Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám, szombat

■7,' "J/uetmamwr Egy hét a nagyvilágban írva megállapítja, hogy azok több­nyire kedvező fogadtatásra talál­tak. Ismét aláhúzta: van rá lehető­ség, hogy tisztességes megálla­podások szülessenek, bár az USA-ban és egyes NATO-körök- ben továbbra is egyoldalú elő­nyökhöz szeretnének jutni. Ennek érdekében még a tények megha­misításától sem riadnak vissza. Például a nyugatnémet Bild Zei­tung cikke azt állította, hogy az SS-20-as szovjet rakéta nem kö­zép-hatótávolságú, hanem 8000 kilométer megtételére képes inter­kontinentális rakéta. Minden NATO-szakértő pontosan tudja, hogy ez nem igaz, hiszen rendel­keznek az ellenőrzés megbízható eszközeivel. Értelmetlen dolog ilyen hírlapi kacsákkal félrevezetni a közvéleményt, mérgezni a lég­kört. Hiszen a leszerelés, a nukleá­ris szembenállás csökkentése az NSZK-nak is létérdeke. Nem kétséges ugyanis, hogy az új amerikai rakéták telepítésével mindenekelőtt az NSZK válik nyu- gat-Európában az USA előretolt rakétatámaszpontjává, s egyben egy esetleges válaszcsapás cél­pontjává is. Mindezt tudatosítva hirdette meg Herbert Mies, a nyu­gatnémet kommunisták pártelnö­ke az NKP választások előtti kongresszusán, hogy a választási kampányt össze kell kötni az NSZK-ban a rakétatelepítés elleni harccal. Ezért is sajnálatos, hogy az NSZK kormányának jelenlegi ve­zetői kitartanak az amerikai „nul­lamegoldás“ mellett. Ilyen értelmű nyilatkozatot tettek közzé Gens­cher külügyminiszter Shultz ame­rikai külügyminiszterrel és Reagan elnökkel folytatott szerdai tárgya­lásai után is. Gromiko szovjet külügyminisz­ter a közelmúltban éppen az NSZK-ban mondta el országa vé­leményét a „nullamegoldásról“, kijelentetve: nem lehet komoly partnernek nevezni azt, aki ilyen javaslattal áll elő. Washington a tárgyalások leple alatt hatalmas fegyverkezési programok megva­lósításába kezdett, miközben olyan híreket szivárogtat ki, mint­ha történt volna előrehaladás a le­szerelés, fegyverkorlátozás ügyé­ben. Célja átlátszó: a diplomaták csak tárgyaljanak, húzzák az időt, ő pedig megvalósítja a rakétatele­pítést. Ez az elképzelés irreális, a Szovjetunió már többször hang­súlyozta, nem engedi meg, hogy az USA megbontsa a paritást és erőfölénybe kerüljön. A megfelelő szovjet válasz nem marad el. Bécs: 29. forduló A már maratonivá nyúló bécsi közép-európai haderő- és fegy­verzetcsökkentési tárgyalások 29. fordulója szintén csütörtökön kez­dődött Bécsben. Az európai lesze­relés problémakörében különösen' nagy jelentősége van Közép-Eu­rópának, hiszen e térségben a tör­ténelemben szinte példa nélküli katonai erőt összpontosítottak. A tárgyalások felgyorsításához kedvező légkört teremtett a prágai nyilatkozat, melyben a szocialista országok többek között javasol­ták: a NATO és a Varsói Szerző­dés kössön megállapodást az erő alkalmazásáról való lemondásról. A csütörtöki ülésen a lengyel küldöttség vezetője, Stanislaw Przygodski a szocialista országok álláspontját ismertetve hangsú­lyozta: lehetőség van arra, hogy a lehető legrövidebb időn, azaz egy-két éven belül megállapodás­ra jussanak. Rámutatott: ehhez kedvező alapot teremtettek a szo­cialista országok 1982 februárjá­ban előterjesztett javaslatai, me­lyek messzemenően figyelembe veszik mindkét fél érdekeit. A Nyu­gat ugyanazon év július 8-án is­mertetett javaslatát elemezve hangsúlyozta, ez nem biztosítja a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentése folyamatában az el­kerülhetetlenül szükséges konti­nuitást és integritást. Összeállította: MALINÁK ISTVÁN Január 22-28 A nyugatnémet kommunisták választások előtti kongresszusán Herbert Mies pártelnök javasolta: az NSZK-ban a választási kampányt össze kell kapcsolni az eurorakéták telepítése elleni harccal Eanes portugál államfő bejelentette: feloszlatja a parlamentet és kiírja az idő előtti választáso­kat - A moszkvai Pravdában közzétették a Szovjetunió 1982. évi gazdasági eredményei­ről szóló statisztikai jelentést Eredménytelenül ért véget Genfben az OPEC olajipari minisztereinek tanácskozása - Rómá­ban ítéletet hirdettek Aldo Moro volt miniszter- elnök elrablóinak és gyilkosainak ügyében - Tokióban Nakaszone japán miniszterelnök beszédet mondott a parlamentben Véget ért Brüsszelben a Közös Piac külügymi­nisztereinek idei első, kétnapos ülése Ronald Reagan amerikai elnök előterjesztette üzenetét az unió helyzetéről Genfben felújították a szovjet-amerikai tárgya­lásokat - Megkezdődött a bécsi közép-európai fegyverzetcsökkentési tárgyalások 29. forduló­ja - Erich Honecker fogadta Emilio Colombo olasz külügyminisztert - Mubarak egyiptomi elnök Washingtonban Reagan elnökkel és Shultz külügyminiszterrel tárgyalt - Sikertele­nül ért véget Kirjat Szmonában az izraeli-liba­noni tárgyalások tizedik fordulója Moszkvában megkezdődött a háborúellenes békemozgalmak és -szervezetek háromnapos találkozója - Delhiben bejelentették, hogy az indiai szövetségi kormány összes minisztere lemondott Kézmosás A nemzetközi politika esemé­nyeit tekintve rendkívül gazdag volt ez a hét is. A világsajtó nagy terjedelemben foglalkozott Rea­gan amerikai elnök beszédével, aki szerdára virradóra terjesztette elő üzenetét az unió helyzetéről. A Fehér Ház ura megbízatásának félidejéhez érkezett, s így lénye­gében mérleget kellett készítenie az eltelt időszakról. A legnagyobb teret a belső gazdasági életnek szentelte, s a tények ismeretében nem kell közgazdasági diploma annak felismeréséhez, hogy mind­az, amit megválasztásakor ígért, két év eltelte után is puszta ígéret maradt. Kénytelen volt beismerni, hogy az Egyesült Államok nehéz idő­szakot él át, a gazdasági helyzet súlyos. Voltak a Kongresszusban, akik sokkal erősebb jelzőket is használtak, például egyenesen rettenetesnek nevezték a költség- vetési hiányt, amely az idei pénzü­gyi év végére a prognózisok sze­rint megközelíti a 200 milliárd dol­lárt. Az üzenet elhangzása után közvetlen nyilatkozó Kennedy szenátor ezt úgy értelmezte, hogy azoknak kell majd a jövőben szo­rosabbra húzni a nadrágszíjat, akik eddig is erre kényszerültek, tehát az átlagamerikaiaknak, az alacsonyabb jövedelmű családok­nak. A szociális kiadások tovaubi jelentős lefaragásával szemben a Pentagon költségvetésének nö­velése némi engedmények után is további 30 milliárd dollárt tesz ki. Az elnöki beszéd vegyes fogadta­tásokra talált, ezt igazolja, hogy nemcsak a demokraták bírálták a kormánypolitikát, hanem saját pártjának emberei is: Howard Ba­ker szenátor szerint az elnök aján­lata a katonai kiadások csökkenté­sére elfogadhatatlanul alacsony. Legalább egy félmondattal itt kell emlékeztetni arra is, hogy Re­agan kongresszusban mondott beszéde után két nappal bostoni üzletemberek előtt kijelentette: az USA az elkövetkező öt évben 1600 milliárd dollárt tölt majd fegy­verkezésre. Ezzel ismét védelmé­be vette a lázas fegyverkezési politikát. Mindebből következik, amit a TASZSZ kommentárja úgy fo­galmazott meg, hogy „az elnök és kormánya semmit sem tanult az elmúlt két év bel- és külpolitikai tapasztalatai bóľ ‘. Kennedy szerint az USA jelen­legi helyzetéről a leghűbb képet a 12 millió munkanélküli adja. Re­agan pedig önmagához hűen most sem vállalta a felelősséget a súlyos gazdasági helyzetért, „mosom kezeimet“ alapon elődeit okolta a gondokért, akiktől kormá­nya csupán „örökölte“ azokat. A szovjet-amerikai kapcsola­tokról sem mondott újat és a fegy­verkorlátozási tárgyalásokról sem. Moszkvában érthetően csalódás­sal fogadták a Reaganrbeszédet, hiszen a Szovjetunió," a Varsói Szerződés az utóbbi időben nagy horderejű kezdeményezést tett. Ha a világ másik nagyhatalmának vezetője mindezeket figyelmen kí­vül hagyja, s nem ad rájuk érdem­leges választ, az nyilvánvalóan igazolja, korántsem érez felelős­séget az emberiség létfontosságú kérdései iránt, mint ahogyan az a szovjet vezetők minden megnyil­vánulásából kiérezhető. Genf: ismét a tárgyalóasztalnál A világot elsősorban nem az izgatja, hogy Reagannak mennyi­re sikerül a kézmosás, az emberi­ség, mindenekelőtt Európa kézfo­gást szeretne - a leszerelési tár­gyalásokon. Kézfogást, ha csak „kicsit“ is, amely jelezné, hogy már történt valami előrehaladás az álláspontok közelítésében. Genf­ben a szovjet-amerikai küldöttség csütörtöki plenáris ülésével vette kezdetét az európai atomfegyve­rek korlátozásáról folyó tárgyalá­sok újabb fordulója. Az egykori NATO-tábornokok békéért és le­szerelésért küzdő csoportja ked­den fejezte be bécsi ülését, melyen Gert Bastian volt nyugatnémet tá­bornok kijelentette: a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testü­letének prágai nyilatkozatában foglalt javaslatok szeriózus ajánla­tot tartalmaznak arra, hogyan foly­tatódhat az enyhülési folyamat, miként lehet előrehaladni a lesze­relés és bizalom légkörének meg­teremtésében. Julij Kvicinszkij, a szovjet küldöttség vezetője alá­húzta: a szovjet álláspont lehető­séget nyújt a megállapodásra. A lehetőség önmagában nem sokat jelent, ha a másik fél részé­ről nem nyilvánul meg kellő akarat. Márpedig Reagan elnök, vagy az amerikai küldöttségvezető, Paul Nitze szavaiból kitűnik: az USA genfi csomagjában nem lapul más kidolgozott tárgyalási alap, mint a jól ismert „nullamegoldás“. A moszkvai Pravda szerdai számában a szovjet kezdeménye­zések nemzetközi visszhangjáról Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: KIS ______ NY ELVŐR Mi is a neve? Már jó ideje, 1961-ben, tehát több mint két évtizede közös iskolatípusba sorolták a zeneiskolákat más művészeti ágakhoz tartozó iskolákkal, s ebben a tanuló az alapiskola végzése mellett nem kötelezően látogathatja valamelyik szakot. Az új iskolatípus neve szlovákul így hangzik: ľudová škola umeniß; magyar nyers- fordításban: a művészet népi iskolája. Ismétlem, több mint húsz év telt már el azóta, de úgy látom - még a lapokból is -, hogy ez az iskolatípus máig sem találta meg a helyes, jó hangzású magyar nevét, s a magyarban többféle fordításban is előfordul. Vizsgáljuk meg ezeket a változatokat egyenként. „A művészet népi iskolája“ név nemcsak szokatlan - új névnél ez nem volna hiba -, hanem nehézkes is. Az iskolanevekben nemigen használunk birtokos jelzős szerkezetet, inkább minő- ségjelzőset. Általában érezték is az emberek, hogy ez a szerkezet szerint fordított név nem felel meg iskolanévnek a magyarban. ,,Népi művészi iskola“ - hallottam így is a nevet. Lehet, hogy a műveszi melléknév tetszett itt használóinak, de ez itt számba sem jöhet, mert a szlovákban az umenie, tehát a művészet, nem pedig az umelec, vagyis a művész szó szolgált alapul az iskola nevének kialakításához. Nem ,,ľudová umelecká škola“, nem is ,,ľudová škola umelcov“ a neve. Nem, mert nem művészeket képeznek itt, noha lehet, hogy egyik-másik tanulóból később az lesz, csak bizonyos alapokat adnak egyik vagy másik művészeti ágból. Voltak, akik a ,,népművészeti iskola“ nevet pártfogolták, de ezek is tévedésbe estek, mert a népművészet szó a népi művészetnek, vagyis a nép körében kialakult művészetnek a neve, itt pedig nem ilyesmit tanítanak. Akik a ,,népi művészeti iskola“ elnevezést adták neki, azok ugyan nem a népi művé­szetre, vagyis a népművészetre gondoltak, hanem arra, hogy a művészeti iskola a népé, vagyis a nép számára alapították. Ezek tehát már közelebb kerültek a magyar iskolanévadásnak a módjá­hoz, a birtokos jelzős szerkezet helyett minőségjelzőset iktattak a névbe. Nemrég az újságban ezzel a változattal is találkoztam: ,,művé­szeti alapiskola“. Ami az iskola funkciójának megnevezését illeti, nem rossz az alapiskola kifejezés, mert ez az iskola valóban az alapképzést adja az egyes művészeti ágakból, de félrevezető lehet: hallásakor vagy olvasásakor olyan kötelező alapiskolára gondolhatunk, amelynek valamilyen művészeti tagozata van. Vagyis például zenei tagozatos alapiskolára, képzőművészeti tagozatos alapiskolára stb. Nálunk ilyen iskolatípus nincs. Azok a fordítók kerültek legközelebb a helyes megoldáshoz, akik abból a tényből indultak ki, hogy az egykori ľudová škola iskolanévnek régen a népiskola volt a megfelelője, tehát ennek a fordítási módnak már hagyománya van a magyarban. Termé­szetesen a ,,művészi népiskola“ változat, amellyel szintén próbál­koztak némelyek, nem volt megfelelő, hiszen - mint említettük - nem művészeket képeznek itt. Tehát a népiskolát a művészettel kell kapcsolatba hozni. Mikor a genitívuszos, azaz birtokos jelzős szerkezetet is sikerült a megszokott minőségjelzőssel helyettesíte­niük, akkor megtalálták az iskolatípus jó magyar nevét: művészeti népiskola. S ez a név a jelentéstartalom szempontjából is helyes, mert a népiskola funkciója is az alapképzés volt, akárcsak ma azé a népiskoláé, amely valamelyik művészeti ágból ad alapképzést. A sok keresés, tapogatózás után már kialakult hivatalosan ez az elnevezés, az oktatásügyi szervek is segítettek ebben. A vegyes lakosságú községekben az iskola névtáblájára is ez került magyarul. JAKAB ISTVÁN Külsődleges vagy külsőleges? Mondjuk meg mindjárt, hogy a külsődleges forma helytelen, és a külsőleges forma a helyes. Ha elemezzük a külsóleges melléknevet, kiderül, hogy az alapszava a külsőleg, melyet értelmező szótárunk határozószó­nak minősít, de tekinthetjük -leg ragos határozói alaknak is. A lényeg az, hogy a külsőleg alapszava a külső melléknév. Ehhez a külső melléknévhez járult a -leg rag, s mint ismeretes a -lag, -leg ragos határozókból, illetőleg az ilyen határozószókból „ami úgy történik, ami oly módon történik“ jelentésű származékokat lehet képezni. Ilyenek például a következők: külsőleges, kizáróla­gos, állítólagos, utólagos, látszólagos stb. Hogyan, miért került a fölösleges —d- hang a külsóleges melléknévbe? Itt egy analógiás tévedésről van szó. Van tudniillik -tagos toldaiékú melléknevünk, amelyben indokoltan van ott a -d- hang nem betolakodott „kakukkfióka“, mert az alapszó, amelyhez a -lagos toldalékbokor járul, a másod. Ezt a sorszámne­vet ma már ebben a formában nem használjuk, mivel a helyét elfoglalta a második forma. Számos összetételben él azonban, ilyenek például a következők: másodfokú, másodéves, másod­nap, másodkézből, másodszülött, másodvirágzás stb. Azt is el kell még mondanunk, hogy még egy leges toldaiékú melléknévnek jutott szerep a hibás külsődleges forma felbukka­násában, s ez nem más, mint az elsődleges melléknevünk. Az elsődleges esetében is „kakukkfióka“ a -leges toldalékbokrot megelőző -d- hang, hiszen elsőd vagy elsődik alapszavunk nincsen. Az alapszó itt az első sorszámnév. Az összetételekben, továbbképzett szavakban minden más esetben az első formát találjuk. Tehát pédául: elsőrangú, elsős, elsősorban, elsőség, elsőszülött stb. A magyar nyelv történeti etimológiai szótárából nemcsak azt tudhatjuk meg, miből származik a magyar első szó, hanem egyúttal azt is, hogy a belőle képzett elsődleges szárma- zékszó egy korábbi - szabályos - elsőleges formából alakult az ugyancsak szabályos másodlagos melléknév analógiájára. Ez az elsődleges melléknév azonban - ki tudja, miért - polgár­jogot nyert, ma már az elsődleges forma minősül helyesnek (s ez így van már néhány évtizede), tehát így kell írnunk és monda­nunk. A külsődleges esetében azonban másképp áll a dolog: nyelv­tan és helyesírás ragaszkodik a szó eredeti, szabályosan képzett alakjához, ne önkényeskedjünk tehát, hanem mondjuk és írjuk helyesen így: külsóleges. MAYER JUDIT ÚJ SZÚ 4 1983. I. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents