Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG KÜLFÖLDI MŰKÖDÖTÖKÉ AZ USA-BAN Amerika már nem érdekes...? A CSKP I. kongresszusának 60. évfordulójára HARC A STRATÉGIAI-TAKTIKAI IRÁNYVONALÉRT Gyökeres fordulat következett be a múlt év első hat hónapjában az Egyesült Államokba irányuló külföldi múködőtőke-befektetések irányzatában. A washingtoni ke­reskedelmi minisztérium adatai szerint 1982 első félévében az előző év azonos időszakához ké­pest 49 százalékkal csökkent a külföldi beruházások összege, s ez a tendencia egyelőre tovább folytatódik. Június végéig 3,8 milli­árd dollár értékben vásároltak kül­földiek amerikai cégrészvényeket, vállalatokat, illetve kezdtek hozzá úgynevezett zöldmezős beruhá­zások kivitelezéséhez. A külföldi működőtöké 1978- ban „fedezte fel“ újra az USA-t. Míg 1978-ban mintegy 7 milliárd, 1981-ben már 21 milliárd dollár volt az új külföldi töke az amerikai termelésben. 1981-ben még két­szer annyi működötöké áramlott be az Egyesült Államokba, mint amennyit beruháztak az amerikai vállalatok külföldön. Jól jellemzi a külföldi beruházók viszonylagos tartózkodását az amerikai termelő szektortól, hogy míg 1980-ban akár 500 millió dol­láros beruházásokra, részvény- szerzésekre is hajlandóak voltak, tavaly egyetlen ügylet értéke sem haladta meg a 100 milliót. A külföl­di tőke hirtelen magas értéke tar­totta vissza a külföldi beruházókat, másrészről az elhúzódó recesszió megtépázta a beruházók likviditá­sát. Persze a tőkebeáramlás zu­hanásában jócskán közrejátszott az amerikai gazdasági helyzet alakulása is, amely egyre kedve­zőtlenebb profitkilátásokat ígér. A külföldi beruházók 1981-ben még 15,4 százalékos profitra tud­tak szert tenni befektetett tőkéjük után, 1982-ben az első félévben ez a mutató csak 7 százalék volt. A gazdaság pangása egyre ke­vésbé vonzza a külföldi tőkét, amely jelentősen visszafogta be­ruházásait a feldolgozóiparba: míg 1981 első felében 172 új külföldi beruházást regisztráltak, egy év­vel később már csak 136-ot. Az egyes ipari ágazatok eltérő lehető­ségeket kínálnak a külföldi töké­nek a profitszerzésre. Leginkább az autóipar iránt csappant meg a külföldiek érdek­lődése, hiszen a nemrégiben még A nyugat-németországi Hanno­verben április 13-a és 20-a között rendezik meg a már hagyomá­nyossá vált ipari nagyvásárt, amelyen a világ negyvenhárom országa képviselteti magát. Cseh­szlovákia 8 vállalat gyártmányai­val lesz jelen, Magyarországot 17, az NDK-t 11, Lengyelországot 9, Romániát 8, Bulgáriát pedig 3 kiállító cég képviseli. A tőkés országok között az NSZK áll az első helyen 3815 kiállítóval, a má­sodik Franciaország 173, a har­madik pedig Nagy-Britannia 162 céggel. A kiállítás programját tekintve idén is az elektrotechnikai és infor­mációs eszközök, a megmunkáló gépek és más ipari berendezések „jól menő“ Volkswagen példája nagy óvatosságra inti a lehetsé­ges beruházókat. A VW amerikai leányvállalata az év első nyolc hónapjában számottevő vesztesé­get volt kénytelen elkönyvelni, hi­szen eladásai 47 százalékkal csökkentek. Számottevően visszaesett a külföldi beruházók érdeklődése az Egyesült Államok energiaszek­tora iránt. Ebbe az ágazatba 1982 első félévében 1,2 milliárd dollár külföldi tőke vándorolt, 40 száza­lékkal kevesebb, mint egy eszten­dővel korábban. A kőolaj- és föld­gázkutatás, illetve -kitermelés kü­lönösen a második olajrobbanás után vonzotta a külföldi tökét. Élénk a beruházói tevékenység az elektronikai iparban is, elsősor­ban a nyugat-európai és a japán cégek fektetnek be nagy összege­ket. A közvetlen piaci jelenlét lehe­tővé teszi az új technológiák meg­szerzését, alkalmazását, s ez nem utolsó szempont még akkor sem, ha a profitok nem az elképzelések szerint alakulnak. Rövid távon nem lehet számíta­ni arra, hogy a külföldi beruházók a korábbi aktivitással vásárolnak részvényeket, cégeket, vagy egyesülnek amerikai vállalatokkal. Amennyiben a fellendülés - a gaz­daságkutató intézetek előrebecs­lése szerint - mégiscsak „megér­kezik“ 1983 második felében, a külföldi töke továbbra is óvato­san viselkedik, hiszen évtizedünk­ben nemigen lehet számítani tar­tós konjunktúrára. Megváltozott az amerikai műkö­dötöké aktivitása is külföldön. Az • A Belgrádban megjelenő Po- litikai-Ekszpresz lap adatokat kö­zölt Jugoszlávia múlt évi társadal­mi és gazdasági fejlődésének eredményeiről. Az adatokból az derül ki, hogy a legkedvezőbb eredményeket a mezőgazdaságban érték el. Gazdag termést takarítottak be kerülnek előtérbe, tükrözve a tu- dományos-müszaki forradalom je­lenlegi helyzetét. A nemzetközi kereskedelmi útvonalak metszés­pontjában fekvő Hannover 1947 óta kíséri figyelemmel a világ ipari árukínálatát, tehát több mint há­rom évtizede játszik kiemelkedő szerepet a nemzetközi gazdasági életben. A kiállítás egyik része, a LIGNA ’83 a legkorszerűbb fa­megmunkáló gépeket sorakoztatja majd fel, s az előzetes információk szerint hazánk faipari berendezé­sei legalább olyan nagy érdeklő­désre számíthatnak majd a szak­emberek körében, mint a Férőmét, a Kovo, a Škoda Plzeň és a Glas- export gyártmányai. 60-as évek végéig az USA külföldi beruházásainak egyharmada Nyugat-Európába irányult. A ked­vezőtlen nyugat-európai gazdasá­gi helyzet hatására azonban, az utóbbi években az amerikai tőke inkább más kontinenseket válasz­tott vadászterületéül. Míg a hetve­nes évek végén esztendőnként 17 százalékkal nőtt az amerikai tőke jelenléte Nyugat-Európában, ta­valy mindössze 3 százalékos volt az emelkedés. (A közös piaci or­szágokban jelenleg mint egy 80 milliárd dollárra tehető az amerikai beruházások értéke.) Az amerikai tőke „elhidegülé- sének“ több oka van. Nyugat-Eu­rópában is egyre bizonytalanab­bak a profitkilátások, magasak az energiaköltségek, a munkabérek sok ágazatban felülmúlják az amerikaiakat, egyre több a külföldi tőke zavartalan működését aka­dályozó intézkedés, korlátozás. Az amerikai cégek számára von­zóbbak a hazai befektetések, hi­szen otthon kedvezőbbek a beru­házási feltételek. Csakhogy a ke­reslet az USA-ban sem tekinthető élénknek, ezért odahaza is mérsé­kelt a tőke „lelkesedése“ a beru­házások iránt. Az elhúzódó recesszió a jelek szerint „kikezdte“ a nemzetközi működötöké áramlásának korábbi rendjét, megkezdődött az „út­vonalak“ átrendeződése. A fejlett tőkés államok külföldön beruházni szándékozó cégei, tőkés csoport­jai figyelmüket mind inkább az újonnan iparosodó, valamint a je­lentős nyersanyag- és olajkinccsel rendelkező országok felé fordít­ják. (F) búzából, kukoricából és más ter­ményekből is. A mezőgazdasági termelés átlagosan 6,9 százalék­kal emelkedett az előző év hason­ló adatához viszonyítva. A bruttó társadalmi termék is növekedett, ugyanakkor ezzel párhuzamosan csökkent a külkereskedelmi de­ficit. Az idézett lap az említett pozitív irányzatok mellett rámutat arra is, hogy az ipari termelés volumene az 1981 -es évihez viszonyítva 0,3 százalékkal csökkent. A lap sze­rint ezt elsősorban az okozta, hogy az exportált drága nyers­anyagok és a félkész termékek hiánya miatt nem dolgozhattak mindig teljes kapacitással az üze­mek. A gazdasági növekedés üte­mének lelassulása kedvezőtlenül befolyásolta a jugoszláv lakosok életszínvonalát is, mert a létfenn­tartási költségek tavaly 32,7 szá­zalékkal növekedtek. A belgrádi statisztikai hivatal je­lentése szerint Jugoszláviában ta­valy sikerült 30,7 százalékosra szorítani az 1980-ban 40 százalé­kot elért inflációt. • A japán Casio Computer Co. társaság ez év derekától húszcsa­tornás zsebtévé gyártását kezdi meg. A készülék 'tömege 350 gramm, ára pedig mintegy 50 ezer jen (200 dollár) lesz. • Kuba idei gazdasági és szo­ciális fejlesztési terve értelmében az ország bruttó társadalmi termé­ke 2-2,5 százalékkal növekszik. A kivitelnek 10 százalékkal kell növekednie. A főbb mutatókban megőrzik a fogyasztás eddigi szintjét, s a népgazdaság - ha lassúbb ütemben is - a kitűzött célokkal összhangban fejlődik. Ez elsősorban a szocialista orszá­gokkal való együttműködésnek köszönhető - hangsúlyozta töb­bek között Humberto Perez, az állami tervbizottság elnöke. Csehszlovákia Kommunista Pártja 1923. február 2-5-én meg­tartott I. kongresszusán foglalko­zott a szocialista forradalom és a hatalomért vívott harc iránti vi­szonyának elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Ezen a tanácskozá­son 125 küldött vett részt szava­zati, 59 tanácskozó joggal, s jelen volt 25 vendég is. A kongresszust abban az idő­ben tartották meg, amikor Európá­ban a Ruhr-vidék francia megszál­lása miatt fokozódott a nemzetközi feszültség. Bonyolult volt a polgári Csehszlovákia belpolitikai helyze­te is. Szüntelenül mélyült a háború utáni válság, az uralkodó osztály még nagyobb mértékben töreke­dett a polgári demokrácia meg­nyirbálására, támadásának éle a munkásmozgalom és főleg a kommunista párt ellen irányult, aminek közvetlen ürügye az A. Rašín pénzügyminiszter elleni merénylet volt, és aktivizálódtak a fasiszta, valamint a fasizmussal rokonszenvező erők. Már a Kommunista Internacio- nálé 1922 novemberében megtar­tott IV. kongresszusa a munkás- és a kommunista mozgalom előre­haladása egyik létfontosságú kérdéseként tűzte napirendre a szocialista forradalom problé­máinak elméleti feldolgozását, összhangban az adott országok konkrét történelmi feltételeivel. A kongresszusi határozat, amelyben kifejezésre jutott az, hogy a kongresszusi küldöttek po­zitívan tisztázták a napirendre ke­rült problémákat, a munkáshatal­mat úgy fogta fel, mint az egység­front taktikájának kikristályosodá­sát, intézményes megvalósulását. Meghatározta a munkáshatalom különböző típusait. Az egyes kom­munista pártok képviselőinek né­zetei, s főleg az egységfront takti­kája konkrét történelmi feltételek közti érvényesülésének gyakorlati tapasztalatai alapján a munkásha­talmat úgy jellemezte, mint a pro­letárdiktatúrához való átmenet le­hetőségét. A kongresszus pozitívan érté­kelte az egységfront taktikája ér­vényesítésének módját Csehszlo­vákia Kommunista Pártja munkás­ságában. Ezzel egyidejűleg rámu­tatott arra, hogy továbbra is fogya­tékosságok fordulnak elő a kom­munisták által a szakszervezetek­ben, a munkanélküliek és a had­sereg tagjai körében kifejtett tevé­kenységben. Kommunista moz­galmunk helyzetének további ala­kulása szempontjából mérhetetle­nül fontos volt, hogy a Kommunis­ta Internacionálé I. kongresszusá­nak határozata sok vonatkozás­ban előre látta a történelmi fejle­ményeket, amikor rámutatott a jobboldali opportunista tendenci­ák veszélyére, és ezzel kapcsolat­ban kifejezetten kritikus álláspont­ra helyezte. Teljesen nyilvánvaló a CSKP I. kongresszusa tanácskozásának kapcsolata a IV. kongresszuson kitűzött javaslatokkal és kérdések­kel. A kongresszus fő feladata az volt, hogy az általánosított nem­zetközi tapasztalatok alapján ki­munkálja Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának a konkrét történel­mi feltételekből kiinduló és ezeket a feltételeket tiszteletben tartó stratégiai és taktikai irányvonalát. B. Šmeral a Kommunista Inter­nacionálé IV. kongresszusának beszámolójában bírálta a balolda- liság eszmei-politikai platformját, azt a veszélyt, amely az előző időszakban komolyan fenyegette a pártot. A csehszlovákiai munkásság helyzetéről, az egységfront és a munkáshatalom kérdéseiről E. Burian és K. Kreibich tartott be­számolót. Burian következtetései, tekintettel arra, hogy még mindig időszerű volt a baloldaliság veszé­lye, sok vonatkozásban magukon viselték az egységfront taktikája jobboldali opportunista torzulásai­nak jegyeit és a munkáshatalom megvalósítása követelményét hangoztatták. A munkáshatalom értelmezésében nemcsak „meny- nyiségi“ jellegű különbségek vol­tak tapasztalhatók (az egyik olda­lon az összes munkás egység­frontja a másikon pedig a „mun- káserók s főleg a szocialista erők stb.). Ezen túlmenően a nézetek eltértek a munkáshatalom megva­lósítása időszerűségét illetően, valamint a hazai munkás- és kom­munista mozgalom hatalomátvé­telre való felkészültsége szubjek­tív és objektív feltételeinek értéke­lésében. Az egységfrontról és a munkás­hatalomról szóló határozat, ame­lyet K. Kreibich dolgozott ki, a IV. kongresszus határozataival össz­hangban úgy jellemezte az egy­ségfront taktikáját, mint valamennyi nemzetiség proletariátusának a saját érdekeiért vívott harca cél­ravezető módját, mint a töke tá­madása megfékezésének és a proletariátus egysége megszi­lárdításának eszközét, hogy meg­gátolhassa a burzsoázia uralmát. A jóváhagyott dokumentumok­ban azonban előfordult néhány ködösen megfogalmazott, vagy ki­fejezetten téves következtetés és értékelés is. Ez főleg a polgári Csehszlovákia osztályjellegének meghatározására, a nemzetiségi kérdésnek és a CSKP nemzetisé­gi politikájának megoldására, va­lamint általában értelmezésére vonatkozott. A kongresszus lénye­gében helyes álláspontot foglalt el a szakszervezetek bonyolult hely­zetével kapcsolatban. A CSKP I. kongresszusa meg­határozta a párt alapvető straté- giai-taktikai irányvételét. A továb­biakban azonban kedvezőtlenül nyilvánult meg az, hogy ezt az irányvételt nem tudta mentesíteni a szociáldemokrata hagyományok hordalékától és sablonjaitól. sz­A hannoveri vásár látképe (Archív felvétel) JÁN NOVÝ A karlíni Tesla konszern České Budéjovice-i üzemében főleg automata telefonközpontokhoz gyártanak kapcsolókészülékeket és relétáblákat. Az üzem már több évtizede szállít különféle alkatrészeket és berendezéseket a Szovjetunióba. A kereske­delmi kapcsolatok fejlesztése mellett bővítik tudományos- műszaki együttműködésüket is. A felvételen: Jaroslava Rusová relétáblát kezel (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) Nagyvásár Hannoverban INNEN - ONNAN ÚJ SZÚ 4 1983. II. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents