Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám, szombat
ÚJ szú 5 1983. II. 19. Az 1948 Februárjához vezető út F ebruár határkő a szocializmushoz vezető utunkon, amellyel tetőzött a nemzeti és demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba való átmenet. A forradalom alapvető kérdése - a hatalom kérdése a munkás- osztály és szövetségesei javára oldódott meg. A februári események okait azonban nem érthetjük meg az 1944—1948-as évek csehszlovákiai - a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kezdődő - forradalmi folyamatának figyelembe vétele nélkül. Csehszlovákia szovjet hadsereg által való felszabadítása a cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító harcával együtt népei számára a nemzeti szabadságot és az állami függetlenség megújítását eredményezte. Az antifasiszta forradalom tetőzésének eredményeképpen a burzsoázia elveszítette előző helyzetét, s a csehszlovákiai társadalom élére a munkásosztály került, amely már a nemzeti felszabadító küzdelemben vezető szerepet szerzett. A népi demokratikus rendszer létrehozásában jelentős lépés volt a Košicei Kormányprogram elfogadása, mely igazolta a munkás- osztály hegemóniáját a nemzeti és a demokratikus forradalomban. A népi demokratikus rendszer mi- - nőségileg különbözött a München előtti burzsoá demokráciától. A néphatalom alapjaként a Nemzeti Front politikailag kifejezte a munkásosztálynak a parasztsággal, a városi kisburzsoáziával, az értelmiséggel és a demokratikus burzsoáziának a kormány- program teljesítésére hajlandó részével való osztály- és szociális szövetségét. A forradalom további fejlődésével megváltozott a Nemzeti Front osztálytartalma. A nemzeti bizottságok váltak az államhatalom megtestesítőivé, az állam- igazgatás alapjává. Egyszerűsödött a párt-politikai struktúrája. Csökkent a politikai pártok száma. Betiltották a reakciós, fasisztabarát pártokat. Elutasították a burzsoá parlamentarizmus egyik alapelvét - a kormányzó és az ellenzéki pártok rendszerét. A politikai életben jelentős szerepet kezdtek betölteni az egységes társadalmi tömegszervezetek. A Košicei Kormányprogram gazdasági intézkedéseivel felszámolták a külföldi burzsoázia és a hazai árulók politikai hatalmának gazdasági alapját, aláásták a burzsoázia ama részének gazdasági erejét, amelyet már 1945-ben eltávolítottak a hatalomból. Mindez mélyrehatóan érintette a kapitalista tulajdonviszonyokat. Az ellenség és a nemzet árulói tulajdonát képező vállalatok nemzeti igazgatás alá helyezése, a földreform első szakaszának végrehajtása, a kulcsfontosságú ipar, a bankok és a biztosító intézmények államosítása, az üzemi tanácsok révén a munkásellenőrzés megvalósítása demokratizálta a gazdasági rendszert, létrehozta a népi demokratikus hatalom gazdasági alapjait és a tervszerűség érvényesítésének előfeltételeit. Az 1947-1948-as kétéves terv a tervszerű irányításnak és a gazdasági folyamatok uralásának első kísérlete volt. Csehszlovákia külpolitikai irányvonala a Szovjetunióval való szövetségből és barátságból indult ki. M indjárt a háború után hozzáfogtak nemzeteink és nemzetiségeink viszonya összetett kérdésének megoldásához is. A Košicei Kormányprogram kereteiben meghatározta a szlovák kérdés megoldásának alapjait, amely két koncepció kompromisz- szumának eredménye volt: a csehek és a szlovákok viszonya kérdésének megoldásában az SZLKP és az SZNT a föderáció elvének érvényesítésére törekedett a cseh burzsoázia centralizáló koncepciójával szemben. Ez a kompromisszum azonban elfogadta a szlovák nemzet alapvető forradalmi vívmányait, habár állampolgári szempontból nem oldotta meg következetesen a szlovák kérdést. Elismerték a szlovák nemzet önálló létét és egyenjogúságát, tiszteletben tartották az SZNT jogkörét - mint a nemzeti szuverenitás, a szlovákiai törvényhozó és végrehajtó hatalom megtestesítőjét. Demokratikus módon oldották meg Kárpát-Ukrajna kérdését, amely népének akaratával összhangban és a Szovjetunióval megkötött szerződés alapján Szovjet-Ukrajnához csatlakozott. A Csehszlovákiában maradt lengyel és ukrán nemzetiségű lakosság megkapott minden állampolgári és nemzetiségi jogot. A német kérdést az antifasiszta koalíció nagyhatalmai kormányfőinek potsdami értekezletén hozott döntés alapján a német nemzetiségűek - az antifasiszták kivételével- Németországba telepítésével oldották meg. A magyar nemzetiségű lakosság helyzetének megoldását illetően kezdetben hasonló igyekezet nyilvánult meg, mint a német kérdés megoldásában. A csehszlovák kormány a magyar kisebbség kérdését egyrészt kitelepítéssel, másrészt Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcserével akarta rendezni. Amikor megmutatkozott, hogy a tömeges kitelepítés nem jöhet számításba, a lakosságcsere lehetőségei pedig korlátozottak, olyan kísérletek történtek, amelyekkel az államon belül próbálták megoldani a magyar kérdést. Az úgynevezett reszlova- kizálásról és a magyar lakosság egy részének a cseh határvidékre való telepítéséről volt szó. Ezek az intézkedések azonban hibásaknak és ártalmasaknak bizonyultak, s egész sor negatív következményekkel jártak. A magyarellenes hangulatok terjesztésének légkörében születtek meg, a köztársaság szétverésében és Szlovákia megcsonkításában részes nagymagyar sovinizmussal és horthysta fasizmussal szembeni ellenszenv hullámának visszaverődéseként. Ugyanakkor a szlovák burzsoázia szándékosan szította ezeket a hangulatokat, hogy elterelje a dolgozók figyelmét a szlovák szeparatizmus és fasizmus fő képviselőinek megbüntetéséről. A német és a magyar kérdés megoldásával kapcsolatban a kommunista párt és az FSZM következetesen érvényesítette az antifasiz- mus alapelvét. H abár a népi demokratikus rendszer új kvalitást jelentett a burzsoá politikai rendszerrel összehasonlítva, lényegében mégis átmeneti államtípust képviselt, a hatalomban a munkásosztály és a burzsoázia egy része vett részt. Az említett osztályok érdekei és céljai természetesen ellentétesek voltak, ezért a népi demokrácia sorsa attól függött, hogy előbb vagy utóbb melyik osztály szerzi meg a teljes hatalmat. Az antifasiszta front fokozatosan polarizálódni és hasadozni kezdett s mihelyst elérték a közvetlen célt- az országnak a fasisztáktól való felszabadítását, az alapvető ellentmondás került az előtérbe- a munka és a tőke közti ellent- * mondás, amely végeredményben feltételezte az osztály és a politikai differenciálódást. A munkásosztály számára a nemzéti és a demokratikus forradalom kiindulópontot jelentett a teljes politikai hatalom eléréséhez. A CSKP emellett a forradalom békés fejlődésére, a nemzeti és a demokratikus forradalomnak a szocialista forradalomba való fokozatos átnövésére összpontosította figyelmét. A fő helyre az építőmunkát állította. A CSKP KB 1947 januári plenáris ülése megállapította, hogy a köztársaság gazdasági építésének legnagyobb akadálya a burzsoá pártok ellenállása és szabotázs tevékenysége. A helyzetből kivezető útként kitűzte a jelszót, hogy a nemzet többségét nyerjék meg a dolgozók érdekeiért vívott mindennapi küzdelemre. Az 1947-1948-as évek fordulóján az országban rendkívül kiéleződött a politikai helyzet. Amikor a rossz termés kedvezőtlen következményei éreztetni kezdték hatásukat és a Hitler-ellenes koalíció széthullása után kiéleződött a nemzetközi helyzet, a reakciós erők arra a következtetésre jutottak, hogy elérkezett terveik megvalósításának ideje. Éles összecsapások zajlottak le főképpen az állami és a közalkalmazottak fizetésének kérdésével, az új földreformról szóló törvény elfogadásával, a biztonsági szervek szerepével és helyzetével kapcsolatban. A reakciónak mind a három esetben sikerült kommunistaellenes tömböt kialakítania, ami rendkívül felbátorította a népi demokratikus rendszer elleni támadásaiban. 1948. február 20-án három párt - a nemzeti szocialista, a nép- és a demokrata párt - tizenkét minisztere benyújtotta lemondását azzal az ürüggyel, hogy nem teljesítették a kormány februári 13-i, a Belügyminisztérium ügyével kapcsolatos határozatát. A Belügyminisztérium élén a kommunista Václav Nősek állt. A burzsoázia a kormányválsággal a kommunisták vereségét akarta elérni. A reakció terveiben a kormányban és a parlamentben a nem kommunista többséggel számolt, emellett nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a köztársasági elnök hivatalkormányt nevez ki. A CSKP-t nem lepte meg a reakció eljárása és azonnal ellentámadásba ment át: az ellenforradalmi puccs megkezdése után elhatározta, hogy a kormányválság megoldása folyamán döntő csapást mér a reakcióra. A burzsoá pártok miniszterei lemondásának benyújtása után a CSKP KB Elnöksége az SZLKP KB Elnökségével együtt nyilatkozatot adott ki, amelyben megvilágította a válság okait és felhívta a dolgozókat a Klement Gottwald kormány támogatására. Február 21-én a prágai dolgozók százezres tüntetésén Klement Gottwald előterjesztette a kormányválság megoldásának javaslatát. Kérte a távozó miniszterek lemondásának elfogadását és a kormány új tagokkal való kiegészítését a megújhodott Nemzeti Front alapján. A CSKP egyszersmind akcióbizottságok megalakítására szólított fel. Az akcióbizottságok a megújhodott Nemzeti Front forradalmi szervezeteivé váltak. A februári események folyamán hozzáfogtak a népi milícia megalakításához, s készültségben álltak a Nemzetbiztonsági Testület tagjai, Szlovákiában pedig a volt partizánegységek, mivel nem volt kizárt annak lehetősége, hogy a legszélsőségesebb reakciós erők megkísérlik a fegyveres harcot. Február 24-én a munkásosztály egyórás általános sztrájkkal támogatta az üzemi tanácsok képviselő kongresszusának követeléseit. Február 25-én Eduard Beneš köztársasági elnök a forradalmi helyzet nyomására elfogadta a reakciós miniszterek lemondását és aláírta a kormány új tagjainak kinevezését. A politikai válság a burzsoázia teljes politikai vereségével végződött. A kormányválság megoldásával egyúttal a munkásosztály és szövetségesei javára oldódott meg a hatalom kérdése is. 1948 februárja igazolta a CSKP politikájának helyességét és társadalmi vezető szerepét. Szabaddá tette és meggyorsította a szocializmushoz vezető utat és létrehozta annak feltételeit, hogy a magyar kérdést következetesen megoldják a marxizmus-leniniz- mus intenciói szerint. A csehszlovákiai forradalom részét képező februári események megcáfolták az anti- kommunizmus és reformizmus egyik alapvető tézisét arról, hogy a szocialista forradalom nem alkalmas a demokratikus hagyományú fejlett ipari országok számára, s igazolták a szocialista forradalom törvényszerűségeinek általános érvényességét. Az 1944-1948-as forradalmi folyamatban a CSKP alkotó módon érvényesítette a marxista-leninis- ta elméletet és forradalmi gyakorlatával, a szocializmusba vezető békés és fokozatos átmenet tapasztalataival gazdagította a nemzetközi kommunista mozgalom stratégiáját és taktikáját. Dr. MICHAL BARNOVSKÝ kandidátus, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének helyettes igazgatója Az Első Brnói Gépgyár az idén 6 százalékkal növeli a termelés volumenét. A gépgyár a gázturbinák és a turbinaberendezések exportjának jelentős növelését tervezi a közeljövőben. Felvételünk az Első Brnói Gépgyár kazángyártó részlegében készült. (Vít Korčák felvétele - ČTK) Minőségi változások A Gömöri Cellulóz-és Papírgyár kommunistáinak tanácskozása Alapításának 100. évfordulóját tavaly ünnepelte a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) Gömöri Cellulóz- és Papírgyár nemzeti vállalat. A jubileumi évben az ott dolgozók sikeresen teljesítették tervezett feladataikat, bár amint az évzáró párttaggyűlésen elhangzott, nehéz évet tudhatnak maguk mögött. A százhúszon négy tagú alapszervezet kommunistáinak tevékenysége mindenekelőtt a gyártmányok minőségének javítására, a technológiai berendezések pontos és rendszeres karbantartására, a gyártmányprofil fokozatos átalakítására irányult. Erőfeszítéseiket a vállalat dolgozói a szocialista kötelezettségvállalások teljesítésével támogatták, amelynek értéke meghaladta a három és fél millió koronát. Tartalmukat tekintve a kötelezettségvállalásokban elsősorban a minőség javítását, a nagyobb hatékonyságot, a nyersanyag- és tüzelőanyag megtakarítást, a gyártott áruk mennyiségének növelését tűzték ki célul. Az elmúlt időszakban több beruházási akció is befejeződött, ennek során elsősorban a környezetszennyezést csökkentő berendezéseket állították üzembe. Az évtizedek óta megoldatlan víztisztítás részben már megoldódott, bár az üzemeltetés olykor gondokkal is jár. Sok tekintetben a vállalat jövőjét jelzi a közel három esztendeje üzemelő új részleg, ahol korszerű automatagépeken higiéniai vattát gyártanak. Nem véletlen tehát, hogy a közeljövőben elkezdik a nem szőtt textília gyártását, amivel külföldről devizáért behozott árut helyettesítenek majd. Mogyoródi István, a pártszervezet elnöke elmondta, hogy a jövő gazdasági eredményei elsősorban a korszerű technológia gyors bevezetésétől, és a hagyományos termékek (fehérített és barna cellulóz, hullámpapír) minőségének szüntelen javításától függ. Ennek teljesítésében minden kommunistának jó példával kell elöljárnia. A pártszervezet munkájának zömét az egyes pártcsoportok tevékenysége adja. így nem véletlen, hogy közvetlenül a termelési részlegek irányításában, az ott dolgozók kezdeményezéseiben a kommunistáké a vezető szerep. Ez tükröződött az évzáró párttaggyűlés vitafelszólalásaiban is. A felszólalók a tudományos-műszaki fejlesztés feladataival, a faanyagot előkészítő részleg gépesítettségében fellelhető hiányosságokkal, a technológiai berendezések karbantartásával és a besűrített főzősavból előállított termék eladásában felmerülő gondokkal foglalkoztak. A járási pártbizottság képviselője, Pavol Piljan kiemelte a gömörhorkai dolgozók munkasikereit, amelyek a rozsnyói (Rožňava) járás élenjárói közé emelik őket. Külön szólt az üzem legjobb szocialista munkabrigádjairól, amelyeknek tagjai nagymértékben hozzájárultak a tervezett feladatok túlteljesítéséhez. Az idei gazdasági év tervfeladatai nagyobbak az elmúlt esztendőben elért eredményeknél. Ez a tény a Gömöri Cellulóz- és Papírgyár kommunistáit fokozottabb erőfeszítésre ösztönzi. Körültekintő szervező és irányítómunkával biztosítják sikeres tervteljesítésük feltételeit. Ezt tükrözi az évzáró párttaggyűlésen elfogadott határozat is, amelyben elsősorban a vállalat gazdasági vezetői és kommunistái részére kijelölt konkrét politikai és szervezési feladatok találhatók. (d-n) Az első népi csillagvizsgáló (ČSTK) - Az idén 35 éve annak, hogy Szlovákia első népi csillagvizsgálójaként megnyílt a prešovi kerületi csillagvizsgáló. A városban az asztronómia hagyományai azonban ennél sokkal régebbi keletűek. Már a XVI. században működött itt csillagvizsgáló, ennek a hagyományára alapozott 1927- ben Alexander Duchoň, aki főként a Nap megfigyelésével foglalkozott, és a Nap fotoszférájáról készített felvételeivel nemzetközi viszonylatban is hírnevet szerzett. A csillagvizsgáló dolgozóinak fő feladata a nevelő munka. Sokat tettek a tudományos materialista világnézet népszerűsítéséért és az ateista nevelésért. Több ezer előadást és megfigyelést szerveztek. A csillagvizsgáló módszertani segítséget nyújt a kelet-szlovákiai kerületben tevékenykedő 280 asztronómiai és világnézeti szakkörnek.
