Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-21 / 43. szám, hétfő
Ismerni korok kultúráit Két hír az NDK-ból A „JÓ DESIGN“ KITÜNTETÉS E kitüntetéseknek a fele, amelyeket a lipcsei vásárokon szoktak adományozni, a halle-giebichen- steini várban lévő Ipari Formatervező Főiskola végzőseinek a tehetségét dicséri. Olyan szakterület ez, amely az ipari termék útját a formaadástól kezdve a termelésen keresztül egészen a fogyasztóig elkíséri. A giebichensteiniek azonban nemcsak a fogyasztási javak formálásában, hanem nagyobb alkotások, például építőipari gépek fejlesztésében is közreműködnek. A képzési programban szerepel a munkaeszközök és a munkakörnyezet tervezése is. Hiszen ezektől a tényezőktől is függ sok dolgozó jó munkahelyi közérzete. A főiskola profilját új szaktárgy- gyal, az üvegtervezéssel egészítették ki. Itt a hagyományos technikák fejlesztésén kívül teljesen új feladatok megoldásán is fáradoznak. Ide tartozik például a ragasztási és applikációs eljárás. A SCHWERINI KASTÉLY A 365 kisebb-nagyobb toronynyal díszített schwerini kastélyt, amely a városi tanács határozata alapján az újreneszánsz építészeti emlékeként megőrzendő és kulturális célokra használandó, mai formájában 1843-57-ben építették. Az 1918. évi novemberi forradalom és következménye, a német császárság bukása után a kastély állami tulajdonba került. Az NDK központi emlékműlistáján lévő építmény 1945-ben a tartományi kormány székháza lett. A tartományi gyűlés céljára kialakított nagyteremben fogadták el 1946-ban a nép képviselői a földreform végrehajtásáról szóló törvényt, amelynek hatálya az akkori Mecklen- burg-Elő-Pomeránia tartomány területére terjedt ki. Napjainkban rendszeresen üléseznek itt a megyei tanács és a városi parlament tagjai. Schwerin 1985-ben ünnepli megalapításának 825. évfordulóját. Akkorra további termeket restaurálnak és adnak át a nyilvánosságnak. (Az NDK című lap nyomán) Jurij Andrejev irodalmár Miért nem halnak meg a mesék? című írásával még tavaly májusban kezdődött vita a Lityeraturnaja Ga- zeta szovjet hetilap hasábjain napjaink kultúrájának népi és tömegjellegéről. A témához költők, írók, kritikusok szóltak hozzá, és több mint 800 olvasó, ami azt bizonyítja, hogy a felvetett probléma távolról sem pusztán elméleti kérdés, hanem olyan gyakorlati probléma, amely élénken foglal- koztatja^z egyes művészeti ágak művelőit és „fogyasztóit“ egyaránt. Feliksz Kuznyecov, a filológiai .tudományok doktora a hetilap idei első számában vitazáró cikkében rámutatott arra, sikerült elérni a célt, a kultúrához való viszony alapvető elveinek meghatározását, megvilágítani a kultúra népi- sége és tömegjellege közti bonyolult dialektikus kölcsönhatást. Még ha nem is sikerült felfedezni elvi jelentőségű új dolgokat, a már ismert tények megerősítése, a megszokott új oldalainak feltárása is rendkívül hasznos lehet. Az lenne az ideális - írta vitaindítójában Jurij Andrejev ha a népiség és a tömegjelleg szinonimává válna. Ez a kívánság - helyesen - éles elutasítást váltott ki. Hiszen ez a két fogalom olyan mértékben tér el egymástól, amilyen mértékben különbözik a „nép“ és a „tömeg“ fogalma. Csakhogy amennyire természetes az a törekvés, hogy a tömeg néppé váljon, annyira természetes az az igyekezet is, hogy az irodalom, a művészet ne csak népi, de tö- megjellegü is legyen, és fordítva ne csak tömegjeilegű, de népi is, hogy a mennyiségi és minőségi mutatók megegyezzenek. Ebben rejlik az elvi, gyökeres különbség a kultúra helyzete között a szocializmusban és a kapitalizmusban, ahol a kultúra is - mint minden más - áru. A szocializmusban más lett a nép, és így természetesen változáson ment át a kultúra népiségének fogalma is: a nyílt pártosság lett a népiség megnyilvánulásának legfelsőbb foka. Az irodalom és a művészet népi jellegének ilyen szociális, demokratikus értelmezése ad választ a szocialista kultúra népi és tömegjellege viszonyának dialektikájára is. Fontos problémát vetett fel Jurij Andrejev, amikor rámutatott arra, hogy az olvasók igénylik az érdekfeszítő, izgalmas történeteket, ezért aztán az értékes irodalmi müvek helyett inkább az olcsó krimiket és kalandregényeket választják. Ezek a könyvek elsősorban a fiataloknak a hősiesség és a jó értelemben vett romantika iránti természetes igényeit elégítik ki. Ez távolról sem azt jelenti, hogy az olvasók megnyerése érdekében létre kell hozni a szocialista Sherlock Holmes-t vagy Angelikát. Minden nemzet történelmében vannak olyan mozzanatok, olyan drámai fordulatok, amelyek jó, színvonalas irodalmi feldolgozása minden bizonnyal érdekfeszítő lenne, kielégítené a fiatalok igényeit is, erős konkurrenciát jelentene a ponyvaregények számára. Ezért lenne fontos, hogy az írók nagyobb figyelmet szenteljenek a fordulatos cselekménynek is, ne csak műveik színvonalas megírásának. Mert hiszen a művészet tömegjellege, elterjedésének, népszerűségének mértéke nem zárja ki értékességét. Példa erre a legnagyobb tömegekhez eljutó művészet, a folklór. A népművészeti alkotások gazdagabbak vagy szegényebbek, bonyolultak vagy egyszerűek, de sosem hamisak. A népművészet ötvözi magában a legjobb hagyományokat, ezért rá hivatkozni annál inkább is helyénvaló, mivel a kulturáltság egyik mutatója a nemzeti és egyetemes kultúra emlékeihez való viszony. Áz egyén kultúrája egy ember cselekvő emlékezete eredményeként alakul ki; a család kultúrája - a családi emlékezet eredménye; a nemzet kultúrája - a nemzet emlékezetéé. Csakhogy mi már régen beléptünk abba a korba, amikor az egyén, a társadalom és a nemzet közös kultúrájának kialakításához az egész emberiség cselekvő, alkotó emlékezete kell. Hasonlóan, mint ahogy a család kultúrája nem semmisíti meg, hanem gazdagítja az egyén kultúráját, úgy az egész Az idén február harmadika és hatodika között tizenegyedszer rendezték meg Martinban a Szlovákiai Politikai Dalfesztivált. A külföldi vendégek sorában szerepelt a salvadori Banda Tepeuani együttes. Fodorfredo, az öttagú együttes vezetője kérdésemre a következőket mondta el megalakulásukról:-Együttesünk 1977 júliusában jött létre. Mindig öttagú volt, de már nem az eredeti felállásban szerepelünk. Hárman közülünk hivatásos, azaz diplomás zenészek, egyikünk agronómus. Életkorunk huszonöt és harminchárom év között mozog. Azt hiszem, némi magyarázatra szorul az elnevezésünk. A „banda“ szó hazánkban hagyományos népi zenész csoportot jelent, amely furulyával és dobszóval emeli a népi ünnepélyek vidám hangulatát. A „Tepeuani“ a nahuatl indián nyeivből származik és győztest, a csata győztesét jelenti. A „banda“ elnevezéssel hovatartozásunkat akartuk hangsúlyozni, a Tepeuani-val pedig abbéli hitünket kívánjuk kifejezésre juttatni, hogy mi is - egész népünk - győztesként kerülünk ki az észak-amerikai imperializmussal vívott harcból.- Milyen jellegű dalok szerepelnek repertoárjukban?- Eredetileg kifejezetten forradalmi agitációs számokat adtunk elő. Ez elsősorban megalakulásunk első időszakára jellemző, amikor még csak hazánk területén szerepeltünk. Később fokozatosan átalakultunk. Ez abból állt, hogy bővítettük profilunkat és a kifejezetten harcba szólító hazafias dalokon kívül folklór, népi, poétikai és tánczenei számokat is játszunk. Nem ragaszkodunk határozott műfajhoz, sőt, szeretnénk elkerülni az ilyenfajta beskatulyá- zottságot. Célunk az, hogy mindig salvadori, esetleg szélesebb értelemben vett közép-ameri kai zenét játsszunk. Dalainkban a müfajbeli sokrétűség ellenére közös vonás az eszmei mondanivaló, amely tiltakozás az imperializmus, az elnyomás és az amerikai intervenció emberiség kultúrája tökéletesíti, felemeli, gazdagítja minden egyes nemzet kultúráját. A kultúra egyesíti a nemzeteket. Minél magasabb egy nemzet kultúrája, annál inkább igénylik azt szomszédai és az új nemzedékek, annál inkább igényli maga is más kultúrák megismerését. Az alacsony színvonalú kultúra egyik jele, hogy közömbös számára más népek és korok kultúrája. A magas színvonalú nemzeti kultúrát az erős kötődés, a békeszeretet és a szociális jelleg jellemzi. A kultúra egyesíti az ember egyéniségének minden oldalát. Az ember nem lehet kulturált egy területen és kulturálatlan egy másikon. A valóban kulturált ember tiszteli a kultúra különböző területeit, különböző formáit. A történelem során minden kulturális vívmány valamilyen módon összefügg a múltra való visszatekintéssel. Hányszor fordult például az emberiség az antik kultúrához vagy saját nemzeti gyökereihez? A kultúra a tapasztalatok gyűjtésével halad előre, nem pedig a múlttal való szakítás által. Ebből az következik, hogy kulturáltnak csak az nevezheti magát, aki a kultúra történetét is ismeri. Ezért a tömegeket meg kell ismertetni a kultúra különböző formáival és az elmúlt korok kultúrájával, hogy hozzáférhetőek, érthetőek legyenek számukra a kultúra mai jelenségei, így lesz kultúránk népi és tömeg- jellegű, de nem „tömegkultúra“, amelynek legjellemzőbb vonása az igénytelenség, értéktelenség, s amely a kapitalista fogyasztói társadalom terméke. GÖRFÖL ZSUZSA ellen és egyúttal a béke, a szabadság, a demokrácia és egy független, igazságos rendszer iránti vágyakozás. Repertoárunkban különböző politikai dalok szerepelnek. Egyesekben népünk jelenlegi harcáról énekelünk, elsősorban a fiatalokhoz szólunk, felhívjuk őket, hogy csatlakozzanak a Farabundo Marti Nemzeti Felszabad í- tási Fronthoz, mely népünk függetlenségéért harcol. Mások a sal- vadorihoz hasonló mozgalmak történetéről, győzelméről szólnak, például Nicaraguáról, s megint mások visszanyúlnak a történelmi múltba, Morazán tábornok személyét állítják példaképül, aki már a múlt század második felében Közép-Amerika népeinek egyesítéséért és függetlensegéért harcolt. Ezenkívül előadunk népballadákat, vidám hangulatú népdalokat, táncokat, nemcsak salvadori- akat, hanem merítünk a karibi térség és az Andok népeinek ritmusaiból is. Vannak saját szerzeményeink, főleg hazai költők verseit zenésítjük meg, és néha átveszünk idegen számokat, amelyeket saját hangszerelésünkben adunk elő.- Beszélt az együttes első időszakáról. A második mikor kezdődött, és főként mi jellemzi?-A második időszakunk 1980 júliusában kezdődött. Akkor hagytuk el hazánkat, hogy a világot járva hirdessük népünk igazságos harcát és támogatást szerezzünk neki. Tulajdonképpen küldetést teljesítünk és bevételeinkkel a Nemzeti Felszabad ítási Frontot segítjük. A profilunk is részben ezért változott meg, mert ha szélesebb a palettánk, jobban meg tudjuk ismertetni a világ népeit nemzetünk kultúrájával, életével, vágyaival, örömével és bánatával. Igyekszünk újra felfedezni a feledésbe merült vagy kellőképp soha fel nem tárt kulturális kincseinket. Célunk, mint már említettem, a hazai forradalmi harc támogatása. Fegyverünk a zene, a dal. Bár kissé elszakadtunk hazánktól, időként kapunk visszajelzéseket tevékenységünk hatásáról. Most, hogy a Nemzeti Felszabad itási Front ellenőrzése alatt áll országunk egyharmada, az ott élő lakosságnak módjában van hallania bennünket, hisz a mozgalom rádióadója, valamint a Venceremos (Győzünk) és egy újabb adóállomás rendszeresen sugározzák számainkat. Dalainkkal buzdítani szeretnénk a harcolókat, hogy ne csüggedjenek, ne adják fel a küzdelmet, serkenteni, erősíteni kívánjuk a harci szellemet és erkölcsöt.- Hány országban jártak ez idáig, s milyen jelentősebb rendezvényeken vettek részt?- Európában mintegy tizenhárom országban léptünk fel. Többek közt az NSZK-ban, ahol két nagylemezt is készítettek velünk, Angliában, Olaszországban az Unita ünnepségein, Franciaországban a l’Humanité évfordulóján, Svédországban. Ezenkívül jártunk Kanadában, Nicaraguában és Kubában, több ízben is.- További terveik?- Szeretnénk bővíteni repertoárunkat. Ehhez újkeletű salvadori művészeti alkotásokra volna szükségünk. Nemcsak zenére, dalra gondolok, hanem versre, képre, szoborra, amelyből ihletet meríthetnénk és ezáltal szorosabbra fűzhetnénk zenénk kapcsolatát a hazai forrással. Szeretnénk híven tükrözni a jelenlegi Salvador életét és kultúráját. Sajnos, ez nehéz lesz, mert az országból nehéz kihozni mindennemű kulturális terméket. Egyébként az idei év újabb szakaszt jelent pályafutásunkban, mert szeretnénk ellátogatni néhány szocialista országba. Eddig csupán nyugati államokban jártunk, s érthetően nagy élmény számunkra a szocialista országok megismerése, hiszen mi is a szocializmusért küzdünk, s tőlük várjuk a legnagyobb megértést és támogatást. Elsőnek Csehszlovákiába jöttünk. A martini és sokolovi fesztivál után az NDK-ba, a berlini fesztiválra megyünk, majd ismét az NSZK-ba. Májusban Bulgáriába látogatunk és később a Szovjetunióban, Szocsiban lépünk fel. LŐRINCZ EMÓKE A SZABADSÁGVÁGY DALAIVAL ÚJ SZÚ 4 1983. II. 21. Segesdi György: Árvízi emlékmű (krómacél, 1979, Szeged) B ul gária kilenc zeneiskolája között vezető helyet foglal el az alapításának 80. évfordulójához közeledő szófiai zeneiskola. A rangos oktatási intézmény első igazgatója, a neves hegedűművész és zenepedagógus, Petko Naumov volt. A patinás zenei intézetet ma Milena Kurtetfa zongoraművésznő vezeti. Az érettségi bizonyítványt nyújtó zeneiskolában az oktatás 12 esztendő stúdiumait A szófiai zeneiskola öleli fel. A diákok tanulmányaik végeztével konzervatóriumba, egyetemekre, főiskolákra és természetesen a Zeneművészeti Főiskolára kérhetik felvételüket. A növendékek az évek folyamán három rostavizsgán esnek át. A felvételi vizsga neves zenepedagógusokból álló zsűri előtt zajlik. A második vizsgára a harmadik osztály befejezése után, a harmadik vizsgára pedig a nyolcadik osztály megkezdése előtt kerül sor. A zeneiskola egyébként a legfiatalabbak, az ötévesek részére előkészítő tanfolyamokat indít. A szófiai zeneiskola nagy népszerűségnek örvend országszerte. Az intézet 31 osztályában 700 diákot 120 állandó és 80 óraadó tanár oktat. Az iskola tanulói évente 150 hangversenyt adnak. A kisdiákok szimfonikus zenekara, az ifjúsági kamarazenekar és az iskola nagy szimfonikus zenekara gyakran koncertezik külföldön is. Jelentősek az iskola külföldi kapcsolatai. Baráti szálak fűzik az itt dolgozó pedagógusokat és diákokat a moszkvai, a budapesti és a belgrádi zeneiskolához. (BUDAPRESSSOFIAPRESS) _________
