Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-30 / 52. szám
IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1983. január 2. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 7.28, nyugszik 15.50 Közép-Szlovákia: 7.36, nyugszik 15.58 Nyugat-Szlovákia: 7.44, nyugszik 16.06 órakor A HOLD kel - 19.49, nyugszik 10.05 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ÁBEL és ALEXANDRA nevű kedves olvasóinkat • 1783-ban született Christo fér Vilhelm ECKERSBERG dán festó (t 1853) • 1823- ban született Jospeh-Theo- dore DECK elzászi származású keramikus (t 1891). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A SZOCIALIZMUS POLITIKAI RENDSZERÉNEK TÖKÉLETESÍTÉSE ZDENÉK SNÍTIL AKADÉMIKUS TANULMÁNYA HARCOS ÉLETÚT LALO KÁROLY RIPORTJA A TERVEZŐ ÁLMAI SZABÓ TIBOR ÍRÁSA JOBBAN GAZDÁLKODJUNK A TÜZELŐANYAGOKKAL ÉS AZ ENERGIÁVAL ÍRTA: JOSEF HAMAN, A CSKP KB TITKÁRA VÁMVIZSGÁLAT KÖVETKEZIK PÉTERFI SZONYA RIPORTJA AZ UTASOK BIZTONSÁGÁRA VIGYÁZNAK NÉMETH JÁNOS RIPORTJA KÖZÖS FORRÁSBÓL ÍRTA: SIDÓ ZOLTÁN, A CSEMADOK ELNÖKE Az uničovi Gépgyárból a napokban húsz DH-101 típusú kanalas kotrógépet indítanak a Szovjetunióba. A gépeket az ottani télies viszonyoknak megfelelően módosították, mínusz 30 fokos hidegben is kiválóan működnek. A felső képen: Antonín Pírek ifjúsági szocialista munkabrigádjának tagjai Jorges Kipritidis (baloldalt), Vladimír Novák (távolabb, baloldalt) és Čestmír Seidl a DH-101 kotrógép felső keretét szereli; az alsó képen: Miroslav Žeh a kotrógép hengerét köszörüli. (Vladislav Galgonek felvételei - ČTK) Az imperialisták nem mondanak le a szocialista országok elleni gazdasági bojkot gondolatáról, a belügyeikbe való beavatkozásról abban a reményben, hogy meg tudják ingatni ezen országok társadalmi rendszerét. Katonai fölényre törekszenek a Szovjetunió, az egész szocialista közösség felett. Természetesen ezek a tervek kudarcra vannak ítélve. Senkinek sem sikerült visszaforgatni a történelem kerekét. A szocializmus „megfojtására“ irányuló kísérletek már akkor meghiúsultak, amikor a szovjet állam éppen csak lábra állt, és a világon az egyetlen szocialista ország volt. Még kevésbé sikerülhet ez most. De lehetetlen nem észrevenni, hogy Washington jelenlegi politikája különösen veszélyes határokig kiélezte a nemzetközi helyzetet. Hihetetlen arányú, mind ez idáig rekordnagyságú méretet öltöttek az Egyesült Államok és az általa irányított NATO katonai előkészületei. Washingtoni hivatalos személyiségektől a „korlátozott“, a „tartós“ és másfajta atomháborúkról hallhatók eszme- futtatások. Az embereket belenyugvásra szeretnék szoktatni arra törekedve, hogy hozzászoktassák őket a nukleáris háború elfogadható voltához. Korunk realitásai iránt valósággal vaknak kell lenni. ahhoz, hogy ne lássuk: bármilyen módon, bárhol lobbanjon is lángra az atomfáklya, elkerülhetetlenül ellenőrizhetetlenné válik, és általános katasztrófához vezet. Álláspontunk ebben a kérdésben világos: nem szabad megengedni sem kicsi, sem nagy, sem korlátozott, sem totális atomháborút. Nincs jelenleg fontosabb feladat, mint megállítani az új háborús gyújtogatókat. Ezt kívánja minden nép érdeke. Éppen ezért, amikor a Szovjetunió egyoldalú módon kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőként atomfegyvert, ezt a lépést az egész világon helyesléssel és reménnyel fogadták. Ha példánkat követik más atomhatalmak is, akkor ez valóban jelentős hozzájárulás lesz a nukleáris háború kiküszöböléséhez... A nukleáris háború veszélye reális csökkentéséhez vezető egyik legfontosabb út természetesen az, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerződést köt a hadászati nukleáris fegyverkezés korlátozásáról és csökkentéséről. Mi teljes felelősséggel közelítjük meg az erről folyó tárgyalásokat, olyan becsületes megoldást keresünk, amely nem okoz kárt egyik félnek sem, és elvezet nukleáris arzenáljuk csökkentéséhez. (Jurij Andropovnak a Szovjetunió 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen mondott beszédéből) A mozdonyfütty éles hangja átszelte a levegőt és azon nyomban nagy robajjal elindult a szerelvény. Az ásványi olajjal teli tartálykocsik egyenletesen gurultak a síneken, majd szó- fogadóan megálltak. Messziről nem értettük a mozdonyvezető és a tolató párbeszédét, alakjukat sem láttuk tisztán a reggeli ködben. Csak közelebb érve tűnt fel a mozdonyvezető amint szerszámosládájával megállt a nagy mozdony előtt.- Már tegnap este nem tetszett a hangja, s most ismét zavar valami - mondta Jozef Burán a gyors bemutatkozás és erőteljes kézfogás után.- Azonnal készen leszek- szólt és néhány perc múlva már le is ültünk egy rövid beszélgetésre.- Munkás vagyok, erre büszke voltam régen is, és ma is az vagyok. Dolgozom, teszem amit kell a legjobb tudásom szerint. Rendszerint nem nézem azt, hogy letelt-e már a munkaidőm, vagy sem. Ha van még tennivalóm, tovább maradok a mozdonyon és szállítom az olajat. Ebben nincs semmi rendkívüli... Igaz, ha nem szólok időben a lányomnak, megkapom a magamét - tette hozzá nevetve. A Csehszlovák Dunahajó- zási Vállalat mozdonyvezetője néhány hete kapta meg azt az állami kitüntetést, amellyel hosszú évtizedes, becsületes helytállását, szakértelmét jutalmazták. A munkatársaitól tudtuk meg, hogy már tizenkét éve egyedül, özvegyen neveli lányát, eleinte édesanyja segítségével. Kollégái szeretik szerénységéért, alkalmazkodó képességéért. Szocialista mun- kabrigád-tag, részt vesz a különböző rendezvényeken, jókedvű, vidám. Mindenki tudja róla, hogy rá mindig számíthatnak. Ha kell, dolgozik szombat-vasárnapokon, ünnepek alatt is. A karácsonyi ünnepeket rendszerint a munkahelyén tölti, s ha letelik a szolgálat, beül a kocsijába, s a nyitrai járásban élő édesanyjához megy, ahol a lánya már nagyon várja. Egy eset ismertté tette Jozef Burant az egész üzemben. Kisiklott az új mozdony és javítása hosszú időt vett igénybe. De mi legyen addig? Jozef Burán úgy döntött, megpróbálják a régi mozdonyt megjavítani. Az elhatározást tettek követték és munkatársaival együtt sikerült a nagy vállalkozás. Szabad idejük egy részét a műhelyben töltötték, esztergáltak, kalapáltak, másik részét abba fektették, hogy felkutassák a szükséges alkatrészeket.- Mivel tölti a szabad idejét? - kérdeztük. - A munkaidő letelte után várnak a gyűlések, de elsősorban a háztartás. Otthon én vagyok a főszakács, ám takarítok és bevásárlók is. Van egy régi Trabantom, sokszor azt bütykölöm. Barátaim gyakran viccelődnek velem emiatt, de ezt semmibe veszem, hiszen ha kell, mindany- nyian segítenek. Érdekelnek a gépek, élvezem az autójavítást. Jozef Burannak sietnie kellett, ezért elbúcsúztunk. Tekintetünkkel addig követtük, amíg felszállt a mozdonyra. Az ismerős vonatfütty hallatán jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy egy munkáját értő és szerető munkással ismerkedtünk meg. PÉTERFI SZONYA A mozdonyvezető
