Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám, kedd
A pártmozgalom és a kommunista újságírás feledhetetlen személyisége Julius Fučík születésének 80. évfordulójára Schönherz Zoltán forradalmi örökségével Julius Fučík egész személyisége, nemcsak a megmaradt fényképek, hanem újságírói és irodalmi tevékenysége alapján is, képzeletünkben összekapcsolódik a fiatalsággal. Valóban fiatal volt, hiszen csak negyvenéves volt, amikor 1943. szeptember 8-án reggel a náci önkény kioltotta életét. Egész világnézete is fiatalos volt, elítélt minden elévült nézetet, támogatta azt, hogy a igazságtalanság és az elnyomás világát forradalom útján a szabadság és igazság világává változtassák. Julius Fučík újságíró volt, remek, de nem csak bíráló, megfigyelő, s több, mint rugalmas informátor- brilliáns tollú író is. Élénk érdeklődését, széles körű - különösen kulturális kérdésekre kiterjedő- tudását és íráskészségét a kommunista eszmék és a forradalmi gyakorlat szolgálatába állította. Mint sztrájkok és tüntetések egyik szervezője, mint kommunista tisztségviselő is bekapcsolódott a forradalmi gyakorlatba, a rendes pártmunka, de az illegalitás körülményei között is. Ugyanakkor a kommunista újságírás, kapcsolata a mindennapi problémákkal és a jobb életért folytatott harcban való részvétel gyümölcsözően hatott Fučík munkásságára az irodalom, a színház és a film területén. A München előtti Csehszlovákiában ilyen körülmények között nőtt fel az a személyiség, aki örökre beírta nevét Csehszlovákia Kommunista Pártja és kultúránk történetébe. xxx Julius Fučík 1903. február 23- án egy smíchovi, színházkedvelő esztergályos családjában született. A Fučík család később Plzeň- be költözött, ahol az apa színész lett. A színpad varázslata a fiatal Julora is hatott, aki mintegy százhúsz előadás gyermekszereplője lett. Már gyermekkorában szükségét érezte, hogy írásban fejezze ki gondolatait. Iskolásként meséket írt, később kézzel írott újságot adott ki családja számára. A plzeňi reálgimnázium tanulójaként 1918- ban Čech címmel kézzel írott folyóiratot adott ki - összesen hét számot. Ezek a számok tükrözték őszinte hazafiságát, ellenszenvét a háborúval és minden igazságtalansággal szemben. Fučík személyiségének fejlődésére mély hatást gyakorolt olvasószenvedélye. Fokozatosan egyre szorosabb kapcsolatba került a munkásmozgalommal, Plzeň- ben hatodikos gimnazistaként a munkás-diák bizottságban dolgozott, később a Pravda Kiadói Szövetségben tevékenykedett. A plzeňi munkásmozgalom abban az időben egyre forradalmibb irányvonalat követett, és a fiatal Fučík éppen abban a légkörben gyűjtötte első tapasztalatait. Olvasmányai között egyre több volt a marxista mű. Az érettségiző Fučík jobban meg akarta ismerni a világot, a társadalmi élet törvényszerűségeit, meg akarta ismerni a valóság és a művészet, az irodalom és a haladásért folytatott harc viszonyát. A forradalmi mozgalomban A gimnázium elvégzése után nem tett eleget apja kérésének, aki mérnöki pályára szánta. Úgy döntött, hogy Prágában a bölcsészkaron folytatja tanulmányait. 1921 -ben belépett a CSKP-ba, így került kapcsolatba a kommunista sajtóval. Már főiskolásként sokat írt, főleg a Tvorba, az Avantgarda és a Maják közölte könyv- és szi- nibírálatait. Egyre közelebb került a cseh irodalom proletár irányzatához. A munkásélettel is megismerkedett, amikor építőmunkásként keresett pénzt tanulmányaihoz. A húszas évek második felében egyre többet dolgozott mint újságíró. 1926-ban a Modern Könyvkiadók Szövetsége megbízta a Kmen című folyóirat szerkesztésével. Irányításával - huszonötéves volt akkor - színvonalas folyóirat jelent meg, amely egyre nyilvánvalóbban baloldalivá vált. A tulajdonosoknak ez nem tetszett. Fučíknak el kellett hagynia a szerkesztőséget. A kommunista Rudý Večer- níkben a filmrovat vezetésével bízták meg. ,,A munkás mozilátogatót a burzsoá filmmel szemben csakis a kritika védheti meg“ - írta akkoriban Fučík, és ehhez az elvhez következetesen hű maradt. Egy évvel később, 1928-ban hatásos riportot írt az egyik prágai katasztrófáról. A vállalkozók spekulációi miatt ledőlt egy épület, maga alá temetve negyven munkást. Fučík kiváló riporterként mutatkozott be. A nagy gazdasági válság kezdetén több írása jelent meg az észak-csehországi bányászsztrájkokról. Julius Fučík nemcsak mint újságíró, hanem mint harcostárs is ott volt a sztrájkolok között. Riportjai elsősorban azt tükrözték, hogyan segített az illegális folyóiratok szerkesztésében, hogy sztrájkőrséget tartott, itta a bányászok híg kávéját. Az 1928-as választások előtt, amikor a kormány betiltotta a kommunista sajtót, F. X. Šalda, a neves cseh irodalmár - aki nem volt kommunista - Julius Fučík rendelkezésére bocsátotta folyóiratát, a Tvor- bát. Annak ellenére, hogy a folyóiratot nagy nehézségek árán, szinte emberfeletti erőfeszítéssel jelentette meg, Fučík Tvorbája ma is a korszerű újságírás tankönyve lehet. A Tvorba szerkesztésén kívül 1929-től a Rudé právo szerkesztője is volt. Julius Fučík meggyőződéses forradalmárrá vált. Ez bebizonyosodott 1929-ben, a párton belüli válság következményeinek leküzdéséért folytatott harcban, amikor következetesen a CSKP új, gottwaldi vezetését támogatta. Nagyon sokáig bántotta, hogy a kulturális fronton dolgozó barátai nem értették meg az új helyzetet és az ún. hetek kiáltványában támadták a pártvezetőséget. Fučík felhívással fordult hozzájuk, melyben többek között leszögezte: „Meggyőződésünk, hogyamodern kultúra fejlődése a forradalmi munkásmozgalomtól függ, és győzelmét a munkásosztály győzelme 0 feltételezi.“ Fučík és a Szovjetunió A harmincas évek elején Fučík újságcikkei olyan témával gazdagodtak, amely aztán egész életében végigkísérte - és ez a Szovjetunió volt. 1930 augusztusában tért vissza a szovjetunióbeli első útjáról, ekkor írta ismert, az „Ahol a ma már a múlté“ című riportkötetét. Másodszor már hosszabb ideig tartózkodott a Szovjetunióban. 1934 és 1936 között a Rudé právo tudósítójaként dolgozott Moszkvában. Fučík riportjai a legvonzóbb, leghűbb képet adnak a Szovjetunió életéről a harmincas évekből. Mint a többi kommunista újságíró, Julius Fučík előtt is az a nagy komoly feladat állt, hogy bekapcsolódjon a párt küzdelmébe azért, hogy a gazdasági világválság terhét ne hárítsák át azokra, akik nem felelnek előidézéséért, akik a legtöbbet szenvedtek tőle- a dolgozókra. Cikkeiben feltárta a gazdasági bomlás hátterét, rámutatott a munkások embertelen életkörülményeire, felhívta a haladó közvélemény figyelmét a csendőrönkényre Duchcovban, Kosúton és Frývaldovban. Ismét részt vett egy sztrájkban, méghozzá a legjelentősebben, a mostiban. Ugyanakkor bekapcsolódott a kulturális életbe és cikkeiben, beszédeiben rögzítette a CSKP kulturális politikájának nem egy alapvonását. A kommunista pártban és sajtójában kifejtett tevékenység abban az időben ok volt az üldöztetéshez. Fučíkot akkor már másodízben behívták a hadseregbe, egyévi tényleges szolgálatra. Azalatt is talált időt és módot utazásra, figyelemmel kísérte az eseményeket s reagált rájuk a sajtóban. Harc a fasizmus ellen Miután Németországban Hitler került hatalomra, Csehszlovákiában megnőtt a fasizmus veszélye. A kommunista párt tudatosította e veszély nagyságát, a kormány azonban ahelyett, hogy következetesen fellépett volna Heinleinék ellen, korlátozta a haladó erők tevékenységét. Betiltotta a kommunista pártot, sajtóorgánumait, köztük a Tvorbát is. Fučík a Haló noviny-t, a nyomdászok önsegélyző folyóiratát használta ki saját céljaira, gyakorlatilag ezt a folyóiratot a párt sajtószervévé tette. A CSKP VII. kongresszusa után nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a demokratikus és fasisztaellenes erők egységfrontjának kialakításába. Illegalitásban 1938 Fučík életének új, legnehezebb fejezetét nyitotta meg. Miután a nácik elfoglalták Csehországot, illegalitásban élt, egy rövid ideig, 1939 nyarán kilépett az illegalitásból, szüleinél lakott Cho- timérben, a harc folytatásának lehetőségeit kereste. Ezután újból illegalitásba vonult, a CSKP II. illegális központi vezetőségének tagja lett. Nagy erőfeszítések árán sikerült felújítani a kapcsolatokat és az illegális sajtó kiadását is. Fučík ismét szerkesztette a Rudé právot - cikkeket írt, híreket szerzett, sőt maga gépelte le a szövegeket is. Ilyen módon szerkesztet-, te a Tábor, a Česká žena és a Trnaveček című folyóiratokat is. Megéri elolvasni a Julius Fučík által megjelentetett illegális folyóiratok értékes példányait. Csodálatra méltó, hogy az illegalitásban sem vesztette el kapcsolatát az élettel. Dolgozott, tervezett, mindig a jövőre gondolt. Menekült a nácik elől, de végül a Gestapo árulás következtében letartóztatta. A börtönben szilárd maradt és bizakodó. Erről tanúskodnak a kicsempészett levelei, amelyeket mi A riport az akasztófa tövéből (korábban: Üzenet az élőknek) című kötetből ismerünk. Meggyőző bizonyítékokat, egy igaz kommunista örökbecsű vallomásait tartalmazza ez a kötet. IRENA ROHÁČOVA Nem tudom miért, de amikor a Kassai (Košice) Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola kerül szóba, nekem a Komenský utca elején álló öreg épületen és a Zsdanov utcában levő jelenlegi székházon, az ottani tantermeken, padokon, valamint a tanárokon, a rengeteg ismerős diákarcon és az évek során iparista szellemi örökséggé kovácsolódott iskolai szokásokon kívül rendszerint Schönherz Zoltán is eszembe jut. Ha a nagy múltú szakközépiskola kerül szóba, gondolatban magam elé képzelem a város központjában szerényen meghúzódó szürke négyszintes tanintézetet, a tőle mindössze néhány lépésnyire található Schönherz-lakóte- lep új toronyházait és közöttük azt a Štúr utcai régi, kopottas házat, a Schönherz család egykori otthonát is látom, amelynek a homlokfalán elhelyezett emléktáblát az említett szomszédos szakközépiskola diákjai évente megkoszorúznák. Ugyanakkor látom az iskola folyosóján berendezett állandó jellegű emlékkiállítást - ahonnan a fasiszták által fiatalon kivégzett kommunista szoborportréja néz rám, belső tisztaságot tükröző nyílt tekintettel a mába s a jövőbe, maga körül tudván egykori kedves hegedűjét, néhány megmaradt levéltöredéket, igazolványt és más dokumentumanyagot -, hallom a Schönherz által megzenésített forradalmi verseket előadó iskolai pol-beat együttest, érzem a forradalmár húgával, Schönherz Klárával folytatott gyaEgy tizennégy éves lány a hőse Jaromil Jireš új filmjének, a Részleges napfogyatkozásnak. A serdülő korúvá cseperedő Marta váratlanul elveszíti szeme világát. A kamaszkor velejárói a túlérzékenység, sérülékenység, magányérzet - emiatt még fokozottabb mértékben jelentkeznek nála. Válságba kerül, nem tud beletörődni helyzetébe, megbékélni a megváltoztathatatlan ténnyel. Nehezen viseli el a magányt, a másoktól való függőséget, a biztonságérzet elvesztését. A látássérültek otthonába kerülve sem képes beilleszkedni a közösségbe, magába zárkózik, s visszahúzódó lesz. Nevelői furcsállják viselkedését, s bár segítő kezüket nyújtják, a lány visszautasítja közeledésüket. Csak az intézetbe érkező fiatal pszichológus talál utat a lányhoz, segít neki biztos kapaszkodókat, s az életben szilárd helyet találni. Daniela Fischerová forgató- könyve több buktatót rejt magában; Jaromil Jireš rendező azonban nem enged a tárgyilagos ábrázolásmódból, nem adja át magát Új színfoltot jelent ez az alkotás a polgárháború időszakával foglalkozó szovjet filmtermésben. Mert bár e témakörben korábban is készültek fordulatos kalandtörténetek, de Szamvel Gaszparov most valami mással próbálkozott: a western műfaji kellékeinek fel- használásával készítette el filmjét. A történelmi-forradalmi téma feldolgozása során a klasszikus western, pontosabban John Stur- ges A hét mesterlövészének formai elemeit alkalmazta, nyíltan vállalva ezt a módszert, s igazolva, hogy ez a forma az eredetitől eltérő tartalom kifejezésére is alkalmas, de kellő szakmai felkészültséget, mesterségbeli tudást feltételez. A hatodik halálraítélt cselekménye a húszas évek elején játszódik. Új, immár hatodik komisszár kerül Kozirevszkbe. Elődeivel a környéken garázdálkodó banditák végeztek. Az új komisszár is halálra van ítélve. Glodov egykori harcostársaiból azonban csapatot verbuvál és nyílt_ harcban számol le ellenfeleivel. Ó maga is súlyokon diákbeszélgetések meleg hangulatát ... Ha a ma hétszáz diákot oktató iskolára és az iparisták népes családjára gondolok, a háttérben ott érzem, ott látom Schönherz Zoltánt kora ifjúsági- és kommunista mozgalmának egyik szervezőjét, amint a cél érdekében lankadatlan lelkesedéssel ingázik Kassa-Pop- rád-Ružomberok-Brno-Prága -Bratislava-Érsekújvár (Nové Zámky) - Komárom-Szímő -Zem- né)-Berlin-Munkács-Moszkva -Salgótarján-Budapest és más városok illetve falvak között. Az iparisták számos olyan városban, faluban megfordulnak, ahol Schönherz járt, csupán azzal a különbséggel, hogy őket már más szerepkörrel bízta meg az élet. Az pedig ma nem más, mint szocialista társadalmi rendszerünk anyagi és szellemi javainak további gazdagítása. Schönherz Zoltán és az ipariskola. Mennyi közös jellemző vonás hozza őket egészen közel egymáshoz! S hogy nem alaptalanul, azt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az illetékes párt- és állami szerveink határozata értelmében mától kezdve ennek a mártírhalált halt kassai születésű kommunistának a nevét viseli a műszaki szakközépkádereket képző, országszerte jó hírű iskola. A névadásra most kerül sor, amikor dolgozó népünknek a reakció fölött aratott Februári Győzelme 35. évfordulóját ünnepeljük. így még kifejezőbb a szimbólum. GAZDAG JÓZSEF a szentimentalizmus csábításának, a külsőségekből csak annyit mutat, amennyi a megértés szempontjából feltétlenül szükséges. Hőse iránt nem igyekszik részvétet ébreszteni, inkább igyekszik őt megérteni, vagy talán megértetni. Pedig a fiatal lány tragédiájának, gyógyíthatatlan vakságának, válságos helyzetének ábrázolása komoly veszélyt rejtett magában, s ha a rendező ebben a kilátástalannak vélt sorsban nem az élet örök jogát domborította volna ki, könnyen a giccs bűvkörébe került volna. Jaromil Jirešt dicséri, hogy kerüli az olcsó hatásvadászatot,» visszafogott, mértéktartó ábrázolással és lélekrajzzal ellenáll a kísértésnek, hogy a nézőket köny- nyekre fakassza. Különösen reális a film utolsó jelenetsora: a helyzetét józanul felmérő, illúziótlan Marta magára maradva igyekszik beilleszkedni az intézet közösségébe, úrrá lesz elhagyatottságán és pesszimizmusán - ismét önmagára talál. A film a lány gyógyíthatatlan betegsége ellenére az élet jogát hangsúlyozza. san megsebesül, de társai tovább folytatják a küzdelmet. A rendező izgalmasan, pergő képsorokban beszéli el a „hatodik“ történetét. Célja azonban nem csupán az, hogy érdekfeszítő, mozgalmas történetet tárjon a néző elé. Arra törekedett, hogy bemutassa az orosz-szovjet történelemnek ezt a konfliktusokkal teli időszakát, azt, amikor az új harcolt a régi ellen, vagyis az ellenséges, visz- szahúzó erők hadat üzentek a haladóknak. Szamvel Gaszparov biztos kézzel pergeti a cselekményt; a hősök lélekrajza árnyalt, az üldözési-lö- völdözési jelenetek megfelelnek a műfaji követelményeknek, a jó és a rossz, az igazság és a gazság örök harcának. A rendező megbízható partnerekre talált Szergej Nyikonyenko és Vlagyimir Grammatyikov személyében. Szergej Nyikonyenko egyszerűséggel, szinte eszköztelen, természetes játékstílussal formálja meg a hatodik komisszár szerepét.-ym- UU FILMEKRészleges napfogyatkozás (cseh) A hatodik halálraítélt (szovjet) ÚJ SZÚ 4 1983. II. 22.
