Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-16 / 28. szám
SZÉP KÖNYVEK GYERMEKEINKNEK JEGYZETEK A KIÁLLÍTÁSRÓL Július elejéig tartott a prágai Albatros Ifjúsági és Gyermekkönyvkiadó, valamint a budapesti Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó közös kiállítása. A Prágai Magyar Kulturális Központ székházában rendezett kiállítás anyaga meggyőző tanúbizonysága annak, hogy a szocialista könyvkiadás fontos feladatának tekinti az ifjú nemzedék egészséges szellemi fejlődésének megalapozását. Hosszú évekre tekinthet vissza a prágai Albatros és a budapesti Móra Ferenc könyvkiadók közti együttműködés. Az eredmények kézzelfoghatóak. A kiállításon belelapozhattunk a cseh szerzőktől magyarul megjelent művekbe, illetve magyar szerzők csehre fordított köteteibe. Az Albatros gondozásában jutott el a cseh gyermekekhez például a Benedek Elek és Illyés Gyula által feldolgozott magyar népmesekincs sok-sok gyöngyszeme, a legkisebbekhez Janikovszky Éva és Réber László szellemesen oktató könyvei. De nem hiányzik a cseh gyermekek könyvespolcáról Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című műve, sem pedig Őszi Ferenc Tenkes kapitánya. Szabó Magda felnőtteknek és ifjúságnak egyaránt tanulságos könyvei - például a Freskó, Mondjátok meg Zsófikénak, Az őz, a Disznótor, a Szigetkék, az Álarcosbál - ugyancsak nagy visszhangot váltott ki a cseh olvasók körében. A magyar gyermekek viszont jól ismerik Karel Őapek, Frantisek Hrubín, Eduard Petiska, Milena Lukesová, Véra Adlo- vá, Óta Safránek és más cseh ifjúsági írók magyarra fordított alkotásait. A csehszlovákiai könyvkiadókban évente 450 könyv jelenik meg gyermekek számára, példányszámuk 12 millió. Az Albatros szerepére jellemző, hogy évente 250 könyveimet ad ki, szem előtt tartva az egyes korcsoportok szellemi fejlettségét és érdeklődését. Alapvető sorozatai közé tartozik a První cteni (Első olvasmányom), a Jiskricky (Szikrácskák) és a Strelka (Iránytű), de ezeken kívül az Albatros gondozásában megjelenik még meséskönyv-sorozat, kaland-sorozat, külön sorozatban az ifjúság számára átdolgozott régi mondák és eposzok (Ob- novené obrazy - Felújított képek), a leányolvasók számára szerkesztett Veronika-sorozat, a Zlatoroh (Aranykürt) elnevezésű, hazai és külföldi klasszikusokat felvonultató sorozat és nem utolsósorban az Objektív-sorozat ismeretterjesztő kötetei. Az Albatros kiadó székházában egy nagy gyermek könyvesbolt, színház és kiállítóterem is helyet kapott. A színházban - amely ugyancsak az Albatros nevet viseli - a legsikeresebb gyermekkönyvek színpadi feldolgozásait mutatják be. A kiállítóteremben évente legalább tíz könyv- és illusztráció-kiáHítást rendeznek. A kiadó körül, több százezer taggal, megalakult az Ifjú Olvasók Klubja, amely szorosan együttműködik az iskolákkal, s könyvajánlatai alapján elégíti ki az érdeklődőket. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadóban megjelent könyveket olvasóink jól ismerik, hiszen behozatalukról könyvkereskedelmünk rendszeresen gondoskodik. Ez a kiadó fennállása óta 6839 müvet adott ki 216 millió példányszámban. Például csupán 1980-ban ötvenszer több ifjúsági könyvet adott ki, mint a kapitalista rendszer idején az összes magyarországi kiadó. A prágai kiállítás betekintést nyújtott e gazdag könyvtermés reprezentatív sorozataiba. Az óvodásoknak és kisiskolásoknak készült a Bölcs Bagoly és a Mit mesél a természet sorozat, amely a gyermekeket az ismeretszerzés, a természet titkai felfedezésének örömére vezeti rá. A Népek meséi sorozat a világ népmese- kincsének színe-javát tárja a gyermekolvasó elé. A Hegyi szellem című kötetben cseh és szlovák meséket, a Repülő hajó címűben a Szovjetunió népeinek meséit olvashatjuk. Verseskönyvek, nagy mesekönyvek, természetleíró sorozatok váltogatják egymást a Delfin-sorozat fantasztikus olvasmányaival, izgalmas úti- és ' vadászkalandjaival. A 9-13 éves leányolvasó saját érdeklődési körének leginkább a Pöttyös könyvek, a serdülőknek a Csíkos könyvek leányregényei felelnek meg. Fiúk és lányok számára egyaránt tanulságos és hasznos időtöltés a Búvár- zsebkönyvek vagy a Kolibri könyvek- sorozat tanulmányozása. Szép kiállítású- ak és érdekes tartalmúak a Hétszínvilág- sorozat kötetei. Ezek az olvasót ismerős tájakra és egzotikus messzeségekbe viszik el. A sorozat egyes köteteinek szerzői a bemutatott országot jól ismerő írók és újságírók. Ebben a sorozatban jelent meg nemrég Komornik Ferenc Ahoj, Csehszlovákia! című könyve is. Az elmúlt századok legkiválóbbjainak életútját és munkásságát mutatja be az így élt. . . sorozat, s a történelem legjelentősebb korszakairól, eseményeiről, az emberek életkörülményeiről, munkájáról és kultúrájáról nyújt átfogó és szemléletes képet a Képes Történelem sorozat. Kitűnően egészítik ki a földrajzórák tananyagát a Képes Földrajz sorozat kötetei. A kiadók nemcsak a kiadásra szánt művek kiválasztására, hanem az esztétikai szempontok érvényesítésére is nagy hangsúlyt fektetnek. Közös vonás a két kiadó munkájában, hogy neves képzőművészek illusztrációi díszítik a megjelenő könyveket. A mai cseh gyermek- könyv-illusztráció olyan személyiségek nevéhez fűződik, mint Josef Lada, Jirí .Trnka, Adolf Zábransky. Az ő hagyományaikat fejleszti tovább Éva Bednárová, Jan Kudláőek, Olga Cechová, Adolf Born, Jindfich Kovarík. A Móra-kiadványokat ugyancsak neves magyar grafikusok, illusztrátorok - például Würtz Ádám, Szecskó Tamás, Kass János, Molnár Ágnes, Kovács Tamás, Róna Emmy, Mandel Tamás, Kiss István és mások teszik még vonzóbbá. A két ország ifjúsági kiadói együttműködésének gyarapodását jól érzékeltető kiállítás annak a célnak a megvalósulását is szemléltette, amelyet az Albatros tűzött ki kiadói alapelvként: Könyvet mindenkinek - de a legszebbeket a gyerekeknek! SOMOGYI MÁTYÁS J SZÚ 2. VII. 16. is körülvették az öröm és szeretet virágai, amikor megszületett a kis ház egyetlen szobájában. Sorra jöttek a rokonok, átugrottak a szomszédok, csodálták, gügyögtek neki, mondtak csupa szépet, ahogy az már ilyenkor lenni szokott. Hozott is ki ezt, ki azt, befőttet, süteményt, babaholmit, likőrt, nem nagy ajándékokat. Az ötvenes éveket írták akkor, és a figyelmesség „tárgyi kinyilvánítására" sem jutott több korona, mint másra, amitől persze a figyelmesség figyelmesség maradt, talán még őszintébb is, mint manapság, amikor gyakran az ajándékok nagysága szerint mérik még az újszülött látogatóba jött vendéget is, aszerint is kínálják olcsó vodkával vagy napóleonnal. Szóval, az öröm és a szeretet virágai vették körül a csecsemőt. Az apja még hetek múltán is kiállt a kapuba üveggel és stampedlis poharakkal, és hh ismerőst látott, megszólította, jöjjön már közelebb, igyon egyet a fia egészségére. Aztán ahogy teltek a hónapok, úgy csökkent a gyerek iránti érdeklődés, rajongás, egyre fogyatkoztak a kedveskedő szavak, a szülök is megszokták, hogy van közöttük egy emberke, akit időnként etetni kell, tisztába kell tenni, fölvenni, ha sír, orvoshoz vinni, ha végképp nem tudnak rájönni, miért sír még mindig. Gépiessé vált mozgásuk, viselkedésük a gyermek körül. Figyelmüket, erejüket lekötötték a mindennapi gondok, elfoglalták egész bensőjüket, ránehezedtek lelkűkre, ami persze kihatott mindenre, ami a családi életet, a férj és feleség, az apa és anya, az anya és gyermek, az apa és gyermek kapcsolatát jelenti.' Az apa járási hivatalnok volt, nem sok fizetéssel, annál több munkával, mint általában mindenki akkoriban, munkás, földműves, tisztviselő. Reggel ment és sokszor késő éjszaka jött meg fekete zetkáján, fáradtan, csapzottan, olcsó cigaretták füstjének bűzét árasztva tüdejéből, ruhájából. Az új társadalom építése azokban az időkben nem nyolctól négyig tartott naponta, a hivatalnokok frissen vasalt ingje, nyakkendője is legfeljebb délig bírta tisztán, gyűrődések nélkül. Az anya nem volt alkalmazásban, de övé volt a kert és szőlő, paprikából, paradicsomból, uborkából, gyümölcsfák terméséből igyekezett pénzt csinálni, aztán borból is. Átkapálta a tavaszi és nyári hónapokat. A gyermek meg ott volt mellette. Aztán eljött a héiz kibővítésének ideje. Újra nem telt, de úgy gondolták megteszi az is, ha a régihez hozzáépítenek egy szobát, fürdőszobát, spájzot. Újabb feladat, újabb gondok. És velük együtt az addig csak lappangó feszültség mind gyakoribb és elviselhetetlenebb kitörései, sokszor semmiségek nyomán. Az apa nem ivott többet, mint bárki más nem alkoholista, de ha ivott, kegyetlen volt. A gyerek így egyfelől építést, másfelől rombolást látott. Félt. A legnagyobb öröme az lett, ha csend volt a házban. Egyedül volt, mindig. Amikor óvodába került, boldogan jött haza az első napokban, megnyílt, mesélt és mesélt. De senki nem figyelt rá, legalábbis nem komolyan. És akkor abbahagyta a mesét, a boldogságába pedig hamarosan fájdalom keveredett, amikor egyik-másik óvodástársától megtudta, hogy az apuk és anyuk játszhatnak gyermekükkel, vehetnek neki játékokat, vihetik magukkal vendégségbe meg kirándulni, és lehetnek úgy is, hogy nem veszekednek, és nem kiabálnak gyermekükre, nem verik őt. Megpróbálta, de még nem tudta megérteni, miért van apu és anyu mindig munkával, a házzal, a kerttel, a szőlővel elfoglalva, miért nem kap ő tőlük semmit azon kívül, hogy ruhát vesznek neki, meg enni adnak, megmosdatják, lefektetik, elkísérik az óvodába. Aztán egy napon megjelent náluk egy fiú, akit még sohasem látott. A fiú mosolygott, beszélt anyuhoz, majd őhozzá fordult, leguggolt eléje, hát te már ilyen nagy vagy, kérdezte, aztán kinyitotta bőröndjét, ruhákat rakott ki belőle. Várjál csak, hoztam neked valamit, mondta, és egy nagy színes dobozt adott a kezébe. A gyermek ránézett anyjára, aztán félénken is meg izgatottan is levette a doboz tetejét. És akkor nagyot dobbant a szíve, tágra nyílt, fénnyel telt meg a szeme: kisvonat volt a dobozban, egész szerelvény, sínekkel. Hogy kell ezzel játszani, kérdezte a fiútól, néhány pillanatig rajta tartva még mindig csodálkozó tekintetét. És a fiú segített neki, leült a padlóra. Egészen közel húzódott a fiúhoz. Rövidesen elindult a vonat, és a fiú ottmaradt lent, vele. Csak vele. Ahogy eddig még soha senki. És ö kérdezett, egyre többet kérdezett, és a fiú válaszolt, és a válaszokból egy új világ tárult a gyermek elé, végtelen utakkal, melyeken akár mindjárt de jó lenne elindulni. De jó, hogy Péter bácsi már nagy, mondta a fiúnak, aki kiigazította, szólítsál csak nyugodtan Péternek, én még nem vagyok bácsi. Akkor mi vagy? Még tanulok. Minek? Csillagász akarok lenni. Csillagász? Az mi? Hát olyan, aki vizsgálja a csillagokat. Miért? Betegek? Nem. És ha mégsem leszel csillagász? De az leszek, akarok lenni. És ezen elgondolkozott a gyermek. Majd folytatódott a beszélgetés, míg el nem jött a lefekvés ideje. Azon az éjszakán mosolygott álmában a gyermek. Másnap korán ébredt, odabújt a fiúhoz, akit ezzel fel is ébresztett. De a fiú nem haragudott, türelmesen válaszolt az újabb kérdésekre, aztán mesélni kezdett. Reggeli után fociztak, ebéd után az erdőbe mentek, a gyermek meg közben ámult-bámult, hogy Péter mennyit tud az állatokról, virágokról, növényekről. Olyan príma versikéket is tud róluk. Mondd el még egyszer, kérte mindegyik után. Ezt meg hogy csinálod, kérdezte, amikor a fiú madarak hangját utánozta az erdőben. Te olyan okos vagy. Többel tudsz, mint apuék. Ez nem igaz, válaszolta a fiú. Akkor meg miért hagynak engem mindig egyedül, miért nem mondanak nekem soha olyanokat, mint te. Azért, mert sokat dolgoznak, hogy legyen mit enned, legyen ruhád. A gyermek elgondolkozott. De akkor legalább ne veszekednének! Miért veszekednek? Mert biztosan nem sikerül nekik minden úgy, ahogyan szeretnék. Neked is rossz, nem, ha valami nem úgy van, ahogy szeretnéd. Te, ez a kölyök egész belédhabarodott, mondta este az anya a fiúnak. Mivel babonáztad meg? Másnap újabb csodák, folytatása a boldogságnak, amíg eszébe nem jutott a gyereknek: ugye, most már mindigre nálunk maradsz? Lélegzetvisszafojtva várta a választ. Sajnos, nem, vissza kell mennem, oda, ahol én lakom. De megígérem neked, hogy jövőre megint eljövök, és egyszer majd ti is eljöttök hozzánk, biztos. De ne szomorkodj, még itt vagyok. Aztán elutazott a fiú, a gyerek megint egyedül maradt. De ez már más egyedüllét volt, mint a fiú látogatása előtt. Tele volt álmokkal a gyermek, fölszabadult, egyre mesz- szebbre kalandozó képzeletével benépesítette magányát, a kisvonathoz maga készített újabb játékokat, és az is jó volt, hogy várhatott Péterre. Aki eljött a következő esztendőben, aztán a további esztendőkben. A fiú mesélt neki, bevezette őt a temnészet titkaiba, a legegyszerűbb utakon elvitte őt a művészetek tájaira, ahol a jóság és szeretet, tisztaság és szépség, erkölcs és igazság vívja nehéz és végtelen harcát a Gonosszal. A fiú soha nem mondta neki, hogy csináljon mindent úgy, ahogy ö, a gyerek szeme előtt mégis mindig Péter példája lebegett, akkor is, amikor kamasszá serdült, és Péter már régen nem tanuló, és nem diák volt, hanem érett fiatalember, sőt, családos ember, és foglalkozása szerint hivatásos csillagász. Valahol, nagyon messze. Évek múltak el, hogy utoljára vendégeskedett náluk, mégis mindig jelen volt. Mint példakép. Az egyetlen. BODNÁR GYULA Szecskó Tamás illusztrációja
