Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám, szombat

ÚJ szú 5 1983. II. 26. Minőségi változás a csehszlovák-magyar kapcsolatok fejlődésében Februárt követően A vásárlókat szolgálja Szövetkezeti dolgozók szocialista vállalásai Tejbár a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) főutcán. Az embe­rek egymásnak adják a kilincset. A kiszolgálók úgyszólván szusz- szanásnyi időhöz sem jutnak, hi­szen a teljesített óhaj után azonnal elhangzik az újabb kérelem.- Talponálló részlegünkön na­ponta megközelítően ötszáz em­bert szolgálunk ki. Nagy részük törzsvendég. Nemcsak a helybeli­ek, hanem a városon átutazók is megállnak reggelire, tízóraira, ebédre vagy éppen uzsonnára. A választék bő, tej, kakaó, külön­féle tejkészítmények, meleg éte­lek, grillcsirke és sült hal egész nap kapható. Ezeken túlmenően palacsintával, egyéb tésztafélesé­gekkel is kedveskedünk vevőink­nek. A kínálatot mindig változtat­juk, illetve ügyelünk arra, hogy a legkedveltebb ételek kaphatók legyenek - mondja Katona Olga vezető.- És akik már jóllaktak, azok legtöbbje aligha mulasztja el a presszóban kapható kávét, hi­szen a város, sőt a járás határain túl is sokan tudják, s meg is mond­ták, hogy itt szívből főzik a feketét - jegyzi meg tréfásan Mészáros Anna, a Dunaszerdahelyi Jednota fogyasztási szövetkezet politikai szervezési osztályának dolgozója. Találó a hasonlat, itt valóban a szívből jövő kedvesség, figyel­messég a vendéget illeti meg. A ti­zennyolc tagú személyzet mind­annyian ezüstjelvényes szocia­lista munkabrigád tagok, ügyelnek arra, hogy a választékon túl a kel­lemes, tiszta környezet és a ki­szolgálás módja is vonzza a ven­dégeket. Erre építik kezdeménye­zőtervüket is. Vállalták, hogy az eredeti tervnél harmincezer koro­nával nagyobb értékű forgalmat bonyolítanak le, ami két-három nap bevételével egyenlő.- Nem ők az egyedüli kollektí­va, amelyik a kezdeményező ter­vezés során alaposan számba vette saját tartalékait és lehetősé­geit - kezdte Ürögi László, a Jed­nota pártalapszervezetének elnö­ke, amikor felidéztük a tejbárban tapasztaltakat. - A dunaszerdahe­lyi Centrum Áruház iparáru részle­gének héttagú kollektívája Bognár Antallal az élen vállalta, hogy öt­venezer koronával teljesíti túl ere­deti kiskereskedelmi áruforgalmi tervét. Johancsik Gyula szakszerveze­ti elnök további példamutató kol­lektívákat is említett. Kubík Jó­zseffel az élen a kürti (Ohrady) a bögellői (Bohelov) és a dunatő- kési (Dunajský Klátov) vegyesbolt kollektívája, valamint a körtvélyesi (Hruáov) üdülőközpontban dolgo­zó szocialista brigád tizenhárom aranyjelvényes tagja, s más kol­lektívák is értékes felajánlásokat tettek. Elismerésre méltóan látják el feladatukat a légi (Lehnice) élel­miszerbolt kiszolgálói, Peller Jó­zseffel az élen, akik 1982-ben az előző évi munkájukért a szövetke­zet elnökének és a szakszervezet­nek a vándorzászlóját is elnyerték.- Az idén 278 kollektív, 117 egyéni és két közös szocialista vállalást kötöttünk. Ezek eredmé­nyeként éves tervünk főbb tételei nagyobbak az eredetileg előirány­zottnál. Az ötmillió korona értékű kezdeményezőterwel együtt 1981 -ben 960 millió korona értékű kiskereskedelmi áruforgalmat bo­nyolítunk le. A választék bővítésé­re a tervezettnél nagyobb érték­ben kínálunk majd olyan árut, amit a szerződésekben lekötötteken túl vásárolunk, elsősorban a szolgál­tató vállalatoktól, az ipari szövet­kezetektől és a vásárokon, árube­mutatókon kiállító gyártóktól. A kezdeményezőterv értelmében hidegkonyhai készítményeinkből is többet forgalmazunk, s a többi vállaláshoz hasonlóan ennek is vá­sárlóink látják hasznát. S talán e rövid áttekintésből sem marad­hatnak ki tagjaink, akik szintén példamutató igyekezetről tettek tanúbizonyságot. Hetvennyolc he­lyi felügyelő bizottságunk tevé­kenykedik 28 180 tagot tömörítve. Eddig 49 bizottság 58 épület felett vállalt védnökséget, s az elkövet­kező hetekben, hónapokban min­den bizonnyal további bizottságok is tesznek ilyen jellegű kötelezett­séget. Ezekben az épületekben 105 üzemegység van elhelyezve, s a védnökség keretében a tagok maguk végzik, vagy végeztetik el a karbantartó, illetve kisebb épü­letjavítási munkákat. Szinte kivétel nélkül mindenütt vállalják az épü­letek környékének rendben tartá­sát, sőt az építkezési munkákban is segítenek. Érdekelt, hogy mi az, amire a boltvezetők, a kiszolgálók és a szövetkezet vezetői építik válla­lásaikat. Milyen tartalékok vannak, amelyek hasznosításával a kez­deményezőterveket is teljesíthe­tik. A válaszadást a pártelnök kezdte, majd a szakszervezet el­nöke egészítette ki.- Mindenkitől elvárjuk, hogy messzemenően eleget tegyen be­osztásából adódó feladatainak. A boltvezető törődjön az árutarta­lékkal, az új rendeléseket idejében adja le. Figyelje a keresletet, s je: lezze, ha egy termék divatos lett, keresik a vevők. A gyors reagálás sokat jelent. Ne legyen rest az eladó, és a hiánycikk helyett hívja fel a vásárló figyelmét a hasonló árura. Tartsák be a nyitás és zárás idejét, ne húzzák feleslegesen a leltározást. A vendéglátó egysé­gek vegyék figyelembe az igénye­ket, s pusztán kényelemből a fe­jessaláta idénye alatt ne konzerv- uborkát kínáljanak. Rendezze­nek disznótoros, s különböző nemzetiségi konyha-heteket. A fa­lukban tartsanak legalább két-há­rom féle salátát, s egyéb hideg- konyhai ételeket is kínáljanak.- A szakszervezet az öntudatos munkát és a széles körű kezde­ményezést igyekszik meghonosí­tani. ötvenhat szocialista brigád­ban, illetve a címért versenyző kollektívában 647 tag tömörül, vagyis dolgozóinknak mintegy har­mada. Példák sora bizonyítja, hogy mennyivel nagyobb ott a for­galom, ahol a boltvezető és az elárusítók figyelmesek a vevővel szemben. Ha a falun lakodalom vagy más jelentős esemény előtt megkérdezik az érintetteket, ér­deklődnek, hogy mit rendeljenek, mire lenne nagyobb tételben szük­ségük. Ha felhívják a vevők figyel­mét az új termékekre, elmondják, hogy azok mennyivel jobbak a ré­gieknél. így szolgálják a Jednota dolgo­zói a vásárlókat mindennapi mun­kájukkal és azzal, amire szocialis­ta vállalásaikban kötelezték ma­gukat, s egyben méltóan köszönt­ve a Februári Győzelem 35. évfor­dulóját és a Jednota fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszu­sát. EGRI FERENC K ét szomszédos szocialista államunk - Csehszlovákia és Magyarország - népei immár negyedik évtizede élnek barátság­ban és kölcsönös megértésben. Kapcsolatainkban nem volt ez mindig egészen természetes je­lenség. A változások kedvező eredményeit nemcsak a magyar burzsoázia és nagybirtokos osz­tály 1947. évi veresége, hanem a csehszlovák dolgozó nép 1948 februárjában aratott győzelme is megteremtette. Ma újabb alkalom adódik arra, hogy emlékeztessünk rá: a nemzetek között különféle formákban megnyilvánuló meg nem értést csakis a kommunisták vezette proletariátus és dolgozó nép által megvalósított szocialista forradalom képes megoldani. Ezt bizonyítja a kiindulópont, amelyet ezek a tényezők találtak annak a bonyolult helyzetnek a megoldá­sa során, amely a közép- és a dél­kelet-európai nemzetek között ki­alakult, s az 1945-1949-es évek­ben is még megvolt. A két háború közötti időszakban és a második világháború éveiben ezek a nemzetek a történelmi ta­pasztalatok keserű iskoláját járták ki. Egyaránt vonatkozik ez a Hit- ler-ellenes koalíció oldalán harco­ló nemzetekre (csehek, szlovákok, lengyelek, szerbek) és a náci Né­metországgal együtt harcoló, illet­ve a vele tartó nemzetekre (ma­gyarok, románok, bolgárok). Az említett országok uralkodó bur- zsoá, illetve burzsoá-nagybirtokos rétegei külpolitikai orientációjuk keresésekor teljesen csődöt mondtak. A Szovjetunióval szem­beni gyűlölettől elvakulva és a for­radalmi szocializmus terjedésétől rettegve ugyanis képtelenek vol­tak megtalálni az e térség nemze­teit fenyegető fő veszély elleni he­lyes irányvonalat. A Csehszlovák Köztársaságnak, Jugoszláviának és lényeges mértékben Lengyel- országnak Anglia és Franciaor­szág felé orientálódása nem aka­dályozta meg azt, hogy a náci Németország leigázza és létük­ben veszélyeztesse ezeknek^ az országoknak nemzeteit. Hasonló­képpen Magyarország, majd ké­sőbb Románia és Bulgária Német­ország felé orientálódása az emlí­tett országok nemzeteinek csak fenyegetettséget, később pedig szenvedést, végső következmé­nyeiben pedig függetlenségük el­vesztését eredményezte. Ezen or­szágok nemzeteinek a vesztesé­gei már a háború folyamán arány­talanul nagynak mutatkoztak re­mélt nyereségükhöz viszonyítva,' amellyel a náci Németország ke­csegtette őket. A harmincas évek végén és a második világháború fo­lyamán szerzett, drágán megfize­tett tapasztalatok árán azonban az említett országok néptömegei arra a meggyőződésre jutottak, hogy kapcsolataik új rendezését nem végezhetik azok a politikai garnitú­rák, amelyek már a múltban cső­döt mondtak. Ezekben az orszá­gokban a kommunisták érdeméből a néptömegekben egyre jobban erősödött a meggyőződés: Közép- és Délkelet-Európa népeit a köl­csönös viszálykodástól nem lehet megszabadítani anélkül, hogy meg ne szabaduljanak azoktól az uralkodó köröktől, amelyek osz- tálykorlátaiktól vezérelve csakis a nemzetek közti viszálykodás po­litikáját képesek folytatni. Mindin­kább arra a meggyőződésre jutot­tak, hogy az említett országok egymás iránti kölcsönös külpoliti­kája csakis olyan lesz, amely megfelel belpolitikai rendszerük­nek, mivel mind a kül- mind a bel­politikát ugyanazok a tényezők va­lósítják meg. Mind az egyik, mind másik az országok új kormányai­nak jellegétől függött. Ezért a kommunistákkal az élü­kön a haladó erők határozott har­cot indítottak a reakciós erők ellen országuk új kormánya haladó jel­legéért. Közép- és Délkelet-Euró­pa államaiban ez lényegében a politikai hatalomért vívott küzde­lem volt, amelyet az új parlamenti választások előkészületei kísér­tek. A parlamentek összetételétől függött az új kormányok összeté­tele, törvények, rendelkezések ki­adása, amelyek nemcsak a dolgo­zók szociális-gazdasági helyzetét változtatják meg, hanem a külpoli­tikát is. Mivel ezekben az orszá­gokban a burzsoázia és a kispol­gárság egy része is részt vett az antifasiszta ellenállásban, a politi­kai közélet megújításában a kom­munista pártok nem utasították vissza ezekkel az elemekkel az együttműködést annak ellenére, hogy eszmei és politikai szem­pontból sok mindennel nem értet­tek egyet velük. A kommunista és munkáspártok továbbra is azt a stratégiai célt követték, hogy fokozatosan utat törjenek a szo­cialista forradalomnak. A közép- és délkelet-európai országokban a nemzeti és a hazafias frontok eltérő összetételére való tekintet­tel a kommunisták a forradalom­hoz vezető út egyengetésekor nem hagyhatták figyelmen kívül országaik tömegeinek nemzeti túl­érzékenysége által előidézett kü­lönféle körülményeket. E bben az értelemben kivált­képpen nehéz helyzetben voltak a csehszlovák kommunis­ták. A Csehszlovák Köztársaság olyan kormányáért vívott küzdel­mükben, amely alapvetően meg­változtatná nemcsak az állam bel­politikai rendszerét, hanem a szomszédos országok iránti kül­politikájának jellegét is, tekintetbe kellett venniük a néptömegek nemzeti túlérzékenységét mind Németországgal, mind Magyaror­szággal szemben. München és az ehhez kapcsolódó konfliktusok egész sora Csehszlovákia nemze­tei és szomszédai között nagyon kedvezőtlen következményeket hagytak a szomszédok kompro­misszum nélküli területi igényei­nek kitett Csehszlovák Köztársa­ság nemzeteinek tudatában. A ná­cik által Cseh- és Morvaország­ban, valamint Beckék által Teáin vidékén elkövetett represszív ak­ciók, a „visszatért területeken" a horthysták részéröl a nem ma­gyar lakosság üldözésének emlé­ke még túlságosan friss volt ah­hoz, hogy bármilyen csehszlovák politikus ki merte volna nyilváníta­ni: ezeket mindjárt 1945 után kitö­rölte emlékezetéből. Csehszlová­kiában Németországgal és Ma­gyarországgal szemben senki nem folytathatott olyan politikát, amely azt a benyomást keltette volna, hogy a csehszlovák terüle­tek megszállása alatti szenvedés, csakúgy mint a Csehszlovák Köz­társaság nemzetei által a győztes hatalmak oldalán vívott harcokban hozott áldozatok hiábavalók vol­tak, mivel a legyőzött államok min­dent megőriztek volna, ami a Csehszlovák Köztársaság nem­zetei elleni agressziójukat motivál­ta még a vereség előtt. A Cseh­szlovák Köztársaság néptömegei­nek ezzel a hangulatával minden­kinek számolnia kellett, aki abban az időben részt akart venni a csehszlovák politikai életben. A csehszlovák kommunisták sem lehettek kivételek. A CSKP - amely 1945 után harcot vívott a cseh nemzeti szo­cialistákkal és más burzsoá nacio­nalista pártokkal olyan új, a dolgo­zók számára vonzó társadalmi rendszerért, amely a németek, a magyarok, a lengyelek iránti új, jellegénél fogva baráti viszonyt fel­tételezett - nem hagyhatta figyel­men kívül ezeket az emlékeket és politikai hangulatokat. Annál ke­vésbé tehette ezt meg, mivel a Csehszlovák Köztársaság nép­tömegei bizonyos része történelmi tudata érzékeny oldalának bármi­lyen figyelmetlen érintése a cseh nemzeti szocialisták és Szlovákiá­ban a burzsoá Demokrata Párt számára a választások előtti politi­kai demagógia alkalmas eszköze lett volna a választók megnyeré­séért, végeredményben a politikai hatalomért, a kormány politikai jel­legéért és egyáltalán a Csehszlo­vák Köztársaság politikai jellegé­ért vívott harcban. Ebben a hely­zetben a csehszlovák kommunis­ták, ha el akarták kerülni a Cseh­szlovák Köztársaság állami és nemzeti érdekeit kiárusító párt jel­zőjét, ha nem akarták elveszíteni azt a lehetőséget, hogy a népha­talom uralomra juttatása érdeké­ben megnyerjék a néptömegeket, nem állhattak ki nyíltan a cseh­szlovák külpolitika nemzeti aláfes­tésből kiinduló, a magyarokkal szemben is érvényesített jellege ellen. Klement Gottwald abban az időben a következőképpen jelle­mezte a kommunisták egyetérté­sének arányát a kormány intézke­déseivel: „Mi (kommunisták) kor­mánypárt vagyunk ..., (de) a kor­mányban a kommunisták nem egyedül döntenek ... Nem va­gyunk abszolút többségben ... Mi, ha valamilyen fontos külpolitikai kérdés merül fel a kormányban, újból és újból, egyre gyakrabban találkozunk a külpolitika ellen, mint egész ellen irányuló burkolt, de nyílt és alattomos támadásokkal is ... Ez a helyzet megjavítható az elkövetkező választásokban, ha a nemzet abszolút többséget ad nekünk ... Ezzel nem mozdítjuk el a Nemzeti Front pozícióit, egy­szersmind azonban nem vállalunk felelősséget mindazokért a disz- nóságokért, amelyekért mi, mint párt nem vállalhatunk és nem is vállalunk felelősséget.“ (Klement Gottwald Művei, XIII. kötet, 273-283. oldal.) Hasonló helyzet­ben voltak a magyar kommunisták is, akik azért, hogy a burzsoá és a polgári politikusoknak ne adja­nak olcsó „bizonyítékot“ ún. nem­zetellenes politikájukról, szintén részt vettek (ha nem is lelkese­déssel) 1946 derekán (a magyar kormányküldöttség tagjaiként) az USA, Anglia, és Franciaország kormányainál végzett meggyőző kampányban, amellyel az említett kormányokat igyekeztek rábírni „a magyar nemzet nemzeti érdekei­nek megértésére“, többé-kevésbé szomszédai számlájára. Teáin Lengyelországhoz csatolása ügyé­ben a lengyel kommunisták állás- foglalása sem tért el lényegesen a burzsoá pártok által hangoztatott követelményektől, egyúttal azon­ban meggyőződésüket fejezték ki, hogy az ún. tešíni kérdés megszű­nik, mihelyst a Csehszlovák Köz­társaságban és Lengyelország­ban győznek a kommunisták. (Ezért a Teáin vidékén élő lengye­leket arra is felhívták, hogy a vá­lasztásokon a CSKP-ra szavazza­nak.) A csehszlovák dolgozók győzelme 1948 februárjában iga­zolta mind a lengyel, mind a cseh­szlovák kommunisták előrelátását. /^^ehszlovákiában a burzso- v_/0 ázia vereségével, Ma­gyarországon és Lengyelország­ban 1947-ben a burzsoá-nagybir­tokos elemek leverésével, ezek­ben az országokban a kommunis­ták vezette haladó erők győzelmé­vel valóban megszüntették nem­csak a területi nézeteltéréseket, hanem a burzsoá elképzeléseket is azoknak a csehszlovákiai nem­zetiségeknek az önrealizálása ke­zességeiről, amelyek az említett nézeteltérések hátterében álltak. Ezekben az országokban a belpo­litikai rendezés szocialista alapel­vei a szocialista demokrácia szel­lemében lehetővé tették a nemze­tiségek önrealizálását és egyúttal a szocialista Csehszlovákia és szomszédai közti külpolitikában a baráti kapcsolatok kiaiakítását is. Ezen országok nemzetei baráti viszonyának megszilárdítása egy­szersmind lényegesen hozzájárult Közép- és Délkelet-Európa orszá­gai testvéri kapcsolatainak erősí­téséhez, ami elősegítette a szo­cialista világrendszer megalapo­zásának folyamatát is. DR. VIKTOR BORODOVČÁK, a történettudományok doktora, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének vezető tudományos munkatársa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents