Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-03 / 48. szám
I f i nberrel vizére j hajók ilyik 10 or egy uszon- -északi jáshéj- akorla- hétnél ornyot sg csak itöt dél süvöl- a hirte- ele. és ett nak is: táreve- rdázat- emarta nne az tve tá- ámokat csónak nélybe. ionosa : fogva jgitsen dulatá- ik a sa- i másik nozdu- ánakon időnként átcsapott egy-egy hullám, olyankor mindig úgy látszott, mintha csak valami különös csoda folytán maradna meg a felszínen. Amint a csónak közelebb ért a hajóhoz. az egyik tengerész ledobta a fedélzetről az ólmos kötelet, amit a hátsó evezős tengerészcsomóval azonnal a csónak farán levő vaskarikára hurkolt A két úszó test közelsége azonban meglehetősen veszélyes volt. mivel mindkettő más-más ritmusban hánykolódott a hullámokon. fennállt a veszély, hogy a csónak nekisodródik a hajó oldalának, és ott pozdorjává törik. Leeresztették a hajóról a kötélhágcsót is, s amikor egy hullám szinte a fedélzeti daruig emelte a csónakot, a kormányos elkapta és felkapaszkodott rajta, ügyesen mint a macska. Felugrott a fedézetre és szélsebesen felrohant a kapitányi hídra. Ott a kapitánnyal együtt bezárkóztak a kormányosi fülkébe. A legénység közben feszülten várakozott a fedélzeten. Az evezősök igyekeztek törékeny csónakjukat biztonságos távolban tartani a hajótól, amelynek orra rövid időközönként mélyen alámerült a hullámokban, majd mint egy kimerült állat emelte fel fejét újra meg újra. hogy lerázza magáról a tajtékot A fedélzetmester és a tengerészek készen álltak, hogy amint a kapitány kiadja a parancsot, felvontassák a csónakot a hajóra Múltak a percek. Minek ez a késlekedés. amikor életet kell menteni. A feszültség csak akkor oldódott fel kissé, amikor megpillantottuk a csónaktulajdonost a kapitányi hídon. A kezével intett valamit. aztán fürgén leszaladt a lépcsőkön Csak a csónakosok megmentésére vonatkozó parancs váratott magára Nem tudtuk mire vélni a dolgot. A kormányos közben elment mellettem és hidegen rám villant a szeme. Szerettem volna megszólítani, de az a tekintet belém fojtotta a szót. Láttam, hogy teljesen át van ázva; kártolatlan gyapjú nadrágjából és vastag pulóveréból csöpögött a víz. Mezítláb volt és fedetlen fővel, arca kiázva. mint ütött-kopott csónakjának ciprusfája, s kihívó élénksége mintha csak az ítéletidővel akart volna dacolni Mint a villám. átfutott a fedélzeten átugrotta a mellvédet, leereszkedett a kötélhágcsón. egy ugrással a csónakban termett, s már meg is ragadta a kormánylapátot.- Indulás! - kiáltotta nagy hangerővel, mire az egyik evezős eloldotta a csónakot rögzítő kötelet és megvetését tükröző lendülettel feldobta a levegőbe. Azután újra kezdték kilátástalan küzdelmüket az elemekkel s a csónak kisvártatva eltűnt egy hatalmas vízhegy mögött. Még láttuk, amint egy másik hullám a magasba löki, azután úgy ahogy jött. nyomtalanul eltűnt a ködben és a sötétségben. Marián J. Minarovic illusztrációja A hajón egyetlen parancs hangzott csak el: utasítás a gépháznak az indulásra. A tengerészek a meglepetéstől bé- nultan álltak, mintha még mindig vártak volna valamire. A fedélzetmester lassan, kelletlenül nekilátott, hogy felcsavarja a kötelet, ami az imént a csónakot kötötte össze a hajóval. Mintha a tenger minden megvetését fel kellett volna húznia...- Miért nem vettük fel őket. - kérdeztem később a kapitánytól.- A csónaktulajdonos tiltakozott az ellen. hogy hajótöröttként kezeljük őket - felelte.- Hogyhogy? ,,Szabad fókavadászok vagyunk Le- muny szigetéről - közölte velem - és a magalhaesi öblökbe indultunk prémvadászatra. Nem vagyunk hajótöröttek! „Tud róla, hogy a Tengerészeti Hivatal megtiltotta, a kisebb vízijármüveknek, hogy egy bizonyos ponton túl kimerészkedjenek tengerre? Csak nem akarnak ezzel a lélekvesztövel átkelni az öblön?" ..Az én csónakom nem lélekvesztő, hanem kétpárevezős csónak, amelyikkel minden évben, ugyanebben az időpontban átkelünk az öblön. Maguktól pedig csak egyet kérek. Vegyenek fel a fedélzetre és a part közelében rakjanak ki újra. semmi másra nincs szükségünk." „Ha felveszem a csónakjukat, át kell adnom magukat a kikötöparancsnokság- nak, amelyikhez tartoznak.“ ,Az már nem! Hogy hajótöröttekként könyveljenek el bennünket, akik se elevenek, se holtak? Nem vagyunk hajótöröttek, kapitány!" Azután a kormányos egy heves kézmozdulattal tudtomra adta, hogy befejezettnek nyilvánítja a beszélgetést Nem nyugtatott meg, amit a kapitánytól hallottam, ezért így szóltam:- Ha közelebb vitte volna őket a parthoz, adott volna nekik némi esélyt arra, hogy túléljék az utat. De ebben a pokolban nem számíthatnak semmi jóra. Ki a fene vonta volna itt magát kérdőre az előírások megszegése miatt?-Túl nyakas volt a nyomorultja - vetette oda a kapitány, majd még hozzátette ha szépen megkért volna, szavamra, felveszem! A Szenvedések öble felett közben egyre sűrűbbé, fojtogatóbbá vált a köd. MIKOLA ANIKÓ fordítása E. B. Lukác: Ég és föld , Tajtékos égen lomha fellegek. szállnak a földre a téli egek, már pelyhezik, zizeg a sűrű hódara. * indulj az estben, ballagj lassan haza. van otthonod, szelíd kályha ont meleget. kutyád megnyalja kezed, hű hozzád, mert szeret, engedj föl te is, ne kössön le a fagy. akkor sem vagy egyedül, ha árva vagy. Július Lenkor Virágok Asztalunkra lenabroszt terített jó anyám minden vasárnap s keze remegett, amikor vázába illesztett egy csokor virágot. Boldog volt, a szeme könnybe lábadt, friss illattal köszönt az idill. Szerette az anyám a virágot, mikor a tavasz bimbózott s kinyílt. Nem ismertem akkor még a lelkét, a gyötrelemmel teljes mély kutat, virágot sem vittem soha néki, kezére hajló gyönge szirmokat. Ma lerovom a múltak adósságát, minden évben viszek friss virágot, könny futja be szempillámat, mikor megsüppedő sírja fölött állok. Dénes György fordításai I n állt az ajtóban, gis megcsinálni valahogy, ké- hallhatóan. - Mondjuk úgy, itvenné valaki, aztán átadná csattant fel a föamazon. [össze akevésbéföamazonok rend van! Itt mindenki teszi dig ezt nem vette volna, észre! nk mi egymás dolgába! r harcias pillantást futtatott öld alá süllyedt szégyenében, Sak meg is látszott rajta. •- Jó napot kívánok - köszönt mélabús megtört- séggel az ügyfél és megállt a hatalmas íróasztal előtt. Az íróasztal mögött nem ült senki- Kérem, a tizenkettesből küldtek - folyamodott az ügyfél az üres íróasztalhoz, pusztán megszokásból. - A kulcsok ügyében jöttem - emlékeztette az íróasztalt alázattal. A telefonok megcsörrentek az íróasztalon, egyébként semmi nem mozdult. Az ügyfél zavartan pislogott. Egyszer csak meglátta az íróasztal elején a felírást: „a negyvenkettesbe“. Nagyot sóhajtott és úgy iszkolt kifelé, mintha egy kriptában lett volna. A szobában öten ültek és szemmel láthatóan mit tehetünk - enyhült meg I őszinte kínlódását látva sgyogott. izolált meg az egyik amazon, tte a ragyogós arcokat - nem ii fog. Azt azért mégiscsak aga kulcsai miatt nem fogjuk tőmet szabadságról, látta, ami ismét csak meglát- szerencséje ósra nézett, és egy nyomtat- elé. nyilvántartóba - irányították el emelet, harminchat - toldotta £ hajtotta meg a fejét. elmerültek valamilyen fontos dolog megvitatásában. Itt-ott erősödött a moraj, de az ügyfél csak foszlányokat értett. A torkát köszörülte, mocorgott, megpróbálta felhívni magára a figyelmet, de a téma vasmarokkal tartotta fogva a beszélgetőket, csak néha hallgattak el egy pillanatra, hogy hörpintsenek egyet kávéjukból. Az ügyfél már mindent megpróbált, éppen azon gondolkodott, hogyan üthetné le legügyesebben a csillárt, amikor valaki hirtelen hátrafordult és szigorúan rászólt:- Hát maga mit keres itt?- Én, kérem, a kulcsot szeretném...- Nincs kulcs, semmilyen kulcs nincs, már ezerszer megmondtam - vágott közbe ingerülten.- ... leadni - fejezte be az ügyfél meggyőződés nélkül és sírni szeretett volna kínjában.- Nem itt - szólt mégis a kifestett hölgy - földszint, tizenkettő.- Onnan küldtek - szedte össze maradék bátorságát az ügyfél hogy ezt a ...- Mutassa - zengett katonásan a hölgy. - A tiéd- dobta az egyiknek. Az fölkelt, odaült az asztalhoz és írt valamit a papírra. Az ügyfél reménykedni kezdett. x- Parancsoljon, foglaljon helyet, kedves ügyfél, mi a problémánk, mi a problémánk - fogadta a hatodikon a szimpatikus kétszáznegyvenegyes.- A kulcsot szeretném...- Megoldjuk, megoldjuk - vágott közbe a szimpatikus kétszáznegyvenegyes és megveregette a vállát. - Volt probléma, nincs probléma - szelle- meskedett a szimpatikus kétszáznegyvenegyes.- Megoldjuk,kérem, megoldjuk, azért vagyunk itt. Az ügyfél még hitetlenkedni is elfelejtett. jóleső sóhajjal dőlt hátra a kényelmes székben.- Nos mondjon el kérem, mindent, szépen, sorjában, az elejétől - fordult felé mosolyogva a szimpatikus kétszáznegyvenegyes.- A kulcsot szeretném, kérem, leadni - kezdte illedelmesen az ügyfél.- Megállni, megállni - vágott közbe a kétszáznegyvenegyes. - A kulcsot, szóval a kulcsot, értem, vagyis a kulcsot..-A ...- Megállni, megállni, rrfflyen kulcsot?-A...- Ja, igen, a kulcsot, értem, a kulcsot, folytassa...- Szóval leadni és ide küldtek ezzel a papírral..- Papíron a kulcsot? - nézett ártatlan érdeklődéssel hatdioptriás szemüvege mögül a kétszáznegyvenegyes. - Nem értem... Az ügyfél érezte, hogy elönti a forróság. Arca bal felén az izmok szelíden rángatózni kezdtek- A lakás kulcsát, könyörgöm, a lakásom kulcsát. ..- Értem, a lakás kulcsát, a lakása kulcsát, értem én, hogyne érteném, folytassa kérem, folytassa- fordult az ügyfélhez. - Kávé?- Ezt a papírt szeretném itt...- Megállni! - löttyintette ki a kávét a felfedezés izgalmában a szimpatikus kétszáznegyvenegyes. - Meg-áll-ni! Ha ön leadja a lakása kulcsát, hol fog lakni? - kérdezte, diadalmasan sandítva közben az ügyfélre. Az ügyfelet a hideg veríték kezdte kiverni. Egész testében reszketni kezdett, a száján tejszínü hab tódult kifelé. A szimpatikus kétszáznegyvenegyes ránézett, szótlanul firkantott valamit a papírra, aztán bátorítóan megveregette a vállát. - Nincs semmi baj, nem lesz semmi baj, most már csak a földszint tizenkettes van hátra, ieadhatja azt a kulcsot,- aztán hazamehet, lazítani egyet, hehehe... - és kituszkolta őt az ajtón. A folyosó kellemesen hűvös volt, megnyugtatta az ügyfelet. - Hazamegy, hazamegy, de hova haza, ha leadja a kulcsot - hallotta még az ajtón át a kétszáznegyvenegyes töprengő hangját. Az ügyfél elmosolyodott. Hirtelen nagyon nyu- godtnak érezte magát. x A földszint tizenkettesben egy tábla lógott: „Ebédszünet". Alatta kisbetűkkel, tán valamelyik látogató bosszúja: „Nem érdemes várni ránk, munkaidő végéig úgysem jövünk vissza.“ Az ügyfél elmosolyodott és pajkosan ingatni kezdte a fejét. Még néhány huncutságot is mondott, valami effélét: „Ejnye, ejnye, rossz kölykök, hát bújócskázunk, bújócskázunk?“ Aztán vígan fütyörészve kilépett az ajtón. Az utcán valószínűtlenül szabadnak érezte magát: szinte súlytalanul lebegett a puha aszfalton. Hazafelé menet vígan dobálta a feje fölé és kapkodta el a kulcsot. Vidám volt, akárcsak egy kisgyerek Otthon első útja a pincébe vezetett, ahonnan víg fütyörészés mellett néhány kanna benzint vitt fel a lakásba. A szobákat gondosan mérte fel. mint aki semmit sem akar elhibázni. Minden sarkot gondosan lelocsolt benzinnel, aztán beállt az ablakba és elmosolyodott. Alatta hat emeletnyi mélységben a főutca égett mindennapos izgalomban.
