Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-27 / 22. szám, csütörtök
[ VtÁGGAZDASÁG ® VÜGGBMSAG ® »IUGGBMSAG | KOMMENTÁLJUK A neokolonialista elnyomással szemben ítás Ezekben a napokban, hetekben a pártalapszervezetek mindenre kiterjedően felmérik tevékenységüket. Azon is eltöprengenek, vajon a tagság sorainak megfiatalítása terén, s ami ettől teljesen elválaszthatatlan: a tagjelöltek és a fiatal párttagok nevelése érdekében is mindent megtettek-e feladataik teljesítéséért. A pártbizottságoknak az évzáró taggyűlésen elhangzó beszámolói tehát megfelelő terjedelmet szentelnek a tagság összetétele javítása kérdésének. Mint minden feladatot, ezt is konkrétan kell értékelni. Ezért a beszámoló nem nélkülözhet bizonyos számadatokat. Rá kell mutatnia, hány tagjelölt, új tag felvételét tervezték, s hányat vettek fel. Az eredményt talán százalékban is kifejezi a beszámoló. Ám hiba volna, ha pusztán a számok alapján ítélné meg az évzáró taggyűlés, hogy milyen munkát végzett a pártbizottság a tagság összetétele és javítása terén. Mindenképpen figyelembe kell venni azt is, elég gondos volt-e a fiatalok kiválasztása. Ezt az irántuk tanúsított bizalomra való rászolgáiás tanúsítja elsősorban. A kiválasztás helyességének az is cáfolhatatlan jele, ha a többi fiatal úgV tapasztalja, hogy mindenekelőtt becsületes munkával, a feladatokhoz való pozitív hozzáállással válhat valaki a munkás- osztály élcsapatának tagjává. így a bizalom előlegezése a serkentés egyik leghatásosabb eszköze a munkahelyeken. Ahol ezt rendszeresen szem előtt tartják az alapszervezetek, ott a várt eredmények sem maradnak el. így van ez például a bratislavai Szlovák Műszaki Üveggyárban, a vágsellyei (Šaľa) Duslóban, a Sered’i Nikkelkohóban, a Hetényi (Chotín) Efsz-ben. Megkülönböztetett figyelmet érdemel az értékelésnél a tagjelöltek és a fiatal tagok konkrét feladatokkal való megbízása. Ma már aligha lehetne olyan szervezetet találni, ahol a tagjelölt vagy fiatal tag nem kap konkrét feladatot, feladatokat. Az azonban még mindig előfordul, hogy a feladatok teljesítésének ellenőrzését, értékelését elhanyagolják. Ahol ez fennáll, ott a teendők elvégzésének elmulasztása sem meglepő. A rendszeres ellenőrzés és értékelés hiánya ugyanis minden esetben (így a tagjelöltek és a fiatal tagok esetében is) elöbb-utóbb passzivitáshoz vezet. Erre az évzáró tanácskozáson elhangzó bírálatnak is rá kell mutatnia. Vagyis a kritika egyben önkritika is kell hogy legyen. A feladat esetleges nem teljesítése, azaz hiányos teljesítése esetében az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a pártfeladat megfelelt-e az egyén adottságainak, politikai és szakmai ismereteinek, gyakorlati tapasztalatainak. Az újabb feladatok kitűzésekor pedig a pártbizottságnak fokoznia kell a fiatalokkal szemben támasztott igényét. A tagság összetétele javításának, fiatalításának, illetve a tagjelöltek és az új párttagok nevelésének kérdése tehát igen alapos értékelést követel meg a most folyó évzáró taggyűlésektől FOLÖP IMRE Több figyelmet az üzemegészségügynek Az ENSZ Közgyűlésének nemrég befejeződött )6<XVII. ülésszakán számos ország újból élesen elítélte a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban megnyilvánuló jogegyenlőtlenséget, a diszkriminációt és a parancsoló módszereket - irja I. Gyumulen, az SZTA nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó intézetének osztályvezetője az Ekonomicseszkaja Gazeta ez évi 3. számában. - A felszólalók arra is rámutattak, hogy a tőkés gazdaság jelenlegi válsága világosan feltárta a neo- kolonializmus által támogatott régi „rend“ torz jellegét az iparosított Nyugat és a fejlődő országok közötti kapcsolatokban. A zűrzavar enyhítésére törekedve az Egyesült Államok, a közös-piaci országok, Japán és más tőkés országok kormányai erősíteni kezdték a protekcionista akadályokat a nemzetközi kereskedelemben. Egyes nyugati közgazdászok véleménye szerint a 80-as évek kezdetén a különböző korlátozások a tőkés világkereskedelemnek körülbelül a felére terjedtek ki. Különösen szigorú diszkriminációs korlátozások léptek érvénybe a fejlődő országokból származó termékekre. Az 1981 -es évben a fejlődő országoknak az iparilag fejlett tőkés országokba irányuló exportja 6 százalékkal csökkent, s ez az irányzat 1982- ben is folytatódott. Ugyanakkor a nyugati országok fokozták kivitelüket a fejlődő országokba, gazdasági szelepként használva fel ezek piacát. A neokolonista politika a világpiaci árak területén is súlyosbította a fejlődő országok helyzetét. A nyolcvanas évek kezdetén az innen szállított nyersanyagok ár- szintje állandóan csökkent, mégpedig 1982 januárjában az 1981- es szinthez viszonyítva 13,5, az 1980-as árszínvonalhoz képest pedig 26 százalékkal. Ugyanakkor a behozott iparcikkek ára állandóan növekedett. A Financial Times szerint például a tfeaexportáló országoknak 1982-ben 13 tonna teát kellett eladniuk egy traktor ellenében, míg 10 évvel korábban 5 tonna tea árán is vásárolhattak egy traktort. A fejlődő országok adósságállománya az utóbbi három év alatt több mint másfélszeresére nőtt, s csaknem 630 milliárd dollárt ért el. Ez a körülmény a további gazdasági növekedés komoly akadályává vált. Csupán az 1978-től 1981-ig terjedő időszakban az adósságtörlesztés évi hányada az árukivitel és az exportszolgáltatások teljes értékéből (az olajexportáló országokon kívül) 17 százalékról 21 százalékra nőtt, s a nagyobb mértékben eladósodott országoknál elérte a 30-60 százalékot. Különösen nagy mértékben sújtotta a fejlődő országok gazdaságát a reagani adminisztráció kamatlábnövelő- politikája. Ez legalább negyedrésznyi arányban növelte a fejlődő országok adósság- terheit. 1980-tól kezdődően a fejlődő országokba irányuló pénzügyi források terjedelme kezdett elmaradni az adósságtörlesztés terjedelme mögött. Ráadásul a legreakciósabb imperialista körök a nemzetközi feszültség fokozására törekedve számos fiatal országot elviselhetetlen fegyverkezési hajszába kényszerítenek, amivel komolyan aláássák ezek gazdasági helyzetét. E körülmények következtében a fejlődő országok többségének a gazdasága, amint azt az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) 1982 augusztusában kiadott közleménye megállapítja, az egész háború utáni időszak legsúlyosabb válságát éli át. Gazdasági növekedésük üteme gyorsan lecsökkent. A fejlődő országok nemzeti összterméke 1981-ben csupán 1,1 százalékkal nőtt, s 1982-ben már bizonyos mértékű hanyatlás következett be. A munkanélküliek száma meghaladta az 500 millió személyt. A gyarmati elnyomás alól felszabadult országok a szocialista országok támogatására és a szocializmus vívmányaira támaszkodva a hetvenes évek folyamán komplex javaslatokat dolgoztak ki a tőkés nemzetközi gazdasági viszonyok komoly reformjára az „új világgazdasági rend“ jelszava alatt. A fiatal országok a szocialista közösség támogatásával jelentős sikereket értek el. Javaslataik alapján az ENSZ Közgyűlésének 1974. évi 29. ülésszaka - a szocialista államok támogatásával - jóváhagyta az államok gazdasági jogairól és kötelességeiről szóló chartát. Az UNCTAD égisze alatt sikerült létrehozni a preferenciális vámkedvezmény rendszerét a fejlődő országokból exportált áruk egész sorára. Haladás történt a hajótulajdonos társaságok által megvalósított tengeri szállításokra, az integrált nyersanyagprogramra, valamint a monopóliumok korlátozó intézkedéseivel szembeni védelemre vonatkozó feltételek rendezésében is. Számos progresszív megoldás lépett életbe az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) és más nemzetközi gazdasági szervezetek keretében. Az említett rendezések ellenére szembetűnően kevés gyakorlati eredményt lehet tapasztalni. Az imperialista hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, a valóságban lerombolják a fejlődő államok azon törekvéseit, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból kizárják a gyarmati rendszer maradványait. Ennek következtében a fiatal országok többségének gazdasági helyzete állandóan romlik. A neokolonializmus minden eszközzel arra törekszik, hogy elhatárolja a fejlődő országokat a szocialista országoktól. A felszabadult országok többségében azonban világosan látják a tőkés rendszer kizsákmányoló jellegét. Különösen megnyilvánult ez az el nem kötelezett országok. 1979-es havannai nyilatkozatában. „Az új gazdasági világrend létrehozásához - hangsúlyozta a nyilatkozat - gyökeresen át kell alakítani a világgazdaságot, s el kell utasítani azt a szemléletet, mely szerint ez az átalakulás a piacon ható erők szabad játékával is elérhető.“ A Szovjetunió és a többi szocialista ország következetesen támogatja a felszabadult országok igazságos törekvéseit, s leleplezi az imperialista kizsákmányolás politikáját ezekkel az országokkal szemben. A szocialista közösség országai állandóan növelik gazdasági és műszaki együttműködésüket a felszabadult országok nemzeti gazdaságának fejlesztésében. A szocialista és a fejlődő orszá- goK közötti kereskedelmi kapcsolatok jelenleg a világkereskedelem legdinamikusabban fejlődő részét képezik. Az ENSZ adatai szerint az 1960-tól 1980-ig terjedő húszéves időszakban a KGST-országok és a fejlődő országok közötti kereskedelmi forgalom évi átlagban 14,6 százalékkal növekedve csaknem 16-szoros gyarapodást ért el. Az ENSZ Közgyűlésének XXXVII. ülésszakán A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere ismételten aláhúzta, hogy „A Szovjetunió az államok közötti politikai és gazdasági viszonyok demokratizálása mellett száll síkra. Ami pedig a felszabadult országoknak nyújtott segítségben való részvételt illeti, a Szovjetunió ebben az irányban többet tesz, mint bármely más fejlett tőkés ország.“ (-ai) Innen-onnan • Brazília közölte a nemzetközi magánbankokkal, hogy egyoldalúan leállítja az idén esedékes közép- és hosszú lejáratú hitelek törlesztését. A brazil pénzügyi hatóságok felszólították a külföldi hitelező bankokat, hogy folyósítsanak az országnak 4,4 milliárd dolláros új kölcsönt, adjanak fizetési haladékot 4 milliárd dollárnyi tőke- tartozásra, újítsanak meg egy már lejárt 8,8 milliárd dolláros kereskedelmi hitelt, s tartsák fenn számára azt a 10 milliárd dolláros készenléti hitelkeretet, amelyet a hitelezők vissza akartak vonni. • Magyar külkereskedelmi vállalatokkal kötött 10 évre szóló együttműködési szerződést az ENERGOINVEST gazdasági egyesülés. A szerződésben különféle gázzal fűthető és vízmelegítő berendezések gyártási kooperációjáról kötöttek megállapodást. A zökkenőmentes együttműködésért a Bozanszki Brod-i MEBOS gyár a felelős. A közös gyártmányú végtermékek és alkatrészek kétirányú forgalmának értéke a most következő évtizedben eléri a 38 millió dollárt. • Az Egyesült Államok ipara a múlt év decemberében csak 67,3 százalékra használta ki teljesítőképességét; a gépkocsigyárak kapacitásának 52,3 százalékos kihasználásáról, a vas- és acélműveknek pedig mindössze 36,3 százalékos kapacitáskihasználásáról adtak számot. Az amerikai gyárak teljesítőképességét tavaly csak 69,8 százalékra használták ki. • Nagy-Britannia gépkocsitermelése 1957 óta tavaly csökkent a legalacsonyabbra. Az iparügyi minisztérium adatai szerint 1982- ben 884 000 gépkocsi hagyta el a gyárkapukat, ami 7,4 százalékkal kevesebb, mint 1981-ben. A dolgozók egészségének védelme minden szerv, minden üzem alapvető kötelessége. Nagyobb felelősség hárul ezen a téren a választott szervek képviselőire is. Ez vonatkozik a Rozsnyói (Rožňava) Városi Nemzeti Bizottságra is. Az egészségügyi hálózat fejlesztéséről, az orvosi ellátásról beszélgettünk Margita Bradovko- vával, a vnb alelnökével, aki többek között az egészségügy fejlesztéséért is felelős.- Az egészségügyi hálózat munkáját, fejlesztését a városi nemzeti bizottság, a jnb illetékes osztálya, a járási és kerületi egészségügyi intézet irányítja- mondja az alelnöknő. - Munkánkat igyekszünk összehangolni a párt és állami szervek határozatai alapján. Bár egészségügyi hálózatunk a városon belül jónak mondható, mégsem teljesen kielégítő. A város lakosságát a rendelőintézeten és kórházon kívül, három körzeti, öt üzemi és négy gyermekrendelő szolgálja. A rendelők száma, különösen a gyermekrendelőké már a közeljövőben kevés lesz. A rohamosan fejlődő Dél lakótelepen, melynek 12 ezer lakosa lesz, új rendelőintézetet kell létrehoznunk. Fiatalodik a város, nagy gondot kell fordítanunk a gyerekekre. Jelentős beruházásokra van szükség, s ezen a téren nagy segítséget várunk a városunkban és környékén működő üzemektől is.- Ha már a gyerekekről volt szó- folytatja Margita Bradovková- megemlítem a fogászatot. A városban öt körzeti fogorvosi rendelő működik, s több iskolában is lehetőséget teremtettünk a fogászati kezelésre. Az általános körzeti rendelők bővítésér is tervbe vettük. Azzal az összeggel, mely évente rendelkezésre áll, nagyon ésszerűen kell gazdálkodnunk, olyan lehetőségeket keresnünk, melyek gazdaságosabbak a megszokott módszereknél.- Milyen új megoldásokat talált a városi és a járási nemzeti bizottság?- Említettem, hogy öt üzemi rendelőnk van. Eddig a legjobb eredményt a Tatrasvit rendelője érte el. Ehhez az üzemi rendelőhöz nyolc üzem dolgozói tartoznak. A betegségek megelőzése, a rugalmasabb orvosi ellátás érdekében az volna' a legelőnyösebb megoldás, ha a nagyobb üzemek önálló rendelőket létesítenének. Az egészségügyi ellátást mi megszervezzük, az üzemek vezetőinek a megfelelő helyiségekről kell gondoskodniuk, hiszen erre a költségvetésünkben is lehetőség van.- Miben látja a felsoroltakon kívül az üzemi rendelők jelentőségét?- Az ellenőrzések bizonyítják, hogy azokban az üzemekben, ahol állandó orvosi ügyelet van, jobb eredményeket érnek el a betegségek megelőzésében s nagy mértékben csökkent a munkaképtelenség. A városi nemzeti bizottság jogkörének bővülése által nagyobb befolyást tudunk gyakorolni az érintett üzemekre is. Rá kell döbbenniük, hogy az üzemegészségügy fejlesztése nem fölösleges kiadás, hanem gazdaságos befektetés, növeli a termelést, biztosítja a dolgozók erőnlétét. Ezzel a problémával függ össze az egészségügyi felvilágosító munka, mely nemcsak az egészségügyi dolgozók feladata. A városi nemzeti bizottság ezen a téren nagy segítséget vár és kap a tömegszervezetektől. A felvilá-^ gosító és megelőző munkában’ részt vesz a Vöröskereszt, a nőszövetség, a sportszövetség, a Szocialista Akadémia és a Rokkantak Szövetségének szervezete. A városban működő egészség- ügyi szakközépiskolában szlovák és magyar nyelven folyik az oktatás. A város és járás illetékesei jogosan elvárják, hogy az iskola tanárai és diákjai a felvilágosítást és az egészségügy fejlesztését szolgáló munkából továbbra is kivegyék részüket. FECSÓ PÁL ÚJ SZÚ 4 1983. I. 27.
