Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-03 / 48. szám
IJSZÚ 182. XII. 3. A felvételen egy komplett mikroszámítógép látható. Középen helyezkedik el a mikroprocesszor, az előtérben pedig a memóriaegységek áramkörei kaptak helyet. elésre így válaszolt: „Jelenleg mintegy 130 000 féle elektronikai alkatrészt gyártanak a világon, amelyek gyártásánál mintegy 60 féle eljárást alkalmaznak. Ugyanakkor ebből a hatalmas mennyiségből elég kiválasztani egy szőkébb kört, amely a 1300 000 típus minden funkcióját elláthatja. A hazai szükségletek alapos felmérése alapján kiadtunk egy gyártmánykatalógust, amelyben feltüntettük a folyamatosan gyártott és beszerezhető elektronikai alkatrészek teljes választékát. Ezeket az alkatrészeket úgy válogattuk össze, hogy a vezetékes rádióktól kezdve a mikroszámítógépekig minden szükségletet kielégítsenek, s gyártásuk maximálisan gazdaságos legyen. Ez, úgy gondolom, mindkét fél számára hasznos, hiszen a megrendelők is tudják, hogy mire számíthatnak, s mi is világos fejlesztési programot teljesíthetünk.“ Számos külföldi cég számára a technológiai berendezések ára jelentette a legnagyobb problémát. A nagy cégek esetenként 50-100 millió dolláros befektetéseket eszközölnek, s ezeknek három éven belül meg kell térülniük. A roznovi vállalat ilyen luxust nem engedhet meg magának, ezért itt az integrált áramköröket az egyszerű operatív erősítőktől kezdve a mikroprocesszorokig univerzális technológiai berendezéseken gyártják, összesen 350 féle integrált áramkört gyártanak. Az idén 33 millió darabot készítenek, 600 millió korona értékben Ezek átlagos ára tehát 23 korona, ami a mi feltételeink között elfogadható. Roznovban emellett tanácsadó szolgálatot is létesítenek, amely elősegíti a megrendelők tájékozódását a rendelkezésre álló választékban. Ez a szolgáltatás a jövő év kezdetétől valósul meg. A Szövetségi Elektrotechnikai Minisztérium tájékoztatása szerint az árpolitikában is kedvező fejlődés várható. Az alkatrészeket a jövőben a termelési költségeknél alacsonyabb áron hozzák forgalomba, hogy ezzel felkeltsék a megrendelők érdeklődését, s az ebből keletkező veszteséget a további évek nyereségéből fogják fedezni. Ha aránylag kicsi is tehát a roznovi alkatrészgyár, de van ereje hozzá, hogy helytálljon. Azonban egy másik kérdés is foglalkoztatja az embereket, az, hogy lépést tudunk-e tartani a külföldön tapasztalható gyors műszaki fejlődéssel, illetve fel tudjuk-e venni a versenyt a fejlesztésben élenjáró vállalatokkal. Ez a kérdés azzal függ össze, hogy miközben nálunk az egy évtizede kifejlesztett mikroprocesz- szorok gyártását vezetjük be, a nagy külföldi cégek már olyan mikroprocesz- szorokat dobnak a piacra, amelyek egyetlen lapkán már 300 ezer integrált elemet tartalmaznak, s több mint 20 különböző típusú mikroprocesszor van forgalomban. Dr. Vosika tájékoztatása szerint a hazai mikroelektronikai alkatrészek választéka továbbra is korlátozott marad. Fejlesztési és termelési kapacitásainkat négyféle mikroprocesszor gyártására összpontosítjuk, ide tartozik a tavalyi MH 3000-es sorozat, az idén gyártott MHB 8080-as sorozat, az 1985-ig bevezetésre kerülő 16 bites mikroprocesszor, valamint az egylapkás mikroszámítógép. Ezekhez társulnak még az NDK-ból, a Szovjetunióból és Bulgáriából behozott mikroprocesszorok, tehát nagyjából rendelkezésre fog állni a mikroprocesszorok és a memóriaelemek egész világpiaci kínálata. Emellett az a legfontosabb, hogy hazai gyártmányaink a műszaki paraméterek és a megbízhatóság szempontjából teljesen egyenrangúak a külföldi termékekkel. MILAN ADÁMEK A mikroprocesszoros lapkák bekötése a gyártási folyamat egyik befejező művelete roprocesszoros mikroszámítógép mindössze száz-kétszáz dollárba kerül, s az iskolai segédeszközök között árusítják. Ilyen ár mellett körülbelül ugyanannyira képes, mint az említett JPR 12-es miniszámítógép. Napnál is világosabb, hogy az ilyen olcsó számítógépet kifizetődő hozzászerelni minden szerszámgéphez, minden manipulátorhoz vagy robothoz, minden automatizált gyártási egységhez, sót még az automatikus mosógéphez, vagy a rádiókészülékhez is: még a háziasszonyok is beszerezhetik, s jegyzetfüzet, vagy szakácskönyv pótlására használhatják. De maradjunk a szerszámgépeknél, a gyárak csarnokaiban. A rendkívül kedvező alacsony ár eleve arra rendelteti a mikroszámítógépet, hogy tömegesen helyettesítsék az embereket a termelési folyamatokban, ott is, ahol erről a korábbi magas árak miatt szó sem lehetett. És mi hol tartunk? Vajon a hazai mikroelektronikai ipar képes lesz-e eleget tenni ezeknek a feladatoknak? Tény, hogy a mikroprocesszorok egyes alkatrészeit a külföldi árakhoz viszonyítva még túl drágán gyártjuk. A jeA mikroelektronika rohamos fejlődése az utóbbi években az egész világot lázba hozta. A mikroprocesszort, amely a nyolcvanas évek valóságos szimbólumává vált, szinte már legendák övezik. A szakemberek tudják, hogy mire képes, a laikusok viszont csodákat várnak tőle. A mikroelektronikai alkatrészek gyártásával egyre kevesebb cég foglalkozik, mert csak a legnagyobb, tőkeerős vállalatok képesek megfelelni a gyártás rendkívüli műszaki és elméleti igényességének. Nálunk a Tesla termelési-gazdasági egység Roznov nad Radhostem-i elektronikai alkatrészeket gyártó vállalatban készítenek mikroprocesszorokat. A közvéleményt gyakran foglalkoztatja az a kérdés, hogy kifizetődö-e a mikroprocesszorok hazai gyártása, hiszen a Tesla említett vállalata a nagy külföldi cégekhez viszonyítva méreteiben is kicsi, s a fejlesztés területén legalább egy évtizeddel van lemaradva tőlük. Olyan véleménnyel is találkoztam, amely szerint értelmetlen pénzt fektetni ebbe a szakágazatba, hiszen úgysem tudjuk elérni a nemzetközi csűcsszínvonalat; egysze^ rüen nem áll módunkban, tehát miért nem ismerjük ezt be, s miért nem igazodunk ehhez... Próbáljuk hát meg objektív módon megközelíteni ezt a kérdést, hogy megállapíthassuk, milyen esélyei vannak a hazai mikroelektronikának, s képes-e eleget tenni a rendeltetésének. A mikroelektronika szerepét jól kifejezhetjük egy gyakorlati hasonlattal. Tegyük fel, hogy az utcán sétál egy esernyős férfi. Ha esik az eső, kinyitja az ernyőjét, ha nem, akkor becsukja. Ez egy egyszerű logikai kapcsolat. Az eső ténye vagy elmúlása a belépő információt jelenti a számára, melynek alapján dönt: kinyitja vagy becsukja az ernyőjét. De képzeljünk el egy másik embert is, aki azt a feladatot kapta, hogy jelzőlámpák segítségével szabályozza a forgalmat egyszerre húsz útkereszteződésben. Ebbe a húsz útkereszteződésbe nyolcvan út torkollik. Előnyben kell részesíteni a fó útvonalakon közlekedő jármüveket, valamint azokat az irányokat, amelyekből több jármű érkezik egyszerre. Aztán itt vannak a városi tömegközlekedési eszközök is, amelyeket szintén előnyben kell részesíteni, de úgy. hogy ne fékezzék a többiek forgalmát. Emellett egyéb szempontokat is figyelembe kell vennie, s végül is több száz belépő információt kell mérlegelnie az emberünknek, méghozzá néhány másodperc alatt, hogy helyes döntéseket hozhasson. Azt hiszem nem kell külön bizonyítani, hogy ilyen feladat elvégzésére egyetlen ember sem lenne képes. Az utóbbi években azonban gomba módra szaparodtak az ilyen jellegű feladatok. A megmunkáló központok, a hengerművek, a gépgyártó üzemek, a hatalmas anyagraktárak, a kikötök és a vasútállomások irányítása már meghaladta az egyes emberek erejét és képességeit. A segítséget és a mogoldást a számítógépek jelentették. A számítógép pontos előírást kapott az embertől, hogy a belépő információkat miként kell feldolgoznia. A számitógép olyan programot kapott, melynek alapján néhány másodperc alatt képes megoldani a problémát, a program kidolgozása viszont több hónapig tartott az embernek. így bízhattuk a számítógépre korunk egyik legfontosabb feladatát, a legmegfelelőbb megoldások keresését, s a folyamatok hatékony szabályozását. lenlegi árviszonyok között egy mikroszámítógép elkészítése hazai gyártású alkatrészekből a tízezer koronát is elérheti, de kevesebb memóriaegység felhasználásával kétezer koronából is kihozható. Igaz ugyan, hogy a Tesla Kolín vállalat kétszáz-háromszáz ezer koronáért gyártja a vezérlő mikroszámítógépeket az esztergapadokhoz, de erről nemcsak a mikroelektronika tehet. Nagy tartalékok vannak még az anyagráfordítási költségekben, a gyártás munkaigényességében, a nyereségtervezésben, valamint az álkalkulációkban. Úgy tűnik, hogy még nem tudatosítottuk eléggé: az elektronika nem fényűzés, hanem a hatékonyság növelésének nélkülözhetetlen forrása. De ez már más témához tartozik. A lényeg az, hogy az a bizonyos tízezer korona, amibe egy mikroszámítógép a mi viszonyaink között kerül, a több százezer, sót néha egy-két millió korona értékű szerszámgéphez viszonyítva elenyésző ár, nem is beszélve a hengersorokról, a vasútállomásokról és az anyagraktárakról, ahol a hazai mikroelektronikai ipar termékei hatékonyan teljesíthetik rendeltetésüket. A Tesla Roznov — kicsi ugyan, ' de erős Az elektronika világában nagy a tolakodás. Az gyárt és az boldogul, aki olcsón árul, olcsón pedig az árulhat, aki nagy tömegben gyárt. A mikroelektroni-- kai cégek száma ezért állandóan csökken, s ma a mikroelektronikai piac 80 százalékát mindössze 6 amerikai és 3 japán cég uralja. Valahol a sor végén a Tesla Roznov vállalat is megtalálható, így hát jogosan tettük fel a kérdést a Tesla dolgozóinak, hogy a mi feltételeink között lehet-e szó egyáltalán hatékony termelésről. RNDR. Frantisek Vosika, a műszaki tudományok kandidátusa, a műszaki-fejlesztési szakosztály vezetője a feltett kérAz első számítógép az Eniac nevet viselte. Ennek még több, tökéletesen légkondicionált helyiségre volt szüksége, s szakképzett technikusok csoportja gondoskodott a működéséről, akik az üzemzavarok elhárításával foglalkoztak. E számítógép beruházási költségei megközelítették a százmillió dollárt. Ilyen gépet csak az engedhetett meg magának, akinek volt rá fedezete. Az amerikai hadiiparnak volt rá pénze, melynek az Eniac fontos szolgálatokat nyújtott az atombomba kifejlesztéséhez. Az Eniac még elektroncsöves berendezés volt. Később azonban félvezetők váltották fel az elektroncsöveket. A számítógépek ára csökkent, megbízhatóságuk és teljesítményük viszont növekedett. A hatvanas évek kezdetén számuk már meghaladta az ezret, s az ipari termelés számos területén érvényesültek. A hetvenes évek elejére az első integrált áramkörök is megjelentek. Ez újabb árzuhanást idézett elő a számítógépek piacán, s elkészülhettek az első miniszámítógépek. A mi JPR 12-es miniszámítógépünk például körülbelül húszszor olcsóbb a Tesla 300-as nagy társánál. Igaz ugyan, hogy valamivel kevesebbet tud tőle, de bármelyik ipari vállalat igénybe veheti a kevésbé igényes feladatok elvégzésére. A fejlődés további szakaszát már a mikroelektronika, s annak szimbóluma, a mikroprocesszor jellemezte. Ma a mikAz MH 3002-es mikroprocesszorok bekötése közelebbről nézve (A szerző felvételei)
