Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-17 / 50. szám

» r r > ■ r ■ JevgenyijMatvejevfilmet forgat Osztrovszkij egyik legis­mertebb színmüvéből, a Veszett pénzből. (Az orosz szóhasználat azt a pénzt nevezi veszettnek, amelyre mi azt mondjuk, hogy: ebül jött, ebül megy...) Az új Osztrovszkij-film főszerepeit Ju- rij Jakovlev és Ljudmila Nyilsz- kaja alakítja. ■ Filmet terveznek a He­mingway papa című Hotcher- könyv nyomán: az írót Paul Newman alakítaná. ■ Robert Schumann és Klára Wieck szép és tragikus szerelmét idézi fel Peter Scha- moni a Tavaszi szimfónia című filmjében. A címéül választott szimfóniát, amelynek hivatalos neve I. Szimfónia (B-dúr Op. 38), életének legboldogabb fe­jezetében alkotta Robert Schu­mann, a tavaszt dicsőítő Adolf Böttiger költeménye nyomán. A filmvásznon Nastassja Kinski kelti életre Klára figuráját, a lát­szatra gyönge, ám a valóság­ban erős akaratú fiatal leányt, aki szembeszáll apjával, hogy szerelmesének társa, asszo­nya lehessen. ■ A szovjet mozik bemuta­tói között szerepel Az Arbat meséi című Alekszej Arbuzov- vígjáték filmváltozata, amelyet Szawa Kulis rendezett. A szov­jet filmváltozatban, amely ze­nés lírai játékot formált az ere­detiből, Igor Vlagyimirov alakítja Baljasznyikovot. A kiváló szí­nész és rendező, a leningrádi Lenszovjet Színház főrendező­je játssza a Kései találkozás című Arbuzov-színjátékfilmvál- tozatának öregedő orvosát, Ro­gyjon Nyikolajevicset is. ■ Franco Zeffirelli neve jó néhány világsikerű színházi-, opera- és filmrendezést fémje­lez. Most Verdi remekét, aTra- viatát forgatta a Cinecittában. „Meg sem kíséreltem volna filmre vinni a Traviatát, ha Tere­sa Stratas nem vállalja el a cím­szerepet. A film zenéjét a New York-i Metropolitan zene- és énekkara szolgáltatja, a tánco­kat Jekatyerina Makszimova, Vlagyimir Vasziljev és a moszk­vai Bolsoj több más táncosa adja elő. A férfi főszereplő: Pla­cido Domingo. ■ Juan Antonio Barden spanyol-mexikói-szovjet kop­rodukcióban filmet készül for­gatni Garcia Lorcáról. ■ A közelmúltban két Tho­mas Mann-regényt is megfil­mesítettek. A varázshegyböl Hans W. Geissendörfer írt for­gatókönyvet, és ő redezte a produkciót. Hans Castorp törté­netének főszerepeit Christo­pher Eichorn, Rod Steiger, Ma­rie-France Pisier, Hans-Chris­tian Blech, Charles Aznavour, Flavio Bucci és Helmut Grien játssza. A Doktor Faustus ren­dezője Franz Seit, főszereplői: lan Finch, Hanna Zischler, Isa­belle Adjani, Sieman Rühaak. Adrian Leverkühn históriáját a rendező írta filmre. Ott állt mellettem felvételre vár­va; selymek, rongyok, dobozok, üvegek és század eleji porcelántá­lak között, ahol Rubin és Szarka egymásra találnak Juraj Herz film­jében, és még csak meg sem for­dult a fejemben, hogy ő az. Más volt, egészen más, mint amilyen­nek ismertem. Kopaszra nyírták, mert a szerep így kívánta, s ez alaposan megváltoztatta az arcvo­násait. Késő őszi napsütésben, kopaszodó fák alatt beszélgettünk. Körülöttünk kuruzslók, uzsorások és tolvajok, színészek és statisz­ták hevernek a fűben. Ha megmozdulunk, megbillen alattunk a háromlábú kanapé.- Mivel kezdjük - kérdezi halkan -, azzal, ’hogy a Beatlest ugyanúgy szeretem, mint tyám. Rosszcsont voltam, és nem szerettem iskolába járni. Utáltam a matekot, a fizikát, a kémiát. De az apámat mindig tiszteltem. Tudtam, hogy nagy színész és erre mindig büszke leszek. Emlékszem azokra az esték­re, amikor Josef Kemr mindennapos vendég volt nálunk. Hajnalig beszélgettek az apám­mal. Én meg, a néma tanú, ott ültem a sarok­ban. Mondhatom, ezeken az estéken leg­alább annyit tanultam, mint négy év alatt a főiskolán.- Később, amikor már diplomás színész volt, ki volt ilyen nagy hatással önre?- Jirí Menzel, akivel eddig sajnos csak egy filmet forgathattam. És még jobban sajná­lom, hogy az sem úgy sikerült, ahogy szeret­tük volna. Az Aki aranyat keres ugyanis félresikerült forgatókönyv alapján született. De Menzelt akkor is a legjobb rendezők közé sorolom, mert mindig tudja, mit akar, és el is de egyik sem jelent olyan nagy boldogságot, mint most A Szarka Rubinja. Esténként az ágyban még azt a jelenetet is elolvasom a forgatókönyvben, amelyet már rég magam mögött tudok, annyira hiszek ebben a filmben.- Megesett már, hogy apjához fordult tanácsért, ha nem tudott mit kezdeni a szere­pével?- Nem, ilyenre nem volt még példa. Egyébként apám sosem tanított játszani és az utam sem egyengette, magamra hagyott és ez így van rendjén. Felvételhez hívják. Egy jókora szelet saj­tot és egy csillogó gyöngyszemet adnak a kezébe. A gyöngyöt a szájába veszi, onnét halássza majd ki egy kuruzsló; a sajtba' éppen hogy csak beleharap. Aztán a próba 'l Dvorákot vagy azzal, hogy mostanában na­ponta meghallgatom a magnóról Zeffirelli Rómeó és Júliáját. Mi érdekli, mire kíváncsi?- Például arra, milyen volt a kamaszkora. Hogyan élt tizenöt évesen?- Akkor már filmeztem... apám és bátyám oldalán. Sajnálat - ez volt a film címe; apám egy zátonyra futott énekest játszott benne, aki szentül hitte, hogy még mindig jó hangja van. Én a fiát játszottam, aki reálisan ítélte meg maga körül a dolgokat, de amikor bajba került, csak apja mellett talált megnyugvásra. Ezután jött az Egy lány seprűnyélen, amely­ben én mondtam el Petra Cernockának, hogy milyen a világ és milyenek az emberek.- Erről, gondolom, az ősei, akik vándor- színészek voltak, többet tudtak.- Apám oldaláról nézve kétszázötven eves színészdinasztia sarja vagyok. Tudom, hihetetlen, de nagyanyám a terhesség kilen­cedik hónapjában is színpadon volt; apám a kulisszák mögött született. A gyermekko­rom egyébként ugyanúgy telt, mint másoké. Bár ha jól meggondolom, én sokkal több fejtörést okoztam a szüleimnek, mint a bá­éri azt. És közben a színész javaslatainak is kellő teret hagy.- ön gyakran áll elő ötletekkel?- Ha már azonosultam a szereppel és nem érzem gúzsba kötve magam, akkor én is megrendezem a jeleneteimet. Persze erre csak akkor kerülhet sor, ha a rendező ponto­san tudja, mit miért csinál. Ha nem így van, számomra unalmassá válik a munka és két- három nap múlva már a film sem izgat, amelynek részese vagyok.- De hát a színész maga is irányíthatja a sorsát. Ha nincs ínyére az ajánlat, vissza­utasíthatja.- Igen, csakhogy nem olyan nagy a vá­laszték, mint ahogy azt gondolja. Bár az is lehet, hogy túl igényes vagyok. A szarajevói merényletben Florinda Bolkan és Maximillian Schell partnere voltam, főszerepet kaptam A bátyám öccse minden pénzt megér, a Sze­relmek, esőcseppek és a Kígyóméregcímű fil­mekben, hogy csak a legutóbbiakat említsem, és a felvétel között még egyszer letelepszik mellém, mert „van még egy-két dolog, amit szeretnék elmondani.“- Az otthonom Prágában van, a színhá­zam Ústí nad Labemben. Nem szép város, az biztos. Minden kémény okádja a füstöt. Ha meg esik az eső, akkor térdig járunk a sárban. Nem baj, én jól érzem itt magam. Tavaly két kőműves és egy belsőépítész segítségével egy mozit színházzá alakítot­tunk magunknak. Este Tuzenbach báró vol­tam A három nővérben, utána meg téglát hordtam és maltert kevertem. Megérte. Most már azt sem bánom, hogy hetedik éve janu­ártól decemberig általában harmincöt ezer kilométert tettem meg Ústí és Prága között. Mert előadás után azonnal kocsiba ülök... Otthon minden más. Csend és nyugatom fo­gad. Anyám és apám mindig hazavárnak. Meg a bátyám, meg a tízéves fia, aki már filmezik és bármikor kölcsönözni tud egy százast. Ja és még valami: van két lovam, Cyril és Ilona. Nagyon kedvelem őket. Meg aztán lóhátról mintha egy kicsit szebbnek látnám a világot. SZABÓ G. LÁSZLÓ =»- .ÉLETEM TALÁN LEGNEHEZEBB MIM KÉSZÜLÖK...“ Mellettem egy tv-kamera. Előttem Karlovy Vary. A kamera és a város között, a Thermal Szálló teraszán, Szergej Bondarcsuk. Ter­veiről beszél.- Életem talán legnehezebb munkájára ké­szülök. A Borisz Godunovot szeretném megfil­mesíteni. Nem az operát, hanem Puskin eredeti müvét. Magamra vállaltam aforgatókönyvírás nehézségeit, a rendezést és én alakítanám Borisz Godunov szerepét is. A forgatókönyv már majdnem teljesen kész, alig néhány oldal hiányzik. Az azonban máris nyilvánvaló, hogy rendkívüli erőfeszítéseket követelő munka lesz. Egy igen bonyolult, izgalmas korszak tükrét kell a nézők elé tárni. A történet bővelkedik látvá­nyos tömegjelenetekben, a kalandfilmek akció­gazdagságával vetekedő cselekménysor pedig nagyszerű karakterek megformálásának lehe­tőségét biztosítja a színészek számára. Mivel a világirodalom egyik klasszikus művének meg­filmesítéséről van szó, könnyen el tudnám azt is képzelni, hogy a film nemzetközi összefogás­sal, más országgal vagy országokkal közösen készülne. De erről még nincs döntés. Ám függetlenül attól, hogy hány és melyik ország produkciójában készül majd a film, azon is gondolkozom, hogy esetleg külföldi színésznőt kérnék fel a női főszerepre. Talán egy amerikai művésznőt, angolt vagy franciát. De még ezt sem döntöttem el. Még minden formálódik, érik, alakul és változik bennem e tervvel kapcso­latban.- Mi történik akkor, ha a világ két más pontján, más-más társadalmi rendszerben élő két művész, véletlenül azonos mű megfilmesí­tésén kezd dolgozni? Warren Beatty tengeren­túl készült Vörösök, és az ön Mexikóban illetve a Szovjetunióban forgatott Vörös harangok cí­mű filmjének nagyjából egy időpontban szüle­tett tervére gondolok.- Ilyen esetben rendszerint két azonos ihle­tésű film születik. De ez nem jelent két azonos filmet. Már az első sajtóinformációkból nyilván­való volt, hogy Beatty meg én merőben más elképzelések alapján dolgozunk. Beatty első­sorban John Reed személyére kívánt koncent­rálni. Arra törekedett, hogy Reed alakját, jelle­mének változásait rajzolja meg. Jómagam vi­szont egy forradalmi folyamatról, a forradalmi népről kívántam filmet készíteni, úgy, ahogy azt egy „másik oldalról jött“ és kezdetben egyálta­lán nem forradalmi érzelmű újságíró látja, Úgy érzem, Reed nagyon is plasztikus megfigyelé­sei új oldalról világíthatják meg a forradalmi folyamat gyökereit, gazdagságát és sokoldalú­ságát. A Vörös harangok témája a XX. század első két évtizedének két világtörténelmi jelen­tőségű eseménye, a mexikói forradalom és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom két olyan eseménye, mely következményeiben gyö­keresen átrajzolta a világ arcát, alapvető válto­zásokat hozott létre. Éppen azért választottam John Reed személyét (és műveit) a két forrada­lom bemutatására, mert ő az a „kívülálló“, aki személyes jelenlétével, beszámolóival hidat je­lent a két forradalom között. Ezért lett kétrészes a film, összesen négy és fél óra hosszú. Az első rész címe: Mexikó lángokban, a másodiké Lát­tam a forradalom születését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója alkal­mából ezt is bemutatjuk.- Egyéb tervei?- Minden másról korai még beszélni. Majd a Borisz Godunov bemutatója után talán többet mondhatok... FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÚ 14 1982. XII. 17 » (Jiri Kucera felvétele) „Talán túl igényes vagyok Prágai találkozás Jan Hrusinskyva!

Next

/
Thumbnails
Contents