Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-30 / 52. szám

AZ ANTIKOMMUNIZMUS SZÉLMALOMHARCA A mostani világhelyzet alapvonása az emberi haladás és a béke erőinek nem­zetközi méretű, meg-megújuló szembe­szegülése, sok helyen nyílt összecsapá­sa az imperialista hatalmak - mindenek­előtt az USA - kormányköreinek militaris­ta törekvéseivel. Olyannyira ellentmon­dásos és bonyolult katonapolitikai és dip­lomáciai események, valamint gazdasá­gi, politikai és ideológiai velejárói köze­pette, amelyek az átlagember számára olykor alig áttekinthetőek. Mindenesetre annyira bárki eligazodhat a világpolitika szövevényeiben, hogy Reagenék agya­fúrtan „nukleáris elrettentésnek“ keresz­telt fegyverkezési programjának lényegé­vel többé-kevésbé tisztában legyen. Ér­deklődés, tájékozódási igény kérdése. Ezért van, hogy noha ez a néhány év alatt kifejlesztett agresszív politika az em­beriség nagy részét indokolt szorongás­sal tölti el, vagy egyenesen az atomka­tasztrófa rémképét vetíti eléjük, száz- és százmilliós tömegeket azonban céltuda­tos antiimperialista tiltakozó mozgalmak­ra sarkall. Persze csak felszínes megítélés alap­ján ilyen egyszerű a szocialista világ- rendszer és az imperializmus kiélezett szembenállása, évtizedeken át egymás ellen folytatott antagonisztikus küzdelme. Az antikommunizmus tulajdonképp már a klasszikus kapitalizmus, vagyis Marx és Engels tevékenysége idején kezdődött, aztán erőteljesebben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, majd a Szov­jetunió megalakulása után a további szo­cialista forradalmakkal egyidejűleg for­málódott. Folyton kénytelen céljait, harc­modorát, módszereit változtatni - vég­eredményben a szocialista fejlődés függ­vényeként, mintegy kényszerűségkép­pen. Ma már kialakult, intézményesített eszmerendszer, propagandája pedig tu­datipar. Lenin közvetlenül az SZSZKSZ meg­alakulását deklarált I. szövetségi szovjet­kongresszus után a Szovjetunió - mint a soknemzetiségű szocialista köztársa­ság - megalakulásáról ezt írta: ..... ne­kü nk éppolyan szükségünk van rá, mint a nemzetközi kommunista proletariátus­nak a nemzetközi burzsoázia elleni harc­ban és intrikáik elleni védelemben.“ Ezt a lenini előrelátást, mint műveinek min­den más alapvető tételét a történelem igazolta. S voltaképp ez lett a burzsoá ideológia és propaganda kiindulási, egyben neural­gikus pontja. Ettől kezdve mindmáig esz­mei és politikai támadásaik célpontja el­sősorban és mindig a Szovjetunió, veze­tő ereje, az SZKP és ideológiája, a mar- xizmus-leninizmus. Amellett gondjuk volt arra is, hogy a közelmúlt évtizedekben összekapcsolják az újonnan alakult népi demokratikus, szocialista, valamint a gyarmati elnyomás alól felszabadult, fiatal fejlődő államok s egyben kommu­nista és baloldali pártjaik elleni kirohaná­saikkal, ideológiai diverziókkal, sőt kato­nai beavatkozásaikkal. Közben a Szovjetunió nagy megpró­báltatások, amyagi és emberáldozatok, súlyos vérveszteségek árán is hatalmas fejlődésen ment keresztül. Kiheverte a Breszt-Litovszk-i rabló békekötést, a véres polgárháború és intervenció kö­vetkezményeit; a G. V. Csicserin külügyi népbiztos vezette szovjet küldöttség né­met küldöttséggel folytatott sikeres tár­gyalása eredményeként a rapallói egyez­ménnyel meghiúsította a szovjet köztár­saságok elszigetelésére irányuló imperi­alista blokk létrehozásának tervét, s 1925-ig az USA kivételével 22 kapitalis­ta állammal vette fel a diplomáciai kap­csolatot vagy kötött megnemtámadási szerződést. A szovjet diplomácia - amely a lenini békepolitika elveihez hűen nemcsak a Szovjetunió, hanem más nemzetek és népek kollektív biztonságát is szüntelenül szem előtt tartotta és erősíteni igyekezett - számtalan sikert ért el a háborús ve­szélyek elhárításában. Emlékezetes pél­dául az 1932-es genfi leszerelési konfe­rencia, amelyen a szovjet delegáció ve­zetője M. M. Litvinov a Szovjetunió hatá­rozott békejavaslatát előterjesztve a kö­vetkezőket mondta: „A leszerelés problé­máját minden további halogatás és huza­vona, minden további és további előzetes feltételek figyelembevétele nélkül meg kell oldani.“ 1933 decemberében pedig ezt a kijelentést tette: „A béke biztosítása nem függhet csak a saját feltételeinktől. Soha nem mondtunk le és nem mondunk le a szervezett nemzetközi együttműkö­désről, amelynek célja a béke megerősí­tése. Nem vagyunk doktrinérek és nem mondunk le az összes létező vagy lehet­séges szövetség vagy szervezet felhasz­nálásáról, ha van vagy lesz előfeltételük, hogy a békét szolgálják“. A nagy világgazdasági válságot köve­tően a fasiszta veszedelem jelentkezése újabb aktivitásra serkentette a Szovjet­uniót. 1932-ben semlegességi, ill. meg­nemtámadási szerződést kötött, majd 1933-34-ben diplomáciai kapcsolatokat létesített úgyszólván majdnem minden európai országgal. Nemzetközi tekinté­lyét ekkor már az is növelte, hogy 1934- ben belépett a Népszövetségbe. A mind veszedelmesebbé váló nemzetközi hely­zetben a szovjet diplomácia egyik legfon­tosabb feladatának a kollektív biztonság megteremtését tekintette. Ebből a szem­pontból jelentős eseménynek számított az 1935 májusában aláírt szovjet -csehszlovák és a szovjet-francia köl­csönös segítségnyújtási szerződés. Nemzetközi szempontból a legnagyobb hordereje a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának volt, amely a fasiz­mus terjeszkedése és a háborús készü­lődés ellen meghirdette a széles korú antifasiszta népfrontpolitikát. Mint azonban köztudomású, mindezek ellenére a nemzetközi fasiszta agressziót nem lehetett megfékezni, az antikomin- tern paktum megkötése után a nyugati hatalmak hallgatólagos jóváhagyásával vérbe fojtotta a demokratikus Spanyol Köztársaság szabadságharcát, majd ki­robbantotta a második világháborút is, amelynek legsúlyosabb következményeit a Szovjetunió szenvedte. Hazája védel­mében és az európai államok egész sorát felszabadító harcai folyamán mint­egy 20 millió szovjet ember áldozta éle­tét, a sebesültek és az eltűntek száma ezt bizonyára jóval meghaladta, a háborús pusztítások mértéke pedig több mint 128 milliárd dollár értékű volt. Arról az ember- feletti szenvedésről, nélkülözésről, gyászról, amelyet a szovjet nép átélt, nincs statisztika. A szovjet nép éppen csak megkezdte a háború utáni újjáépítést, amikor a nyu­gati nagyhatalmak hidegháborút indítot­tak ellene. A Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok ezt is átvészelték, amiben döntő szerepe volt a szovjet külpolitikának. Mindazonáltal hosszú évekre megromlottak a nemzetközi vi­szonyok. Közben a szovjet nép a fejlett szocia­lista társadalom építésén munkálkodott. Részletes kifejtés nélkül elég néhány jellemző adatot említeni hősi erőfeszíté­seik érzékeltetéséül. Míg a cári Oroszor­szágban a felnőtt lakosság egyharmada írástudatlan volt, ma csak a népgazda­ságban dolgozók több mint háromnegye­de középiskolai vagy főiskolai végzettsé­gű. Nagyjából ezzel arányos a népgaz­dasági jövedelem növekedése is. A Szovjetunió megalakulása idején a vi­lág ipari termelésében a Szovjetunió ré­szesedése 1 százalékos volt, ma 20 százalékos. A szovjet népgazdaság fejlő­dését még szemléltetöbben fejezi ki, hogy 1980-ban a társadalmi össztermék értéke 1061 milliárd rubel volt. A szovjet békepolitika kezdeményezé­se a hetvenes években a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, a leszerelési tárgyalások folytatásához, aztán a Hel­sinkiben tartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartásá­hoz s Záróokmánya megalkotásának tör­ténelmi jelentőségéhez vezetett, majd az SZKP XXVI. kongresszusán a Békeprog­ram előterjesztésében teljesedett ki. Mindezek közismertek, s nagy visszhangot keltettek szerte a világon. Ezért váltott ki hatalmas felháborodást az az újabb szovjetellenes propagandahadjárat, amelynek alig leplezett célja a béketörek­vések meghiúsítása, a Szovjetunió és a szocialista világrendszer minden meg­nyilvánulásának becsmérlése, s a nem­zetközi viszonyok kiélezése. Ennek a fo­lyamatnak az elindítója a reagani doktrí­na meghirdetése és a különböző gazda­sági szankciók kilátásba helyezése volt. Az emberiségnek azonban a társadal­mi haladáshoz, a civilizációs fejlődéshez éppúgy, mint a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a fejlett szocializ­mus építéséhez békére, nemzetközi biz­tonságra és kölcsönös bizalomra van szüksége. Amint azt Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter az ENSZ-közgyűlés XXXVI. ülésszakán oly meggyőzően és őszintén kijelentette: „A Szovjetunió nem fenye­getett és jelenleg sem fenyeget senkit. A lenini idők óta a szovjet állam a békét és a népek közötti barátságot tűzte zász­lajára. Ezekhez az eszmékhez rendíthe­tetlenül hűek maradunk. Ma éppen olyan drágák országunk népe számára, mint akkor, Lenin idejében“. mikus Sándor l/epeslapokat, színes diafilmeket nézegetünk. Én ven­í\ déglátóm tekintetét is figyelem. Azt, hogyan villan meg szeme egy-egy kép láttán. Hogyan idézi fel benne az idei és egy korábbi szovjetunióbeli utazás felejthetetlen emlékeit. Közben ilyeneket mond: „Jaj, ez csodálatos volt! Innen ráláttunk a tengerre! Ó, ezek a mesés sikátorok“ Viktória Nováková, a bratislavai Bílikova utcai óvoda igazgatónője volt a vezetője (a szakszervezet részéről) annak a 29-tagú szerencsés csoportnak, mely ez év júliusában tíz napot töltheted szovjet barátainknál. Előbb azonban egy két esztendővel korábbi útjának élményeiről és tapasztalatairól kérdem.- Első alkalommal baráti városunkban, Kijevben jártunk, s mint óvónő nagyon örültem, hogy egy óvodába is ellátogattunk. Mégpedig a páratlan szépszégü Dárnyica új lakótelep egyik óvodájába. Igen meglepődtem, amikor megláttam, milyen szép az óvoda kertje. Minden osztály­nak saját kijelölt zöld területe van, s egy fedett helyisége, ahol akkor is játszhatnak a gyerekek, ha esik az eső. Az udvaron sok a játék, a mászóka és egyéb berendezés. S ami szintén nem mellékes, jól karbantartják őket. A csöppségeket igen eredményesen nevelik játékaik és környezetük megkímélésére, ami nyilván nemcsak a taní­tónők érdeme, hanem a szülőké is, his?en a parkokban szintén vigyáznak az emberek, nem taposnak a pázsitra, nem törik le a virágokat, a bokrokat. Külön figyelmet érdemel a gyerekek egészségügyi gondozása. Egy orvosnő hátáskörébe mindössze két óvoda tartozik, így naponta minden gyerekkel kapcsolatban áll. Azt is irigyel­hettük barátainktól, hogy az óvoda igazgatónőjének több ideje van az irányítással kapcsolatos ügyek intézésére, mint nekünk, mivel a pedagógiai tevékenység ellenőrzését elsősorban a helyettes végzi. Nálunk a helyettes ugyanúgy tanít, mint a többi tanítónő. Idei útjukról elmondja, hogy az iskolaügyi dolgozók szakszervezeti szövetségének Bratislava IV. körzeti szer­vezete az óvodák Bílikova utcai alapszervezeteivel karöltve szervezte a Szovjetunió nevezetességeinek és szépségeinek megismerése céljából, s a prágai Rekrea intézte. Útirányuk Leningrád-Riga-Moszkva volt.- Prágából indultunk repülővel - emlékezik. - Utazá­sunk időpontja már azért is szerencsés volt, mert Lenin- grádban még láthattuk a fehér éjszakákat. A várost éjszaka járva természetesen megnéztük a hidak felnyitását is, ami igen érdekes látvány. A városban rengeteget gyalogoltunk, FELEJTHETETLEN ÉLMÉNYEK TAPASZTALATOK EGY KIJEVI ÓVODÁBÓL • EGY CSOPORTVEZETŐ UTIBESZÁMOLÓJA mindig fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk szál­láshelyünkre. Láttuk az Aurórát, a Téli Palotát. Felejthetet­len élményt nyújtott a világhírű képtár, az Ermitázs látvá­nya. Igen tetszett a város földalattija is. Leningrádban külön élményt jelentett számunkra a tengerészet napja alkalmából rendezett ünnepség megtekintése. Erre az alkalomra más városokból is érkeznek tengerészek a városba. A szertartást hajókon rendezik. A hős tengeré­szek tiszteletére koszorúkat eresztenek a vízre. Utána a Finn-öbölhöz hajóznak a tengerészek. Az ünnep estéjén tűzijáték is van. Leningrádi programjuknak részét képezte a Nagy Októ­beri Forradalom nagy vezére egykori tartózkodási helyé­nek, Razlivnak a meglátogatása, és egy hajóút Petrodvo- recba. Utána a küldöttség virágot helyezett el a város hőseinek temetőjében.- Nagy élmény volt számunkra az ukrán népi együttes műsorának megtekintése is a Kultúra és Pihenés Ifjúsági Parkjában. Olykor mi is énekeltünk. Az ottani idegenveze­tőnkkel együtt, aki cseh, szlovák, német és magyar népda­lokat is ismert. Útjuk következő állomása Riga volt, ahová vonaton utaztak.- Az új, huszonnégy emeletes Latvija-szálló huszonhar- madik emeletén laktunk. A kilátás csodálatos volt. Ablaka­ink a tengerre néztek. Fürödtünk is. Igaz, nem Rigában, hanem a közeli Jurmala fürdővárosban, ahol hazaiakkal is találkoztunk. Riga közelében egy skanzenba is ellátogat­tunk. Ez azért is érdekes, mert az ott élő kevés lakos népi viseletben jár. A városban sok a műemlék és igen jól lehet vásárolni. Az ottani koszt ízlett a legjobban. Rigai programjuk megható élménye volt a közeli Salas- pil egykori koncentrációs tábor megtekintése, ahol több mint 7000 gyermek lelte halálát. Moszkvába érkezésüket természetesen igen várták. Gazdag program fogadta őket. Például a Kreml, a Tretya­kov Képtár, a Lomonoszov Egyetem, a mauzóleum megte­kintése.- A mauzóleumnál egy őrségváltást is láttunk, méghoz­zá éjfélkor - mondja a csoport vezetője. - Mindannyiunk­nak tetszett a borogyinói csata panoramatikus képe is, amit csak az tud elképzelni, aki látja. A szövetségi köztársaságok sikereit bemutató kiállítá­son látottakról is hosszasan beszélt. Kivált a panoramati­kus moziról és az úrhajózást szemléltető anyagról, mely a csehszlovák kozmonauta, Vladimír Remek űrutazásának is megfelelő figyelmet szentel. Aztán a Szevasztopol- szállóban megtartott búcsúesthez érkezik az emlékek idézésében. Onnan útjuk ismét haza vezetett. Munkahe­lyén beszámolt élményeiről, melyekről mindig szívesen beszél. FÜLÖP IMRE-1 ÚJ SZÚ 1982. XII. 30

Next

/
Thumbnails
Contents