Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám, kedd
MÁBAN ÉLŐ ÖRÖKSÉG Eduard Urx születésének 80. évfordulójáról ÚJ FILMEK E duard Urx nevéhez egy jellegzetes, nem egészen kivételszámba menő szerepkör, de életművének egészét tekintve rendkívüli szerepvállalás kapcsolódik a csehszlovákiai kommunista mozgalomban. 1928 őszén, amikor a párton belüli válság leküzdésében fordulatot hozó V. kongresszus előkészületeit lázas viták és egyre hevesebb összecsapások kísérték, a CSKP-nak Urx szerkesztésében megjelenő szlovákiai lapja, a Pravda a gottwaldi irányvonal győzelmének éles, hatékony fegyverévé vált. Urx lankadatlan buzgalommal kopogtatta a nedves, sötét ostravai szerkesztőségi szobában a Munkás szerkesztőjével közösen használt viharvert írógépen a gottwaldi forradalmi irányzatot támogató cikkeket. Emellett a kommunista párt központi bizottságának küldöttjeként fáradhatatlanul látogatta az Ostrava környéki meg szlovákiai pártbizottságokat és -szervezeteket. Járási és kerületi konferenciákon lépett fel, segített a határozati javaslatok kidolgozásában, érvelt, vitatkozott. Időközben a Délnický denník főszerkesztője lett, de a Pravda impresszuma nevét továbbra is felelős szerkesztőként szerepeltette, s ugyanakkor Urxot az ostravai pártvezetóség tetterővel, kezdeményező szellemmel teli tagjaként is jól ismerték. 1929 őszén már Prágában a Rudé právo szerkesztőségében dolgozott. Egyúttal Fučík Tvorbájában is egymást követték az újságírás szinte valamennyi területét felölelő, a műfajskálán a vezércikktől a glosszákon, riportokon, könyvrecenziókon át a mélyenszántó filozófiai fejtegetésekig váltakozó írásai. Rövid időn belül több, elméleti kérdéseket feszegető közleménye jelent meg. A gyakorlati pártmunka mindennapi terheinek vállalása és a tudományos elmélyültség Urx tevékenységében szervesen, egymást kiegészítve kapcsolódott össze. S ez jellemző vonása volt annak a mártírsorsra jutott kommunista értelmiségi nemzedéknek, melyre úttörő szerep, a csehszlovákiai marxista gondolkodás alapjainak lerakása hárult. A publicisztika e kettős feladatkör összefonódásának eszköze, de egyben produktuma is volt. A csehszlovákiai kommunista mozgalom két háború közötti ideológiai frontszakaszán az elméleti gondolkodás és tudományos igényű vizsgálódás szükségszerűen s közvetlenül az aktuális problémákhoz kötődő újságcikkekben csapódott le. „Az abszolút tökély és örökérvényű- ség megszállottjai kénytelenek lesznek megbékülni azzal, hogy a hazai marxista esztétika, filozófia és történettudomány az újságok hasábjain született meg“ - írja meglehetős iróniával Vladimír Dostál a korán elhunyt jeles cseh irodalomtörténész. S hangsúlyosan teszi hozzá, hogy az alkalomszerúség és töredékesség nem válhatott akadályává átgondolt, távlatokba ágyazódó felismeréseknek. Az újságírói naprakészség ugyanis nem járt együtt felszínességgel. A publicisztikai köntös és közeg a szellemi alkotómunka eredményeinek közvetlen visszaigazolását vonta maga után. A nézetek szüntelen szembesülése kísérte a marxista elmélet alkotó szellemű alkalmazására irányuló igyekezetei. A korabeli kommunista lapok hasábjairól pezsgő szellemi élet képe bontakozik ki. V itaszellem és polemikus él jellemezte Urx publicisztikáját is, mely a húszas évek közepén irodalomkritikai beállítottság jegyében fogant, s később a harmincas években a tematikai és művészi sokrétűség megőrzésével filozófiai középpontúvá vált. A prágai Károly Egyetem bölcsészhallgatójaként, húszévesen írta első, a szlovák szocialista költészet jelentkezésére figyelmeztető cikkét. A születőben levő szlovák forradalmi költészettel foglalkozó és a cseh szocialista líra szlovákiai megismertetését szolgáló írásai a marxista esztétika sarkalatos kérdéseit érintették. Urx nézetei a művészet sajátszerűségének felismeréséről valló felfogást tükröztek. A költői alakzat képzeletszülte valóság, mely lélektanilag a való világban gyökerezik. Új szintézist, viszonylatokat, képeket stb. jelent“ - írta 1925- ben. így tudta elkerülni a művészettől elvárt nevelő szerep hangoztatásának egyoldalúsággal és leegyszerűsítéssel fenyegető buktatóit. Esztétikai minőség és elkötelezettség harmóniáját szorgalmazva képes volt - egyes vélekedések szerint meglehetősen ritkaságszámba menő és szinte paradox látásmóddal - összekapcsolni az osztályharc eszmei szempontjait mindennemű vulgarizálásnak, a mégoly jóindulatú szólamköltészetnek, a politikai jelszavak versbe szedésének következetes elutasításával és a művészi újat keresés támogatásával. S már ezért is- bár szigorú kritikus hírében állt- esztétikai értékrendszere nem valamiféle eleve adott tételszerü- ségre épült. Egy olyan szellemi légkörben kristályosodott ki, melyet a közös eszmei alapon sarjadó, egymással sokszor utkozö nézetek, s az egymást nem ritkán elkerülő azonos felismerések szinte rajzásszerű kavargása jellemzett. S a belső erővonalak kialakulása mentes volt az egyéni ízlések és felfogások kanonizálásától. Persze a szocialista eszmevilághoz kötődő művészi irányzatok egymáshoz való viszonyulása nem nélkülözte a kizárólagosságra törekvés tüneteit. A természetes állapot azonban a művek, alkotók és nézetek megítélésében uralkodó, gyakran élesen kont- rasztos sokszínűség tudomásulvétele volt, ami együtt járt az egymást gazdagító kölcsönhatásokkal. Kifejező példája volt ennek a Bedŕich Václavek Poézie v roz- pacích (A költészet dilemmái) című könyvéről írt 1930-as Urx- elemzés, mely a művészetnek a termelő erőkből való közvetlen levezetését kritizálta. S e filozófiai probléma megvilágításából fakadó ösztönzésnek jelentős szerepe lett abban, hogy a teoretikus alkatú Václavek később kiemelkedő érdemeket szerzett a valóság teljességét átfogó szocialista realizmus elméleti kimunkálásában. A nézeteket megosztó publicisztikai szenvedély létformaként értelmezett igenlését áthatotta a marxista szemlélet útkeresésszerű alkalmazásának botlásain és tévedésein átsegítő közös igyekezet tudata. U rxot kettős szellemi kötődés jellemezte, ami együtt járt a cseh és szlovák kommunista sajtó szerkesztésében való, Novo- meský és Jilemnický tevékenységéhez hasonló váltakozó részvétellel. Morvaországban született, de cseh hivatalnok fiaként Szlovákiában nőtt fel. Prágai tanulmányai során szoros kapcsolatot teremtett a szocialista beállítottságú szlovák főiskolásokkal, s ö maga járt élen a szlovák szocialista irodalmi kísérletek Gottwald által támogatott felkarolásában. Tevékenyen részt vett a marxista orientációjú szlovák szellemi életnek a DAV című folyóirathoz és az a körül csoportosuló szlovák forradalmi értelmiséghez fűződő kapcsolatok kibontakoztatásában. A DAV megindulása során szövődött bensőséges barátság Urx és Jilemnický között. Urxnak a DAV-val való gyümölcsöző együttműködése Prágába kerülése után sem szakadt meg. Rendszeresen írt a lapba az 1931 és 1933 közötti, két évig tartó szovjetunióbeli tartózkodása idején is, s ö fordította a Tvorba számára Szántó Lászlónak, a DAV legkiemelkedőbb filozófusának a cikkeit. E kettős szerepvállalás nyilván meghatározóan közrejátszott i a cseh és szlovák szocialista költészet egységéről vallott sajátos felfogásának kialakításában, ami magában foglalta a szlovák irodalom konzervatív értelmezésű önállóságát és a cseh nacionalizmusban gyökerező egységes csehszlovák irodalmat hirdető koncepció elvetését. Urx szemléletében a szlovák irodalom sajátos nemzeti jellegének elismerése szorosan összefonódik az internacionalizmus eszméjével és az európai haladó kontextushoz való csatlakozás igényével. Urx irodalomkritikai indíttatása a CSKP V. kongresszusát követően vesz a tág értelemben vett marxista gondolkodás különböző területeire kiható filozófiai irányú lendületet. Cikksorozatban állította reflektorfénybe a polgári propaganda és zsurnalisztika osztálykorlátoltságát, átvilágítva a polgári gondolatrendszer hamis képzeteinek egész logikai gyökérzetét. Majd bonckés alá vette a hivatalos cseh filozófia természetrajzát, s kimutatta annak a cseh burzsoázia osztáíyérdekeit tükröző sajátosságait. Több, a csehszlovák állam imperialista jellegét feltáró köz- gazdasági elemzése is napvilágot látott. Persze Urxnak a polgári eszmevilágot a marxizmussal szembesítő törekvései természetes szükségletet fejeztek ki. Urx munkássága azonban meghaladta az osztályjelleg puszta leleplezésének szintjét. S ebben elmélet és gyakorlat összekapcsolása, a mozgalom aktuális követelményeiből kiinduló, de a napi utilita- rizmuson felülemelkedő szemlélet érvényesítése jutott kifejezésre. A kommunista mozgalom a harmincas évek elején fokozottan igényelte a gyakorlati politika korábban elhanyagolt ideológiai-elméleti alátámasztását. Ennek jegyében belső, mozgalmon belüli vitákként került terítékre a marxista elmélet konkrét alkalmazásával összefüggő számos probléma. Urx Lenin Materializmus és empiriokriticizmus című müvének a lefordításával s Václavek már említett könyvének bírálatával, az első csehszlovákiai párttörténet megírásának kritikai elemzésével a marxista metodológia alapvető kérdéseiben jutott a marxista szellemi élet egészében minőségi előrelépést jelentő felismerésekhez. Urxnak a gyakorlati szükségleteket szolgáló, az elméleti kérdések marxista igényű kifejtésére irányuló igyekezete a népfrontpolitika idején teljesedett ki. A széles körű összefogás szorgalmazását az ideológia területére is kiterjesztve képes volt a polgári filozófia pozitív értékeinek önálló elméleti megoldásokkal járó felismerésére. Persze Urx elméleti hozadékát a marxi ismeretek időben körülhatárolt korabeli szintjének később meghaladott korlátai között kell szemlélni. Azonban alkotó szellemének el- mélyültségével és sokrétűségével, valamint rendkívüli átütő erejével a két háború közötti csehszlovákiai marxista gondolkodás egyik legkiemelkedőbb, pótolhatatlan szerepet betöltő egyénisége volt. G azdag munkásságának harminckilenc évesen a fasiszta önkény vetett véget. Élete több nemzedéktársához hasonlóan az illegális CSKP koncentrációs táborba került vezető funkcionáriusaként hunyt ki. Az ő életműve is torzóban maradt, ami a csehszlovákiai marxista szellemi élet háború utáni kibontakozását és a kitérők elkerülését nehezítő űrt hagyott maga után. A Fučík Tvorbá- járól 1978-ban rendezett szimpo- zion joggal hangsúlyozta, hogy az Urx nevével is fémjelzett marxista alkotó gárda hagyatéka nemcsak alaposabb megismerést kíván, hanem közvetlen, alkotó szellemű továbbfejlesztésre is ösztönöz. KISS JÓZSEF Két, érettségi előtt álló fiatalember a központi alakja Dušan Klein alkotásának, a Hogy veszít a világ költőt című vígjátéknak. Štépán verseket ír, legjobb barátja, Kendy pedig megzenésíti őket. Az iskola- igazgató ösztönzésére kísérleti színházat alakítanak, s szeretnének valami rendkívüli, „ilyen itt még nem volt“-produkciót létrehozni, melyre a kisváros apraja- nagyja sokáig emlékezne. Lázasan keresnek-kutatnak megfelelő darab után, műkedvelő színjátszókat szerveznek, a diáktársaiktól kezdve a nyugdíjasokon át a tanárokig mindenkit szerepeltetni akarnak, aki legalább egy épkézláb mondatot tud mondani. Egy klasz- szikus Tyl-müvet választanak, a darabot azonban modernizálják és megzenésítik. A nagy készülődés még az idősebbek közül is sokakat lázba hoz, a serdülőkorú fiúk számára pedig jó alkalom, hogy nyiladozó értelmük rácsodálkozzon egy új, addig ismeretlen, fel nem fedezett világra s benne a másik nemre... Rokonszenves filmet rendezett Heidi Genée a saját ötletéből és forgatókönyvéből. Ritka, hogy az ilyen sem igazi dráma, sem igazi vígjáték ennyire sikerüljön. Mert aligha indokolatlan sikeresnek nevezni az olyan filmet, amely érdeklődést kelt hősei irán. A néző ugyanis nem marad közömbös Katherine történetében; érzelmileg érinti, elkötelezettnek érzi magát a fiatal értelmiségi nő sorsában. Egy pályakezdő színésznő a hőse e szokatlan című filmnek. Katherine érvényesülését valamelyest megnehezíti, hogy terhes. Vállalja az anyaságot, s ez nemcsak a barátnői, hanem a gyermek apja számára is teljesen érthetetlen. Meg is kísérlik, hogy lebeszéljék őt a gyerekről, s meggyőzzék döntése elhamarkodottságáról, de Katherine tántoríthatatlan. önállónak, függetlennek érzi magát, így hát a sorsáról is saját maga kíván dönteni, a maga útján akarja járni. Megszakítja a kapcsolatot barátjával, a fiatal jogásszal és egyelőre színházi szerepet sem vállal. Eqy elvált férfival megismerkedve azt reméli, hogy megtalálta az igazit, rövidesen azonban rájön: egyik férfi sem felel meg elképzeléseinek. Bern- hard, a jogász önző módon, szinte kisajátította őt, Jürgent, a biológuskutatót pedig csak a leendő gyermek érdekli. így hát a fiatal színésznő ismét válaszútra kerül - és lemond mindkét férfiről. Hálás témát dolgozott fel Dušan Klein, hiszen a felnőtté válás folyamata mindig sok-sok humoros mozzanat felvillantására ad alkalmat. S a rendező élt is ezzel, pontosabban a Ladislav Pecháček novellája nyújtotta lehetőségekkel, a film ugyanis az ő alkotása alapján készült, ötletgazdagság, pergő párbeszédek, humor, költőiség, helyenként szatirikus él jellemzik a filmet. Ily módon az alkotás nem csupán a fiatalokról és gondjaikról tudósít, hanem megmosolyogtató és érzékletes képet fest a bennünket övező világról is. A pontos színészvezetés is a rendező munkáját dicséri; a prágai konzervatórium színésznövendékei jó bizonyítási lehetőséget kaptak a filmben, s közülük különösen Pavel Kríž és David Matásek, a két főszereplő igazolta, hogy érdemes a bizalomra. A többi szerepben Miroslava Šafránkovát, František Filipovskýt, Josef Somrot, Jifí Ko- detot, Lenka Koŕínkovát és Zdena Hadrbolcovát láthatjuk. Következetesen elemzi a film Katherine történetét, azt, miképpen jutott arra az elhatározásra, hogy világra hozza gyermekét és a saját lelkiismerete, belátása szerint döntsön. Egy érdekes sorsot elmesélve az alkotás elénk tárja egy mai nő gondolkodásmódját, erkölcsi és érzelmi világát. Katherine őszintén, képmutatás nélkül akar élni és cselekedni, nem tud és nem is akar a számok, a matematika pontos és szigorú képletei szerint igazodni (erre utal a film címe is). Hogy helyesen határozott-e, erre nem kapunk választ, a néző saját maga eldöntheti. ízlésesen és jó adag humorral, sallang- és pátoszmentesen ábrázolja a rendező ezt a nőkérdést. Alkotása pergő ritmusú, a jellemek plasztikusak, a történet hiteles. És kiváló a női főszereplő: Adelheid Arndt. Heidi Genée munkáját a montreali nemzetközi filmfesztiválon 1979-ben első díjjal tüntették ki.-ymA téli filmszemlén láthatják a nézők a Goluža úr halála címú szlovák- jugoszláv közös vállalkozásban készült alkotást, melynek főszerepét Ljubiša Samardžič (a képen) játssza 1+1=3 (nyugatnémet) Adelheid Arndt, a nyugatnémet film főszereplője ÚJ SZÚ 4 1983. II. 1. Hogy veszít a világ költőt _________(cseh)
