Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám, kedd

Öt évad a számok tükrében A Magyar Területi Színház műsorpolitikájáról Előszeretettel állítjuk színhá­zunkról, hogy az időszerű kérdé­sek társadalmi vitafóruma is va­gyunk. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az elmúlt öt évad folya­mán 28 kortárs (és 12 klasszikus) művet mutattunk be. A 40 darab közül 20 a Thália Színpadon, 20 a komáromi (Komárno) társulat­ban került színre. Évadonként 8 premiert tartottunk. Az előadott darabok közül nyolcnak színházunkban volt az Műfaji szempontból eléggé vál­tozatos volt a repertoár. Bemuta­tásra került 10 komédia, 8 színmű, 6 tragikomédia, 4 zenés mesejá­ték, 3 dráma, 2-2 zenés játék és játék, valamint 1-1 színjáték, ze­nés komédia, vidám játék, szatiri­kus vígjáték és bohózat, örvende­tes tény a korszerű tragikomédiák megszaporodása, valamint a mű­faji sokrétűség. A bemutatott művek szerzőinek java része a szocialista tábor or­A Magyar Területi Színház megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére viszi színre e héten, pénteken, Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig című drámáját. Felvételünkön - amely a próbán készült - Konrád József érdemes művész, az előadás rendezője, továbbá Holocsy István és Mák Ildikó látható. (Gyökeres György felvétele) ősbemutatója (ezek mind cseh­szlovákiai magyar drámák). Ugyancsak 8 magyar nyelvű ős­bemutatót tartottunk. Csehszlová­kiai bemutató előadást 7 alkalom­mal láthatott a közönség. Az eredeti drámák száma 31, a dramatizációké 9. (A színház - időszakokra bontott - történeté­ben egyedülálló ez a nagy számú dramatizáció. Ezt a tényt is az időszerűségre való törekvés indo­kolja.) Két verses dráma is színre ke­rült, de ez a jelenség nem egyedül­álló a MATESZ történetében (bár meg kell jegyeznünk, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb ilyen dráma íródik.) A zenés színjátékok száma 8 volt. (Az utóbbi öt évadban újra megszaporodott a zenés müvek száma mindkét társulatunk reper­toárjában. Ez a tény elsősorban a közönségízlés figyelembevételét tükrözi.) A nyolc zenés játék fele gyermekközönségnek készült. Gyermekközönségnek szánt mű 4 alkalommal került színre, s emellett több előadást tartottunk az ifjúság - elsősorban a diákkö­zönség - számára, főleg klasszi­kus szerzők műveiből. szágaiban él. Néhány haladó szel­lemű nyugati szerző alkotását is bemutattuk. Földrajzi tekintetben a következő képet mutatja a szín­re került játékok címtára: bemu­tattunk 8 csehszlovákiai magyar, 5 szlovák, 3 cseh, 4 kortárs szov­jet és 4 klasszikus orosz, valamint 6 magyarországi, 2 romániai, 1 bolgár, 1 NDK-beli, illetve 2-2 angol, francia és olasz színjátékot. (Évek óta hiányzik műsorunkból a lengyel és a jugoszláv dráma, de valószínűleg szívesen megnézne a közönségünk egy-egy kubai vagy finn, esetleg Afrikából, Ázsiá­ból vagy Dél-Amerikából szárma­zó színpadi művet. Mindenekelőtt azonban több csehszlovákiai ma­gyar színművet szeretnénk mű­sorra tűzni. A szerzők és a szín­ház együttműködése révén egyre több ilyen dráma születik, de egyelőre még mennyiség tekinte­tében sem elegendő - nem kínál megfelelő választékot egy-egy évadban; minőségi szempontból pedig - legalábbis egyelőre - még több kívánni valót hagynak maguk után. Ennek ellenére bizonyos - bár lassú - fejlődés mégis kimu­tatható. Néhány intézményünk kö­zös feladata lesz a következő években elősegíteni a gyorsabb fejlődést...) Színházunk két társulata éva­donként körülbelül 330 előadást tart. Egy-egy bemutatott darab te­hát átlagosan kb. 42 előadást ér meg. Nézzük, mit mutat a valóság: egyetlen színjáték sem ért meg húsznál kevesebb előadást. 20-30 közötti reprízszámot 3 da­rabnál jegyez a statisztika (húsz­szor került színre a Fehér hajó, huszonötször a Velúrzakó). A 30—40 közötti reprízszámú dara­bok közül 20 volt repertoáron (te­hát a bemutatott színjátékok fele). 40-50 közötti előadásszámot 8 mű ért el, 50-60 reprízt pedig 6 (Windsori víg nők, Szélestenye­rű Fejenagy és a többi tisztessé­gesek, A beszélő köntös, Szent Péter esernyője, Szerelem, Zava­ros örökség). A Két férfi sakkban 63, a Tartuffe 68, A peleskei nótá­rius 70 alkalommal került közön­ség elé, s az utóbbi mű még mindig repertoáron van - követke­zésképp: ez volt az utolsó öt évad legsikeresebb bemutatója. A tár­gyilagosság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy néhány színjáték magasabb előadásszá­mát megbetegedések vagy más objektív okok gátolták. A felsorolt számadatokból per­sze még sok más következtetés levonható - ezért is adjuk közre őket. ' KMECZKÓ MIHÁLY A FILM FORRADALMARA Szergej Eizenstein születésének 85. évfordulója Az V. Csengő Énekszó előkészületei Az érsekújvári (Nové Zámky) városi nemzeti bizottság tanács­termében került sor az V. Csengő Énekszó gyermek- és ifjúsági énekkari fesztivál előkészületi bi­zottságának ülésére, amelyen megjelentek a CSEMADOK Köz­ponti Bizottságának, valamint a já­rási és a városi szervek illetékes képviselői. A Csengő Énekszó legfontosabb célja az, hogy fellen­dítse a szlovákiai magyar ifjúsági és gyermek énekkari mozgalmat, s emelje az általános zenei neve­lés színvonalát. Dunajszky D. Gé­za, a CSEMADOK KB megbízott osztályvezetője a tanácskozáson elmondta: eddig 21 szlovákiai ma­gyar gyermekkórus jelentkezett a fesztiválra. S egyúttal reményét fejezte ki, hogy a nyilvántartott 42 kórusból továbbiak is jelentkeznek február 15-ig. A kórusok sikeres szakmai felkészülésének érdeké­ben a Népművelési Intézet február elején szemináriumot rendez a karvezetók részére. A Csengő Énekszó új színfoltja lesz az is, hogy a fesztiválon fel­nőtt énekkarok is szerepelnek. Fellép a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, vala­mint az V. Kodály-napok győzte­se, a kassai (Košice) Csermely Kórus. -es Ahogy a művészetnek általá­ban voltak olyan alkotó szellemei, akiknek művei örökérvényüek, a legfiatalabb múzsa gyermeké­nek, a filmművészetnek is vannak már klasszikusai. A legnagyobbak egyike Szergej Eizenstein, aki 1898. januárjában született. Útja, amely a filmművészet leg­magasabb csúcsaira vezetett, más filmesekhez hasonlóan a színháznál kezdődött, kétségte­len azonban, hogy ez pályájának további alakulására nem bírt meg­határozó szereppel. Korai filmjei­ben azt a századelői kapitalizmust ábrázolja, amelyet már alapjaiban megrengetett a forradalom. Ki­emelkedő művész volt Eizenstein. Olyan, aki nemcsak a forradalmi átalakulások ábrázolására töreke­dett, hanem ezt a tartalmi újszerű­séget totális formai újítások beve­zetésével közvetítette filmjeinek nézői felé. S ahogy az a művésze­tek történetében a legnagyobbak esetében mindig beigazolódik, Ei­zenstein személyében a filmmű­vészetnek olyan alkotója született, aki a forradalmi valóságot, forra­dalmasított formákkal ábrázolta. Történelmi realizmusa mellett meghatározó szerepet tölt be film­jeiben az allegória, amely merész vágások, montázsok sorából épül egyértelmű jelentésűvé. Igazolás­ként két filmjét említeném. A sztrájkban a rendőrségi besú­gók alakjait állatokkal komponálta egybe, s az Októberben az egyik személyiséget pávához hasonlítja. Eizenstein 1925-ben elkészítet­te a Patyomkin páncélost, amely azóta a filmművészet alapműve. Formájában mindazt tartalmazza, amit rendezői teremtőereje újítás­ként létrehozott. A már említett allegória és montázson kívül alkal­mazta itt a ritmusnak minden képi hatáskeltó változatát. A némafilm a húszas években lehetőségeinek csúcsára ért, s ebben Eizenstein­nek nagy része volt. A Patyomkin lázadó tengerészeit, Ogyessza la­kóit, vagyis a forradalmak hétköz­napi hőseit ábrázolva jutott el erre a szintre. Filmjeiben mindig nagy szerepet szánt a tömegnek. A ha­talmas embercsoportokat külön­böző irányú és helyzetű kamera­mozgással fényképezte. Az 1927- ben befejezett Októberben, a Téli Palotát ostromló tömeg szinte hömpölygő árvízként jelenik meg a képkockákon. A tömegábrázolásának sok­oldalúságát A jégmezők lovagja és a Rettegett Iván című filmjeiben figyelhetjük meg leginkább. Ter­mészetesen itt már a hangos film kitáguló lehetőségeit is figyelembe vette, sőt az utóbbiban az Ameri­kában megszületett színesfilm le­hetőséget is „szemrevételezte“. Szerepel a filmben egy néhány perces betét, amelyben a szín­dramaturgiát próbálja meg a mon­danivaló szolgálatába állítani. Filmművészetének fontos sajá­tossága még a tragikum és a ko­mikum egymásmellettiségéből eredő kontraszthatás. Ennek iga­zolását láthatjuk a forradalomról szóló filmjeiben, ahol a letűnt kor haladásellenes embereit egy-egy képsorban nevetségessé teszi. Ezt leginkább olyankor alkalmaz­za, amikor a cselekmény drámai folyamatában elkerülhetetlenül megjelenik a zsarnokság képvise­lője. Eizenstein olyan történelmi kor­szakban alkotott, amikor maga a filmművészet megszületőben volt. Olyan társadalomban alko­tott, amelynek lényegi jellemzője volt a forradalmiság. Nehéz elkép­zelni, milyen irányban fejlődött vol­na a filmművészet, ha a Szovjet­unióban nem dolgozik egy rende­ző, és aki a kizsákmányoláson alapuló világrend ellen, az emberi élet eredendően új típusáért nem indul harcba. DUSZA ISTVÁN UU FILMEK Bolond pénz (szovjet) Alekszandr Nyikolajevics Oszt- rovszkij (1823-86) drámájából ké­szült a Bolond pénz című film. Jevgenyij Matvejev rendező szinte hiánytalanul közvetíti a mű tartal­mát, nem csupán cselekményét jeleníti meg, hanem mélységét, egyetemes mondanivalóját, sajá­tos eszmei-érzelmi világát is tük­rözi. Műgonddal, nemes ambíci­óval valósítja meg elképzelését, s a film minden kockáján érezhető az elmélyültség, az igényesség és a tehetség. Az alkotás s a belőle készült film cselekménye a múlt század második felében, abban az időben játszódik, amikor már bontakoz­nak az orosz kapitalizmus csírái. Érthető hát, hogy a történet moz­gatója a pénz, hiszen ekkor már a pénz hatalom, körülötte forog minden, ez határozza meg az em­beri kapcsolatokat is. A pénznek tehát kulcsszerepe van a szatiri­kus műben, mely arról szól, hogy egy gazdag, de naiv és takarékos vidéki férfi első pillantásra bele­szeret egy szépséges moszkvai nemes -kisasszonyba. A lány azt hiszi, hogy a kereskedő gazdag­sága végtelen, s ha feleségül megy hozzá, mértéktelenül pazar­ló életet folytathat. Röviddel az esküvő után azonban rádöbben a valóságra és elhagyja férjét. Ám léhasága a férfi feltételeinek elfo­gadására kényszeríti. Osztrovszkijnak ez a drámája nem tartozik a nagy remekművek közé, így hát a filmváltozata, a ké­pi megjelenítése sem lett kivételes mű. De Jevgenyij Matvejev igye­kezett hűséggel megőrizni az al­kotás lényegét, s bár egy-egy jele­net teatrálisra sikeredett, ennek ellenére jó érzékkel rajzolta meg az orosz társadalom kapitalista vi­szonyainak kialakulását, az elsze­gényedett nemességnek és a bur­zsoáziának a társadalmi pozíció­ért vívott harcát, a pénzéhes, ke­gyetlen burzsoázia és a kereske­dőréteg tehetetlen vergődését eb­ben a társadalomban. Tanfilm a Bolond pénz, de hasznos, érde­kes és hatásos. Az adaptáció maradandó érté­kei közé tartozik a színészi alakí­tás: Ljudmila Nyilszkaja, Jelena Szolovej, Alekszandr Mihalkov, Jurij Jakovlev, Pavel Kadocsnyi- kov és Leonyid Kuravljev játéka. A kiváló, sokszínű alakítások kö­zül kiváltképp kiemelkedik Jelena Szolovejé, aki a szépséges, de pazarló nemes kisasszony anyjá­nak igényes szerepében tökélete­sen azonosult a hősnővel. Jelenet a szovjet filmből Elvis Presley (amerikai) Minden idők legnagyobb éne­kes sztárjának, a rock and roll királyának életéről szól ez az ame­rikai film. Elvis Presley egy kor­szak bálványaként már életében szimbólummá vált, egyszeri volt és utánozhatatlan. Becslések sze­rint világslágerei egy milliárd pél­lúan, s az alkotásban huszonhat dal is elhangzik. Négy színész alakítja Presleyt különböző életko­rában (életének az eredeti filmek­ből hiányzó fontosabb fordulatait játsszák), de többnyire mégis ere­deti felvételeken, dokumentumo­kon láthatjuk őt személyesen. Elvis Presley (balra) az amerikai filmben Megelevenedik előttünk egy ref­lektorfényben csillogó életút, meg­idézik az alkotók kisfiús, vonzó mosolyát, tréfálkozását a próbá­kon, azt a varázst, amely révén azonnal kontaktust teremtett kö­zönségével. Tanúi lehetünk még az Egyesült Államokban is példát­lan karrierjének, koncertjeinek, házasságának, a szédítő élettem­pónak - magányosságának A film tehát a legendák és a té­nyek szétválasztására és egy sztár tündöklésének és bukásá­nak megjelenítésére és rekonstru­álására vállalkozott.-ym­ÚJSZÚ 4 1983. I. 25. dányban fogytak el, nyolcvanöt nagylemez, hatvanöt aranykisle­mez és még vagy harminc arany­illetve platinalemez összegezi a letűnt életet, pályájának hallatlan sikerét; harminchárom filmben ját­szott, s most róla készült film. Malcolm Leo és Andrew Solt alkotása hiteles, megragadó em­léket állít az öt éve, negyvenkét évesen elhunyt sztárnak. A törté­net a nagy dilemma idején kezdő­dik, amikor a tízéves Elvisnek döntenie kellett a gitár és a bicikli között. S tart a mese egészen a káprázatos temetésig. A film az énekes életét ismerteti, nagyvona-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents