befeje­ződött a nyugatnémet Szabad De­mokrata Párt (FDP) kétnapos or­szágos kongresszusa. A kong­resszus megerősítette a CSU-val való koalíciós szövetséget a bonni parlamenti választások után is ab­ban az esetben, ha a márciusi idő előtti választások kedvező ered­ménnyel zárulnak. Ezt a határoza­tot annak ellenére fogadták el, hogy a 400 delegátus egy része egyébként az Egyesült Államok­ban az élelmiszer-szállítás 90 százalékát végzik. QUÉBEC - A kanadai Québec tartományban mintegy 70 ezer egészségügyi dolgozó lépett teg­nap sztrájkba csatlakozva a terve­zett bércsökkentés ellen tiltakozó, az állami iparban dolgozó 120 ezer kollégájukhoz. A munkabe­szüntetés miatt számos kórházi Az amerikai alelnök Bonnban (ČSTK) - Vasárnap érkezett az NSZK-ba George Bush amerikai alelnök, aki először Hans-Diet­rich Genscher külügyminiszter­rel, majd Helmut Kohl kancellár­ral folytatott „bizalmas“ tárgyalá­sokat, később pedig Karl Cars­tens elnökkel találkozott. A Kohl és Bush tárgyalásairól kiadott nyi­latkozatból kitűnik, hogy Busch ér­vei, melyekkel az amerikai állás­pontot magyarázta a leszerelési problémákkal kapcsolatban, a bonni koalíciós kormánynál tel­jes megértésre találtak. Bár az újságírók előtt mindkét politikus hangoztatta a leszerelésre és a nemzetközi együttműködésre való készséget, mindketten egyér­telműen helyeselték a NATO 1979-ben elfogadott fegyverkezé­si programját, valamint a genfi tár­gyalásokon az előrehaladást aka­dályozó amerikai „nullamegol­dást“. területről indult ki. A lap szerint a január utolsó napjaiban kirob­bant erőszakhullám mögött min­den kétséget kizáróan Izrael áll, mivel elsősorban Tel Aviv érdeke a keresztények és a muzulmánok közti ellentétek szítása. Rendkívüli biztonsági intézke­dések mellett Khaldéban tegnap kezdődött meg a tárgyalások 11. fordulója. Megfigyelők szerint ettől a fordulótól sem várható jelentős előrehaladás, de az szinte biztos, hogy Izrael az új erőszakhullámot megpróbálja arra felhasználni, hogy elsősorban „Izrael biztonsá­gáról“ tárgyaljanak. T ermészetesen George Bush amerikai alelnök poggyá­száról van szó, aki vasárnap kezd­te meg nyugat-európai körútját, a hírmagyarázók napok óta talál­gatják: mit hozott magával, s mit szeretne vinni? Bizonyosra vehe­tő, hogy a szövetségesek közötti gazdasági problémák mellett első­sorban a leszerelés kérdéseiről, azaz a genfi tárgyalásokról esik a legtöbb szó. Genfben két síkon folyik a pár­beszéd a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között. Az egyiken a stratégiai fegyverek korlátozásá­ról és csökkentéséről, a másikon pedig az európai atomfegyverek­ről tárgyalnak. Ez utóbbi a világ­közvélemény figyelmének hom­lokterébe került, már csak azért is, mert az időtényezőnek, pontosab­ban a rövid idő nyomásának rend­kívül nagy szerepe van. Ismeretes a NATO-döntés, mely szerint ha ez év végéig nem születik megál­lapodás a Szovjetunió és az USA között, akkor Washington meg­kezdi az új 572 rakéta telepítését Nyugat-Európában. Kontinensünkön talán nincs is olyan napilap, amely az utóbbi héten ne a genfi „eurorakéta“- tárgyalások csütörtökön kezdődött újabb fordulójának szentelte volna a legnagyobb figyelmet. Az is egyértelműen kitűnt a washingtoni vezető politikusok nyilatkozatai­ból, hogy a Genfbe érkezett ame­rikai küldöttség csomagjában a jól ismert „nullamegoldás“ mellett semmi olyan új tervezet nincs, amely elörevihetné a tárgyaláso­kat. Ami azt jelenti, hogy Washing­ton mindeddig nem adott érdemle­ges választ a Szovjetunió és a Varsói Szerződés legutóbbi, nagy horderejű javaslataira, me­lyek nyugati szakértők szerint is kiváló alapot adnak a megegye­zéshez. Már amikor Washingtonban ki­dolgozták a „nullamegoldás“ ter­vét, tudhatták, hogy azt a Szovjet­unió nem fogadhatja el, mint ahogy ők sem egyeznének bele egy olyan változatba, amely a má­sik felet juttatná hatalmas, egyol­dalú előnyhöz, katonai fölényhez. Egyre nyilvánvalóbb a cél, nem a megegyezést akarták, csupán demonstrálni a világ előtt: Amerika kezdeményező szerepet játszik a tárgyalásokon. Másrészt jól le­het vele húzni az időt, s közben megvalósítani a rakétatelepítést. A washingtoni imperialista körök ugyanis soha nem mondtak le arról, hogy a katonai egyensúlyt megbontva kicsikarják az erőfölényt, s így a legerősebb nagyhatalom pozíciójából diktál­hassanak a világnak, természete­sen elsősorban a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak. Bár a Szovjetunió ismételten hangsúlyozta: sohasem engedi meg a paritás megbontását és az amerikai kihívásra mindig megfe­lelő választ fog adni, Washington­ban ezt nem akarják elhinni. Az amerikai elképzelések sze­rint ugyanis a szovjet gazdaság nem fogja bírni a fegyverkezési verseny újabb és újabb fordulóit, s ez okból lesz kénytelen hátrá­nyos feltételeket elfogadni. Csak­hogy a tengerentúli gazdaságot súlyos gondok gyötrik, tovább szaporodnak a válságjelenségek, amit éppen Reagan volt kénytelen beismerni múlt heti beszédében. Ahogy a második világháború után a nyugati gazdasági csodáról ki­alakított elméletek a hatvanas években megdőltek, éppúgy meg­inog az az elmélet is, hogy az amerikai gazdaság mindent kibír, jobban el tudja viselni a költséges nukleáris programok terhét. Hi­szen amerikai gazdasági szakér­tők is egyértelműen nyilatkoztak arról, hogy az egyre súlyosabb gazdasági nehézségekben nagy szerepük van a katonai kiadá­soknak. Az újabb genfi forduló előtt a NATO-szövetségesek hivatalos nyilatkozatai azt erősítették meg, hogy támogatják az amerikai „nul­lamegoldást“. Ezt jelentette ki Genscher külügyminiszter fehér­házi látogatásakor is. A helyzet azonban jóval bonyolultabb annál, amit a hivatalos nyilatkozatok tar­talmaznak. Nyugati lapok kom­mentárjai szerint is az új forduló új feltételek között kezdődött, mivel a szovjet javaslatok hatására je­lentősen felerősödött a nyugat-eu- rópai békemozgalom. Nemcsak az NSZK-ban és Nagy-Britanniá- ban, hanem másutt is követeli a közvélemény a leszerelést, a ra­kétatelepítés elutasítását. S a „nullamegoldást“ támogató nyugat-európai vélemények is nyitva hagynak bizonyos kiskapu­kat, kijelentve: szükség van arra, hogy Genfben megállapodás szü­lessen és bizonyos rugalmasabb álláspont kialakításának, „egyéb lehetőségek“ kihasználásának fontosságát is többen hangoztat­ják. Olyan lapvélemények is nap­világot láttak, amelyek valamilyen köztes megoldást sürgetnek, tehát amely a szovjet javaslatok és a „nullamegoldás" kozott helyez­kedne el. N em tudni, mi lehetne ez a „középút“, találgatni sem érdemes, hiszen azt katonai szakértőknek kellene kidolgozni­uk. Nem vitás, Washingtonban is érzékelik a „nullamegoldás“ tart­hatatlanságát, hiszen nem lehet­nek bizonyosak abban, hogy Nyu- gat-Európa egyértelműen felsora­kozik a „nullamegoldáshoz“ mind­eddig mereven ragaszkodó ame­rikai álláspont mögé. Emlékeztetni kell arra is, hogy több NATO- országgal csak nagy nyomás árán sikerült elfogadtatni annak idején a rakétatelepitésről szóló döntést. Ezzel kapcsolatban idézte a Ma­gyarország című folyóirat McGeorge Bundynak, Kennedy és Johnson volt nemzetbiztonsági fő­tanácsadójának a véleményét: „Ki kell dolgoznunk egy új javaslatot, egy ellenjavaslatot a szovjetek számára, amely kielégíti a nyugat­európaiakat. Minden olyan megol­dás, amelyet a németek elfogad­nak, a mi számunkra is elfogad­ható.“ Bush, aki elindulása előtti sajtó- tájékoztatóján újságírók előtt több­ször is kijelentette: úticélja az, hogy figyelmesen meghallgassa a szövetségesek véleményét. Te­hát tárgyalás helyett meghallga­tás. Mindebből levonható a követ­keztetés, hogy nemigen hozott magával új koncepciót, hanem a szövetségesek véleményét kí­vánja „összegyűjteni“ egy (csu­pán feltételezhető) új washingtoni álláspont kidolgozásához. Nem véletlenül Bonn az ameri­kai elnök kőrútjának első állomás­helye, hiszen a nyugatnémet ma­gatartás döntő befolyással van a többi európai szövetségesre is. Az NSZK e napokban leginkább a saját belső ügyeivel, a választási harccal van elfoglalva. A CDU -CSU-FDP kormány feltétlen tá­mogatja a washingtoni javaslatot. Az SPD kancellárjelöltje, Vogel nemrégi moszkvai látogatásakor szeriózusnak, jó tárgyalási alap­nak nevezte a szovjet kezdemé­nyezéseket. Washingtonnak sem mindegy tehát, hogy a március 6- án sorra kerülő választások után melyik párt alakítja meg az NSZK új kormányát. M indezzel azonban koránt­sem akarunk George Bush útjának túlzott jelentőséget tulaj­donítani. Elvégre természetes, hogy a Fehér Ház meghallgatja a szövetségesek véleményét. Bár Washington saját ügyének tekinti a rakétatelepitést, Nyugat-Európa viszont méltán tekintheti saját sor­sának.) Ugyanis a közelmúlt több példája is igazolja, hogy a meg­hallgatás még nem jelent semmit, mert az amerikai kormány úgy dönt, ahogy neki jól esik, ahogy az amerikai imperializmus érdekei­nek a legjobban megfelel. MALINÁK ISTVÁN Sztrájkok, tüntetések (ČSTK) - Az elmúlt napokban számos tőkés országban több megmozdulásra, tüntetésre került sor, melyek résztvevői bér­emelést, illetve munkakörülményeik javítását követelték. Az FDP kongresszusának határozatai Rómában újabb tömegtüntetésre került sor tiltakozásul a Fanfani- kormány tervezett szigorú gazdasági intézkedései ellen, melyekkel a dolgozók rovására akar kivezető utat találni a gazdasági válság­ból. A kormány tervezett intézkedései áremelésekkel, az állami egészségügyi és biztosítási kiadások csökkentésével és újabb adók bevezetésével számolnak. Felvételünkön egy római tüntetés látható a Munkaügyi Minisztérium előtt. (ČSTK-repró) állást foglalt az FDP esetleges részvétele ellen az új szövetségi kormányban abban az esetben, ha annak tagja lesz Franz Josef Strauss, a CSU elnöke, a bajor tartományi kormány feje. Ugyan­akkor elhatározták, hogy az FDP nem vesz részt egy esetleges új kormányban, ha az uniópártok a választásokon abszolút többsé­get szereznek. beteget hazaküldtek. Múlt szerda óta ugyancsak sztrájkolnak a taní­tók, és emiatt az alapiskolák zárva vannak. RÓMA - Az olasz központi sta­tisztikai hivatal most nyilvános­ságra hozott adatai szerint tavaly a dolgozók fokozták harcukat a munkáltatók önkénye ellen. Olaszországban tavaly az év első 11 hónapjában a dolgozók össze­sen 112 millió órát sztrájkoltak, vagyis kétszer annyit, mint a ko­rábbi év hasonló időszakában. LIBANON FOLYTATÓDNAK A HEVES ÖSSZECSAPÁSOK Az erőszakhullám mögött Izrael áll • A 11. forduló Khaldéban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents