Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-10 / 49. szám
r betonacél-hegesztőket figyelem egy ideje A a vágkirályfai (Král'ová nad Váhom) vízi erőmű építkezésén. Tekintetemmel a közeli töltés koronájáról pásztázom végig az egykor oly bizalmasan ismerős terepet. Támpontokat keresek, amelyek segítségével az emlékezet előhívhatna néhány érdekes gyermekkori eseményt. Az igyekezet eredménytelen, erről a pontról csupán a jelen látható be, gyökerestül megváltozott időközben a táj képe. Alattam a hatalmas szerelőgödör, acélerdejében apró mozgó pontokként tűnnek föl a távolabb serénykedő emberek. Szemem elé emelem fényképezőgépem, s megörökítem az iménti látványt.- A változások itt most egy kicsit lassabban mennek majd végbe, mint eddig - mondja kísérőm, Samuel Turzák mérnök, a kivitelező, a vágsellyei (Sal a) Hydrostav vállalat termelési igazgatója. - Most, a második félévben csökkentett létszámbari dolgozunk. Szakembereink egy részét átvezényeltük a Jaslovskó Bohunice-i V-2-es atomerőmű építésére. Ez, persze, komolyan befolyásolja a terv teljesítésére kifejtett erőfeszítésünket is. Július elsejével csaknem 200 embertől váltunk itt meg.- Gondolja, hogy Jaslcvské Bohunicén hasznát veszik majd ennek a segítségnek?-r Meggyőződésem, hogy igen, hiszen innen azokat a szakembereket vezényeltük át, akik már dolgoztak a V-1 -es atomerőmű építésén is, tehát ezek az emberek ismerős munkát végeznek a V-2-esen.- Nézzük most a számok segítségével, hogy milyen feladatok előtt állnak ezen az építkezésen. Erre annál is inkább szükség van, mert egy korábbi felügyeleti napon kiderült az is, hogy a részleges terminusokat még ilyen példás erőfeszítéssel sem képesek teljesíteni. Nyomon követhetőek már az első lemaradások is. Szeptember elején például kéthónapos lemaradásról tettek jelentést. A cél változatlan, az év végi tervet teljesíteni kell. Tekintettel a hátralevő időre, még lehet ugyan számítani némi változásra, de a legjobb elképzeléseket is zátonyra viheti mondjuk ismét egy, a vártnál „keményebb" hideghullám.- Mi mindenesetre úgy készülünk, hogy dolgozni tudjunk az év utolsó napjáig. Hiszen, amit vállaltunk, az számokban kifejezve is látványos, hát még a valóságban mennyire az - mutat maga köré Turzák mérnök. - Vegyük például a betonozást. Az évi tervünk elkészíteni és földolgozni 144 ezer köbméternyi betont. Bekeverni ezt a meny- nyiséget nem lenne túl nehéz, hiszen nagyteljesítményű gépsoraink vannak beállítva erre a munkára. Csakhogy betonozni csupán akkor tudunk, ha kész a zsalu és a vasazás, tehát a korábban említett összefüggések itt is érvénybe lépnek. De tegyük fel, hogy kész a zsalu, elkészült a vasazás is. Ekkor következik a beton szállítása, amivel ugyancsak vannak nehézségek. Gyakran hibásodnak például a betonszivattyúk. Mivel külföldi gépekkel dolgozunk, ha beáll egy üzemzavar, a pótalkatrészekkel van rendszerint baj. Képességeink szerint igyekszünk a hibás alkatrészt megjavítani, esetleg pótolni azt saját szerkezetűvel, mindez viszont csak rövid távra szóló megoldás. A kimutatásokat nézegetem, s ezekből egyre jobban- Az idei évi tervünk több mint 130 millió koronányi érték előállítását írja elő. Januárban és februárban gyakorlatilag megbénult a munka, hiszen a fagyok miatt itt képtelenek voltunk bármilyen hasznos tevékenységet kifejteni. Most mégis nem kevés büszkeséggel mondhatom, hogy az első félévre előírt 52 millió korona értékű munkát az utolsó fillérig megvalósítottuk. Mint mondtam, most a második félévben már megváltozott körülmények közt dolgozunk. A váltás, persze, csupán a munkaerőlétszámmal kapcsolatos. Változatlan maradt az eredeti tervben előírt munka mennyisége. Más szóval, itt most kevesebb embernek kell elvégeznie sókkal több munkát, mint az előző időszakban. Érdemes megjegyezni azt is, hogy az első félévben itt csaknem 500 szakember dolgozott. A mostani elvárások és lehetőségek között tehát látványos az ellentét. Ennek feloldozására gyűltek össze még a félév elején egy tárcaközi felügyeleti napon az illetékesek. Az építkezés vezetőire egy súlyos feladat megoldását bízták. Augusztus végére ki kellett dolgozniok azokat a konkrét elképzeléseket, amelyek megvalósításával a fennálló nehézségek ellenére az idei feladatok teljesíthetők. Az ittenieket nem lepte meg ez a feladat, hiszen hasonlóra már számítottak korábban is. Tehát már csaknem konkrét elképzeléseik is voltak. Ezeket elég volt még egy kicsit finomítani, s elkészülhetett a terv véghezvitelével kapcsolatos stratégia.- Benne a legnagyobb hangsúlyt az emberekre fektettük - mondja Samuel Turzák mérnök. - Ez, gondolom, érthető, hiszen most már főleg az ügyességüktől és munkájuk minőségétől függ itt minden. Mindenekelőtt a hegesztőkre és az ácsokra számítunk, mert az általuk kivitelezett munka dönti el jelenleg is az előrehaladás ütemét. Tőlük várjuk a legnagyobb kezdeményezést azért is, mert ezekből a szakemberekből kellett átvezényelnünk legtöbbet az atomerőműbe. Mivel a kelleténél sokkal kevesebben vagyunk, s ezt a hiányt még a hárommúsza- kos, valamint a szombatonkénti és vasárnapi munka sem pótolja, további megoldások után kutatunk. kitűnik, hogy amolyan toldozás-foltozással ilyen méretű beruházás aligha vezethető le zökkenőmentesen. Nehezen képzelhető el például, hogy az imént jellemzett körülmények között itt képesek lennének egy röpke hét alatt földolgozni több mint 5 ezer köbméter betont. Pedig, mint azt éppen most olvasom, a táblázatban fehéren feketével áll, hogy augusztus első hetében ilyen teljesítményt nyújtottak. Hasonló számok hirdetik a következő hetek teljesítményeit is. Mint megtudom, a munka menetének megítélésére mégsem a heti terveket veszik alapul, hanem havonta összegezik az elért eredményeket.- Ettől függetlenül az itteni legmagasabb irányító szerv, az építkezés vezetőségi tanácsa hetente találkozik olyan céllal, hogy kiértékelje az elmúlt nap eredményeit, valamint, hogy kitűzze a következő napokra szóló feladatokat - mondja Turzák mérnök. - Ez is a mostani stratégiánk szerves része. A vezetőségnek egyszerűen együtt kell élnie az építkezéssel. Ily módon szeretnénk megelőzni a fölösleges súrlódásokat, fönnakadásokat, amelyek csak fékeznék a haladást. De ha már a stratégiánál tartunk, hadd fejtsem ki ezt bővebben. Az eddig elmondottakból ki kell tűnnie annak, hogy célunk a munka minél jobb megszervezése. Az ütemtervből a kollektíváknak névre szóló feladatokat kell kapniuk. Mindenesetre azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy nemcsak többet várunk az emberektől, hanem jobbat is. A magasabb teljesítményeket viszont megfelelő arányban jutalmazzuk. Az emberek gyakran önmagukat felülmúló teljesítményekre lennének képesek, csakhogy ilyenkor nemegyszer közbeszól a technika. Ez nyilván megdöbbenti, hiszen a gépek feladata, hogy a teljesítményeket fokozzák. Nos, a törvény itt is érvényes, de önmaga ellen fordul, ha mondjuk kevesebb a gép a kelleténél. Nálunk ilyen értelemben egy ideig a daruk okozták a nehézségeket. Később számuk gyarapodott ugyan, csak hát az ideérkezettek műszaki színvonala alacsonyabb az elvárásnál. Ideérkezésemkor megkértem az építésvezetőt, ha lehet, készítsen el egy kimutaKészül a bonyolult acél rostrendszer fást a differenciált jutalmazásról. Most kapom kézhez ez irányú igyekezetének gyümölcsét, közösen nézzük át, ami a papíron áll. Látom, egy ügyes kezű ács vagy vasazó 20 koronás átlagórabért is eiér, míg a betonozók csapatánál 18 korona az egy órára átszámított átlag. Persze, ehhez jön még a célprémium, amit a betonozási terv teljesítésétől függően ítél oda az irányító apparátus. Ez átlagosan a havi bér összegének 15 százaléka szokott lenni. A kitűnő teljesítményeket ennél nagyobb összeggel is jutalmazták. Azt mindenesetre tudtomra adják itt is, hogy a jutalom nemcsak az elvégzett munka mennyiségétől és minőségétől függ, hanem a munkavédelmi előírások megtartásától is. Ha ezeket az előírásokat valaki megszegi, s figyelmetlenségével nemcsak önmagát, hanem munkatársait is veszélybe sodorja, nos, attól könyörtelenül — és véleményem szerint jogosan - megvonják a prémiumot. A számoszlopok között most már csak a legkeresettebb, s így a legjobban fizetett két szakma, az ácsok és a hegesztők jutalmazásának alakulását követem nyomon. S íme a különbségek a legek között. Míg a legaktívabb ács itt egy hónap alatt 4700 korona körül keres, a leggyöngébb munkaerkölcsű társa alig kétezret. Tegyem hozzá azonnal, itt ezért a pénzért sem lehet, úgymond, lazsálni. A hegesztőknél hasonló a helyzet, az eltérést csupán a legmagasabb kereseteknél tapasztalom. Ebben a szakmában a kimutatás szerint 5000 koronánál többet is lehet keresni. A különbségek szembetűnőek a jók és gyöngébbek között, s ezek nyomán ki lehetne jelenteni, ekkora összegekért megéri a ráhajtás. Mielőtt viszont ez irányban kezdenék lelkendezni, felbukkan egy magyarázat, ami végül is megfelelő irányba tereli meglátásaimat. Ebből tudom meg, hogy az idézett összegek nemcsak a jó és gyönge eredmények közti különbségeket fejezik ki, hanem tartalmazzák a ledolgozott óraszámot is. A távolabbról jött dolgozók, akik csak kétheti, vagy még hosszabb ciklusokban utaznak haza, szívesen dolgoznak például szombaton és vasárnap is, ha kell. Ez aztán meglátszik a keresetükön is. A helyben lakók hétvégén inkább a háztájiban tesznek- vesznek. Érthető, hogy keresetük alacsonyabb, még ha munkaidőben kitűnően teljesítenek is. Végül sikerül kiszámítani a tényleges különbségeket is a jó és a gyönge között, ami, ha igaz, ezer korona körül mozog. Ez még mindig nem kevés, tehát továbbra is úgy vélem, az igyekezet kifizetődik. Ottjártamkor fölfedeztem még egy jelenséget, ami, ha tartósnak bizonyul, erősen hátráltathatja a munka menetét. Nem kisebb dologról volt szó, mint az anyagellátásról. Akkor éppen a cement hiánya okozott gondot. Érdekes észrevételét osztotta meg velem ez ügyben az egyik dolgozó. Szerinte, ha tartós lesz ez az állapot, az idei évre vállalt feladat papírra vetett illúzió marad csupán, semmi más. Az okfejtés ésszerű, oda kéne figyelni rá. KESZELI BÉLA XII 10 Munkában a betonacél-hegesztők (A szerző felvételei) Megtelik a Tatra rakodótere
