Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám, szerda

ÚJ szú 5 1983. II. 2. Az energiatakarékosság társadalmi ellenőrzésének első eredményei Újabb lehetőségekre mutatnak rá Az OGAKO termelési-gazdasági egység vállalatainál több mint 120 terrajoule energiát takarítanak meg • Nem egyszeri akció • Az ellenőrző bizottságok továbbra is működnek EGY AMERIKAI DIPLOMATÁNAK NEM LETT IGAZA O—tálingrád. Ennek a város­om nak, a mai Volgográdnak a neve hallatán az embernek aka­ratlanul is a második világháború évei jutnak az eszébe. A korabeli fasiszta híradók az égő, rommá lőtt várost, az előnyomuló német hadsereget mutatták, hangoztat­va, hogy már csak napok kérdése Sztálingrád elfoglalása. A romok mögött azonban újra meg újra megszólaltak a szovjet katonák fegyverei, de erről a híradók hall­gattak, és arról is, hogy a sztáling­rádi üzemek az elkeseredett har­cok alatt is lőszert, harckocsit gyártottak. A nagyvilág sajtójában ilyen címeket viseltek a korabeli tudósítások „Sztálingrád lángok­ban", ,,Ég a kő, fórra Volga vize“, „Minden elpusztult, egy élőlény sem maradt“. Tévedtek. Hitler hadserege 1942. július 17-én kezdte meg a város elfogla­lására irányuló hadműveletet. Pa­ulus 6. hadserege azonban csak nehezen haladt előre. A fasiszta főhadiszállás augusztus, majd szeptember végére tűzte ki Sztá­lingrád elfoglalását, de céljukat még októberben sem érték el, hiá­ba érkeztek naponta erősítésül újabb csapattestek. Paulus elke­seredett támadást indított három gyalogos és két harckocsizó had­osztállyal, de a Vörös Hadsereg ellenállását nem tudták megtörni. Óriási volt a fasiszták vesztesége. Júliustól novemberig közel 700 000 katonájuk esett el, került fogságba, vagy sebesült meg, a szovjet fegyveres erők több mint ezer harckocsijukat, 2000 ágyúju­kat és aknavetőjüket, megközelí­tően 1400 repülőjüket semmisítet­te meg. Hitler őrjöngött, de a város elfoglalásáról nem mondott le. A történetírók hétszázra becsülik a fasiszták meg-megújuló táma­dásainak számát. A szovjet kato­nák azonban nem hátráltak meg, életük föláldozásávai védték a vá­rost. Hősiesen harcoltak Sztáling­rád védői, V. I. Csujkov tábornok 62. hadseregének katonái. A fa­siszták néhol már pár száz méter­re megközelítették a Volgát, de a várost elfoglalni sohasem tud­ták. A szovjet hadsereg a védő harcokban felőrölte a támadó fa­siszta hadsereget - ezzel számolt a szovjet hadsereg főparancsnok­sága is - csapatai 1942. novem­ber 19-én ellentámadásba lendül­tek, azzal a céllal, hogy bekerítsék és megsemmisítsék a fasiszták sztálingrádi csoportosítását. A délnyugati és a sztálingrádi front más frontok együtt­működésével szétverte az ellen­séget és Szovjetszkij és Kalcs tér­ségében egyesültek, több mint 300 000 ellenséges katona hara­pófogóba került. Hitler ígéretet tett arra, hogy a katlanban bentrekedt 6. tábori és a 4. harckocsi hadse­reg katonáit kiszabadítja. Elren­delte a Don elnevezésű csapattest felállítását, amelynek parancsno­kául Manstein marsallt nevezték ki, aki Kotyelnyikov irányába tá­madást indított azzal a céllal, hogy a katlanban bentrekedteket kisza­badítsa. A második gárdahadse­reg R. J. Malinovszkij tábornok ve­zetésével azonban véget vetett a fasiszták illúzióinak. Paulus megértette, hogy nincs menekvés, itt a vég. Hitler azonban megtiltotta a kapitulációt s légi úton támogatta a megsemmisülésre ítélt csapat­testet. A fasiszták több tábori repülőte­ret rendeztek be és hétszáz szállí­tógéppel légihidat építettek ki. A. A. Novikov, a szovjet légierő tá­bornoka azonban intézkedést tett a légihíd felszámolására. Január végére a német haderő már 350 szállítógépet vesztett. Az ostrom­gyűrű egyre kisebb lett, a katonák Csoportokra osztva indították őket a hátországba. A látvány, amit a korabeli felvételek is rögzítettek, hátborzongató volt: egy megvert hadsereg elcsigázott katonái küz­döttek a puszta életükért. Csujkov marsall könyvében többek között ezt írja: ,,A 62. had­sereg katonái, akik kétszáz nap és éjjel harcoltak itt, végre elhagyták a várost, amelyet csak szimboliku­san lehetett annak nevezni. Min­den a földdel volt egyenlő, mégis napi fejadaga pedig egyre keve­sebb, úgyszintén a lőszer is, de egyre nagyobb a veszteségük, hi­szen a hőmérő higanyszála mí­nusz 32 fokot mutatott. Hitler azonban újévi üzenetében is a ki­szabadításukról beszélt s ezt ol­vasták fel a legyengült, elkesere­dett katonáknak is, akik mi taga­dás mindvégig reménykedtek. Pa- ulust tábornaggyá léptették elő, aki megértette, hogy itt a vég, s Hitler hősi halottként szeretné őt látni. December 27-re K. K. Rokosz- szovszkij tábornok, a bekerítő erők parancsnoka N. N. Voronov marsallal, a szovjet hadsereg tü­zérségének a parancsnokával el­készítette a gyűrűbe zárt német haderők felszámolásának harcá­szati tervét. A támadás kezdetét 1943. január első hetére tűzték ki. A szovjet főparancsnokság meg akarta kímélni a reménytelen hely­zetben lévő ellenséget. Megadás­ra szólította fel őket, röpcédulán, hangosanbeszélőn és békeköve­teken keresztül. A válasz elutasító volt. Nem maradt tehát más hátra, mint fegyverrel térdre kényszeríte­ni a német csapatokat. A január 26-án indított támadással két részre vágták a német csoportosí­tást. Paulus a déli csoport vezeté­sével Röskét, az északival Strec- kért bízta meg. Az első csoporto­sítás január 31 -én, a második feb­ruár 2-án adta meg magát. A fog­lyok közt volt Paulus és 24 tábor­noka is. E lhallgattak a fegyverek, csend ült a tájra, de még napokig temettek. A szovjet pa­rancsnokság mindent megtett azért, hogy segítsen a foglyul esett sebesülteken, meleg ételt kapjanak az átfagyott katonák. nehezünkre esett a távozás, hi­szen itthagytuk egykori harcostár­sainkat a romok, a hótakaró alatt. Berlin még ekkor 3462 kilométerre volt. A szovjet hadsereg feltartóz­tathatatlanul megindult nyugat felé, mindent elsöprően és kö­nyörtelenül, hazájáért, Európáért, az egész világért.“ A győzelem lelket öntött a fa­siszta elnyomás alatt élő embe­rekbe, Európa-szerte megnöveke­dett az ellenállás. Nemzetközi po­litikai jelentősége, hogy Törökor­szág és Japán megtagadta a Szovjetunió megtámadását. D. Davis amerikai diplomata is ellátogatott Sztálingrádba, aki Roo- seveltnek küldött jelentésében ezt írta: ,,Nem hiszem, hogy az oro­szok valaha is életrekeltik ezt a halott várost“. Elmúlt a tél, s jött a tavasz, a szovjet hadsereg széles fronton nyugat felé kergette az ellenséget. Sztálingrádba megérkeztek a komszomolisták ezrei, hogy se­gítsenek a város újraépítésében. S lám az amerikai diplomatának nem lett igaza, s nem is lehetett, nem ismerte a szovjet emberek jellemét. A győzelmes csata befe­jezése utáni tizenegy hónap alatt teljesen vagy részben hetven üzemben újították fel a termelést, a híres traktorgyár kapuját már júniusban elhagyta az első traktor. A ztán következett az első acélcsapolás, az első iskola, az első lakóház átadása, az első fa elültetése... A város azóta is épül, fejlődik, ma Volgográd szebb mint valaha is volt. Lakosainak száma- a háború előtt 525 000 volt- több mint egymillió. Helytállásá­ért 1961-ben kapta meg a Hős Város címet. NÉMETH JÁNOS FIATALOK - FIATALOKNAK A napokban nyílt meg a brati­slavai Jesenský utcai VKUS válla­lat korszerűsített divatszalonja. A szalon nemcsak külsőleg lett más.- A vállalat SZISZ-tagjai már régen foglalkoztak azzal a gondo­lattal, hogy jó lenne egy olyan szalont nyitni, ahol segítenének a fiataloknak az öltözködésben. Az elképzeléseket tettek követték és természetesen sok-sok munka - mondta Jozef Mihálik, a szalon vezetője. - A fiatalokat öltöztetni nem egyszerű feladat, ennek elle­nére, mi útmutatót akarunk nekik adni. Hogyan? Most nyitáskor négy különböző fazonú női kabát- modellt kínálunk. A vásárolni szándékozó felpróbálja a neki megfelelőt és ha jó, akkor asze­rint, ha nem, méreteire kiigazítva megvarrjuk és a megbeszélt határ­időn belül átveheti. Tervezőink, kivitelezőink most készítik a tava­szi-nyári kis kollekciókat, ezeket majd februárban, márciusban állít­juk ki. Ha az egyes darabok meg­nyerik a fiatalok tetszését, nálunk megvarrathatják. Reméljük, hogy elképzeléseinket elfogadják és modelljeink tetszeni fognak. Ter­mészetesen varrunk egyéni elkép­zelés, vagy divatlap szerint is, de csak férfiöltönyöket, kabátokat, férfi és női nadrágokat és szok­nyákat, hozott anyagból is. Külön­böző ruhaköltemények, blúzok varrására mi nem vállalkozunk, mert amit elterveztünk, azt szeret­nénk rövid határidőn belül elkészí­teni, és nem vagyunk annyian, hogy mindent győzzünk. A nadrá­gokat, szoknyákat itt helyben varr-, juk, hiszen hat varrógépünk várja az ügyes kezű varrólányokat - tudtuk meg. Megszoktuk, hogy általában egy-egy üzem megnyitásakor ele­gendő mennyiségű és minőségű alapanyag áll a rendelkezésre. De mi lesz később, meddig tart a készlet és folyamatos lesz-e az utánpótlás? - A ma legdivatosabb anyagból - a kordbársonyból - tíz­félét kínálunk. A Rempo vállalattól ígéretet kaptunk, hogy ez így lesz a jövőben is. Elegendő könnyebb anyaggal is el leszünk látva. A nyi­tás napján délután három órától tíz megrendelő nyitott be az új divat­szalonba. Ott-jártamkor is többen, talán még kissé bizonytalanul kér­dezősködtek a varratás feltételei­ről, s ki elégedetten, ki dolgavége- zetlenül csukta be maga mögött az ajtót. S mit kívánhatunk a fiatal mű­hely fiatal dolgozóinak? Csak any- nyit, hogy elképzeléseik valóra váljanak. PÉTERFISZONYA A tüzelőanyaggal, az energiá­val és az üzemanyaggal való gaz­dálkodás társadalmi ellenőrzése a partizánskej OGAKO termelési­gazdasági egység vállalatainál is teljes ütemben folyik. Az ellenőrző bizottságok, a munkások, a komp­lex racionalizációs brigádok és a szocialista munkabrigádok tag­jainak, valamint az újítók és felta­lálók segítségével keresik az energiaigényesség további csök­kentésének lehetőségeit a cipő-, a bőrfeldolgozó és a szőrmeipari vállalatoknál. Eddig már több lé­nyegbevágó javaslatuk valósult meg a gyakorlatban és járult hoz­zá az energiafogyasztás csökken­téséhez. Az eddigi tapasztalatok igazol­ják, hogy az energiagazdálkodást felmérő társadalmi ellenőrzés népgazdaságunknak ebben az ágazatában is elnyerte a dolgozók széles körű támogatását, s hogy eredményei már az idén megmu­tatkoznak. Közösen oldjuk meg a kulcsfontosságú kérdéseket Az OGAKO termelési-gazdasá­gi egység vezérigazgatóságán az SZSZK ipari minisztere utasításá­nak megérkezése után azonnal fontolóra vették, hogy mire irányít­sák a társadalmi ellenőrzést. Fel­mérték lehetőségeiket, tanácskoz­tak a pártbizottságokkal, a szak- szervezettel és az ifjúsági szerve­zettel, sót az egyes vállalatok energetikusaival és vezető dolgo­zóival is. Az így szerzett ismeretek és ötletek alapján közvetlenül a vezérigazgatóságon létrehozták a központi ellenőrző bizottságot. A bizottság vezetője Štefan Ada- mec, a termelési-gazdasági egy­ség műszaki igazgatója. A bizott­ság tagjait megbízták az egyes vállalatoknál létesített ellenőrző bizottságok tevékenységének irá­nyításával, mégpedig az egysé­ges eljárás érdekében. Ezzel azt akarták elérni, hogy az energia- igényesség csökkentésének szempontjából mindenütt a kulcs- fontosságú kérdésekre összpon­tosítsák a figyelmet.- A gyakorlat igazolta, hogy eljárásunk helyes volt - mondotta Štefan Adamec. - A társadalmi ellenőrzés ugyanis váratlanul nagy támogatásra lelt az egyes vállalatok és üzemek dolgozói ré­széről, sőt nem egy esetben kez­deményezésüket bizonyos mér­tékben úgyszólván fékezniük kel­lett. A partizánskei cipőgyárban és néhány más vállalatnál például ja­vasolták, hogy csökkentsük a vilá­gítótestek számát az egyes rész­legeken, illetve a részlegek folyo­sóin a felére, sőt még kevesebbre is. Érthető, hogy ezt a javaslatot nem vehettük figyelembe, mert el­lenkezik az e téren érvényes elő­írásokkal, és egyebek között szá­mos munkaszakaszon veszélyes is lehet. Az ilyen jellegű „megta­karításokért“ bizonyára nem kap­nánk dicséretet. Ennek ellenére minden javaslatot gondosan felül­vizsgáltunk, miközben a dolgozók kezdeményezését és az ellenőrző bizottságok figyelmét a termelési folyamatokban rejlő lehetséges energiamegtakarítások keresésé­re irányítottuk. Feltételeztük, hogy éppen ezen a téren találunk ele­gendő ötletet és kihasználatlan le­hetőséget a 2,5 százalékos ener­giatakarékosság elérésére, mi­közben idei feladatainknak követ­kezetesen eleget tesznek. Ezt az elképzelést támogatták a termelési-gazdasági egység kü­lönböző vállalatainál működő ellenőrző bizottságok is. Fokozott figyelmet fordítottak azoknak az újítási javaslatoknak és ésszerűsí­tő intézkedéseknek, melyek meg­valósításával csökkenthetnék a termelésben az energiafogyasz­tást. Értékes ötletek Számos energiatakarékossági javaslatot már megvalósítottak a gyakorlatban. Például azokat, melyeket a bošanyi bőrfeldolgozó vállalat műhelyeiben dolgozók tet­tek. Az egyik javaslat megvalósí­tásával például elérték, hogy a bőrfestéshez szükséges meleg vizet takarékosabb megoldással nyerik, amelynek köszönhetően tavaly mintegy ezer gigajoule energiát takarítottak meg. További energiamegtakarításra tettek szert a bórmosási technológia javításá­val is, valamint a bőr ésszerűbb szárításával. A társadalmi ellenőr­zés eddigi eredményei azt jelzik, hogy az idén a tervezett 30,1 ter­rajoule helyett 32,3 terrajoule energiát takarítanak meg a válla­latnál. A partizánskei cipőgyár fűtőmű­vében sikeresen üzembe helyez­ték a fluidizációs égetóberende- zést, melynek köszönhetően a ke­vésbé jó minőségű tüzelőanyag­ból több hőt nyernek. A feltétele­zett éves energiamegtakarítás számításaik szerint több mint 16 terrajoule lesz. A Liptovský Miku- láš-i bőrfeldolgozó üzemben az idei energiaszükségletet mintegy 11 terrajouleval csökkentik többek között azzal, hogy a 30-40 fokos hulladék meleg vizet - amelyet eddig közvetlenül a Vág folyóba engedtek - speciális tartályokba szivattyúzzák át, és újra felhasz­nálják a termelési folyamatban. A bardejovi JAS vállalat dolgozói pedig az energiafogyasztás csök­kentését főleg az épületek jobb hőszigetelésével akarják elérni. Azzal például, hogy kettős üvege­zésű ablakokkal cserélik fel a meglévő egyrétegúeket, tíz ter­rajoule energiamegtakarítást ér­nek el. Segít a gépipar? Ilyen és hasonló példákat még hosszasan sorolhatnánk az ener­giafogyasztás ésszerűbbé tételé­re. Ezt igazolta Peter Tomaškovič, a termelési-gazdasági egység energetikai osztályának vezetője is. Elmondotta, hogy az ellenőrző bizottságok az említett vállalatok­nál lényegesen több kihasználat­lan lehetőségre mutattak rá.- A társadalmi ellenőrzés elő­zetes eredményeinek ismereté­ben is elmondhatjuk már - mondja Peter Tomaškovič hogy az elő­irányzott 121 terrajoule energia­megtakarítási feladatot az idén nem csupán elérjük, hanem körül­belül 5 terrajouleval túl is teljesít­jük. Elmondhatjuk tehát, hogy a mi szféránkban a társadalmi ellenőr­zés teljesítette a feladatát. Mivel az ellenőrző bizottságaink tevé­kenysége bevált, a következő hó­napokban is kihasználjuk munká­jukat. így azt várjuk, hogy az idén segítségükkel még jobb eredmé­nyeket érünk el. Energetikusként az a vélemé­nyem, hogy még sokkal nagyobb energiamegtakarítást érhetnénk el, ha lenne elegendő mérő- és szabályozó műszerünk. Ezek gyártói azonban nem tehetnek eleget igényeinknek úgymond azért, hogy termelési-gazdasági egységünk nem tartozik a kiemelt gazdálkodó szervezetek sorába. A szükséges mérő- és szabályozó műszerek hiányában azonban va­lamennyi termelési szakaszon nem érhetünk el maximális ener­giamegtakarítást. Ebben talán a gépipar segíthetne nekünk. GUSTÁV ČAPKO Sorsdöntő csata Harcok a város romjai között (Archív felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents