Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-03 / 48. szám
Vasárnap 1982. december 5. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 7.11, nyugszik 15.40 Közép-Szlovákia: 7.19, nyugszik 15.48 Nyugat-Szlovákia: 7.27, nyugszik 15.56 órakor A HOLD kel - 20.50, nyugszik 11.33 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VILMA és OTO nevű kedves olvasóinkat 1872-ben született Gheorghe PETRASCU román festő (t 1949) • 1897-ben született Alíbeta PACOVSKÁ szlovák Írónő # 1932-ben született Sheldon Lee GLASHOW No- bet-díjas amerikai fizikus. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Szabad népek szövetsége UKRÁN SZSZK Sikerek - nemcsak cérnaszálon EGRI FERENC RIPORTJA Egy kritikus keresztény nézetei II. János Pál pápa programjáról és politikájáról BOHUMiR KVASNIŐKA KANDIDÁTUS TANULMÁNYÁNAK 3. RÉSZE Illúziók papíron? KESZELI BÉLA RIPORTJA Nem elég, ha csinos a titkárnő DEÁK TERÉZ RIPORTJA Meddig jog a panasz? FEKETE MARIAN CIKKE Időzavar MIHAIL PUHOV ELBESZÉLÉSE A szomszédok összefognak KULCSÁR ISTVÁN NEW YORK-I LEVELE A Tranzit-gázvezeték Vállalat nyitrai üzemének dolgozói racionalizációs intézkedést foganatosítottak, amelynek köszönhetően a gázvezeték karbantartása során gázt takarítanak meg. Már harmadszor alkalmazták ezt a módszert a Vel’ké Zlievce-i 3. számú kompresszorállomás 22 tonnás gömbszelepének cseréje során. Régebben a vezetékből a levegőbe eresztették a gázt, ma már egy ideiglenes csővezetéken keresztül a Barátság gázvezetékbe juttatják. A módszer alkalmazásával eddig több mint 2 millió köbméter földgázt takarítottak meg, ami egy Bánovce nad Bebravou nagyságú város mintegy évi gázfogyasztásának felel meg. A felvételen a Bratislavai Hydrostav hegesztői a karbantartás közben. (Felvétel: Amand Absolon - ÖSTK) Üresen maradt székek ,, Volt egy csomó rendezvényünk az elmúlt években, de, akár hiszed, akár nem, a helyi vezetők, az üzemek igazgatói közül soha egy se jelent meg. Ránk se bagóznak. Mintha nem is léteznénk. Pedig tudnak rólunk, mert amikor kulturális műsor kell ünnepi nagygyűlésre, akkor megtalálnak bennünket. Akkor jók vagyunk. Persze, megyünk szívesen, szó nélkül. Tudod, nem is érdekelne az egész, hiszen, megvagyunk, dolgozunk. Csak valahogy más az, ha vezetőemberek is jelen vannak a közönség soraiban. Az alkotók, szereplők - legyen szó akár színjátszó csoportról, énekkarról, bármiről - érzik, hogy az irányító szervek megbecsülik munkájukat, odafigyelnek rájuk - legalább így. Nagy ösztönzőerő ez. Másrészt meg, tudjuk jól, egy-egy közösség általában úgy viszonyul bizonyos dolgokhoz, ahogy a vezetőik. Az emberek elmondják egymásnak, hogy megjelent ez is, az is, szóval híre megy az ilyesminek, jelent valamit, mindenekelőtt a közönség számának, érdeklődésének alakulásában. Nevezzük ezt lélektani hatásnak, szociológiai jelenségnek vagy másnak. Mondhatná valaki, hogy helyi szinten is elég a vezetők gondja-baja, nincs idejük arra, hogy kulturális-művészeti eseményeken vegyenek részt. Rendben van, csak azt nem értem, hogy amikor valamilyen hazai vagy külföldi híresség, szórakoztató társulat, cirkusz érkezik hozzánk, akkor hogyhogy van idejük. Merthogy ezeken az előadásokon megjelennek. A mi rendezvényeinken soha." Eddig népművelő barátom monológja, amelyhez tulajdonképpen nincs mit hozzátennem. Jónéhány éves újságírói pályafutásom alatt sok faluban, városban voltam olyan kisebb és nagyobb kulturális rendezvények - színházi bemutatók, népdalestek, hangversenyek, író-olvasó találkozók stb. - vendége, amelyek ott helyben születtek, az ottani közösség tagjainak erejéből, tehetségéből, lelkesedéséből, nem ritkán áldozatos munkával. És bizony, hiányoztak a falu, a város, a helybéli üzemek, iskolák vezető képviselői. Pedig ők rendszerint még külön meghívót is kapnak. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az emberek milliói becsületesen dolgoznak és teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Vannak azonban olyanok is, akik úgy cselekednek, mintha nem tudnák, mi történik a mai világban. Csak önmagukat, saját szükségleteiket látják, s mindent saját érdekeiknek vetnek alá. Nehezen értik meg, hogy a megálmodott, idealizált élet sehol sem létezik. Végül is az ilyen élet nem is lenne jó. Az élet gyermekkortól állandó győzelmet jelent - megismerjük az újat, a bonyolultabbat, tapasztalatokat gyűjtünk, leküzdjük az akadályokat, tudatosítjuk szerepünket, felelősségünket és azt, hogyan kell viselkednünk társaságban. A szocializmus nem építhető a mesterkélt szóvirágokon, ígéreteken, hanem csakis valamennyiünk becsületes, áldozatos munkája alapján. Csehszlovákia Kommunista Pártja szüntelenül arra figyelmeztet bennünket, milyen sok erőfeszítést kell tennünk ezen a területen. Senki sem születik öntudatosnak. A szocializmus öntudatos építője az aktív munka során, a kollektívában nő fel és formálódik. Nem véletlen, hogy ellenségeink és az októberi forradalom ellenségei különböző kampányokat és támadásokat intéznek népünk szocialista öntudata ellen. Arra törekednek, hoav gyengítsék a párt, a szocializmus és az általunk választott út iránti bizalmat. Erőfeszítéseket tesznek, hogy konzerválják és fejlesszék a régi reakciós elméleteket és csö- kevényeket. Azt, amit a kapitalisták nem tűrnek meg a maguk portáján, a szocialista országokban élő embereknek ajánlják. Azt szeretnék, ha nálunk gyengülne a munkafegyelem, megsértenék a törvényeket, gyengítenék a szocialista állam tekintélyét, és mindenki azt csinálná, amit akar. Ezt az anarchiát demokráciaként tüntetik fel. Éppen ezért szilárdaknak kell lennünk, tudatosítanunk kell, hogy az az időszak, amelyben élünk, megköveteli az emberek magas fokú öntudatát, harciasságát és forradalmi optimizmusát. Nem szabad megengednünk, hogy a szocializmus által képviselt nagy értékeket és vívmányokat értéktelenné tegyék, a szocializmusra vonatkozó igazságokat frázisokká változtassák. Gyakran emlegetjük, hogy a népgazdaságban felmerülő problémák leküzdése új munkamódszereket, új gondolkodásmódot feltételez. Sajnos többet beszélünk erről, mint amennyi a gyakorlatban megvalósul. A XVI. kongresszus határozatai, a párt központi bizottságának legjobb határozatai sem valósulnak meg, ha azokat csak szóbelileg ismételgetjük. (Vasil Biíak elvtársnak a NOSZF 65. évfordulója alkalmából tartott ülésen mondott beszédéből) ÍGJMMA hetedik gyerek volt a családban. A szülei mindent megtettek azért, hogy szakmát tanuljon. Elvégezte a gépipari szakközépiskolát. Alig dolgozott néhány hónapot, amikor behívták tényleges katonai szolgálatra, ahonnét tartalékos alhadnagyként tért vissza a Hlohoveci Huzalgyárba. Megnősült, el is felei ette a katonaságot, amikor felkeresték: szükség lenne rá a néphadseregben, nem akarna-e hivatásos katona lenni? Néhány hét múlva már szakaszparancsnoki tisztséget töltött be annál a sorozatvetö osztagnál, amélyben tényleges katonai szolgálatát letöltötte. így kezdődött Ján Ukropec mérnök őrnagy pályafutása.- Egy év után ütegparancsnoknak neveztek ki - folytatja élete útjának ismertetését. - Aztán katonai főiskolára kerültem. Nem volt könnyű, hiszen abban az időben három gyermekünk volt, mire elvégeztem, már négy. Feleségem megértette, hogy tanulnom kell, azt mondta . elboldogul velük anélkül is. Én ezt, no meg a feletteseim bizalmát aza kezdeti nehézségekkel, s a kiképzési év végén osztálya a magasabb tüzéregységben a harci és politikai kiképzés terén a legjobb eredményt érte el.- Nem vagyok túl szigorú parancsnok - vallja magáról. - Szeretem a rendet, a pontos, céltudatos munkát. Szívesebben jutalmazok, mint büntetek. Arra törekszik, hogy egységében öntudatos fegyelem legyen. Mindig megmondja mit vár el tisztjeitől, katonáitól. Igyekszik jó példával elöl járni.- Este, amikor hazakerülök, első dolgom, hogy ellenőrzőm zal háláltam meg, hogy főiskolai tanulmányaimat kiváló eredménnyel zártam. Tagjelöltként ment a főiskolára, párttagként tért vissza. Egy évig a felderítő egység parancsnoka volt, aztán a sorozatvetö osztály élére állt. Nem volt könnyű dolga, hiszen elődje kiváló tiszt volt. Ján Ukropec azonban megbirkózott a három iskolába járó fiam házi feladatát - mondja. - S amikor a feleségem a tévékészülék elé ül, én még dolgozom, felkészülök a másnapi foglalkozásra. A hivatásos katona életpályája, amelyet szeretek, egész embert követel. Jó, megértő feleség nélkül ez nehéz volna. Nagy öröm számomra, hogy az ötödik osztályba járó fiam a katonai pályára készül. Lesz tehát kinek átadni a stafétabotot. Ez a harmincöt éves katona szabad idejét igyekszik jól kihasználni. Népbíró, a módszertani tanács tagja és kiveszi részét a lakosság honvédelmi felkészítéséből is. Sohasem az időt nézi, hanem azt, hogy a reá bízott feladatokat teljesítette-e. Gyakran éjszaka is felköltik, de amint mondja, ez hozzátartozik munkájához.- Mint minden munkahelyen, a néphadseregben is helyt kell állni, teljesíteni a feladatokat, - mondja. Én is erre törekszem. Szívvel, lélekkel végzem munkámat és mindent megteszek azért, hogy a harci felkészültségben holnap jobbak legyünk, mint ma. A mindennapi életben tartja magát elveihez, ezt az is bizonyítja, hogy a sorozatvetö osztálya a múlt kiképzési évet is kiváló eredménnyel zárta. Ezért a nemzetvédelmi miniszter a közelmúltban soron kívül őrnaggyá léptette elő. Felettesei és katonái szerint is megérdemelten. NÉMETH JÁNOS újszá 2 1982. XII. 3. Szeretem a rendet, a pontos munkát
