Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-28 / 23. szám, péntek

Üzem a városért - város az üzemért A vnb és a hajógyár együttműködési megállapodása KOMMENTÁLJUK ...............wmrnmmmmmmmmJ A Nemzeti Front választási programja fontos eszköze Komá­rom (Komárno) sokoldalú szocia­lista fejlődésének. A városi szer­vek a választási programban fog­lalt feladatok sikeres teljesítése érdekében széles körű tömegpoli­tikai munkát fejtenek ki, hogy a la­kosokat, a városban működő üze­meket, vállalatokat és intézmé­nyeket érdekeltté tegyék a célok elérésében. Járásunk székhelyének lakos­sága a Z-akcióban már teljesítette a NOSZF 65. évfordulója tisztele­tére vállalt szocialista felajánlását. Ezen a téren, továbbá a munka- és lakókörnyezet szépítésében 474 ezer óra társadalmi munkát végeztek, ami 26 millió 110 ezer korona értéket képvisel. A gépipari szakközépiskola bővítésén, a Bőr- díszműáru Üzem és a gépkocsifu­varozási vállalat közös üzemi óvo­dájának építésén, valamint a hor­gászház és a nyugdíjasklub létre­hozásában a műszaki szolgáltató- vállalat, a hajógyár, a Hydrostav, a gázgyár, a járási- és városi épí­tőipari vállalat dolgozói, a hor­gászszövetség tagjai, a második lakótelepi középfokú szaktaninté­zet tanulói és a kilences számú polgári bizottság tagjai jelesked­tek. Az új szocialista felajánlásuk a Februári Győzelem 35. évfordu­lója tiszteletére több mint egymillió óra társadalmi munkát irányoz elő. A tömegpolitikai munka eddig már jól bevált formáinak és mód­szereinek alkalmazásán kivül új utakat is keres a városi nemzeti bizottság azért, hogy az eddiginél is hatékonyabb támogatást kapjon a választási program teljesítése során. Ez elsősorban abban nyil­vánul meg, hogy kétoldalú együtt­működési szerződéseket kötnek a jelentősebb üzemekkel és válla­latokkal, melyekben közösen ha­tározzák meg a városfejlesztést érintő tennivalókat. Az első ilyen jelentős szerző­dést az elmúlt időszakban kötötte Komáromban (Komárno) nagy ütemben folyik a közúti híd építése. A Doprastav vállalat komáromi üzemének dolgozói ezen az építke­zésen a múlt évi tervet 104 százalékra teljesítették. A híd egyik sávjának hossza 240 méter, a másiké 260 méter, a csatlakozások hossza pedig összesen 556 méter lesz. A terv szerint a közúti hidat 1984 októberében adják át a forgalomnak. (Gyökeres György felvétele) meg a vnb és a hajógyár. A Nem­zeti Front társadalmi szervezetei képviselőinek jelenlétében az együttműködési szerződést Lukáš Machlica mérnök, vállalati igazga­tó és dr. ölvecky Ferenc a vnb elnöke írta alá. A hajóépítők és a városi szer­vek között immár sok éve eredmé­nyes együttműködés folyik, hiszen a hajógyár önzetlen támogatása nélkül városunk sok értékes köz­célú létesítményt nélkülözne. E szerződés értelmében több mint hatmillió koronát fordítanak a munkakörülmények javítására, gázfűtést vezetnek be a hajógyár internátusába, s ezzel lényegesen csökkentik a levegő szennyezé­sét. A hajógyár 450 lakást épít, átadják rendeltetésének a 300 ágyas új munkásszállót, s további hasonló rendeltetésű létesítmény építését készítik elő. A gyermekin­Semmit sem hagynak a véletlenre Társadalmi ellenőrzés a Matadorban Ilyenkor, az év első hónapjá­ban, azt hiszem, minden vállalat­nál ugyanez a beszédtéma: mi­lyen az elmúlt esztendő gazdasági mérlege, mennyi fogyott el és mennyi veszett kárba ebből vagy abból a nyersanyagból, mennyit lehetett volna megtakarítani, ho­gyan lehetett volna gazdaságo­sabbá tenni a termelést. Erről be­szél a vezető beosztású szakem­ber, erről vitázik a mester és a mü- helybizottság elnöke, ezen töri a fejét az újító, s ha a helyzet úgy kívánja, századszor is ez a napi­rendi pontja a termelési értekez­letnek. Ma pedig amikor már mindenütt folyik az energiatakarékossággal kapcsolatos társadalmi ellenőr­zés, arra is fény derül, hogyan gazdálkodnak vállalataink a tüze­lőanyaggal és a villamos energiá­val. František Kleman, a bratislavai Matador főenergetikusa meg­nyugtató választ adott erre a kér­désre.- Villamos energiából 896 ezer kilowattórát, fűtőolajból 860 ton­nát, I löenergiából pedig több mint 33 ezer gigajoule-t sikerült megta­karítanunk.- Azf is elmondaná, hogyan?- Magasnak találja a számokat, ugye? Talán azt gondolja, olyan tervfeladatokat kaptunk a tavalyi évre, hogy nem volt nehéz ennyi energiát és fűtőolajat megspórol­nunk. Azt kell mondanom, hogy téved, ha ez jár a fejében. A terve­ket ugyanis a Slovchémia vezér- igazgatósága írja elő számunkra és akárcsak a személyes igények, a termelési-gazdasági egységen belüli igények is egyre magasab­bak. Vállalatunk vezetősége azon­ban nemcsak a terv teljesítését, hanem az energiamegtakarítást is fontos feladatnak tartja. Ennek ér­dekében két röpgyűlést is csinál­tunk a múlt évben és faliújságokat is készítettünk, hogy dolgozóink naponta lássák a felhívásunkat, hogy amit megtakarítunk, azt ma­gunknak spóroljuk meg. És még valamit a tervekről: erre az évre 36,2 terrajoul energiát szeretnénk megtakarítani; bár a terv csak 31- et ír'elő. Megállapítottuk ugyanis, hogy nagyobb odafigyeléssel és erősebb ráhatással még jobb eredményeket tudunk elérni. Vál­lalatunk ifjúsági és szakszerveze­te a pártszervezettel közösen min­dent pontosan kidolgozott; semmit sem hagyunk a véletlenre.- Ezek szerint a társadalmi ellenőrzés végeredményén sem lepődtek meg.- Tudtuk, baj nem lehet, hiszen egész évben figyelemmel kísér­tük, miből mennyi fogy. Vállala­tunknál hét szakbizottság műkö­dik, s mindegyiknek megvan a maga elnöke, akik a társadalmi szervezetek elnökeivel s a többi vezető szakemberrel együtt irá­nyító bizottságot alkotnak. Ez a bi­zottság azonban nemcsak a társa­dalmi ellenőrzés idején ül össze, hanem máskor is, hogy az égető gondokat idejében megvitassa. Most például néhány hosszú távra szóló akcióra tett javaslatot, s ha ezek megvalósulnak, kedvező ha­tással lesznek a vállalat energia­helyzetére is. Az akciók nagy ré­sze jelenleg kivitelezési felülvizs­gálás alatt áll, nyélbe ütésükre majd a 8. ötéves tervidőszakban kerül sor. Az egyik legfontosabb feladatunknak a kombinált tüzelé­sű rendszer bevezetését tartjuk, ugyanakkor siettetjük a meleg vizű távfűtőhálózat kiépítését is, amelyre nemcsak a környékbeli lakótelepek, hanem a közeli üze­mek is nagyon várnak.-szabó­tézmények hálózatának bővítése érdekében a hajógyári szocialista munkabrigádok egymillió korona értékű munkát végeznek. Sok­oldalúan elősegítik a fedett uszo­da építését, hozzájárulnak a gyer­mekjátszóterek felszereléséhez. A városi szervek viszont segítenek a hajógyári dolgozók gyermekei­nek elhelyezésében az óvodák­ban és bölcsődékben, javítják a tömegközlekedés feltételeit, tá­mogatják a hajógyár dolgozóinak egyéni és társasház-építését és a sportlétesítményeket a hajógyár dolgozóinak rendelkezésére bo­csátják. Mindez csak néhány kiragadott példa arra, hogy a közelmúltban aláírt együttműködési szerződés nagyon is konkrét és hasznos fel­adatokat rögzít, melyek megvaló­sítása a város további fejlődését segíti elő. A városi szervek min­dent megtesznek azért, hogy a jó példa a többi üzem, vállalat és intézmény részéről is követőkre találjon. BENDE ISTVÁN Mi fő a fazékban? A táplálkozás mikéntje kétségtelenül az életszínvonal ala­kulásának egyik fontos mutatója. Tükrözi a gazdasági lehető­ségeket, de egyúttal az életmódot, a fogyasztási szokásokat és az egészségkultúrát is. Nem túlzás, ha azt mondjuk: jól élünk, nálunk aligha betegszik meg valaki az elégtelen táplálkozás miatt. Akkor miért foglalkozunk mégis ezzel a kérdéssel? Mert nem élünk elég okosan, mostanában inkább a túltápláltság veszélye fenyegeti szervezetünket, étrendünk távolról sem felel meg az ésszerű táplálkozás követelményeinek. Elkészült a legutóbbi felmérés élelmiszerfogyasztásunk­ról. Az adatok arra is figyelmeztetnek, hogy a növekedés, a bőség nem értékelhető mindig egyértelműen pozitívan, fogyasztásunk ugyanis elárulja: helytelenül, rosszul táplál­kozunk. Nézzünk meg közelebbről néhány mutatót. Zsírból Szlovákiában egy főre 22,8 kilogramm jutott, ami 14 száza­lékkal több, mint amennyit a szakemberek ajánlanak. Ráadá­sul elsősorban a disznózsír aránya nőtt, pedig a táplálkozás­tudománnyal foglalkozók tudvalevőleg azt hangoztatják, hogy a növényi eredetű zsiradékok sokkal egészségesebbek. Tetemes mennyiségű gabonafélét fogyasztunk - egy ember 108,5 kilogrammot, ez csaknem egy negyedével lépi túl a javasolt mennyiséget. A cukrot is bőven fogyasztjuk, 5,4 kilogrammal többet, mint kellene, vagyis fejenként 33,4 kilogrammot. Ezzel szemben tejből, halból kevesebbet eszünk, mint kellene, a húsfélék közül a disznóhúst részesít­jük előnyben. Legnagyobb a lemaradásunk a zöldség- és gyümölcsfogyasztásban, ezekből 30—40 százalékkal kellene többet fogyasztani. A felsorolt adatok is elárulják, hogy jelentős az eltolódás táplálkozásunk optimális összetételétől. Egyharmad részben lenne szükségünk állati eredetű anya­gokra, egyharmad-egyharmad részben gabonafélékre, illetve gyümölcsökre és zöldségekre. Ehelyett főleg kenyeret, tész­tát, zsíros ételeket eszünk s a szükségesnél jóval kevesebb színhúst, tejet, sajtot, túrót és főleg zöldséget. Természetesen az, hogy mi fő a fazékban, nagymértékben a kereskedelem kínálatától függ. Ahhoz, hogy a háziasszo­nyok főzés közben az egészséges táplálkozás szabályainak megtartására gondolhassanak, minden bizonnyal az is kell, hogy az élelmiszeripar a mainál több, az igényeknek megfe­lelő terméket állítson elő, lényegesen több friss zöldség és gyümölcs kerüljön az üzletekbe. De ez csak a kérdés egyik oldala. Ugyanilyen fontos az is, hogy szakítsunk régi, meg­rögzött szokásainkkal, változtassunk étrendünkön, az egész­séges, mértékletes táplálkozás fontosságára figyelmeztető orvosok tanácsaihoz alkalmazkodva. S miért oly fontos mindez? Mert e helytelen étkezési szokásaink okozta elhízás (egyébként nálunk a lakosság mintegy egyharmada cipeli magával fölösleges kilóit), nem elsősorban esztétikai kérdés. Az orvosi statisztikák bizony­sága szerint közvetlen összefüggés van a kövérség és a szív­valami nt az érrendszeri betegségek, a cukorbaj, a magas vérnyomás, az izületi deformációk és még számos kór között. Szó sincs arról, hogy a szakemberek bárkit is lemondásra, netán éhezésre szeretnének rábeszélni. Csupán az ésszerű életmódot propagálják, amelyhez az eddiginél sokkal több mozgáson kívül az életritmusunkhoz alkalmazkodó, ésszerű és mértékletes táplálkozás is hozzá tartozik. CSIZMÁR ESZTER ORVOSI TANÁCSADÓ Hogy kevesebbet dohányozzunk A dohányzás elleni küzdelem egyike a legigényesebb egész­ségnevelési feladatoknak. Első­sorban azért, mert tulajdonképpen az egyén belső, lélektanilag érzé­keny világát érinti, abba akar bele­avatkozni. Ráadásul szükségsze­rű az illető aktív együttműködése is. S ez nem kevés, mivel a végcél egyértelmű követelménye: lemon­dani arról, ami eddig (s nyilván hosszú ideig) „élvezet“ volt. Saj­nos, igen sok leszoktatási folya­mat bűvkörének jellemzője rend­szerint az a tény, hogy minden logikai feltételezéssel ellentétben háttérbe szorul az egyén értelmi szintje. így még a magas fokú intelligenciával rendelkező embe­rek sem képesek a dohányzást az egészségre károsnak minősíteni, s legyőzni mint oktalan, értelmet­len kedvtelést. Alibista kifogásokat keresve sokszor nem hajlandók búcsút venni a dohányzástól azok a betegek sem, akik tudják, hogy az egészségi állapotuknak külö­nösképpen árt (pl. szív, ér, emész­tő, ideg, légző-szervi betegségek­ben szenvedők). Sajnos, a dohányzás elleni harc eredményességét jelentős mér­tékben gátolja a megszámlálhatat­lan és sokrétű negatív hatás. Ilyennel bőven találkozhatunk. A Kassai (Košice) Városi Egészségügyi Intézet egészség- nevelési osztálya a tbc és légző­szervi betegségek osztályával kar­öltve 1979 júliusa óta dohányzás elleni tanácsadást rendszeresített. Azóta több mint 700 dohányos kereste fel ezt a létesítményt, melynek vezetője dr. Kobulniczky Ľudmila. Kitűnő szakember, az ér­deklődőkkel szemben türelmes és fáradhatatlan. Mégis, nehezen leplezett keserűséggel beszél az emberek felelőtlen hozzáállásáról akkor, amikor saját érdekükben akar nekik segítséget nyújtani. Ed­digi tapasztalatait így összegezte: - Sajnos, a dohányosok jelen­tős részének elhatározása nem volt elég komoly. Ennek tudható be, hogy sokan az első látogatás után többször már nem is mutat­koztak. Egyes dohányosok pedig csak kíváncsiságból jelentkeztek a tanácsadásra, többnyire orvosuk felhívásának akartak eleget tenni. Említésre méltó az is, hogy a ta­nácsadó látogatóinak zöme lebe­csülte a leszoktatási folyamat ön­akarati oldalát és csak a leszokta- tást segítő gyógyszerek hatásá­ban bízott. Eredménytelen volt igyekezetünk főleg az alkoholis­ták, a cigányok és a szellemi fejlő­désben visszamaradott, vagy a lelkibeteg egyének esetében. Hihetetlenül nehéznek mutatko­zott a nőkkel való együttműködés. Hétszáz páciens közül csak 158 volt nő! Tapasztalataink azt bizo­nyították, hogy a nők jelentős többsége nem hajlandó megválni káros szenvedélyétől (vagy azt korrigálni). Ezért a nők jóval ki­sebb arányban részesedtek a po­zitív eredmények elérésében. Végeredményben 700 dohányos közül csak nyolcvannak sikerült (erős akarattal és a tanácsadó hathatós segítségével) leszokni a dohányzásról. Mivel relatív szá­mok értékeléséről van szó, nem könnyű eldönteni, vajon ez a szám kielégítő eredményeknek tekinthe­tő-e vagy sem. Ugyancsak meg kell említenem azt is, hogy a tanács­adó segítségét csak igen kevés fiatalkorú vette igénybe. Nyilván e nemzedékhez tartozók még nem tudatosították eléggé azt a ve­szélyt, amit a dohányzás jelent egészségük számára. Különben ezt tapasztaltuk a fiatalokkal vég­zett beszélgetéseink, vitadélután­jaink alkalmával is, sőt nem volt ritka eset a probléma iránt tanúsí­tott teljes közöny sem! A tanácsadó eddigi munkáját mégis pozitívan kell értékelni, mert sok esetben segített éppen olyan pácienseken, akik saját erejükből (akarathiányuk miatt) nem tudtak volna tartósan (és véglegesen) le­szokni a dohányzásról. Az elért eredmények vagy részeredmé­nyek további munkára serkentet­tek minket. Ilyen értelemben állan­dóan kerestük az eddigi módsze­reink hathatósabb, eredménye­sebb megfelelőjét. Az új évben fokozatosan áttérünk tehát egy valójában bonyolultabb, de ugyan­akkor hatékonyabbnak ígérkező leszoktatási mód bevezetésére. Ennek lényeges előnye az, hogy a páciens részéről állandó együtt­működést, tudatos motivációt és aktivizálást követel, a folyamat minden szakasza pedig könnyen ellenőrizhető. Szükséges továbbá az is, hogy a tanácsadó személy és a páciens között igen őszinte, szoros és közvetlen viszony ala­kuljon ki, főleg az előforduló nehézségek áthidalásakor. Az egész leszoktatási folyamat eltarthat hetekig vagy hónapokig is. Mégsem tekinthető minden esetben hosszadalmasnak, hi­szen a dohányzásra való rászokás is hónapokig, sőt évekig tartott. Idő kell tehát az így kifejlődött reflex megbontásához és fokoza­tos megszüntetéséhez. A leszok­tatási módszer három fázisát pszi­chológus, orvos és pszichiáter irá­nyítja majd. Reméljük, az eredmé­nyesség százalékarányát sikerül ilyen módon az eddiginél kedve­zőbben befolyásolnunk. DR. SZŐKE ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1983. I. 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents