Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám, péntek

A Varsói Szerződés tagállamainak politikai nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) együttműködésre szólítanak fel az élet és az emberi civilizáció megőrzése nevében. II. A háború elkerüléséért vívott harc­ban központi helyet foglal el a fegyver­kezési verseny megfékezése, s az elő­rehaladás a leszerelés, különösen a nukleáris leszerelés ügyében. Az utóbbi időben a nukleáris fegy­verek kifejlesztésére és gyártására el­fogadott és már megvalósulóban levő amerikai programok, valamint a leg­újabb tudományos eredményeken és felfedezéseken alapuló fegyverek ki- fejlesztése - beleértve a világűrben és a világűrből folytatott hadműveletekre alkalmas rendszereket és eszközöket- arra hivatottak, hogy egyebek között Európában is többszörösére növeljék az Egyesült Államok fegyvertárának pusztító erejét. A fegyverzetek növelé­sének ez a politikája, amelyet az Egye­sült Államok és néhány szövetségese folytat azzal a céllal, hogy katonai fölényre tegyen szert, a nemzetközi stabilitás megbontásához vezet. Az általuk meghirdetett új katonai programok szorosan kapcsolódnak a „nukleáris támadás eszközeit meg­semmisítő első csapás“, a „korláto­zott nukleáris háború“, az „elhúzódó nukleáris konfliktus“ és több más ilyen hadászati koncepció és doktrína eszkalációjához. Mindezen agresszív, a békét fenyegető doktrínák mögött olyan számítás húzódik meg, mintha elsőként alkalmazva a nukleáris fegy­vert, győzni lehetne egy nukleáris há­borúban. Az ülésen képviselt államok nyoma­tékosan hangsúlyozzák: bármilyen számítás, amely a nukleáris háború kirobbantására és az abban elérhető győzelemre irányul, értelmetlen. Ha sor kerülne nukleáris háborúra, annak nem lenne győztese. Ez elkerülhetetle­nül egész népek megsemmisüléséhez, óriási pusztításhoz, a földi élet és az emberi civilizáció számára katasztró- fális következményekhez vezetne. A hasonló számításokon alapuló katonapolitika elkerülhetetlenül maga után von még más, rendkívül veszé­lyes következményeket is: Először: az újabb és újabb nukleáris fegyverrendszerek és más tömeg- pusztító eszközök létrehozása és tele­pítése még inkább megingatja a kato­nai-stratégiai stabilitást, növeli a nem­zetközi feszültséget, bonyolultabbá te­szi az államok kapcsolatait. Másodszor: a fegyverkezési ver­seny fokozódása ellentétes a katonai- stratégiai egyensúly mind alacso­nyabb szinten történő fenntartásával, amelyre - a katonai versengés ellen síkraszállva - a Varsói Szerződés tag­államai törekednek. A fegyverzetek növelése említett programjának végre­hajtása a katonai szembenállás szint­jének növekedéséhez vezet, a béke még ingatagabbá, még törékenyebbé válik. Harmadszor: a fegyverkezési ver­seny újabb fordulójával még bonyolul­tabbá válnak a nukleáris fegyverek és más tömegpusztító eszközök. Ennek következtében jelentősen fokozódnak a korlátozásukra és csökkentésükre irányuló nemzetközi szerződések ki­dolgozásának nehézségei. Mindezt számításba véve az ülésen képviselt államok úgy vélik, hogy ké­sedelem nélkül, addig kell cselekedni, amíg van lehetőség a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a leszerelés ügyében való előrehaladásra. Abból indulnak ki, hogy valamennyi állam­nak - ha szívén viseli saját népe s az egész emberiség sorsát - objektív ér­deke annak megakadályozása, hogy a világ háborúba sodródjék. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az államok, elsősorban a nukleá­ris hatalmak nyilvánítsák ki politikai akaratukat és készségüket az együtt­működésre. Elengedhetetlen, hogy ka­tonapolitikájuk kizárólag védelmi célo­kat szolgáljon, és legyen tekintettel minden állam jogos biztonsági érde­keire. Politikájuk ne gátolja olyan meg­állapodások elérését, amelyek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú tiszteletben tartásával a fegyveres erők és a fegyverzetek hatékony csökkentéséhez vezetnek. Ezzel összefüggésben az ülés részt­vevői azt várják, hogy a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalásának- miszerint elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert - megtétele után hasonló módon cselekszik az összes olyan nukleáris hatalom, amely ezt eddig nem tette meg. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben különösen fontos, hogy el­mozduljon a holtpontról a fegyverze­tek és a fegyveres erők tényleges kor­látozásának és csökkentésének ügye. Ezért az ülés résztvevői arra szólíta­nak fel, hogy a fegyverkezési verseny megszüntetésének egész kérdés­komplexumában határozottan aktivi­zálják a most folyó megbeszéléseket, illetve újítsák fel a félbeszakadt tár­gyalásokat. Kitartóan és türelemmel törekedjenek olyan megállapodások elérésére, amelyek szavatolják a fegy­verek, különösen a nukleáris fegyve­rek csökkentését és megsemmisíté­sét. Támogatják és üdvözlik a Szovjet­uniónak a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére és a leszerelésre tett ja­vaslatait. Az ülésen képviselt államok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy sikert érjenek el a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csök­kentéséről folyó genfi szovjet-ameri­kai tárgyalásokon. Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy fontos lépés lenne a fegyverkezési verseny megfékezésének útján, ha a jelentős katonai erőkkel rendelkező államok megállapodnának abban, hogy nem növelik fegyveres erőiket és fegyverzetüket, elsősorban nukleáris fegyverzetüket. Ezzel összefüggésben megelégedéssel állapítjuk meg, hogy napjainkban az államok döntő többsé­ge és a nemzetközi közvélemény mind szélesebb rétegei emelik fel szavukat a nukleáris fegyverkészletek szintjé­nek befagyasztása mellett. Ennek az elképzelésnek egyik leglényegesebb kifejeződése lehetne, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen befagyasztaná hadászati fegyvereinek mennyiségét és beszüntetné korsze­rűsítésüket. Az ülésen képviselt államok határo­zottan síkraszállnak a fokozatos nuk­leáris leszerelés programjának kidol­gozásáért és ennek keretében olyan megállapodásért, amely megszünteti az új nukleáris fegyverrendszerek ki- fejlesztését és előállítását, valamint a különböző nukleáris fegyverfajták létrehozására szolgáló hasadóanya­gok és a nukleáris fegyvereket hordo­zó eszközök gyártását. Ez megterem­tené az előfeltételeket a nukleáris fegyverzetek megsemmisítésének elő­mozdításához. Hasonlóképpen szükségesnek tart­ják a mielőbbi megállapodást több konkrét kérdésben. Ezért felhí­vással fordulnak az összes államhoz, hogy adjanak új ösztönzést a tárgyalá­soknak, - így a genfi leszerelési bizott­ságban folyó tárgyalásoknak is -, ab­ból a célból, hogy- a legrövidebb időn belül dolgozza­nak ki szerződést a nukleáris fegyver- kísérletek teljes és általános betiltá­sáról,- gyorsítsák meg a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről szóló nemzetközi megállapodás kidol­gozását,- kezdjék meg a neutronfegyver be­tiltásáról szóló megállapodás kidolgo­zását,- haladéktalanul kezdjenek tárgya­lásokat arról, hogy betiltják bármilyen típusú fegyver elhelyezését a világ­űrben,- minél gyorsabban fejezzék be a radiológiai fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi megállapodás egyez­tetését.- gyorsítsák meg a nukleáris fegy­verrel nem rendelkező államok bizton­ságának szavatolásával összefüggő kérdések megoldását. Az ülés résztvevői változatlanul nagy jelentőséget tulajdonítanak a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozásának, üdvözlik, hogy az utóbbi időben kibővült a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadá­lyozásáról szóló szerződéshez csatla­kozott államok köre. Reményüket feje­zik ki, hogy a közeljövőben újabb országok - amelyek ez ideig még nem részesei a szerződésnek - csatlakoz­nak ehhez. Síkraszállnak olyan nem­zetközi megállapodásért, hogy ne he­lyezzenek el nukleáris fegyvert azok­ban az országokban, ahol jelenleg nincs ilyen, és ne növeljék a nukleáris fegyverzetet azokban az országokban, ahol már létezik. Az ülés résztvevőinek véleménye szerint jó szolgálatot tenne az általá­nos biztonság erősítésének és egyide­jűleg az atomenergia békés célú fel- használását célzó nemzetközi együtt­működés kibővítésének, ha olyan in­tézkedések kidolgozására kerülne sor, amelyek szavatolják a nukleáris ener­getika fejlesztésének biztonságát és megtiltják a békés rendeltetésű nukleá­ris objektumok elleni bármilyen tá­madást. Tekintettel a hagyományos fegyve­rek szüntelen fejlesztésére és növek­vő erejére, új erőfeszítések szüksége­sek ahhoz, hogy jelentősen csökken­jen a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők jelenlegi szintje az egyes térségekben és globális mére­tekben egyaránt. Ennek érdekében tárgyalásokat kell folytatni. Ugyan­csak célszerű felújítani a hagyomá­nyos fegyverek eladásának és szállítá­sának korlátozásáról szóló tárgyalá­sokat. A hadiflották megnövekedett jelen­tősége miatt az ülés résztvevői síkra­szállnak azért, hogy kezdődjenek tár­gyalások a haditengerészeti tevékeny­ség korlátozásáról és csökkentéséről, valamint a bizalomerősítő intézkedé­seknek a tengerek és óceánok térsé­geire történő kiterjesztéséről. Fellép­nek a nukleáris fegyverekkel felszerelt hadihajók kivonásáért a Földközi-ten­gerről. Támogatják azt a gondolatot, hogy mondjanak le a nukleáris fegyve­rek elhelyezéséről azon Földközi-ten­ger menti országok területén, amelyek nem rendelkeznek ilyen fegyverrel. Az ülés résztvevői megerősítik vál­tozatlan álláspontjukat, hogy újabb nemzetközi erőfeszítések szüksége­sek a külföldi katonai támaszpontok felszámolása és az idegen területen levő csapatok kivonása céljából. Az ülésen képviselt államok abból indulnak ki, hogy a fegyverzetek csök­kentésére és a leszerelésre vonatkozó valamennyi egyezménynek tartalmaz­nia kell a végrehajtást ellenőrző meg­felelő intézkedéseket, köztük - amikor ez szükséges - a nemzetközi eljáráso­kat is. Figyelembe véve, hogy a növekvő katonai kiadások közvetlenül össze­függnek a fegyverkezési verseny fo­kozódásával, az ülés résztvevői felhív­ják a NATO-országokat, jussanak megállapodásra arról, hogy nem növe­lik a katonai kiadásokat és ezt követő­en százalékos arányban vagy abszolút összegben csökkentik azokat. E kér­désben a megállapodásnak természe­tesen minden olyan országra ki kell terjednie, amely jelentős katonai po­tenciállal rendelkezik. A katonai kiadá­sok csökkentése eredményeként fel­szabaduló eszközöket a gazdasági és a szociális fejlődés céljaira lehetne felhasználni, többek között a fejlődő országok ez irányú támogatására is. Az ülés résztvevői emlékeztetnek arra, hogy továbbra is érvényben van­nak államaik közösen vagy egyenként tett javaslatai arról, hogy nem növelik, illetve lényegesen csökkentik a kato­nai kiadásokat, javasolják, hogy hala­déktalanul kezdődjenek közvetlen tár­gyalások a Varsói Szerződésben résztvevő országok és a NATO-tagor- szágok között. Tekintettel a kialakult helyzetre, a politikai nyilatkozatot elfogadó álla­mok legfelsőbb szintű képviselői kije­lentik: a népek számára nincs fonto­sabb, mint a béke megőrzése, a fegy­verkezési verseny megszüntetése. En­nek elősegítése az országa politikáját meghatározó minden kormány, min­den államférfi kötelessége. III. A háborús veszély megszüntetése, az általános tartós béke megóvása szempontjából rendkívül fontos fela­dat az európai biztonság megszilárdí­tása. Ez abból következik, hogy az európai kontinensen hatalmas meny- nyiségű - hagyományos és nukleáris - fegyverzet összpontosul és a két katonai szövetség fegyveres erői itt vannak közvetlen érintkezésben egy­mással. Ugyanakkor az államok közös erő­feszítésének eredményeként Európá­ban kialakult a jószomszédi viszony, az együttműködés, a kölcsönös tiszte­let és a bizalom következetes fejlesz­tésének alapja. Minden európai állam a saját tapasztalatai alapján győződött meg az enyhülés előnyeiről. Nincs köztük olyan, amelynek ne állna érde­kében az enyhülés megőrzése, ered­ményeinek megsokszorozása. Ezzel összefüggésben az ülés részt­vevői emlékeztetnek a mai Európa te­rületi-politikai realitásait rögzítő szer­ződések és egyezmények szigorú be­tartásának jelentőségére, külön hang­súlyozzák a helsinki Záróokmány kö­zösen kidolgozott és körültekintően egyeztetett elveinek és rendelkezései­nek fontosságát, valamint azok szigo­rú tiszteletben tartásának és követke­zetes megvalósításának szükséges­ségét. Az Európában jelenleg kialakult helyzetet elemezve az ülés résztvevői felhívják a figyelmet az európai népe­ket fenyegető rendkívül' komoly ve­szélyre, amelyet a NATO-tömb azon szándéka rejt magában, hogy végre­hajtsa az új amerikai közepes hatótá­volságú rakéták több nyugat-európai ország területén történő telepítéséről hozott, 1982 decemberében újból megerősített határozatát. E döntés végrehajtása elkerülhetetlenül maga után vonja a bizalom gyengülését és a helyzet rosszabbodását az európai kontinensen. Az ülésen képviselt államok kulcs- fontosságú feladatnak tekintik annak meghiúsítását, hogy Európában ki­bontakozzék a nukleáris fegyverkezési verseny újabb fordulója, s annak elé­rését, hogy csökkentsék és korlátoz­zák a fegyverzeteket. Ez fontos az európai biztonság megszilárdítása, a kontinens államai közötti kapcsola­tok kedvező fejlődése, és az egész nemzetközi helyzet javulása szem­pontjából. A Varsói Szerződés tagállamai sze­rint a legjobb megoldás az lenne, ha Európa teljes mértékben mentesülne mind a közepes hatótávolságú, mind pedig a hadászati nukleáris fegyverek­től. Amennyiben az az igazi „nulla“ megoldás jelenleg nem érhető el, úgy célszerű Európában a közepes hatótá­volságú nukleáris eszközök radikális csökkentésének útját választani, az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján. Ezzel kapcsolatban kivételes jelen­tőségűek az európai nukeláris fegyve­rek korlátozásáról folyó szovjet-ame- rikak tárgylások. Az ülésen hangsú­lyozták, hogy a Szovjetunió 1982. de­cember 21-én Moszkvában közzétett javaslataival jelentősen hozzájárult e tárgyalások sikeréhez. E tárgyalások azonban olyan felté- te ek között folynak, amikor a NATO- országok kifejezik szándékukat, hogy már 1983 végén - ha addig nem jön létre megegyezés a tárgyalásokon - megkezdik az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták telepétését Nyugat-Európába. Ez az álláspont egyenértékű azzal, hogy mesteséges határidőt állapítanak meg a tárgyalá­sok befejezéséhez, elegendő továbbra is elhúzni a tárgyalásokat, hogy azu­tán a megállapodás hiányának ürü­gyén megkezdhessék az amerikai ra­kéták tényleges telepétését. Az ülés résztvevőinek véleménye szerint feltétlenül szükséges hogy az európai nukleáris fegyverzetek korlá­tozásáról szóló tárgyalásokiconstruk- tív szellemben folytatódjanak és hogy maximális erőfeszítések történjenek mielőbbi konkrét megállapodások elé­résére. A tárgyalások sikeréhez ele- gedhetetlen az is, hogy ne kerüljön sor olyan lépésekre, amelyek megnehezí­tik a tárgyalásokat, hanem ellenketző- leg, olyan lépések történjenek, ame­lyek segítik az előrehaladáshoz szük­séges kedvező légkör kialakulását. Az ülés résztvevői, figyelembe véve az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetek csökkentésének és korlátozásának minden európai nép számára élerbevágó fontosságát, re­ményüket fejezik ki: valamennyi euró­pai állam hozzájárul ahhoz, hogy elő­rehaladás következzék be az e kérdé­sekről folyó szovjet-amerikai tárgya­lásokon és ahhoz, hogy e tárgyalások sikeresen fejeződjenek be. Az ülés résztvevői síkraszállnak azért, hogy Európa megszabaduljon az olyan tömegpusztító eszközöktől, mint a vegyi fegyver. Államaik készek a többi érdekelt állammal együtt tanul­mányozni minden lehetséges utat és eszközt, amely e feladat megoldásá­hoz vezethet, és készek erről tárgyalá­sokat kezdeni. Ugyanakkor, amirko az ülésen kép­viselt államok határozottan síkraszáll­nak az európai földön levő nukleáris fegyverkészletek radikális csökkenté­séért, Európának a vegyi fegyvertől való mentesítéséért, hangsúlyozzák azt a veszélyt, amelyet az európai béke számára a nagy mennyiségű hagyo­mányos fegyverzetek e földrészen tör­ténő összontosulása jelent. Ez a ve­szély nagymértékben növekszik ab­ban az esetben, ha megvalósulnak a legújabb hagyományos fegyverfaj­ták nyugat-európai növelését célzó tervek. Mindez tovább fokozza a fegy­verkezési hajszát is. ÚJ SZÚ 2 (Folytatás a 3. oldalon) 1983.1. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents