Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-30 / 52. szám

************************************-*************»****************************************************************** * * * * + *-k í-k í •k I I 1 I •k-k 1-k-k ■k-k-k I-k-k-k ■k-k-k-k-k í I-k •k-k-k-k-k M it jelent embernek lenni? Nehéz kérdés. A válasz semmiképpen sem egyszerű. Még nehezebb a válasz arra a kérdésre, mit jelent kommunistá­nak lenni? Ezt a kérdést feszegeti Viktor Kozsemjako, ismert szovjet publicista, a moszkvai Pravda pártélet rovatának szerkesztője Mit jelent vezetőnek lenni? című könyvében. Ez a könyv a közelmúlt­ban jelent meg a Politizdat gondozásá­ban. Nemcsak felteszi a kérdést, hanem választ is ad rá. Az alábbiakban a könyv­ből közlünk részleteket: Mi a tekintély alapja? Beszélgetőpartnereink: Vaszilij Vinogradov: 1915 óta párttag. Azok közé a bolsevik leninisták közé tartozik, akik a népet a régi világ elleni harcba vitték és 1917-ben történelmi győzelmet értek el. A forradalom előesté­jén megválasztották a petrográdi fémfel­dolgozó üzem pártszervezetének elnöké­vé, s a forradalom után az üzem igazga­tója lett. Vaszilij Vinogradov gyakran ta­lálkozott Leninnel és fontos pártfeladato­kat teljesített. Az SZKP XXVI. kongresz- szusán a kongresszusi elnökség tiszte­letbeli tagja volt. Alekszandr Mahov: 1973 óta tagja az SZKP-nak. Ugyanabban az üzemben dolgozik, mint Vaszilij Vinogradov, a Vil­lanyforrasztó brigád vezetője. Munkasi­kereiért elnyerte a lenini Komszomol díjat. Nyikolaj Kuimov: 1944 óta a párt tagja. Akkor 19 éves volt. A háború után tanító volt, azután komszomol- és párttisztség­viselő. Az első hat évben a kostromszki terület járási pártbizottságának első titká­raként dolgozott. A közelmúltban a terü­leti központban bízták meg felelősségtel­jes munkával. A beszélgetés negyedik résztvevője a könyv szerzője, az ötödik pedig a folyó­irat szerkesztője. Ök is kommunisták. A szerkesztő: Köztünk két kommunista van, akik csak hatvan év különbséggel léptek a pártba. Nekik szól az első kérdés. A könyv szerzője: Amikor beléptek a pártba, bizonyára voltak közvetlen kör­nyezetükben olyanok, akiknek magatar­tása nagymértékben befolyásolta az önök kommunista példaképeinek kiala­kulását. Kik voltak ezek az emberek? V. Vinogradov: Sokat kellene említe­nem. Szerencsém volt: Amikor fiatal fiú­ként dolgozni kezdtem, sok figyelemre­méltó emberrel - bolsevikkai találkoztam. Ignat Fokint ötször bebörtönözték és két­szer deportálták, de a harcról nem mon­dott le. Nyikolaj Nyemcov lakatost kény­szermunkára ítélték, de ott, a száműze­tésben sem törték meg. Egyébként Tyu- menben és Tulában ma van egy Nyem­cov utca. A. Mahov: Gyermekkorunktól fogva úgy élnek bennünk önök, veterán kom­munisták, mint példaképek. Olvastam például: a forradalom előtt az Oroszor­szági Szociáldemokrata (bolsevik) Párt Központi Bizottságának titkársága azzal bízta meg Vaszilij Vinogradovot, hogy az ellenforradalmi csapatok között végez­zen bolsevik propagandát. Ez nagyon ve­szélyes volt. Olvastam erről és gondol­koztam, meg tudnám-e tenni. Nos, utána kezdődött az élet az üzem­ben. Mindennaposnak tűnt. Ha az ember azonban körülnéz, látja, hogy ebben az egyenjogúságban különböző viszonyok uralkodnak. Emlékszem, hogy kezdetben sok min­den nem sikerült. Természetesen a han­gulatom is pocsék volt. Hozzám lépett egy ismeretlen férfi. Jóságos mosollyal kérdezte meg: miért szomorkodsz? A legjobban az lepett meg, hogy felfigyelt hangulatomra, pedig nem is dolgoztunk egymás mellett. Amikor később jobban megismertem, már nem csodálkoztam. Vlagyimir Csi- cserov, a lakatos szerelőbrigád tagja olyan ember, aki igyekszik mindenkinek segíteni, ha azt érzi, hogy a segítségére szükség van. A pártbizottság tagja, most pedig az OSZSZSZK Legfelsőbb Taná­csának képviselője. Az emberekhez való jó viszonyáért és elvszerűségéért válasz­tottuk meg. Nála a szó és a tett soha nincs ellen­tétben. Taggyűlésen ő javasolta, hogy sajátítsuk el a rokon szakmákat is. Saját kollektívájában ő teljesítette ezt először, aminek következtében a munka termelé­kenysége csaknem megkétszereződött. Büszke vagyok arra, hogy igazi komunis- ta volt az ajánlóm, amikor felvettek a pártba. V. Vinogradov: A lehető legtöbbet megtenni az emberekért. Bátorság. Elv­hűség. Az eszméhez való húség. A bol­sevikok első generációjának legjobb tu­lajdonságait, most, fiatal elvtársainkban látjuk, olyanokban, mint Csicserov. Isme­rem őt: együtt vettünk részt a párt XXVI. kongresszusán. Apja a forradalom előtt a balti üzemben részt vett a sztrájk szer­vezésében. Amikor szerveztük a kolho­zokat, a közé a 25 ezer munkás közé tartozott, akik vidékre mentek. Vologya túlélte a blokádot. Ilyen a generáció foly­tonossága. Minden korszak diktálja a maga feladatait. Szasa Kalugátemlítet­te. Igen, nehéz idők voltak azok. De talán a nehezebbje még ezután következett. Mint annyian mások, én is azt gondol­tam, hogy elég kezünkbe venni a hatal­mat, azután már könnyebb lesz. A hatal­mat megszereztük. Megjelent Leninnek a termelés munkásellenőrzésének beve­zetéséről szóló dekrétuma. Létrehoztuk mi is saját ellenőrző szervünket, a mun­kásigazgatóságot. De nem tudtuk, mit hogyan kell csinálni. Elmentünk Szmol- nijba Leninhez. Tőle kértünk tanácsot. A vele való beszélgetés után megértet­tük: meg kell tanulnunk irányítani a ter­melést, meg kell tanulnunk gazdálkodni. Más kivezető út nincs. Üzemünkben 1924-ben gyártottuk az első szovjet vízi turbinát. Két gépkocsin szállítottuk el. Teljesítménye 370 kilowatt volt. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszteletére befe­jeztük az 1 millió 200 ezer kilowatt telje­sítményű gőzturbinát. Ennek teljesítmé­nye 3243-szor nagyobb, mint az elsőé volt sa tévedett. Véleménye szerint ebben az esetben mi a helyesebb: beismerni a hi­bát, vagy úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. N. Kuimov: Természetesen beismerni. A. Mahov: Úgy mondja, mintha ez valami teljesen magától értetődő lenne. Én azonban már nemegyszer láttam, hogy a kommunista vezető dolgozó nem volt hajlandó nyíltan beszélni a hibáról. V. Vinogradov: Szásának igaza van. Vannak ilyen kommunisták. Egyszer ilyen témáról beszéltem az egyik pártbi­zottság titkárával. Azt mondta, hogy meg kell őrizni a tekintélyt. N. Kuimov: Valamikor én is azt gondol­tam, hogy a tekintély nevében nem kell hangosan beszélni a hibákról. Ma már másként gondolkodom: a hibákról hatá­rozottan beszélni kell. Természetesen beismerni azt, hogy nem volt igazam, nem könnyű. Főleg fórum előtt. A járási bizottság nemrégen azt javasolta a Druzsba kolhoz kommunistáinak, hogy pártszervezetük titkárává a mi instrukto­runkat válasszák meg. Úgy gondoltuk, hogy ismerjük őt, de tévedtünk. Nem tudott megbirkózni a feladattal. El kellett mennem a taggyűlésre, s bár kellemetlen volt, az igazságot mondtam el. A szerkesztő: Amikor kommunistákat javasolnak vezető beosztásokba, jellem­X KDMHMUTII KÖTELEM» II KÜLDETEK Egyébként nem véletlenül említettem ezt. Növekszik a munka mennyisége - növekednie kell a kommunisták felelős­ségének is, bárhol dolgoznak. Vélemé­nyem szerint ez a legfontosabb, amit korunk megkövetel minden párttagtól. N. Kuimov: Gyakran halljuk, hogy ma­napság nem elég csak a lelkesedés, hanem józan megfontolás is kell. Véle­ményem szerint nem szabad az egyiket a másikkal szembeállítani. A lelkesedés ma is nagy erő. Persze a jó eredmények eléréséhez szükséges az ésszerűség is. Feltétlenül fontos, hogy mind a kettő jellemezze napjaink kommunistáinak munkáját. A szerkesztő: Néhány határozatról azt mondják, hogy reálisak, másokról vi­szont azt, hogy nem. Önök szerint miért van ez így? N. Kuimov: Ahhoz, hogy egy határozat valóban reális legyen, minden körül­ményt figyelembe kell venni, ami a meg­valósításához szükséges. Például a járá­si végrehajtó bizottsággal együtt három évig dolgoztunk a járási vegyipari szövet­ség és meliorációs részleg létrehozásá­nak tervén, és mégsem lett belőle semmi. Miért? Ilyen csoportok rendkívül szüksé­gesek a talajjavításhoz. Csakhogy mi nem gondoskodtunk időben az emberek körülményeiről és nem biztosítottuk a szakembereket. Ezért a terv nem volt reális. A hibát megértettük és most igyek­szünk helyrehozni. A kommunisták tekin­télye nagyrészt attól függ, milyen határo­zatokat hoznak. A szerkesztő: azokat. N. Kuimov: Igen. Meg kell lenni a szó és a tett egységének. Ez a tekintély alapja. A könyv szerzője: Tegyük fel, hogy • a járási bizottság, vagy annak munkatár­És hogyan teljesítik zésükben nincs semmilyen hiba. Csupán előnyeiket sorakoztatják fel. Helyes ez? A könyv szerzője: Érdekes módon ol­dották meg ezt Voronyezsben a területi pártbizottságon. Például azoknak a kom­munistáknak, akiket a járási pártbizottság titkárának javasolnak, felteszik a kérdést: milyen hiányosságokat látnak saját ma­gukban. El kell mondani, hogy sok esetben ez bizonytalanságot váltott ki. N. Kuimov: Ez nagyon is jó gyakorlat. Mindenki szeme láttára dolgozunk és az emberek minden tettünket szigorúan ér­tékelik. A jellembeli hibáknak komoly kö­vetkezményei lehetnek. Az embernek meg kell ismernie saját rossz tulajdonsá­gait, hogy leküzdhesse azokat. A szerkesztő: Rendelkeznek e téren valamilyen tapasztalattal? N. Kuimov: Igen, nyíltan beismerem. Például mindig kínosan érzem magam, amikor találkozom a traktorosbrigád egyik vezetőjével. Nemrég történt. A járá­si pártbizottság azzal az utasítással kül­dött egyik kolhozba, figyelmeztessem őket arra, hogy már vetniük kell. A szom­széd kolhozban már vetnek, vessenek hát önök is. Megmagyarázták nekem, hogy a helyi viszonyok ezt még nem teszik lehetővé. Én viszont kitartottam álláspontom mellett. Az említett brigádve- zetö traktorra ült és kiment a földre, ahol mély sárba süllyedt. Egész nap azzal dolgoztunk, hogy kihúzzuk a kátyúból. V. Vinogradov: Talán senki sem men­tes a tévedésektől. Fontos, hogy az em­ber hogyan viszonyul hibájához és mi­lyen következtetéseket von le a jövőre nézve. A könyv szerzője: Egy kérdés Nyikolaj Kuimovnak. Kérem, beszéljen nekünk ar­ról, milyen az ön kapcsolata az emberek­kel a járási bizottságon kívül. Mert hiszen a pártmunkásnak itt kettős feladata van: egyrészt tanít, másrészt tanul. N Kuimov: Úgy vélem, sohasem kell megjátszanunk, mintha a pártszerv kép­viselője mindent tudna. Járási bizottsá­gunknak egy időben olyan instruktora volt, aki szemmel láthatóan úgy vélte: az olyan magas tisztség tekintélye, amelyet képviselt, feljogosítja arra, hogy senkivel se tanácskozzon „lentről“, csak az a fel­adata, hogy utasításokat osztogasson. Nem tiszteltük öt: az utasítások gyakran értelmetlenek voltak, pedig nagyon öntu­datosan osztogatta azokat. Ma már más az instruktorunk, akinek teljesen más a stílusa, valóban pártos. A tisztségviselőnek állandóan tanács­koznia kell az emberekkel. Meghallgatni véleményüket, tanulni tőlük. A könyv szerzője: A kommunista veze­tő tekintélyét nemcsak a munkastílusa, hanem életmódja is meghatározza. Akad olyan vezető is, aki szeretne mindenáron kitűnni. Arra törekszik, hogy felfigyeljenek rá, hogy ö valaki, több másoknál, hozzá­juthat olyan dolgokhoz is, amihez más nem. A szerkesztő: Gyakran ezt is a tekin­téllyel indokolják. N. Kuimov: Amikor egyik dolgozónknál azt a törekvést tapasztaltuk, hogy a sze­rénység rovására „megszilárdítsa" tekin­télyét, nyíltan megmondtuk neki. nincs mit keresnie a járási bizottságon, pedig értett a munkájához. A pártapparátusban a politikai tudás és a szakértelem elvá­laszthatatlan az erkölcsi tulajdonsá­goktól. önnek igaza van: a kommunista, de főleg a párttisztségviselö állandóan szem előtt van. Nagyon fontos, hogy úgy éljen, ahogy másokat erre tanít. Tavaly fejezte be a középiskolát járási bizottságunk másodtitkárának fia. El tud­ja képzelni, mennyit érne felhívásunk, hogy a végzős diákok maradjanak vidé­ken, ha ez a fiú elmenne innen. Ó termé­szetesen ittmaradt a járásban. A könyv szerzője: Lenin arra tanított, hogy a párttagokkal szemben egyre ma­gasabbra kell emelni a mércét. Vélemé­nye szerint miért van erre szükség? Mely tulajdonságokat tart ön rendkívül veszé­lyeseknek és megengedhetetleneknek? V. Vinogradov: Vannak talán olyanok is, amelyek megengedhetök? Aligha. Kommunistának lenni annyit jelent, mint szigorú mércével mérni saját magunkat és elvtársainkat. Valamennyiünk előtt áll a nagy Lenin példája. Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának ülésén jóváhagyták az új alkot­mányt, Leonyid Brezsnyev ismét hangsú­lyozta, a párt vezető szerepének az alkot­mányban való rögzítése nem ad tagjai­nak semmilyen előnyöket. Ellenkezőleg, még nagyobb felelősséget hárít rájuk. Ezt valamennyi pártszervezetben szigorúan érvényesíteni kell. Az előjogokkal szokás mesterkedni. Találkoztunk ezzel már a szovjethatalom első éveiben is. Úgy vélem, ma sem lenne a pártban olyan embernek helye, akit nem a mély eszmei meggyőződés, hanem a karrier, a tekintély és az anyagi érdek vezet. A. Mahov: Véleményem szerint a kom­munista tekintélyének növelése szükség­szerűen az egymással szembeni igé­nyesség fokozását jelenti. Ezt sokszor szem elöl tévesztjük. Néha az elvtársak tetteivel szemben elnézőek vagyunk, és az eredmény: károsítjuk ezzel az embert, de a pártszervezet tekintélyét is. V. Vinogradov: Megértem azt a törek­vést, hogy megtartjuk a tehetséges dol­gozót. A kommunistának minden munka- területen és mindenféle érdemmel együtt tudnia kell, hogy semmi sem jogosítja fel arra, hogy megsértse a párt normáit. A. Mahov: A vezetőket gyakran egyol­dalúan értékelik: teljesíti a tervet, tehát jó. De például azt, hogy hogyan beszél az emberekkel, apróságnak tartják. Ezzel nem érthetünk egyet. Érthető, hogy pártgyúléseinken sokat beszélünk a termelési kérdésekről, de jobban észre kell vennünk a munka er­kölcsi oldalát is. A párttag is lehet becste­len, megbízhatatlan és olyan, aki a körül­mények szerint változtatja elveit. V. Vinogradov: Igazad van. Emlék­szem arra a felhívásra, amely röviddel az Októberi Forradalom győzelme után je­lent meg a petrográdi utcákon: Ha fáradt vagy - szedd össze magad. Ha elfelejtet­ted - emlékezz; a forradalom nem ért véget. A könyv szerzője: Igen, a forradalmi munka valóban nem ért véget. Folytató­dik. Még nagyon sok munka vár ránk. > ■ > • > • > • >• >• >- >■ >- >• >■ >- >■ >■ j- >• > ■ > ■ >- > ■ j - > • >- >- >- ) • > ■ > > • > • > ■ > ■ j ■ > • > ■ ) • ) ■ ) • 3 ■ 3 • 3 ■ 3 • 3 ■ 3 • 3 ■ 3 • 3 ■ **************************************************** * a*******************-********************** ******************** *

Next

/
Thumbnails
Contents