Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-10 / 49. szám
A századügyeletes az ablakon keresztül az égboltot szemléli. A hajnal hasadását várja, de ezen a napon valahogy nem akar megvirradni. "Nagyot sóhajt, s elindul, hogy az altiszteket felköltse, aztán újra az ablakhoz megy, de most már többször néz az órájára, mint az ég alján jelentkező pirkadásra.- Ébresztő! - kiáltja el magát. Vezényszavát visszhangként ismétlik az altisztek. Az ügyeletes még egyszer minden szobába benyit, aztán a sípjába fúj, s felhangzik a hangja:,,Reggeli tornára sorakozó/“ A fiatal katonák arcán látni, hogy a legszívesebben aludnának. A katonaságnál eltöltött két hónap alatt még nem szokták meg a korán kelést. Frantiéek Seidl közlegény, akit a körlet takarítására jelöltek ki, gyorsan hideg vízben megmossa az arcát, aztán vödröt és törlőrongyot vesz a kezébe. A 184 cm magas fiú kétrét hajolva hozzáfog a folyosó felmosásához.- Négy évig, amíg a gépipari szakközépiskolába jártam, diákotthonban laktam - jegyzi meg munka közben. - Megszoktam az önállóságot, azt, hogy holmijaimat rendben tartsam. Lassan hozzá- szokok a körlettakarításhoz is. Aki itt • Vladimír Opatrny hanyag munkát végez, annak szabad idejében még egyszer meg kell azt ._mé- telnie, újra rendbe tenni a szobát, felmosni a folyosót. A tényleges katonai szolgálat megkezdése előtt a daöicei Praga gyárban mindössze egy hónapot dolgozott. Amint mondja, az első napokban nehéz volt megszokni a katonás rendet, a fegyelmet.- Nem tudom, mivel érdemeltem ki, ' hogy az altiszti iskolába kerültem • Frantiéek Seidl- mondja, miközben újra szemrevételezi a folyosót, ellenőrzi, hogy jó munkát végzett-e. - Igaz, sokat kell tanulni, kevés a szabad idő, de azért ki lehet bírni. Bosszant, hogy a kézi fegyverrel az éleslövészet nem úgy sikerült, mint ahogy azt szerettem volna. Tudom, hogy a karácsonyi ünnepeket itt az egységnél kell eltöl- tenem.- Ne félj, nálunk is gazdagon megterítik az ünnepi asztalt- szól közbe az egyik másodéves katona. - Műsort készítünk, meg aztán kimenő is van. Jól fogod érezni magad. Beszélgetés közben gyorsan múlik az idő. Azon vesszük észre magunkat, hogy az egység katonái a tisztálkodás után felsorakoztak reggelire. Ladislav Kande- ra tizedes, lövegparancsnok minden időt kihasznál a kiképzésre. Mivel van még néhány percnyi idejük, ahelyett, hogy pihenjt vezényelne, egymás után adja ki a parancsot: Jobbra át!... Hátra arc!... - Balra igazodj! Aztán végre mindnyájuk örömére elhangzik: Irány az étterem, lépésben indulj! Amíg a kiadós reggelit elfogyasztják a katonák, Karel Finkous közlegénnyel, az üteg SZISZ-bizottságának a tagjával beszélgetek, aki a bevonulás előtt Mladá Boleslav elővárosában egy autójavító műhely technikusaként dolgozott:- A polgári életben is láttam, hogy a baráti társaság, a közösség milyen sokat jelent az embernek. A katonaságnál a jó közösségi szellemnek még nagyobb a jelentősége. A reggeli eligazítás után a tanteremben kezdődik a foglalkozás. Amikor az ütegparancsnok a táblára erősíti a sorozatvető rajzát, az újoncok összenéznek. Sokan nem látták még közülük az egykori híres katyusák utódját, a sorozatvetőt. Az ütegparancsnok pálcával mutatja a fegyver egyes részeit. Aztán ismerteti, hogy milyen távolságra lehet vele lőni, milyen a becsapódás telítettsége. Az óra végén kiadja a parancsot, hogy tíz perc múlva sorakozó a fegyvernemi parkban.- A végén még örülök is, hogy ide kerültem - jelenti ki jó hangosan Finkous közlegény. - Annyit már tudok, hogy az egységünk még a Szovjetunióban jött létre, részt vett a kárpát-ukrajnai hadműveletben. Ezután még szorgalmasabban tanulok, hiszen négy hónap múlva löveg- parancsnoki beosztásban nekem kell majd az újoncokat a sorozatvető kezelésére megtanítani. A fiatal ütegparancsnok hagyja, hogy a legénység mindent szemrevételezzen, hogy az altisztek kielégítsék a katonák kíváncsiságát, aztán sorakozót rendel el. Az oktatókból, az altisztekből összeállítja a kezelő személyzetet, akik néhányszor bemutatják, hogyan kell a tüzelóállás elfoglalása után tűzkészségbe helyezni a sorozatvetöt. Mosoly jelenik meg az arcán, amikor civil módra megjegyzi:- Na fiúk, mára elég volt, holnap majd folytatjuk. A következő hetekben pedig naponta kivonulunk a sorozatvetókkel. Egyébként, hogy tudjátok, a mi osztályunk évek óta a kiválók közé tartozik. Remélem, nem hoztok szégyent ránk. A feladat az első lövéssel megsemmisíteni a célt, ehhez pedig az kell, hogy fegyvereitek mesterei legyetek. Vladimír Opatrny önként jelentkezik, hogy segít a sorozatvetó leponyvázásá- ban. Nincs benne gyakorlata, de azért ajánlkozott, hogy a jövendő fegyvernemét még egyszer közelebbről szemügyre vehesse, hiszen a rokycanyi Kovohuta üzem öntödéjében ilyet még nem látott.- A bevonulás előtt foglalkozásra jár• Ladislav Kandera (A szerző felvételei) tam a Honvédelmi Szövetség kiképzőközpontjába, megismerkedtem a kézifegyver kezelésével, de ezzel itt még csak ezután fogok - mondja, miközben tenyerével végigsimogatja a csövek egyikének tükörsima felületét. - Kezdek büszke lenni rá, hogy ennél a fegyvernemnél szolgálhatok. Az ebéd előtti szünetben, amely jelenlétem miatt kicsit hosszúra nyúlik, beszélgettünk. A legtöbbjük már volt kimenőn, a katonai eskütételen itt voltak a szüleik. Finkous közlegényhez eljött Aiica is, aki• Karét Finkous nek hosszabb ideje udvarol. Hetente váltanak levelet. Finkous közlegény jól tudja, hogy soron kívüli eltávozást csakis akkor kaphat, ha a harci és politikai kiképzés terén kiváló eredményeket ér el, de nemcsak ö, hanem az egész szakasz. A délutáni parancskiadás után a szolgálatvezető szétosztja a leveleket. Ismerőseim közül hárman is kapnak levelet Az oszolj vezényszó után azon nyomban hozzáfognak az olvasáshoz, azután a leveleket bal felső zsebükbe teszik, ha lesz idejük, még egyszer elolvassák majd Most pedig a kötelező tanulás következik, aztán megnézik a tévé-híradót, majd hozzáfognak holmijaik rendbe tételéhez, vagyis az esti vizitre való felkészüléshez.- A szekrényt kinyitni - adja ki Finkous közlegénynek a parancsot Ladislav Kandera tizedes. Ó és az üteg parancs nők árgus szemmel ellenőrzi, hogy minden rendben van-e. Nem találnak semmi kivetnivalót, ezért az ütegparancsnok megdicséri a katonát.- A dolgozó népet szolgálom - skandálja vigyázállásban Finkous közlegény, arcát a jól végzett munka örömének halvány pírja borítja el. NÉMETH JÁNOS MEDDIG JOG A PANASZ? Méltatlankodunk és panaszkodunk, ha rosszul mennek dolgaink és talán még többet, ha jól. Panaszkodunk, ha tudjuk, lesz, aki komolyan veszi kifogásainkat és lesz, aki foglalkozik velük; panaszokat írunk, ha van remény arra, hogy ezzel elérjük célunkat; panaszkodunk, ha tudjuk, hogy ezért senki sem koppint a fejünkre. A panaszokból ezért nem csupán gazdasági és társadalmi életünk hiányosságaira következtethetünk, de társadalmi rendszerünk előnyeire is. Vitathatatlan, hogy a dolgozók panaszai, közérdekű bejelentései és javaslatai pótolhatatlan eszközei közéletünk tisztasága megőrzésének, a szocialista demokrácia fejlesztésének és kétséget kizáró módon bizonyítják, hogy állampolgáraink többsége nem passzív szemlélője népgazdaságunk és társadalmunk fejlődésének. Alapjában véve mindenkinek alkotmányos joga a népképviseleti és más állami szervhez fordulni közérdekű bejelentéseivel, panaszával, s ha figyelembe vesz- szük az Alkotmány állampolgári kötelességekről szóló cikkelyeit, olykor-olykor már nem csupán jog lehet egy-egy bejelentés megtétele, de kifejezett jogi kötelesség, hiszen a társadalmi vagyon gyarapításához és megőrzéséhez mindenki köteles hozzájárulni. Igaz, nehéz leküzdeni a múlt beidegződéseit. Még ma is elhangzik olykor, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem“, vagy „hallgatni arany“, holott a közérdekű javaslatok, bejelentések és panaszok intézéséről szóló rendelet védelmet nyújt azoknak, akik bejelentést vagy panaszt tesznek (szóban vagy írásban) minden megtorlással szemben. A népi ellenőrző bizottságok, a különböző hivatalok, hatóságok, az ügyészség, de a szerkesztőségek napi postája is elképesztő mennyiségben ontja a panaszleveleket. Nehéz lenne egy - minden hivatalt és hatóságot átfogó - felmérést végezni a beérkezett panaszok mennyiségéről (már csak azért is, mert egyesek több helyre is írnak), de még nehezebb lenne felmérni, hogy országunkban hány ember foglalkozik a panaszok kivizsgálásával és főleg azt, hogy évente hány munkaórát szánnak azokra. Ha viszont egyszer mégiscsak sikerülne mindezt kimutatni, valószínűleg olyan adatokat kapnánk - panaszok és munkaórák százezreit - amelyek nyilván arra késztetnének, hogy felülvizsgáljuk a panaszintézés huszonnégy éve változatlan szabályait, s hogy az eddigieknél súlyosabb szankciók alkalmazását tegyük lehetővé azokkal szemben, akikre joggal panaszkodtak. De nem csupán velük szemben! JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK Szerkesztőségünk nemrég kétségbeesett hangú levelet kapott. A szerzője elpanaszolta, hogy nyomorog, mert nincs miből megélnie. A panaszt az illetékes nemzeti bizottságra továbbítottuk, azzal a kéréssel, hogy segítsenek valamilyen módon a panaszosnak. A nemzeti bizottság által elvégzett kivizsgálás eredményét meg is kaptuk. E szerint: a panaszos évek óta nem dolgozik, három gyermekét a járásbíróság döntése alapján intézetbe helyezték, mert annak ellenére, hogy kétezerkétszáz korona tartásdíjat kapott, a háztartást teljesen elhanyagolta. Bőséges szabad idejében férfiak ismeretségét kereste és a szeszes italok fogyasztásában sem tartott mértéket. A panasz intézése idején még mindig 1400 korona tartásdíjat kapott. Különös, 6 maga a saját gyermekei eltartásához nem volt hajlandó hozzájárulni, de azt elvárta, hogy a társadalom eltartsa őt. Tipikus esetről van szó, amikor egyesek úgy próbálnak élni a jogaikkal (pl. a panasz jogával), hogy a legalapvetőbb, legelemibb kötelességeiket sem teljesítik. Azt pedig, hogy kötelességek nélkül nem képzelhetők el jogok, úgy hiszem, mindenki megértheti. Hasonló volt az a panasz is, amelyet a szerzője egyenesen a köztársasági elnöknek címzett, azzal vádolva a társadalombiztosítás szerveit, hogy kevés nyugdíjat ítéltek meg a számára, és még elhunyt férje ifjúkori érdemeire is hivatkozott. A valóságban négyszobás lakásban lakik, két nőtlen, kereső fiával. Ó maga nem volt öregségi nyugdíjra jogosult - soha nem dolgozott, özvegyi nyugdíjat kap. Felnevelt viszont hét gyermeket - ez valóban elévülhetetlen érdem. Megérdemli gyermekei háláját. De ha a hét gyermek nem tudja eltartani az édesanyját, akkor ez már a nevelés hibája, mert a gyermekeknek nem csupán erkölcsi kötelességük eltartani és segíteni a szüleiket - ez egyben jogi kötelességük is. MEGGYŐZŐ HAZUGSÁGOK Nem vagyok a panaszok ellenzője, de egy jelenség mégiscsak aggaszt. A panaszoknak alig több mint ötven százaléka megalapozott (legalább részben) és sok az olyan fórum, ahol ez az arány még rosszabb, ahol az illetékesek négy-öt panaszt is kivizsgálnak, míg legalább egyet jogosnak találnak. Csak azok a megmondhatói, akik a panaszok kivizsgálásával foglalkoznak, milyen könnyen „bedőlnek“ egy-egy panaszírónak, milyen felháborodással indulnak el segíteni, I ÚJ SZÍ 8 1982. XII. 1
