Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-19 / 42. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Szombat: (Február 12-19) Kolumbiában 50 nap után feloldották a „gazda­sági szükségállapotot“. Vasárnap: Az izraeli kormány formálisan is eleget tett a Kahan-bizottság javaslatának és elfogadta Sáron hadügyminiszter lemondását. - Cipru­son Kiprianu eddigi államfő nyerte meg az elnökválasztást. Hétfő: Algírban megnyílt a palesztin parlament 16. ülésszaka - Fanfani olasz kormányfő Párizsban tárgyalt a francia vezetőkkel. Kedd: Hosszú betegség után elhunyt Emile Waldeck Rochet, a Francia KP volt főtitkára és tisztelet­beli elnöke. Szerda: Moszkvába érkezett Claude Cheysson francia külügyminiszter. Csütörtök: A bécsi közép-európai haderőcsökkentési tár­gyalásokon a szocialista országok javasolták: a NATO és a Varsói Szerződés csökkentse a térségben állomásozó fegyveres erőinek szá­mát azonos szintre. Péntek: Papandreu görög miniszterelnök befejezte ausztriai látogatását. Cheysson Moszkvában Claude Cheysson az első ma­gas rangú hivatalos párizsi ven­dég Moszkvában a francia szocia­listák 1981-es választási győzel­me óta. Az elmúlt mintegy 2 évben talán a francia külügyminiszter volt a legaktívabb politikus: bejárta szinte a fél világot (most, Moszkva előtt is a Közel-Keleten tárgyalt), ám feltűnt, hogy a szovjet főváros nem szerepelt útiprogramjában - bár Gromikoval az ENSZ-köz- gyűlések alkalmával találkozott (s Leonyid Brezsnyev temetésén is részt vett). A szovjet-francia kapcsolatok lehűlésének oka egy­részt az, hogy Párizs álláspontját Afganisztán és Lengyelország kérdésében az amerikai nyomás és propaganda motiválja, más­részt a jelenlegi francia kormány elődeinél jobban elkötelezte ma­gát a NATO mellett, ami többek között az eurorakéták kérdésében az amerikai „nullamegoldás“ tá­mogatásában nyilvánul meg. Tény, hogy a szovjet-francia viszony megért már jobb napokat is. A két ország politikusainak ta­lálkozói De Gaulle tábornok 1966- os moszkvai látogatása után vál­tak rendszeressé. A hetvenes években a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai nagy­mértékben járultak hozzá az eny­hülési politika térnyeréséhez (akárcsak Moszkva és Bonn gya­kori eszmecseréi). Ma sem kétsé­ges, hogy a két ország gazdasági, politikai együttműködésének je­lentősége messze túllépi a kétol­dalú kapcsolatok kereteit. A mai helyzetben pedig különösen fon­tos, hogy Moszkva és Párizs pár­beszéde fennmaradjon, új lendü­letet kapjon. Ilyen szempontból Cheysson moszkvai látogatásá­nak nagy jelentőséget tulajdonít­hatunk, s Gromiko néhány héttel ezelőtti, az NSZK-ban folytatott tárgyalásai mellett ezt tekinthetjük az idei év eddigi legkiemelkedőbb - s bizakodást keltő - diplomáciai eseményének. Izrael és Libanon Az izraeli parlament csütörtö­kön bizalmat szavazott a Begin- kormánynak, s ezzel - amellett, hogy jóváhagyta a libanoni ag­ressziót, - „elintézettnek“ tekinti a Saron-ügyet, vagyis további személyeket nem kíván felelős­ségre vonni a bejrúti palesztin me­nekülttáborokban véghez vitt vér­ontás miatt. A hadügyminiszter távozása - ennek nagy hangsúlyt adtak Tel Avivban - semmit sem változtat Izrael Libanonnal szem­beni és a palesztin kérdésben el­foglalt álláspontján. Az egész libanoni-izraeli prob­lematikát jól tükrözi a két ország, illetve az Egyesült Államok képvi­selőinek tárgyalássorozata. A csü­törtöki 16. forduló a fokozott fe­szültség jegyében - eredményte­lenül - zajlott le. Az izraeli képvi­selők nemtetszésüket fejezték ki amiatt, hogy a reguláris libanoni hadsereg kedden ellenőrzése alá vonta Bejrút keleti részét is. A li­banoni kormány küldöttei ezzel szemben amiatt tiltakoztak, hogy az Izrael-barát Szaad Haddad őr­nagy milíciái a hét elejétől kezdve fokozatosan kiterjesztik az általuk ellenőrzött dél-libanoni területe­ket. A libanoni küldöttség azt is megismételte, hogy a bejrúti kor­mány nem hajlandó megengedni izraeli felderítő radarállomások lé­tesítését az ország területén, s ugyancsak nem kíván lemondani arról, hogy az ENSZ is szerepet vállaljon a libanoni-izraeli határ biztonságának szavatolásában. Izrael viszont ehhez a két dolog­hoz - a radarállomások telepíté­séhez és az ENSZ kizárásához - köti egységeinek kivonását Li­banonból. Philip Habib, az amerikai elnök külön megbízottja a héten új ame­rikai rendezési tervvel a tarsolyá­ban ingázott Bejrút és Tel Aviv között. A javaslat értelmében a megállapodás aláírását követő tíz napon belül kellene kivonni a Libanonban tartózkodó izraeli megszálló csapatokat, illetve a szíriai és palesztin erőket. A li­banoni kormány elfogadta a javas­latot, ám Tel Avivból még nem érkezett rá válasz. Hacsak válasz­ként nem foghatjuk fel, hogy Izrael újabb csapatösszevonásokat hajt végre a Bekaa-völgyben (a szíriai csapatok közelében), s számos más jel mutat arra, hogy tartós berendezkedésre készül Liba­nonban. Ismét Kiprianu Ciprus nincs messze a közel- keleti térségtől, s ezért is veszé­lyesek azok a törekvések, ame­lyek a szigetországot a NATO „el- süllyeszthetetlen anyahajójává“ szeretnék változtatni. Nos, ezek az erők vereséget szenvedtek a múlt vasárnapi elnökválasztá­son, s képviselőjük, Glavkosz Kle- ridesz, a Demokratikus Tömörülés jelöltje, kénytelen volt meg­elégedni a szavazatok nem egész 34 százalékával. Kleridesz ugyan az egységes Ciprus híve, azonban a rendezést az USA, a Nyugat szája íze szerint képzeli el. Elnök­ként nyilván az északatlanti tömb rendelkezésére bocsátaná Cip­rust, s így az ország eddigi el nem kötelezett politkája igencsak meg lenne kérdőjelezve. Az elnök újabb öt évre a Maka- riosz érsek politikai örökösének tartott Szpirosz Kiprianu lett a sza­vazatok csaknem 57 százaléká­val. Lényeges körülmény, hogy Kiprianu a Demokratikus Együtt­működés választási koalíció jelölt­je volt, amely az elnök Polgári Demokratikus Pártja mellett a kommunista AKEL-t tömöríti magában. Az AKEL Ciprus legna­gyobb politikai pártja, s Kiprianu- nak a kormányzáshoz eddig is szüksége volt a kommunisták tá­mogatására. A két párt együttesen 50 százalék fölötti szavazattöbb­séggel rendelkezik a parlament­ben - s ez döntőnek mutatkozott az elnökválasztáson is. Az államfő és az AKEL együttműködését az a minimális program teszi lehető­vé, amely célja: folytatni a párbe­szédet a görög és török közösség között az ország egységének helyreállításáról, s olyan, valóban független Ciprust létrehozni, amely mentes minden imperialista jelenléttől és idegen katonai meg­szállástól, amely demokratikus és el nem kötelezett külpolitikát folytat. Kiprianunak nem lesz könnyű dolga, hisz az 1974-es török part­raszállás óta a szigetország ma is kéttéosztott. Törökország pedig nem hajlandó semmit sem tenni Ciprus egységének helyreállításá­ért. Marad tehát az elnök, de a problémák is megmaradtak Szpirosz Kiprianu Összeállította: PAPUCSEK GERGELY Miből lesz a képzavar? A nyelvi képek stílushatása abból fakad, hogy egyszerre két síkban mozgatják a tudatot: a'képletesen használt szó vagy kifejezés nem veszti el teljesen a szokásos értelmét, de az adott beszédhelyzetben - alkalmilag - valami mást is jelent. A köznyel­vivé vált szóképekben egy idő múlva megszűnik ez a kettősség, kétsíkúság: a kép megkopik, szemléletessége elillan. Az eredeti jelentés elhomályosulása következtében a képet olyan szöveg­összefüggésbe is könnyű szívvel behelyezzük, amelybe az a tulajdonképpeni értelme miatt semmiféleképp sem illik bele. így keletkezik a képzavar. Az ellentmondást többnyire a közvetlen szövegkörnyezet „ugratja ki azáltal, hogy életre kelti az elhomályosult szókép eredeti jelentését. Egy késő őszi labdarúgó-közvetítésben azt hallottuk a sportriportertől, hogy „a pálya talaja nehezen emészt­hető a játékosok számára“. Amit nem könnyű megérteni, ami nehéz feladat elé állít bennünket, azt nevezhetjük átvitt értelem­ben nehezen emészthetőnek. De itt a szövegösszefüggés olyannyira felidézi a szókép eredeti értelmét, hogy a nehezen emészthető talajra vonatkozó megjegyzés, bár szellemesnek szánták, végül is inkább nevetségessé válik. Egy másik példa ugyanerre, szintén a sportnyelvből. Azt kérdezik egy újságcikkben: „Vannak-e még sportolók, akik nem kívánnak gazdagabb, szebb színekben pompázni, hanem marad­nak inkább a fakó mezben, mert az nőtt a szivükhöz?“ Hiába ismeri az olvasó a szivükhöz nőtt jelentését, hiába tudja, hogy e szókapcsolat azt fejezi ki: ragaszkodnak hozzá, nem akarnak lemondani róla, ki tehet neki szemrehányást, ha benne a játékos szívéhez nőtt mez mégsem a klubhűség, hanem a Nessus-ing képzetét kelti fel? Gyakran megesik, hogy két elszürkült köznyelvi szókép kerül egymás mellé a mondatban, méghozzá két olyan kép, amely valamilyen okból nem fér meg egymással. Ilyenkor épp a kont­raszt, az ellentmondás erősíti fel az átvitt értelmű szavak, szószerkezetek konkrét tartalmát. Ez is egy fajtája a képzavar­nak! „Nagy a csábítás arra, hogy minden bajunkat, gondunkat egy ügyes huszárvágással annak a nyakába varrjuk, aki vétett a társadalmi normák ellen“ - állapítja meg egy cikkíró. Az illető aligha érzékeli a huszárvágás és a nyakába varr kifejezésekben rejlő képet, máskülönben hogy is akarhatna vágással - varrni?! Az is okozhat képzavart, hogy a fogalmazó - maga is érezvén az elcsépelt szókép közhelyszerüségét - megpróbál változtatni rajta, de a vállalkozás balul üt ki, mert a kép nincs összhangban a mondat többi részével. Lássunk egy példát erre is: „Galántai Ambrus tanár volt a kezdet kezdetén a bábája a polbeat együttes­nek“. Arra a személyre, aki hathatósan közreműködött valaminek a létrejöttében, csakugyan mondhatjuk, hogy bábáskodott körü­lötte, de azért mégiscsak furcsa egy férfiembert bábának nevezni. KEMÉNY GÁBOR Nem minden való keretbe Keret szavunk olykor nélkülözhetetlen. A szemüveget, a tükröt, a képeket, a festményeket keretbe illesztik. A nagyobb hirdetések keretben jelennek meg. Az emlékművek, szobrok akkor érvénye­sülnek jól, ha megfelelő keretet biztosítanak nekik. Ahol tervsze­rűen gazdálkodnak, szigorúan szem előtt tartják a pénzügyi keretet. A javaslattevők elszomorodnak, ha javaslatuk azért megvalósíthatatlan, mert nincs rá keret a költségvetésben. Előfor­dul, hogy valakinek a kedvessége már túlnő az udvariasság keretein. Fontos, hogy minden lényeges ügyet törvényes keretek között bonyolítsanak le. Ezekben a mondatokban a keret szó használata nem kifogásolható. Az újságolvasó bizonyára észrevette, hogy egyes szerzők vagy cikkírók lépten-nyomon szerepeltetik a keretet olyankor is, amikor egyáltalán nincs rá szükség, és helyette más szót kellene használni. Meglepő, mi minden történik az utóbbi időben „valami­nek a keretében“. Nemcsak napilapok híreiben és folyóiratokban, hanem gyakran elég rangos kiadványokban is találkozunk ilyen mondatokkal: A díjakat bensőséges ünnepség keretében osztották ki; A tár­gyalás keretében sok mindenre fény derült; Az országos verseny keretében számtalan kimagasló eredmény született; Az ismertető előadások keretében számtalan érdekes problémára világítottak rá; A szakértők a legutóbbi ülés előkészítése keretében jó néhány felmérést végeztek; Az ismétlés keretében fel kell eleveníteni a lényeges fogalmakat. A „keretében“ elterjedését nyilván a szlovák és a német nyelvben elég gyakran használt „v rámci“, illetve „im Rahmen“ szóalakok segítették elő, ugyanis ezeknek a fordítása. Hatásukra nálunk is „divatba jött“ a szóban forgó magyar szóalak, kiszorítva ragokat vagy névutókat. A kifogásolt mondatokat így kellett volna megfogalmazni: A díjakat bensőséges ünnepségen ...; A tárgyaláson sok mindenre ...; Az országos verseny folyamán ...; Az ismertető előadásokon...; A szakértők a legutóbbi ülés előkészítése során ...; Az ismétlés alkalmával ... A keretén belül, keretei között divatos kifejezések használata fölösleges szószaporítás, tehát kerüljük az efféle mondatokat: A történelmi elemzés keretén belül eleget tettek a differenciált követelményeknek; Az irodalomórák keretén belül elméleti kérdé­sekkel is foglalkoznak; Az új hidat ünnepélyes keretek között adták át a forgalomnak; A szövetség keretei között több szakosz­tály működik. Mondanivalónkat így fejezhetjük ki egyszerűbben, tömöreb­ben: A történelmi elemzés során eleget tettek a differenciált követelményeknek; Az irodalomórákon elméleti kérdésekkel is foglalkoznak: Az új hidat ünnepélyesen adták át a forgalomnak; A szövetségnek több szakosztálya van. HASÁK VILMOS Hétfőn kezdődött meg az algériai fővárosban a Palesztina! Nemzeti Tanács, a palesztin ellenállási mozgalom száműzetésben működő parlamentjének 16. ülésszaka. Az egyhetes tanácskozáson a liba­noni vereség okait, a közel-keleti erőviszonyok módosulását elem­zik, s kidolgozzák az új helyzetnek megfelelő cselekvési programot. A képen: Arafat, a PFSZ VB elnöke, Sadli algériai államfő és Fahum, a nemzeti tanács elnöke az ülésszak megnyitása előtt. (Telefoto - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1983. II. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents