Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám, szombat
ÚJ szú 5 1983. I. 29. Párton belüli demokracia a Szovjetunió Kommunista Pártjában Köszöntjük a lenini párt megalakításának 80. évfordulóját A lenini párt sokoldalú és céltudatos tevékenységének köszönhetően a Szovjetunió jelentős sikereket ért el gazdasági, szociális és politikai téren, növekedett befolyása és tekintélye a nemzetközi politikai életben; ez a párt 1983- ban ünnepli megalakulásának 80. évfordulóját. Az SZKP valóban a nép forradalmi élcsapata, s erejét azért tudja növelni, mert állandóan tökéletesíti a pártélet formáit és módszereit, s példát mutat a dolgozók más szervezetei számára. Az SZKP-nek ma 17 769 668 tagja és tagjelöltje van. A demokratizmus és a centralizmus viszonya A párt fejlődésének minden szakaszában nagy jelentőséget tulajdonított a párton belüli demokrácia fejlesztésének és támogatta a kommunisták kezdeményezéseit. A párton belüli demokrácia Lenin szerint abban rejlik, hogy a párt ügyeit a párt minden tagja közvetlenül és kivétel nélkül, vagy a képviselőkön keresztül közvetve, az egyenlő jogok alapján intézi; a párt minden tisztségviselője, minden vezető szerve és szervezete választott, a pártnak felelősséggel tartozik és visszahívható. Egy politikai párt valódi demokratizmusa azokon a reális lehetőségeken keresztül mérhető le, amelyekkel a pártszervezet tagja ügyei intézése közben rendelkezik. Az SZKP-ben ezek a lehetőségek adottak és egyre kiszélesednek, arányban vannak a pártnak, mint élő társadalompolitikai szervezetnek a fejlődésével. A demokratizmus a párt politikai irányvonalának és határozatainak kidolgozásánál abban nyilvánul meg, hogy külön-külön minden párttag és pártszervezet - az alapszervezetektől kezdve - kifejtheti véleményét, nézeteit, javaslatokat tehet; ehhez biztosítottak az optimális feltételek. A centralizmus viszont abban nyilvánul meg, hogy a vezető szervek a kifejtett nézetek elemzése alapján olyan álláspontra helyezkednek, amely minden párttag nézetét tükrözi, ezért valamennyiük számára kötelező. A párt politikájának megvalósítása során ä centralizmus azt jelenti, hogy a központ az egész pártszervezet számára egyetlen irányvonalat tűz ki. A demokratizmus az eszközök nagy választékában, az egységes irányvonal megvalósítása közben a pártmunka különböző szintjein használt munkaformák, módszerek és eszközök különbözőségében rejlik. Közben feltétlenül tekintettel kell lenni a helyi viszonyokra és sajátosságokra. A demokratikus centralizmus tehát két összetevő - a demokratizmus és a centralizmus - egysége. Centralizmus nélkül a demokrácia előbb-utóbb jelentéktelen szervezetté, valamiféle vitaklubbá alakítaná át a pártot. Ha viszont a párt a centralizmus alapján épülne ki, egy a tömegek érdekeitől távol álló, bürokratizmus szervezetté válhatna. A pártszervek választhatósága és felelőssége A kommunisták maguk alakítják ki vezető szerveiket. A pártszervezetek minden évben megvitatják a szervezet munkáját értékelő beszámolókat és megválasztják a pártbizottságokat. A helyi párt- szervezetek konferenciáin, amelyeket két - illetve három évenként tartanak, megválasztják a városkerületi,a városi, a járási, a területi és a kerületi bizottságokat, ötévenként tartják meg a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusát. Az SZKP kongresszusára szintén ötévenként kerül sor, itt választják meg a központi bizottságot. A választásokra egységes szabályok vonatkoznak. A választási határidő és az alapelvek következetes megtartására az irányító szervek és a kommunisták tömegei ügyelnek. A jelöltek névsorának összeállításán és megvitatásán részt vesznek az SZKP mindazon tagjai, akik a pártgyűlésen jelen vannak, továbbá a pártkonferencia és a pártkongresszus küldöttei. A gyűlésen részt vevő valamennyi kommunistának joga van jelöltet javasolni a vezető szervekbe, egyidejűleg korlátlan joga van arra is, hogy óvást emeljen vagy kritikát gyakoroljon. Minden kommunista választhat és megválasztható a vezető szervekbe. A párt bázisát a pártalap- szervezetek és a műhelyszervezetek jelentik. Ezek titkárává csak az a kommunista választható, aki legalább egy éve párttag. A választásokkal szorosan összefügg a párttagok tájékoztatása a pártgyűléseken, a konfereniákon és kongresszusokon. A választhatóság és a rendszeres tájékoztatás hatékony eszközök. A párttagok ennek segítségével ellenőrzik a vezetők munkáját és a kommunisták véleményéről alkotott nézeteiket. Mint már említettük, a párt bázisát a pártalapszervezetek képezik. A kommunisták 1982 őszén, az évzáró pártgyűléseken felelősségük teljes tudatában vitatták meg a pártszervezetek problémáit és közösen jelölték ki azokat a hatékony intézkedéseket, amelyek biztosítják a tizenegyedik ötéves terv harmadik éve terveinek teljesítését. Titkárokká azokat a kommunistákat választották, akik kiváló szakemberek, jól kijönnek az emberekkel és irányítani is tudják őket. Mellesleg a vezető szervekbe megválasztottak között minden szinten egyre nő a munkások és parasztok soraiban dolgozók száma; most ők alkotják az aktíva 40,5 százalékát. A párt nagy figyelmet fordít a választott aktíva kiválasztására, felkészítésére és nevelésére. Az iskolák és tanfolyamok egész rendszerét hozták létre e célból. Az SZKP XXV. és XXVI. kongresszusa közötti időben a pártiskolákban a párt 27 ezer aktivistája fejlesztette tudását és szervezte meg a munkakör ellátásához szükséges képesítést. A kollektív vezetés A párt vezető szerveiben a kollektív tevékenység elve a legfontosabb alapelv. A pártalapszerve- zetekben a tagsági gyűlések, a helyi pártszervezetek számára a járási és városkerületi szervekből a kerületi szervekig a konferenciák, a szövetségi köztársaságok és az SZKP számára pedig a pártkongresszusok töltik be ezt a szerepet. E szervek határozataiban koncentrálódik az egész párt akarata. A pártgyűlésen - konferencián és kongresszuson megválasztott szervek kollektív szervek. Az SZKP kongresszusai a kollektív pártvezetés alapelvének megnyilvánulásai. Időben és a párt szabályzataival összhangban határozzák meg a kongresz- szusok összehívásának határidejét, feltételezett programját és a küldöttek megválasztására vonatkozó irányelveket. A kongresz- szus elé terjesztendő dokumentumok tervezetét a sajtó idejében nyilvánosságra hozza és minden alapszervezetben megvitatják; a vitába a dolgozók milliói kapcsolódnak be - kommunisták és pár- tonkívüliek. A két kongresszus közötti időszakban a párt legfelsőbb szerve a központi bizottság, s ennek plenáris ülését évente kétszer hívják össze. Az SZKP KB tevékenysége során a kongresszus határozataira támaszkodik és munkájáért a kongresszusnak tartozik felelősséggel. Két plénum között a pártmunka irányítását a választott politikai bizottság, a folyó ügyek intézését pedig a választott titkárság végzi. A plénumok, a politikai bizottság és a titkárság munkája a kollektivitás elvén alapul, s így mód van a párt valamennyi tagja és a vezető szervek tapasztalatainak és ismereteinek felhasználására. Az egyes kérdések feldolgozására - ha ez elkerülhetetlen - különbizottságok alakulnak. A párt politikájának megvalósításáért a helyi pártszervezetek és ezek vezető szervei felelősek a saját működési területükön belül. Az SZKP következetesen támogatja munkastílusuk tökéletesítését és a jó kezdeményezések megvalósítását. A szovjet kommunistákat a pártgyűlések nevelik. A pártgyűléseken és a plenáris üléseken nagyon komolyan és mélyen elemzik az időszerű kérdéseket. Az SZKP KB a XXVI. kongresszusának irányvonalával összhangban a széles körű demokratikus jogok és lehetőségek aktív kihasználására ösztönzi a pártalapszer- vezeteket, hogy hatáskörükön belül ezeket kihasználva vitassák meg a párt politikájában és a dolgozó kollektívákon belül felmerülő időszerű és fontos kérdéseket. Az SZKP következetesen figyelemmel kíséri a kritika és az önkritika állandó fejlesztését. Az SZKP XXVI. kongresszusa az alapszervezeteknek feladatul adta a pozitív kritikai irányvonal elmélyítését, minden pártszervezetben szilárdítani kell az önbírálat és a kérleihe- tetlenség szellemét a hibákkal szemben, beleértve a bármely szinten dolgozó vezetők iránti indokolatlan bizalmat. Építő jellegű kritikára van szükség, le kell leplezni a haladást gátló tényezőket, meg kell keresni a kitűzött célokhoz vezető racionális utakat é$ eszközöket. A hibák leleplezése és megszüntetésük módjának keresése a kommunisták feladata. Az SZKP határozottan korlátozza a kritika elfojtására irányuló, időnként még előforduló kísérleteket. Az SZKP KB határozatai konkrét feladatul tűzik a kommunisták elé az ellenőrző munkában való részvételt. Az ellenőrzés kérdésével több határozat is foglalkozik, s ez a párton belüli élet következetes demokratizálásának bizonyítéka. Szoros kapcsolat a tömegekkel A demokrácia fontos összetevője a kommunisták tájékoztatása a bel- és külpolitika, a szervező és ideológiai munka kérdéseiről. A pártszervezetek munkájában meg kell tartani a nyilvánosság alapelvét, mivel hatékony eszköze a párt és a tömegek jó kapcsolatának. Ez a kapcsolat a nyilvános pártgyüléseken épül ki, a pártonkí- vüli dolgozók széles körű részvételével. A kommunisták és a vezető dolgozók a nyilvános pártgyüléseken állnak a dolgozók elé, s közvetlen kapcsolat jön létre az állampolgárok és a pártbizottságok között. Ez elősegíti, hogy a pártszervezetek helyesen tájékozódjanak az adott helyzetben, tárgyilagosan értékeljék a párt- szervezetek, a szovjetek, a gazdasági szervek és a társadalmi szervezetek munkáját, ellenőrizhetik, hogy a párt irányvonalát megtartva oldják-e meg az ország gazdasági és kulturális fejlesztése közben felmerülő kérdéseket. JURIJ DERBINOV A 22 904-es szerelvény a frontra tart... Negyven évvel ezelőtt indult az arcvonalra a Buzulukban megalakult csehszlovák első önálló zászlóalj A fasiszta megszállás elől számos csehszlovák állampolgár, hivatásos katona ment át Lengyel- országba, majd az ország leroha- nása után a Szovjetunióba. Mindegyiküket az a vágy fűtötte, hogy mielőbb fegyverrel a kezükben harcoljanak a megszállók ellen hazájuk felszabadításáért. Az emigráns londoni kormánynak azonban nem volt sürgős a dolog. A tisztek, az önkéntesek túlnyomó részét Távol-Keletre irányították. A nyugati szövetségesek, a csehszlovák emigráns kormányt is beleértve, azon a véleményen voltak, hogy a Szovjetunió hamarosan elvérzik. A Moszkva alatti győzelem azonban az egész világ előtt bebizonyította, milyen hatalmas erőt képvisel a Vörös Hadsereg. A csehszlovák-szovjet kormányközi szerződés végül is lehetővé tette, hogy Buzulukban csehszlovák katonai egység alakuljon, 1942. január 15-én hirdették meg a toborzást. Egymás után érkeztek az önkéntesek a Szovjetunió különböző részeiből. Voltak köztük a Szovjetunióban kint maradt Škoda-gyári szerelők, pártmunkások, a spanyol polgárháború résztvevői, az egykori Interhelpo szövetkezet tagjai, de szép számban újoncok is. Noha, a kiképzés azon nyomban megkezdődött, a zászlóalj hivatalosan 1942. júniusában alakult meg. Parhomenko őrnagy vezetésével szovjet oktatók és a harctereket megjárt tisztek jöttek segítségül. A kiképzés egyre erőteljesebb lett, de közben a kolhozokban is dolgoztak a csehszlovákok, így segítve a hátországot, hiszen minden szov- hozban és kolhozban hiányzott a férfi munkáskéz. Gyakorlatként a Szamarka folyón új hidat építettek, amely ma is áll még. Augusztus 10-én Gottwald elvtárs látogatott el Buzulukba. Beszédében többek között ezt mondta: ,,/tt a pillanat, amikor minden oldalról le lehet és le kell csapni a hitleri fenevadra.“ Ezek a szavak felvillanyozták a zászlóalj állományát, s egyre türelmetlenebbek lettek, főleg azután, amikor a csapatzászlót is átvették. Mielőbb a frontra szerettek volna menni. 1942. december 2-án lövészettel egybekötött harcászati gyakorlatot tartottak Buzuluk-Szuhorecska térségében. A népbiztosok tanácsának megbízottja, G. S. Zsukov vezérőrnagy jónak találta a zászlóalj harcértékét. Ezt mondta:- A fegyverek, amelyeket önöknek a Vörös Hadsereg adott, arany kezekbe kerültek. A londoni emigráns kormány mindent elkövetett azért, hogy elodázza az egység hadbavetését. Többek között megtiltotta, hogy a nők a frontra menjenek. Tudták, ha a főleg szanitécnek kiképzett nőket férfiakkal akarnák helyettesíteni, azok kiképzése hónapokat venne igénybe. Svoboda alezredes - a későbbi köztársasági elnök - az állomány nevében a szovjet főparancsnoksághoz fordult, amely megadta az engedélyt a zászlóalj hadbavetésére. 1943. január 31 -én a menetoszlop kivonult a buzuluki szálláshelyről, ahol 1500 fős pótzászlóalj maradt. Néhány óra alatt bevagoníroztak, aztán megszólalt a tábori kürt, s a 22 904-es számú szerelvény- a vagonokban 979 katonával köztük 38 növel - elindult a harctérre. A vonatról ezt a jelentést küldték a szovjet fegyveres erők főparancsnokságának:- Halál a német megszállóknak- ezzel a jelmondattal és azzal a szilárd elhatározással, hogy követjük a Vörös Hadsereg ragyogó példáját, indulunk a frontra. Mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy kiérdemeljük a Vörös Hadsereg főparancsnokságának bizalmát és megvessük a Csehszlovák Köztársaság szabad életének alapját." Ehhez a háború vévéig tartották magukat. (németh) A Púchovi Azbesztcementgyár minden termékét az I. minőségi osztályba sorolták. A vállalat dolgozói főként tűzálló és préselt azbesztcement lemezeket állítanak elő. A múlt év második felében kísérletileg a BDP hőszigetelő panelek gyártását is megkezdték, ezt az atomerőművek építői is felhasználják födémszigetelésre. A képen: Justína Danišková a gépsort kezeli. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK)
