Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-21 / 43. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1983. II. 21. A POLITIKAI NYILATKOZAT ÉS A CSEHSZLOVÁK KÜLPOLITIKA írta: Bohuslav Chňoupek, a CSKP KB tagja, külügyminiszter A Varsói Szerződés tagállamai 1983-at nagy horderejű békejavaslatokkal kezdték. Együttműködést ajánlottak mindenkinek, aki hajlandó részt venni az atomkatasztrófa és a háború veszélyének elhárításában. A béke, a nemzetközi együttmü- ködés, az enyhülés és a leszerelés megszilárdításában való részvételre szólították fel a világ országait. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén elfogadott politikai nyilatkozatban rögzített új békejavaslatok világszerte nagy visszhangra találtak. Ez a tény ismét bizonyítja: a szocializmusnak elég ereje van ahhoz, hogy szembe szálljon a militaristák háborús előkészületeivel. Ugyanakkor elég politikai bölcsességgel rendelkezik ahhoz, hogy az események alakulását olyan irányba terelje, amely szavatolja a népek biztonságát. Elég az energiája ahhoz is, hogy saját forrásaival, befolyásával és tekintélyével megjavítsa a nemzetközi légkört. VÁLTOZATLAN IRÁNYVONAL A szocializmusnak e békealkotó kiapadhatatlan potenciálját az eszmeileg rendkívül ösztönző és offenzív politikai nyilatkozat rögzíti, amely az atomháború veszélyét csökkentő, a bizalmat erősítő, a fegyverkészletek korlátozását és csökkentését célzó intézkedések egész komplexumát tartalmazza. Ez a dokumentum megbízhatóan demonstrálja azt a megcáfolhatatlan tényt, hogy a szocialista országok javaslatai konkretizálják a világpolitika konstruktív, pozitív és életadó irányvonalát. A Prágában megfogalmazott irányvonal világos és érthető. Az itt előterjesztett javaslatok megerősítik a szocialista országok eddigi politikai irányvonalának állandó jellegét. E politika legfőbb jellemzője a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymásmelleit élése. A dokumentum ugyanakkor alkotó módon keresi a szocialista országok állandó külpolitikai céljaihoz vezető új utakat. Napjaink legidőszerűbb kérdései rendezési módjának alaposan átgondolt kínálatát nyújtja. Természetesen a kölcsönösen elfogadható és a sokoldalúan megfelelő megoldásokat, amelyek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapulnak. Ezzel a politikai nyilatkozat szervesen kapcsolódik azokhoz az alapvető politikai állásfoglalásokhoz, amelyekre a Varsói Szerződés létezése óta támaszkodik. A Politikai Tanácskozó Testület figyelmeztet arra, hogy az újabb és újabb típusú nukleáris fegyverrendszerek és más tömegpusztító fegyverek gyártása és elhelyezése egyre jobban alá fogja ásni a katonai-stratégiai helyzet stabilitását, fokozni fogja a nemzetközi feszültséget és nehezíti az államközi kapcsolatokat. Hangsúlyozza, hogy a fegyverkezési verseny fokozása ellentétben áll a katonaistratégiai egyensúlynak egyre alacsonyabb szinten történő megőrzésével és a béke még nagyobb veszélybe kerül, még törékenyebbé válik. NAGY HORDEREJŰ TERVEZET Lehetséges és szükséges, hogy az emberiség kikerüljön a fegyverkezés ördögi köréből. A szocialista országok által előterjesztett javaslatok teljesen megbízhatóak. Ezek között meghatározó szerepet játszik az a javaslat, hogy a Varsói Szerződés és a NATO kössön szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Kétségkívül a békés rendezés nagy horderejű tervezetéről van szó, mert a katonai erő alkalmazásáról való lemondáson kívül még egy jelentős kötelezettséget tartalmaz: a békés kapcsolatok megőrzését, kiterjesztését és elmélyítését. A javasolt szerződés az ENSZ alapokmányának elveiből indul ki, amelyek megtiltják az erő alkalmazását más országok területi sérthetetlensége és politikai függetlensége ellen. A szerződésjavaslat ezt az elvet a legnagyobb mértékben kompletizálja, amikor kimondja: a két szövetség vállaljon kötelezettséget, hogy elsőként nem alkalmaz egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert. Jelentős lépést jelent e szempontból a szerződéstervezet azon része, amelynek értelmében a két szövetség tagállamai kötelezettséget vállalnának arról, hogy nem fenyegetik az olyan térségeket érintő nemzetközi tengeri, légi és kozmikus kommunikáció biztonságát, amelyekre nem terjed ki egyik ország nemzeti fennhatósága sem. E javaslat tovább kompletizálja az erő alkalmazásáról való lemondást olyan formában, hogy kimondja: a két szövetség a szerződésben vállaljon kötelezettséget arról, hogy harmadik országgal szemben is lemond az erő alkalmazásáról, legyen az akár vele kétoldalú szövetségi kapcsolatban álló, akár el nem kötelezett vagy semleges ország. Elmondhatjuk, hogy a szerződésjavaslat teljesen egyértelmű, tárgyszerű, praktikus, pontosan meghatározza a kötelezettségek terjedelmét és érvényességük szféráját. Meghatározza a résztvevőket és feltételezi a szerződésben foglalt kötelezettségek, valamint az ENSZ-nek, mint a kollektív biztonság világméretű eszközének megerősítésére irányuló rendelkezések összehangolását. Nincs és nem is lehet semmilyen történelmi párhuzam közte és a korábbi meg nem támadási szerződések között. Feltételezi olyan kötelezettség elfogadását, amely szerint a jóakarat szellemében folytatnának tárgyalásokat a fegyverkezési hajsza felszámolására irányuló hatékony intézkedésekről, valamint a leszerelésről. Kívánatos, hogy kölcsönösen megvizsgálják a váratlan támadás veszélyének elkerülését szolgáló gyakorlati intézkedéseket. Figyelembe veszi a nemzetközi kapcsolatok reális sajátosságait és egyes országok sajátos helyzetét, de megadja a lehetőséget a többi érdekelt el nem kötelezett, vagy semleges európai és más földrészbeli országnak, hogy csatlakozzon a szerződéshez. A napnál is világosabb, hogy a javasolt szerződés kiegészíti és továbbfejleszti az ENSZ Alapokmányát és a helsinki Záróokmányt. Röviden: a legnagyobb mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi kapcsolatokban az erő alkalmazásának betiltása valóban a nemzetközi élet törvényévé váljon. Ezért alaptalanok azok a kifogások, miszerint a szocialista országok javaslata semmi újat nem tartalmaz, csupán az ENSZ Alapokmányában rögzítetteket ismétli meg. A NYUGATON A SOR Különös hangsúllyal kell rámutatnunk a politikai nyilatkozat azon fejezetére, amely kiemeli a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalását. Eszerint a Szovjetunió kötelezi magát, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert és reményét fejezi ki, hogy a többi atomnagyhatalom is hasonlóképpen cselekszik. A leszerelési tárgyalások megélénkítésére, a félbeszakítottak felújítására szólít fel. A politikai nyilatkozat részletesen, pontról pontra, javaslatról javaslatra előremutat a háború elkerülésének útján. A szocialista országok nagyon fontosnak és halaszthatatlannak tartják, hogy siker szülessen a stratégiai fegyverek és a közepes ható- távolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló szovjet-amerikai tárgyalásokon. A prágai ülés résztvevői - a kölcsönös példa alapján - új, gyakorlati lépésre szólítanak fel a Szovjetunió és az Egyesült Államok Közép-Európában állomásozó fegyveres erőinek csökkentésében. Most a Nyugaton a sor. Ehhez napjainkban van a legjobb lehetőség, hiszen január 27-én Genfben megkezdődött a szovjet-amerikai megbeszélések újabb fordulója, ugyanazon a napon Bécsben is felújították a tárgyalásokat. Február elseje óta tanácskozik az ENSZ leszerelési bizottsága és február másodika óta a szovjet és az amerikai küldöttség a stratégiai fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről tanácskozik. Február 8- án Madridban felújították a helsinki Záróokmányt aláíró országok képviselőinek tanácskozását. Hangsúlyozni kell, hogy e fórum záró- dokumentumának kidolgozása és elfogadása csak abban az esetben lehetséges, ha a benne rögzített határozatok valamennyi résztvevő állam számára elfogadhatók lesznek. Az is elengedhetetlenül szükséges, hogy Európa megszabaduljon a vegyi fegyverektől. E kérdésben is meg kell vizsgálni a lehetséges utakat és eszközöket, amelyek e probléma megoldásához vezetnek. Mindezt úgy, hogy mielőbb elkészüljön a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről szóló nemzetközi szerződés. Nagyon fontos a Varsói Szerződés kezdeményezése, amelynek a lényege, hogy az európai kontinens véglegesen megszabadulna minden fajta vegyi fegyvertől. A szocialista országok abból a tényből indulnak ki, hogy nem létezik olyan probléma, - világméretű, vagy regionális -, amelyet nem lehetne tárgyalások útján megoldani, vagyis kizárólag békés eszközökkel. Ez azonban feltételezi - amint azt a politikai nyilatkozat is hangsúlyozza -, hogy mindenki valóban elismerje minden ország népének törvényes jogait, hogy mindenki külső beavatkozás nélkül oldja meg belügyeit, és az egyenjogúság alapján vegyen részt a nemzetközi életben, hogy mindenki tiszteletben tartsa az államok függetlenségét, területi szuverenitását és a határok sérthetetlenségét, hogy lemondjanak az erő alkalmazásáról és az erő alkalmazásával való fenyegetésről, hogy egyetlen nagyhatalom se folytasson nagyhatalmi politikát és ne alakítson ki érdekszférákat. Elsősorban halaszthatatlanul meg kell kezdeni a közel-keleti konfliktus rendezését, hiszen ez a legveszélyesebb és a leghosszantartóbb. A szocialista országok pozitívan viszonyulnak a közel-keleti rendezés elveihez, amelyet az arab államok állam- és kormányfőinek Fezben megtartott csúcsértekezletén dolgoztak ki és síkra szállnak a közel-keleti konfliktus komplex rendezéséért. Véleményünk szerint szükséges valamennyi érdekelt fél - beleértve a Palesztin Felszabaditási Szervezetet is - részvételével összehívni az e problémával foglalkozó nemzetközi konferenciát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a megcáfolhatatlan tényt, hogy a szocialista országok békés, diplomáciai of- fenzívája objektív módon megegyezik a kapitalista országok antinukleáris mozgalmának törekvéseivel. Azonban teljes határozottsággal vissza kell utasítani azokat a koholt vádakat, miszerint a szocializmus békekezdeményezései egy szándékot követnek: a nyugat-európai közvélemény körében szítani az ameri- kaellenes hangulatot, sőt a NATO-orszá- gokban a Kelet politikai céljainak megfelelően irányítani a békemozgalom szerve- zeteit és a rakétaellenes tüntetéseket. A válasz erre az, hogy ha a szocializmus külpolitikája sokban azonos is a békemozgalmak céljaival, akkor az nem utasításra történik, hanem teljesen természetes és logikus úton, mivel mindkettő egy célt követ: megállítani a lázas fegyverkezést és elhárítani a háborús veszélyt. ÖSSZEHANGOLT FELLÉPÉS A szocialista országokban a békés építőmunka szorosan kapcsolódik a békés külpolitika fejlesztéséhez. Logikus és -szerves kölcsönös függőség ez, mivel az új társadalom építésének nagyszabású programja csak békében valósítható meg. Csehszlovákia a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal közösen a legnagyobb mértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy a Varsói Szerződés legújabb kezdeményező javaslatai ösztönző erőként hassanak az európai biztonság és stabilitás megszilárdításáról, az európai államok közötti kölcsönös bizalom megerősítéséről folyó további tárgyalásokra. Csehszlovákia teljes mértékben kész erre. Hangsúlyozni kell: hazánk feladata, hogy alaposan tájékoztassa a helsinki értekezleten részt vevő országokat, valamint az Európán kívüli szocialista országokat és az el nem kötelezett országok koordinációs irodáját a politikai nyilatkozatról. Csehszlovákia kapta feladatul, hogy biztosítsa a nyilatkozatnak az ENSZ hivatalos dokumentumaként történő terjesztését. Számunkra örvendetes a felismerés, hogy a nyilatkozat számos visszhangjában a felelősségérzet elemei fedezhetők fel. A reálisan gondolkodó, valamint a haladó és békeszerető erők körében ez a visszhang ígéretes. Értékeljük számos el nem kötelezett és semleges ország pozitív reakcióját, örülünk annak is, hogy Javier Perez de Cuellar, ENSZ-főtitkár ,,A Varsói Szerződésnek az ENSZ-szel és Alapokmányával kapcsolatos kedvező álláspont kifejezéseként“ értékelte a dokumentumot. A prágai javaslatokra ez alkalommal józanabbul reagáltak azok a körök is, amelyek a múltban elvből visszautasítottak mindent, ami Keletről jött. Néhányan nyíltan kijelentették: üd- vözlik a Varsói Szerződés tárgyalási szándékát és készségét az együttműködésre, s hogy a prágai ülés kezdeményezései „jelentősen hozzájárulhatnának a nemzetközi helyzet megjavításához“. Csaknem valamennyi NATO-ország vezetője megígérte, hogy tanulmányozza a javaslatokat. A közeljövőben világosan bebizonyosodik, hogy valóban őszinte kijelentésekről volt-e szó. Ugyanis eléggé ismeretes, hogy a szocialista országok leszerelési javaslatai „tanulmányozásának“ a múltban az lett a vége, hogy levéltárban prosodnak. A szocialista országok ilyen irányban nem gyakorolnak nyomást, senkit sem sürgetnek, ellenkezőleg azt kérik a Nyugattól, hogy a Varsói Szerződés békejavaslatait alaposan és részletesen tanulmányozzák át. Fölösleges energia- és időpocséklás a javaslatok mögött valamiféle csapdát, vagy hátsó szándékot keresni. Az időtényező az emberi cselekedetben - és különösképpen ebben az esetben - nagyon jelentős szerepet játszik. Épp a józanul gondolkodó nyugati politikusok körében gyakran találkozunk olyan véleménnyel, hogy a politikai nyilatkozat a legjobb időben került a világ elé. Minden bizonnyal igazuk van, amikor azt mondják; abban a helyzetben, amikor, sajnos, számos megbízható jel a lázas fegyverkezés új, minőségileg veszélyesebb fordulójának megkezdését jelzi, a prágai javaslatok jelentősen ösztönzik a kelet-nyugati politikai párbeszédet. Számos reálisan gondolkodó politikus meggyőződését fejezi ki, hogy a NATO- országoknak e javaslatokra pozitívan kellene válaszolniuk. A prágai politikai nyilatkozat visszhangjából az is kitűnik, hogy egyre több nyugati politikai személyiség tudatosítja: a nyugat-európai városokat fenyegető veszély nem lesz kisebb, csak nagyobb, ha végrehajtják az új, amerikai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek tervezett telepítését. Egyre többen érzik az ' úgynevezett nullamegoldás irreális voltát. AZ ELLENŐRZÉS A Varsói Szerződés prágai javaslatainak elfogadtatása során olyan nézetekkel is találkozunk, amelyek a leszerelési és katonai enyhülési intézkedések nemzetközi ellenőrzésével kapcsolatos szándékunk és hajlandóságunk megkérdőjelezésével akarják a prágai nyilatkozat értékét csökkenteni. E kétkedőknek ismét a politikai nyilatkozat szövegét ajánljuk. Arról van szó csupán, hogy az ellenőrző intézkedések megfeleljenek a konkrét szerződés céljainak, terjedelmének és irányvonalának. Természetes, hogy az ellenőrző intézkedések nem lehetnek öncélúak. Hiszen nincs értelme elméletben tárgyalni az ellenőrzésről a leszerelés nélkül, ahogy arra gyakran a nyugati országok törekszenek. Az ellenőrzés jellegét, céljait, és sajátosságait csak a konkrét leszerelési intézkedésről folyó tárgyalásokon lehet meghatározni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyes szerződések másmás ellenőrző intézkedéseket igényelnek. A csehszlovák külpolitika a jövőben is arra fog törekedni, hogy hazánk még aktívabban ki vegye részét a nemzetközi szervezetekben a szocialista országok békejavaslatainak elfogadtatásából, elsősorban a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testű lete Prágában elfogadott javaslatai esetében. A számos nemzetközi fórumon kívül elsősorban a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának ülését használjuk fel, amelynek többek között az lesz a feladata, hogy kidolgozza a katonai erő alkalmazásáról való lemondásról, valamint a Varsói Szerződés és a NATO békés kapcsolatainak megőrzéséről szóló szerződés konkrét szövegét. Készülünk erre az ülésre, mert itt a többi testvéri szocialista országgal kölcsönösen tájékoztatjuk egymást, és eszmecserét folytatunk a szerződéstervezet magyarázásával kapcsolatos munkáról, értékeljük a megtartott konzultációk, tanácskozások eredményeit, és kidolgozzuk a Varsói Szerződés e nagyon igényes és ösztönző kezdeményezésének érvényre juttatása során követendő közös fellépést. A békekezdeményezések megvalósítására felhasználjuk a Béke-világközgyűlés a békéért, az életért, az atomháború ellen elnevezésű fórumot is, amelyre Prágában június második felében kerül sor. Megtiszteltetés és kötelezettség számunkra, hogy aktívan részt vehetünk e jelentős fórumon, amelyről ismét elhangzik a béke mozgósító szava.
