Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám, csütörtök
Energiaprognózis 2000-ig KOMMENTÁLJUK Különféle tényezők esetleges összejátszása azt eredményezheti, hogy a nemzetközi olajpiac jelenlegi nyomott árszínvonalát a nyolcvanas évek végétől ismét ugrásszerű áremelkedés váltja fel - állapítja meg egy közelmúltban közzétett tanulmányában a párizsi székhelyű Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA). Igaz ez még akkor is - állapítja meg az elemzés -, ha figyelembe vesszük, hogy az 1973-as első olajárrobbanás óta az OECD-or- szágokban az energiafelhasználásnak a bruttó nemzeti termékhez viszonyított aránya 16 százalékkal, az olajé pedig 26 százalékkal csökkent, ami azt jelenti, hogy azonos mennyiségű energiával a korábbinál lényegesen nagyobb reálértéket állítottak elő. E tendenciára jellemző, hogy az OECD- államok olajfelhasználása 1980- ban 8 százalékkal, 1981 -ben pedig további 7 százalékkal csökkent. E látszólag kedvező kép azonban csalóka. Az említett eredmények ugyanis csak kisebb részben származnak olyan céltudatos intézkedésekből, amelyek az energiagazdálkodás szerkezeti átalakulására irányultak, hanem sokkal inkább az általános konjunktúrában és gazdasági növekedésben, beállott változások együttes hatására jöttek létre. Legvilágosabban megmutatkozik ez abban a visz- szaesésben, amely a különösen energiaigényes ágazatokat sújtotta. Az energiaprobléma tehát - bár annak kiélezettsége az utóbbi években csökkent - korántsem tekinthető végérvényesen megoldottnak. Az elkövetkező néhány évben arra lehet számítani, hogy - főleg a viszonylag magas belföldi olaj- termelés hatására - tovább csökken az OECD-országok olajbehozatala, míg az OPEC-országok és más fejlődő államok igénye viVilággazdasági válság és a fejlődő világ A befolyásos amerikai napilap, a The Washington Post cikke azt hangsúlyozza, hogy a jelenlegi világgazdasági válság a legerősebben a fejlődő országokat sújtja. Valamennyi fejlődő országra súlyos hatással van a jelenlegi gazdasági hanyatlás. Hagyományos exporttermékeik világpiaci ára csökkent, akárcsak a harmadik világ kőolajtermelése. Azok az országok, amelyek nem rendelkeznek olajkészletekkel, különösen nagy hátrányban vannak. Ha exportjuk értékét importjuk értékével összehasonlítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kettő aránya csak az elmúlt évben mintegy 10 százalékkal romlott. Ezzel egyidejűleg a harmadik világ ipartermék-exportja a világpiacokon uralkodó állapotok és a protekcionizmus politikája miatt visszaszorult. Mindez jelentősen csökkenti a fejlődő országok exportbevételeit, tehát jóval kevesebb külföldi valutához jutnak, mint ami szükséges lenne külföldi adósságaik törlesztésére. Figyelembe kell venni azt is, hogy a gazdasági hanyatlás időszakában a legfejlettebb kapitalista országok vállalkozóinak számára azok a tőkebefektetések hozzák a legnagyobb profitot, amelyek a fejlődő országokba irányuló exportot finanszírozzák. Ezekbe az államokba tart a japán export 45 százaléka, az amerikai kivitel 38 százaléka, valamint az egyéb fejlett kapitalista országok exportjának együttesen 25 százaléka. A fejlődő országok importjának csökkenése az üzleti élet hanyatlásához vezet és visszafogja a termelés növekedését az iparilag fejlett országokban. Ez pedig a nyersanyagigény mérséklődéséhez vezet, amelyet pedig elsősorban a fejlődő világ exportja elégít ki. A fejlődő országok adósságai csaknem 3,5-szer felülmúlják a tíz legnagyobb amerikai bank teljes valutakészletét és tartalékait. A nem kóolajtermelő fejlődő országok adósságaira fordítják az összes amerikai bankok aktíváinak körülbelül 10 százalékát. így zárul be a kör - olyan országok gazdasági helyzetétől, mint Mexikó, Nigéria vagy Indonézia, a legközvetlenebb módon függnek a bankügyek Zürich, London és New York tőzsdéin. Az amerikai iparban minden huszadik munkahely a fejlődő országokba irányuló exportnak köszönheti létét. Hasonló a kép Nyugat- Európában: a közöspiaci államok háromszor többet exportálnak a harmadik világ országaiba, mint például az Egyesült Államokba. szonylag könnyen kielégíthető lesz. Ez az ingatlan piaci egyensúly azonban könnyen felborulhat, mégpedig az esetben, ha az OPEC-országokban és a fejlődő államokban tartósan nő ugyan a kereslet, úgy azonban, hogy más területeken, mint például Észak-Amerikában és az Északitengeren visszaesik a termelés, miközben az OPEC egyes tagjai részéről biztosra vehető export- korlátozással kell számolni. A tanulmány szerint ezek a tényezők magukban rejtik egy újabb olajárrobbanás csíráját, hacsak az iparilag fejlett országok - amelyeket jelenleg mintegy „elaltat“ a kialakult piaci helyzet - nem tesznek határozottabb lépéseket az olaj helyettesítésére mind a beruházásokat, mind pedig a fogyasztás szerkezetét illetően. Ma még persze sokak számára joggal tűnhet úgy, hogy nagyon is valószínűtlen a nemzetközi olajpiac egyensúlyának ilyen felborulása. Ezt látszik bizonyítani a többi között az is, hogy váratlanul elmaradt az OPEC október 28-ra kitűzött bécsi miniszteri értekezlete, éppúgy, mint a szervezet piacfelügyeleti bizottságának ülése. Mégpedig azért, mert - mint ezt a Middle Eas Economic Survey jelentette - Szaúd-Arábia és a többi Arab-öböl menti tagállam nem látta értelmét e tanácskozások megtartásának, minthogy az afrikai olajtermelő országok nem tartják magukat a korábbi ármegállapodásokhoz. A jelenlegi és még néhány évre várható viszonylagos olajbőség azonban - az IEA-szakértók szerint - nem teszi elooázhatóvá az energiagazdaság olyan átalakítását, amely - mint az ábrából kitűnik - az évezred végéig az olaj részarányának számottevő visz- szaszorítása mellett elsősorban a szérjés az atomenergia felhasz- nálásanak erőteljes növelését irányozza elő. Ez utóbbit illetően a tanulmány külön is hangsúlyozza annak szükségességét, hogy - a közvéleménnyel való általános elfogadtatás mellett - különféle eszközökkel elő kell mozdítani a nukleáris erőművek létesítését. Az esetben pedig, ha ez az ajánlott prognózis megvalósul, az IEA-elemzés arra a következtetésre jut, hogy az az érintett országokban 20 év alatt - reálértékben számítva - összesen 85 százalékos gazdasági növekedést tesz lehetővé. (f) INNEN-ONNAN • Gyorsult az infláció üteme Brazíliában. Hivatalos adatok szerint tavaly 99,7 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, szemben a megelőző évi 95 százalékkal. A brazil kormány az idei évre 80 százalékos inflációs rátával számolt. • Az NSZK part menti talapzatán, Lübeck mellett, 1984 novemberében vagy decemberében megkezdődik az olajtermelés - jelentette a kutatásokat végző két cég: a Deutsche Texaco és a Win- tershall konzorciuma. 1986-ra az évi termelés 400 ezer tonna körül várható. A következő két évben mintegy 370 millió beruházási költséggel két fúrótornyot, egy szárazföldi rakodóállomást és egy parti finomítóhoz menő vezetéket építenek. • „A brit munkanélküliek száma a kormány hivatalos statisztikájával ellentétben nem hárommillió, hanem ötmillió fő, sőt, azt meg is haladja“ - ez derül ki abból a jelentésből, amelyet Shirley Wil‘ liams, a brit szociáldemokrata párt elnöke, alsóházi képviselő terjesztett elő a parlamentben. Wiliams jelentése szerint az állást keresők valódi száma jelenleg csaknem négymillió, s ha ehhez hozzászámítjuk azok számát, akik feladták álláskeresési szándékukat, valamint az ideiglenes állami munka- programok keretében foglalkoztatott dolgozókat, a munkanélküliek teljes száma meghaladja az ötmilliót. • Az olasz gazdaságban 1983- ban nő a bizonytalanság tényezője - közölte jelentésében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD. A szervezet előrejelzése szerint az ország bruttó nemzeti terméke a múlt évi 0,75 százalékos növekedés helyett az idén csak mintegy 0,25 százalékkal növekszik. A jelentés szerint nő az ország versenyképességét negatívan befolyásoló ár-bér spirál veszélye, s ez várhatóan fékezi az exportnövekedést. Az OECD-jelentés szerint folytatódhat az importárak esése, így állandósulhat Olaszország kereskedelmi hiánya, amely az 1981. évi 10,5 milliárd dollárról 1982-ben 7,7 milliárd dollárra csökkent. Kételkedik azonban az infláció elleni harc sikerében és mintegy 16 százalékos áremelkedést jósol. • Drágulási hullámmal kezdődik a mexikóiak számára az új év: a kormány öt százalékkal, 15 százalékra emelte a forgalmi adót, és mintegy 4700 termék árellenörzé- sét megszüntette. A megfigyelők az érintett termékek árának rohamos növekedésére számítanak. Ezentúl csak 300 létfontosságú cikk ára marad a kormány ellenőrzése alatt. Ezt a döntést azzal indokolták, hogy szükség van a termelésnek az árak által történő ösztönzésére, és ezen keresztül munkahelyek teremtésére. A minimális béreket ezzel szemben a tavalyi százszázalékos infláció ellenére csupán 25 százalékkal emelik. Takarékoskodunk? A világ különböző részeiből felénk áramló információ között egyre gyakoribb az energiatakarékosságról szóló hír. Tőlünk sokkal gazdagabb országok is bevezettek már egy sor szigorú takarékossági intézkedést. Hiszen az energia világszerte féltett kincs. Lényeges meghatározója az élet- színvonal növekedésének. Takarékoskodjunk hát vele mi is ésszerűen és gazdaságosan. Erre szólít fel több párthatározat is. „A tüzelőanyag-energetikai mérleg szempontjából nagy jelentősége van az energiamegtakarításoknak a népgazdaság valamennyi területén - a termelésben és nem termelési szférákban is“ - olvashatjuk többek között a CSKP XVI. kongresszusának határozatában. A határozat szerint 1980-tól 1985-ig 12 millió tonna köszénegységnek megfelelő energiát kell megtakarítanunk. Az egyes ipari és mezőgazdasági üzemek ennek megfelelően dolgozták ki energia-takarékossági tervüket. Az eddigi felmérések azt jelzik, hogy bár születtek jelentős eredmények az energiatakarékosságban, de még sok a tennivaló. Sok helyen sajnos még ma sem tudatosították kellően, hogy amikor takarékosságról beszélünk, nem kampányról van szó, hanem arról, hogy a takarékosságnak a termelő munka állandó elemévé kell válnia. Az energiatakarékosság kulcskérdése, hogyan sikerül a vezetők és a dolgozók tudatában a „miénk“ szemléletet megerősíteni. Hiszen a takarékosságot nem lehet csupán határozatokkal, rendeletekkel szabályozni. Parancsolóan szükséges e téren is a szemléletváltás. Ez pedig csak türelmes, meggyőző nevelő munkával érhető el. A dolgozók szemléletének alakulása szempontjából lényeges a vezetők példamutatása. A vezetők ne kövessék el azt a hibát, hogy a kis ügyekben elmarasztalják a dolgozót, ugyanakkor saját nagyobb mulasztásukra mentséget keresnek. A takarékos- sági követelmények mindenkire egyforma felelősséget és kötelességeket rónak. Cél, hogy mindenki sajátjának érezze az ezzel járó feladatokat és gondokat. Takarékoskodni sokféleképpen lehet. Takarékoskodás például az is, ha otthon vagy a munkahelyünkön nem égetjük feleslegesen a villanyégőket, ha nem fűtjük tűi a szobákat stb. Ebben az esetben is igaz a régi közmondás: sok kicsi sokra megy. Jelentősen csökkenthetik az üzemanyagfogyasztást a gépkocsivezetők és a traktorosok. Jó példa erre a Búcsi (Búé) Efsz, ahol a pártbizottság és a gazdasági vezetők sokat töprengtek azon, hogyan szüntethetnék meg a traktorosok és a gépkocsivezetők az üresjáratokat. Alapos megfontolás és mérlegelés után kidolgoztak egy reális terv- javaslatot, amelyet a sofőrökkel is részletesen megbeszéltek, amit ők el is fogadtak. A lényege az, hogy minden sofőr megkapja az előírt naftamennyiségre a jegyet. A csoportvezetők szigorúan ellenőrzik a fogyasztást. Akinél többletfogyasztás mutatkozik, az saját zsebéből fizeti meg a kúlönbö- zetet. így érték el, hogy ma már a gépkocsivezetők és a traktorosok természetesnek tartják a takarékosságot. S az eredmény nemcsak literekben és koronákban mérhető le. Lényegesen javult az emberek egymáshoz és a munkához való viszonya is. Szorosabb a kapcsolat a dolgozók és a vezetők között. Ez a példa is jelzi, ahol komolyan veszik a takarékosságot, ott az eredmény sem marad el. A jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között nem túlzás talán ekként fogalmazni: nem csupán gazdasági, hanem politikai feladatról is szó van. Fontos tehát, hogy minden állampolgár felismerje személyes felelősségét e kérdésben is, és ott ahol él s dolgozik, tegyen meg mindent a szigorú energiatakarékosságért. TÖRÖK ELEMÉR A Poltári Közép-szlovákiai Üveggyár termekeinek 9í,5 százalékát sorolhatta tavaly az I. minőségi osztályba. Az üzem több technológiai módosítással, a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozásává! és a minőségi ellenőrzés megszigorításával hatékonyan növelte a gyártás minőségét és csökkentette a reklamációs költségeket. A felvételen František Masničák egy kelyhen dolgozik. (Peter Lenhart felvétele - CSTK) ÚJ SZÚ 4 1983. I. 13. VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG
