Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-03 / 48. szám
=hr jb ä k I I I I V h = ' lÉÉÉÉH; 1 iS ezdetben volt a színpad í\ mögött, előtt mellett... és a színpadon ülő, álló néző. Majd egyre távolabb szorult mindenki, az is, aki csak lézengöként, bámészkodóként odatévedt egy-egy játékhoz. A XVIII. században nőtt meg a távolság a játszók és nézők között, akkor lett mellékes az állóhelyeken toporgók véleménye, fontos az első sorokban terpesz- kedők közönye, elégedett mosolya, vagy felháborodott fejrázása. A két évszázada hanyatló reneszánsz szabad színházát felváltotta a barokk díszes, olykor szépelgő világa. A lényeg: a színház úgy tett, úgy akart tenni, hogy az ott játszott dolgok, az ott látott játékok a valóság látszatát keltsék. Ezen a ponton burjánzóit el annyi vulgarizáló tévhit a „ valóságot idéző“, ,,valóságot utánzó“, ,.valóságot tükröző“, stb. színházról. Jelenlét és részvétel Ez talán elég volt egy, a maitól merőben különböző világban, az antagonisztikus ellentétek társadalmaiban, de kevés, egyre kevesebb az amúgy is kirekesztettségekkel, illetéktelenségekkel szembeforduló századunkban. Rájöttek erre a színház művészei is. Színpadi teret romboltak, változtatható játéktereket alkottak. De lényegét tekintve merőben másról volt szó. Felismerték, hogy a valóságot nem elég tükrözni - megváltoztatni kell. Ehhez olykor elegendőnek hitték a ,, népszínházi eszméket", az avantgarde művészetfilozófiájának gyakorlatát. Ám társadalmak forradalmai nélkül nem lehet igazi színházi forradalom. S amikor bekövetkezett a munkások, parasztok forradalma, a cári Oroszországban, vele együtt járt, olykor előre szaladva, a forradalom színháza is. Innen tovább lépve a máig, látható csak igazán az a helyenként szinte már anakronisztikus állapot, amely mereven őrzi a barokk színház rendiségét, hierarchikus kötöttségeit. Különösen akkor visz- szataszitó ez, amikor például egy tájoló színház figyelmen kívül hagyja, hogy a nézőtéren valamiért előadásról előadásra mocorognak. széket zörgetnek, előadás alatt elmennek. Elgondolkodtató az is. hogy ezek az emberek valamiért bejöttek. Kíváncsiság, szokás, színházszeretet, elvhűség, nyelvhűség... valami odahozta őket. Bármi is volt az, mögötte mindannyiszor ott munkált a színházba vetett bizalom. Ha ezt.,elkártyázzák", ha ezt semmibe veszik, érthető az az állapot, amely az adott színház körül kialakul. A bizalom sok tekintetben akkor veszik el, miután a tévedhetetlenség, az egyetemes bölcsesség kinyilatkoztatja, hogy amit a színpadon látnak, az a ,. falusi kultúro- sok“ kívánsága szerint készült. Csakhogy ezek a ..kultúrosok“ olykor maguk is öntevékeny színjátszó csoportokat, kisszínpadokat vezetnek, vagy ha nem, akkor igencsak tudatos elvárásaik vannak a színházművészettel szemben. Bár aligha akarná bárki is színpadra visszaültetni a nézőt, azonban - képletesen szólva - jelenlétét érdemes lenne részvétellé emelni. DUSZA ISTVÁN S ok mindent Írtak már róla. Világsztárnak és fenomenális művésznek is nevezték. Utánozhatatlannak és utolérhetetlennek. Csak egy valamiről hallgattak ezek az írások. Arról, hogy Jelena Obrazcova. a moszkvai Bolsoj tagja, aki a bécsi Staatsoper, a milánói Scala és a New York-i Metropolitan közönségét is meghódította már, mélységesen emberi, csodálnivalóan őszinte, egyszerű teremtés.- Ma jó napja van, majd meglátja, inkább lemond a vacsoráról vagy kapkodva csomagolja össze a dolgait, mert este Belgrádba utazik, de akkor se fog lemondani erről a beszélgetésről, - vigasztal Larisza, Jelena Obrazcova mendzsere és barátnője. Ez az ötven év körüli karcsú, energikus, életvidám asszony minden percet értelemmel akar kitölteni. — Addig hallgassuk meg újra A trubadúrt, jó? Másra is marad időnk Például arra, hogy eldöntsük végre, ki a jobb, Arhipova vagy Obrazcova. De mert nem tudunk megegyezni, témát váltunk. A tegnapi siker, Obrazcova bravúros Eboli alakítása jön szóba, amelyet vastapssal jutalmazott a bratislavai közönség, aztán a müncheni Aidánál kötünk ki. Larisza papírt kér és már rajzolja is, milyen csapnivaló díszlete volt az előadásnak. És egyszercsak megjön Obrazcova. Krémszínű kötött ruhában, mosolyogva; szeméből árad a jókedv, magatartásából sugárzik a harmónia Nem siettet, pedig alaposan kicsúszott az időből.- Hallottam, hogy a közelmúltban Lehár Ferenc és Kálmán Imre népszerű operettjeiből énekelt hazájában.- Én szeretem ezt a műfajt. Vidám, optimista hangvétele ugyanolyan közel áll hozzám, mint maga az operettmuzsika. Már fiatal koromban is igazi zenés műfajnak találtam, és azóta sem értek egyet azokkal, akik lebecsülik. Néhány évvel ezelőtt Bécs- ben volt szerencsém látni egy olyan operett- előadást, hogy azt mondtam, igen is, ez is magas művészi énekkultúrát igényel.- Mihez van általában nagyobb kedve, egy önálló dalesthez, vagy mindjük a Parasztbecsülethez?- Nem teszek különbséget a kettő között; ezt is, azt is szeretem, mert mindkettőben a zene a fontos.- Ötödik éve Vazsa Csacsava a zongorakísérője. Miért éppen rá esett a választása?- Azért, mert szerintem ő a legjobb muzsikus a Szovjetunióban. És nemcsak a zenészt csodálom benne, hanem az embert is. Tudja, mit mondott az első találkozásunkkor? Azt, hogy nagy énekesnő vagyok, de nem éneklek pontosan. Bevallom, alaposan felkavart ez a megjegyzése, de elgondolkoztam rajta és igazat adtam neki. Hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott bennünket és örülök, hogy a tanítványa lehetek. Továbbra is csak azt kívánom magamnak, hogy sokat dolgozhassak vele, neki meg tudom, az a fontos, hogy minél többet énekeljek.- Mi áll közelebb az egyéniségéhez: a klasszikus orosz iskola, vagy az olasz bel canto? BESZÉLGETÉS JELENA OBRAZCOVÁVAL .....igaz ember legyen“ (Vladim ir Hák felvétele)- Szerintem nem az iskola, hanem a tehetség a fontos. A bel cantonak ugyanúgy megvannak a jó és a rossz képviselői, mint az orosz iskolának. Akit a sors átütő tehetséggel áld meg, az úgyis megérzi, merre kell továbblépnie.- Tavaly, amikor Carment énekelte, azon törtem a fejem, vajon négy-öt év múlva mit tart majd fontosabbnak ebben a figurában? Azt, hogy olyan mint a boszorkány, vagy azt, hogy egy olyan nő. aki életében először lett szerelmes és hozzá végletesen.- Látja, ez az a szerep, amely állandóan kisiklik a kezemből. Annyira provokál, hogy mindig újabb és újabb lehetőségeket nyit meg előttem.- A többi szerepével is így van?- Nem. Azokról határozott elképzeléseim vannak, s csak az életfelfogásommal párhuzamosan változnak. . - Világhírű karmesterekkel dolgozott együtt: Claudio Abbadoval, Carlos Kleiber- rel, Karajannal, most mégis arra vagyok kiváncsi, rendezői közül ki volt a legnagyobb hatással önre.- Franco Zeffirelli. Ő a művészt látta bennem, nem pedig a bábot, akit kénye- kedve szerint mozgathat. Az ő színháza olyan, mint a mozi. Grandiózus látvány. A Carmen bécsi előadásának negyedik felvonásában ötszáz embert sorakoztatott fel a színpadra. És ahogy az énekesekkel dolgozik ... Úgy megmozgatta a fantáziámat, hogy egyszercsak azon kaptam magam, ötletekkel, javaslatokkal állok elő. Hogy rendezek ...- Lehet, hogy egyszer ezt is megérjük. Én már ezen sem csodálkoznék. Főleg azok után, hogy Zeller A madarász című operettjében Adam belépőjét énekelte. Márpedig ez tenor hangra írott szerep és nem mezzoszopránra. Egyáltalán hogyan szánta rá magát, erre a lépésre?- Nem is tudom. Megtetszett és elénekeltem. És ha lehetőségem nyílna, Hermannt is elénekelném a Pique Dame című Csajkov- szkij-operában. De nem utasítanám vissza Othello szerepét sem - teszi hozzá nevetve.- Larisza említette, hogy a humor is fontos szerepet játszik az életében.- Egy ilyen szomorú évszázadban, mint a mostani, csak a humor segíthet rajtunk. Nem akarok örökösen arra gondolni, hogy milyen feszültségben élünk.- Az év kilenc hónapját külföldön tölti, ha meg otthon van, akkor a moszkvai Nagy Színházban énekel. Akklimatizálódásra, pihenésre marad-e ideje?- Nem nagyon. Sokat utazom és néha bizony a végkimerülésig dolgozom. A fiataloknak nem is ajánlom ezt a munkastílust, nekem meg mindegy már, mert megszoktam.- Tizenöt éves lánya, úgy hallottam betéve tudja a repertoárját. Talán operaénekes lesz belőle is?- Nem, ő egészen más pályáról álmodozik. Újságíró akar lenni. Majd meglátjuk.. Én azt mondtam neki, nem szólok bele a pályaválasztásába. Csak egyet szeretnék, de azt nagyon; hogy igaz ember legyen SZABÓ G. LÁSZLÓ AZ EMBERTELENSÉG ELLEN LÁTOGATÁS A PRÁGAI CINOHERNI KLUBBAN A prágai Cinoherni klub előadásai iránt mindig nagy az érdeklődés. Gyakran hosszú sorok kígyóznak a jegypénztár előtt, s előadásain valamennyi hely foglalt. Mik azok a sajátosságok, amelyek megkülönböztetik a többi prágai színpadtól, kérdeztük Jiri Da- nekot a Cinoherni klub fiatal művészeti vezetőjét.- Valamennyi színház jellegét az adott térviszonyok, a színház dramaturgiája, rendezői módszerei és számos további tényező- a közönség összetételét is beleértve- együtt alakítják ki. Társulatunk repertoárját komoly gondolatokat tartalmazó, a mai néző számára aktuális müvekből igyekszik összeállítani. Elsőrendű fontosságot tulajdonítunk az emberhez méltó, kiteljesedett alkotó élet iránti vágya és lehetőségei problémakörének. A műsorra tűzött alkotások hősei - pl. Carl Zuckmayer; A köpenicky kapitány, Ödön von Horváth; Mesél a Bécsi Erdő, Örkény István: Tóték - az erőszak elfogadása, az alkalmazkodás, vagy a lázadó ellenszegülés között választhatnak. Ez az embertelenség elleni lázadás magában hordozza a hős erkölcsi megtisztulását. Ezért dolgoztuk ki olyan következetesen a Tóték zárójele- netét is, hogy éreztessük Tót (bár megkésett) lázadásának erkölcsi pátoszát. Társulatunk másik jellemzője, hogy a bemutatót általában több próba, hosszabb felkészülés előzi meg, mint más színházaknál. Következésképpen a szinrevitt müvek több előadást (200-300-at) olykor még ennél is több reprizt élnek meg. Fontosnak találjuk, hogy minden előadás alkalmával szoros fizikai-lelki kontaktus alakuljon ki a szinpad és a nézőtér között. A szoros fizikai kapcsolatot már az adott térviszonyok is elősegítik, de ennél még jelentősebb a lelki kontaktus kialakulása, hogy a színészek érezzék a közönség jelenlétét, állandó kapcsolatban legyenek vele. Társulatunknál követelmény, hogy a néző a századik, a kétszázadik előadáson is a bemutató színvonalának megfelelő, sőt a nézőkkel kialakított kontaktus során csiszolódott előadást lásson.- Az elmúlt színházi évad utolsó bemutatójaként Örkény István Tóték c. művét tűzték műsorra, melyet ön ültetett át cseh nyelvre. Mikor került kapcsolatba Örkény darabjával, s nehéz-e Örkényt fordítani?- A művet még 1972-ben fordítottam a brnói Divadlo na provázku számára, ahol több éven át sikerrel játszották. Örkény több alkotását azonban magyar nyelvtudásom révén már régebben ismertem, 1973-ban személyesen is találkoztunk. A Tóték hiperboli- zált nyelvezete, a szójátékok és szótorzítások nem kis fejtörtést okoztak. A cselekményben központi szerepet játszik az Örkény teremtette dobozolás szó, erre a cseh nyelvben ugyancsak nem használatos ska- tulování szót találtam a legalkalmasabbnak.- Mi jellemzi a Tókékat a Cinoherni klubban, s miben különbözik a Divadlo na provázku rendezésétől?- Annak érdekében, hogy a müvet minél közelebb hozzuk a hazai publikumhoz, bizonyos módosításokat eszközöltünk. Elhagytunk néhány mellékszereplőt - a pszichiátert, a lelkészt, a szomszédot - mivel úgy gondoltuk, hogy valamennyi jelentős mozzanat a családon belül is lejátszódhat, s ezzel érezteni akartuk a család összetartozását, amely szétesőben van, majd ismét egymásra talál. A háború szörnyűsége, melyet a mű kifejez, valós vagy reálisnak ható helyzetekből épül fel, s csak a néző agyában áll össze tökéletes abszurddá. Ezért kihagytuk azokat a jeleneteket és figurákat, melyek bár kiválóak, de magyarázzák a történetet. A családtagok mellett rendezésünkben csak a prostituált Gizi és a történetet előrevivő postás alakja szerepel, az ö jelentőségük az eredetihez képest megnőtt. Ezek a környezetük által megvetett, bolondnak tartott személyek az őrnaggyal, (kegyetlenségeivel) összevetve tulajdonképpen sokkal normálisabbak, emberibbek, érzékenyebbek. A Divadlo na provázku előadásában a mű komikus elemei kerültek elörbe. A Cinoherni klubban nagyon következetesen igyekeztünk megtartani a komikus és a tragikus elemek egyensúlyát; a mű tragikus alapvonása miatt nem engedtünk a komikus csábításnak.- Mi a véleménye a kortárs magyar dráma és Örkény csehországi fogadtatásáról? Az elmúlt húsz év magyar drámatermésében szép számmal találunk rendkívül értékes, a cseh néző számára is érdekes, eszmei-gondolati és érzelmi problémákat feltáró alkotásokat. Ezt bizonyítja a Macskajáték példanélküli sikere is a prágai Nemzeti Színházban. Örkényt szoros szálak fűzték a cseh irodalomhoz. Vonzotta, sőt bizonyos szempontból inspirálták öt Hasek és Hrabal müvei. Az új hang - szatirikus látásmód, irónia, sajátos humor -, mellyel Örkény a magyar irodalmat gazdagította, a csehországi meleg fogadtatásnak egyik titka, hiszen mindez nagyon közel áll a cseh néző mentalitásához. A Tóték bemutatásával a Cinoherni klub elsöízben állított színpadra magyar drámát. Színószgárdánk elsőízben került közvetlen kapcsolatba Örkény nagyon sajátos poétikájával, s alkalmazkodott hozzá játékával. Az ötvenedik előadás után elmondhatjuk, hogy a mű a közönség tetszését is megnyerte. MOLNÁR ANGÉLA ÚJ SZÚ 14 1982. XII. 3.
