Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám, szombat
c KIS _______________ ^ NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban (Február 19-25) Szombat: Reagan amerikai elnök rádióbeszédet tartott, amelyben a fegyverkezési programok következetes végrehajtását védelmezte - Hans-Jochen Vogel, az SPD kancellár jelöltje ismertette levelét, amelyben felszólította az amerikai elnököt, tegyen pozitív javaslatokat a genfi tárgyalásokon Vasárnap: \ Az USA visszarendelte hatodik flottájának hajóit a libia partok közeléből - Harareban csúcs- értekezletet tartottak az afrikai frontállamok vezetői a namíbiai kérdésről Hétfő: Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő Athénba érkezett - Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára fogadta a francia külügyminisztert Kedd: Líbia kérésére összeült a BT - Vientianeban megkezdődött az indokínai országok csúcstalálkozója - Véget ért a palesztin parlament algíri ülése Szerda: Berlinben megnyílt a KGST tervezési együttműködési bizottságának ülése - Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta Stefan Ol- szowski lengyel külügyminisztert Csütörtök: Megkezdődtek a legfelsőbb szintű bolgár-román tárgyalások - Fanfani olasz kormányfő Londonba érkezett Péntek: Phnom Phenben nemzetközi fórum nyílt Délke- let-Ázsia békéjének és biztonságának garantálásáról Szovjet-görög tárgyalások Nyikolaj Tyihonov személyében először látogatott szovjet kormányfő Görögországba, s így természetesen megkülönböztetett figyelmet szenteltek a tárgyalásoknak, amelyek új fejezetet nyitottak a két ország kapcsolataiban. A kétoldalú kapcsolatok az utóbbi időben, de különösen az elmúlt másfél év alatt - amióta Andreasz Papandreu vette át a kormányzást - észrevehetően megélénkültek, s nemcsak gazdasági es kereskedelmi téren. Moszkva és Athén nézetei számos nemzetközi kérdésben azonosak, illetve hasonlóak. Mint azt a tárgyalásokról kiadott közös közlemény is leszögezi, a két fél törekszik a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a béke megszilárdítására. Egyetértenek az enyhülési folyamat szükségességében, elítélik a más országok bel- ügyeibe való beavatkozást, az erő alkalmazását és az erővel való fenyegetést az államok közti kapcsolatokban. Mindkét országnak meggyőződése, hogy a nukleáris leszerelést nagyban elősegítené az atommentes övezetek létrehozása. Köztudott, hogy Görögország az egyik szorgalmazója a balkáni atomfegyvermentes övezet létrehozásának. Több regionális kérdést, így Ciprus, a Közel-Kelet és a Földközi-ten- ger térsége biztonságának problémáját is azonosan ítélték mög. Az egység győzelme A Palesztinai Nemzeti Tanács kilencnapos algíri tárgyalásának legfőbb feladata a palesztin ellenállási mozgalom szakszervezetei közti kompromisszum keresése, ezáltal egységük megszilárdítása és a libanoni tragédia utáni új szakasz politikai és katonai stratégiájának kidolgozása volt. Az ülésen elfogadott politikai határozatról kiadott hivatalos nyilatkozatból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a parlamenti tanácskozás elérte célját: győzedelmeskedett az egység, komoly, megalapozott döntések születtek. A közel-keleti békéhez való történelmi hozzájárulásnak minősítette Meir Vilner, az Izraeli KP KB főtitkára ezeket a határozatokat, amelyek egyértelműen elutasítják Reagan elnök álrendezési tervét, és a valódi rendezés alapjának a fezi arab csúcskonferencia határozatait és a szovjet békekezdeményezéseket jelölik meg. Tisztázták a palesztinok Jordániához és Szíriához fűződő kapcsolatainak vitatott kérdéseit is, és döntés született egy olyan szervezet létrehozásáról, amely az Izrael által megszállt területeken élő palesztinok harcát egyesítené és irányítaná. A Palesztinai Nemzeti Front nevű szervezetben iszlám, baloldali és nacionalista erők egymással összefogva tevékenykednek majd a megszállók ellen. A palesztin parlament politikai határozatából kitűnik, hogy a tanácskozáson a Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottsága ismételten megválasztott elnöke és szervezete, az AI Fatah által képviselt józan, realista, ésszerű kompromisszumokra hajló irányvonal győzedelmeskedett. Ez irányvonal mögé zárkóztak fel a libanoni agresszió és az arabközi ellentétek következtében némileg szétzilált palesztin ellenállási mozgalom sorai. Teljesen eredménytelennek bizonyult a nyugati propaganda zajos kampánya a tanácskozással kapcsolatban, amellyel igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy egyes palesztin képviselők fenntartások nélkül elfogadják a Reagan-féle ,,béketervet“. A nyugati sajtó azt is megpróbálta „bebizonyítani“, hogy ez a terv nem áll ellentétben a fezi határozatokkal, ellenkezőleg, mintegy azokra kapcsolódik. Az ülésen hozott döntések bizonyítják - a valótlanságok magvai nem találtak termékeny talajra. Hiszen még az amerikai kormány magasrangú képviselői is kénytelenek voltak beismerni, hogy a két terv számos kulcskérdésben összeegyeztethetetlen. Flottatüntetés a líbiai partoknál Washington a napokban újabb kísérletet tett, hogy Líbia elleni rágalmazó hadjárata részeként felélessze az „ágyúnasszád-dip- lomácia“ végérvényesen elavult módszereit. El kell ismerni azonban, hogy a provokációnak volt újabb keletű eleme is, mégpedig a nyugati sajtó által találóan „AWACS-diplomáciának“ . nevezett eljárás. Reagan elnök ezt az „ötletet“ is elődjétől, Cartertől örökölte a Líbia elleni hadjárattal együtt. Washington vak gyűlölete Líbia ellen mind ez ideig nem bizonyult megalapozottnak. Bármennyire is erőlködtek az amerikai titkosszolgálat „ügyes“ munkatársai, sem Carter idejében, sem Reagan elnöksége alatt nem sikerült meggyőző bizonyítékokat produkálniuk arról, hogy Tripoli valóban egy különleges kommandót akart küldeni az Egyesült Államokba vezető politikusok meggyilkolására, vagy valóban készült volna Csád Köztársaság bekebelezésére, Egyiptom vagy Szudán megtámadására, vagy éppenséggel Nimeri szudáni elnök jobboldali rezsimjé- nek megdöntésére. Főleg az utóbbi vádak nevetségesek - amire Moamer Kadhafi, líbiai államfő az egyik amerikai tévétársaságnak adott nyilatkozatában az elmúlt szombaton rá is mutatott -, hiszen Líbiának mindössze hárommillió lakosa van, 55 ezres létszámú hadereje, amelyre évente mindössze 0,5 milliárd dollárt költ. Ezzel szemben Szudán és Egyiptom lakosainak száma együttesen kb. 70 millió, és csak Egyiptom évi 2,5 milliárd dollárt költ 375 ezer főnyi hadseregére. Ezt az összeget majdnem teljes egészében amerikai támogatásból fedezi. Az ügy pikantériája, hogy - bár egy korábbi keletű megállapodás értelmében Egyiptom hozzájárult az AWACS típusú repülő radarberendezések területén való tartózkodásához - Abu Ghazala hadügyminiszter kijelentette, országa nem látja jelét annak, hogy Líbia agresszióra készülne Szudán ellen. Bejelentését nyilván az motiválta, hogy Anvar Szadat halála után érezhetően javultak Líbia és Egyiptom korábban rendkívül feszült kapcsolatai, amit Moamer Kadhafi is megerősített már említett tévényilatkozatában. Ezúttal szerencsére nem került sor hasonló konfliktusra, mint 1981 augusztusában. Washington idejében befejezte hangulatkeltési hadjáratát, visszarendelte a líbiai partok közeléből az atommeghajtású Nimitz repülőgép-anyahajót és rombolókíséretét. Líbia és a nemzetközi közvélemény azonban ennek ellenére egyaránt úgy vélte, hogy nem lehet egyszerűen napirendre térni a provokáció fölött. Éppen ezért kérte Tripoli a Biztonsági Tanács összehívását, amelynek ülésén a felszólalók döntő többsége a leghatározottabban ítélte el nemcsak az amúgy is feszültségekkel terhes észak-afri- kai régió, de az egész világ békéjét is fenyegető felelőtlen washingtoni eljárást. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA Három idegen szóról Három, a magyarban és a szlovákban egyaránt használatos idegen szó alakját vizsgáljuk meg, s megállapítjuk, milyen különbség van e szavak között a két nyelvben. Vagyis rámutatunk arra, hogy e szavaknak melyik alakját kell használni a magyarban, melyiket a szlovákban. Ebből már többen levonhatják azt a következtetést, hogy valami baj van a használatukkal. Igen, mi csehszlovákiai magyarok gyakran esünk abba a hibába, hogy a szlovák szóhasználat hatására a magyarban is a szlovák nyelvben szokásos alakját használjuk az idegen szónak. Bizonyára sokan ismerik azt a tökfajtát, amely csak az utóbbi időben terjedt vagy inkább terjed el nálunk. A megszokott fajtáktól abban tér el, hogy alakja kerek és lapos, a diszkoszhoz hasonló, de a kerülete nem egyenes vonalú kör, hanem hullámos. Aki tudja, miről van szó, már talán mondja is a nevét: patizón. Ezen a néven ismerik, akik termesztik, ezen a néven ismerik azok is, akik a piacon vásárolják, ha ezek csehszlovákiai magyarok. Ugyanis, ha a magyarországi lapokat böngészgetjük, akkor ebben az alakjában találkozhatunk a szóval: Patisszon. Tehát, amint látjuk, különbség van a szónak a két nyelvben használt alakja között, s ezt a különbséget illik megtartani. Ha magyarul beszélünk, akkor a patisszon, ha szlovákul, akkor a patizoniormát válasszuk! De hadd áruljuk el azt is, hogy már magyar megfelelője is van a patisszon-nak, ennek a furcsa, idegenül hangzó szónak, s ezt a magyar megfelelőt még kevesen ismerik. A Nők Lapja ételreceptjei között találkoztam vele, s mindjárt megnyerte a tetszésemet, mert jó hangzású név, és szerkesztettségénét fogva szépen kifejezi a fogalmat, amelyet jelöl. S ez az új szó: a csillagtök. Mivel a kerülete hullámos vonalú kör, valóban a csillagra emlékeztet e kerti termék, tehát csak ajánlhatjuk e névnek a használatát a patisszon helyett. De nem a patisszon az egyetlen név, amelyben a hosszú sz- szes alak helyett a z-s formát keverjük a magyar beszédbe. A közelmúltban látogatóban voltam egy ismerős családnál, s a háziasszony így kínált: „Parancsoljon ebből a dezertből!“ Amikor odapillantottam, láttam, hogy bonbon van az asztalon, tehát mindjárt világos volt, hogy a dezert a magyarban használatos desszert alak helyett került a közlésbe. A két alak jelentése között nincs különbség a két nyelvben, a desszert is, a dezert is általában két jelentésben él: jelenti a csokoládé bevonatú, dióval, mandulával, mogyoróval vagy egyébbel töltött édesipari terméket, s jelenti az ebéd vagy vacsora után feltálalt édességet. Megjegyezzük, hogy A magyar nyelv értelmező szótára csillaggal jelöli meg a desszert szót mint nem ajánlottat, a Magyar értelmező kéziszótár már más álláspontra helyezkedik: nem magát a szót, csak az egyik jelentését csillagozta meg. Valóban, az étkezés után fogyasztott nyalánkság jól megnevezhető a csemege vagy az édesség szavakkal; az utóbbi időben már ezek fordulnak elő gyakrabban ebbfen a jelentésben. Ha tehát különböző alakú töltött csokoládéról van szó, nyugodtan nevezhetjük bonbon-nak is, desszert-nek is, de a dezert alakot kerüljük, az a magyarban szokatlan; a szlovákban ellenben ezt kell használnunk. A doktori vagy kandidátusi munkának a megszokottabb neve a magyarban ma már ez: értekezés (pl. doktori értekezés, kandidátusi értekezés stb.) Van azonban egy régebbi, latin eredetű neve is: ez a disszertáció. Nálunk úgyszólván ez az egyeduralkodó, az értekezés-1 kevesen használják. Nyilván azért az idegen szó terjedt el, illetve ezt azért nem szorítja ki a magyar megfelelő, mert a szlovák nyelv is ezt az idegen elemet használja dizertácia alakban. S itt jelentkezik a másik probléma: a csehszlovákiai magyar értelmiségiek is sokszor használják dizertáció alakban ezt a szót, vagyis megtartva az -ió végződést, de a hosszú sz-et z-re cserélve fel. Ezt szintén nem helyeselhetjük. Ha a szlovákban akarjuk megnevezni ezt a tudományos munkát, nevezzük így: dizertácia, a magyarban azonban vagy tartsuk meg a disszertáció alakot, vagy cseréljük fel - s ez volna a kívánatosabb - az értekezés szóval! JAKAB ISTVÁN Amikor a fény sötétséget terjeszt Aki nem hiszi, hogy a fény homályt, sötétséget is terjeszthet maga körül, olvassa el egyik lapunk következő mondatát: „Tudományos és gyakorlati vizsgálatok folytak a különböző rétegek viselkedésének ellenőrzésére villanófényben.“ És most gondolkozzék el: mi volt villanófényben? A vizsgálat, a viselkedés vagy az ellenőrzés? En úgy gondolom, hogy a vizsgálatok a különféle rétegek villanófényben való viselkedésének ellenőrzésére irányultak, de hogy az idézett mondat kritikus része, a villanófényben szó ez esetben nem fényt, hanem homályt, bizonytalanságot áraszt magából, azt hiszem, nem kétséges. A nyelvészek külön műszóval jelölik meg ezeket a villanófény- ben-féle ragos alakokat. A nevük: jelzői értékű határozó. Azért nevezik őket így, mert alakjukra nézve határozók, tartalmuk, funkciójuk szerint viszont jelzők. Az iménti idézett példában is ilyen jelzői értékű határozót látunk. Ha így kérdezünk rá: miben? nem boldogulunk a válaszként kapott villanófényben szóval, de ha ezt kérdezzük: milyen viselkedésnek ellenőrzésére? már helyesnek látszik a válasz: a rétegek villanófényben való viselkedésének ellenőrzésére. A jelzői értékű, hátravetett határozónak a használatát nem tekinthetjük mindig hibának. Baj csak akkor van, ha ez a szerkesztésmód elrejti, homályba burkolja a szerző gondolatát! Tehát ha egy cikknek ez a címe: „Geológusképzés a Szovjetunióban“, a címet jelzői értékű határozója ellenére is kifogástalannak találom, sőt még egyszerűbbnek, mint ezt: „A szovjetunióbeli geológusképzés“. De ha valahol ezt olvasom: ,,A geológusképzésről a Szovjetunióban Kiss József tartott előadást“, már megakadok, mert nem tudom, mi volt a Szovjetunióban: a geoló- gusképzés-e, vagy az erről szóló előadás? Az efféle talányok nem szakszövegbe, hanem rejtvényrovatba valók. GRÉTSY LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1983. II. 26. Moszkvában február 22-én, egy nappal a szovjet hadsereg és haditengerészet 65. évfordulója előtt ünnepi nagygyűlést tartottak ebből az alkalomból, amelyen részt vett Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. (ČSTK-felvétel)
