Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-26 / 47. szám
I» ÚJ szú 15 A „zsidókérdés“ Keleten, Nyugaton és Izraelben A második világháború befejezése óta eltelt időszakban a Szovjetunióból Izraelbe települt át az állampolgári kötelékből való elbocsátásukat kért személyek 93 százaléka. Ősei hazájába távozott az a néhány ezer ember is. akiket korábban arra kértek, hogy várjanak az utazással, amíg elavulnak az államtitkok, amelyeknek a Szovjetunióban végzett korábbi munkájuk jellege folytán birtokába jutottak. A nyugati propaganda ennek ellenére továbbra is az úgynevezett ,,szovjetunióbeli zsidókérdésen“ kérődzik. Mert, úgymond, ez rendkívül fájó kérdés: a zsidókat a Szovjetunióban nem hagyják élni, de azt sem engedik meg nekik, hogy nyugodtan távozzanak az országból. Az igazság ezzel szemben az, hogy a zsidókat senki sem tartja erővel vissza a Szovjetunióban. A maximum, ami előfordulhat, az, hogy annak, aki végleg távozni akar az országból, megpróbálnak a lelkére beszélni, megkérik, még egyszer vegye fontolóra a dolgot, mérlegeljen minden körülményt. Túlságosan sokan vannak ugyanis olyanok, akik a cionista propaganda hatására elhagyják hazájukat, s utána a külföldi szovjet intézményeket ostromolják: segítsék őket a hazatérésben. A Szovjetunió az utóbbi öt év folyamán lényegesen egyszerűsítette az országból való távozást. Felére csökkentette a szükséges okmányok kiadásáért beszedett állami illetéket; megszüntetett néhány bonyolult eljárást a kiutazás engedélyezésével kapcsolatban (csak az utolsó munkahely igazolását kell benyújtani arról, hogy az elutazóval szemben nincsenek anyagi és egyéb követelések); csökkentették a vámkezelési formaságokat is. De akármennyire változott is a dolog lényege,-a cionisták továbbra is azt hajtogatják, hogy a zsidókat erőszakkal visz- szatartják a Szovjetunióban. B orisz Sejnyin szovjet dramaturg a Tribune Juif című párizsi folyóiratot lapozgatva az 1980. évi decemberi számában ezt olvasta: az Egyesült Államok területén az elmúlt tíz hónap alatt hivatalosan 377 véres antiszemita akciót jegyeztek föl. Itt a zsidók elleni fizikai erőszakcselekményekről, közvetlen támadásokról van szó. Vagyis ez a szám nem tükrözi a napirenden levő fenyegető telefonhívásokat, a gyalázkodó leveleket és röpiratokat, az uszító feliratokat a falakon és a sírokon - mindezek az esetek végtére is megszámlálhatatlanok és megszokottak. Franciaországban 1980 őszén egy közvélemény-kutatás alkalmával az ötödik Köztársaság minden tizedik állampolgára azt mondta, hogy a zsidót nem tekinti teljes értékű állampolgárnak, még ha Franciaországban született és nőtt is fel. Ezek az érzelmek tettekben is megnyilvánulnak: hol bomba robban Párizsban a Medici utcai zsidó étteremben, hol pedig a Kopernikusz utcai zsinagóga előtt. Strasbourgban szilveszter éjszakáján agyba-föbe verték a helybeli zsidó szervezet vezetőjét, és végigvonszolták az utcákon, miközben azt ordítozták: ..Halál a zsidókra!“ Minden ilyen galádság, ha a Szovjetunió területén történne, súlyos bűncselekménynek minősülne. A tettesek a legszigorúbb büntetést kapnák. A Tribune Juif közli azt az interjút, amelyet munkatársa készített Arie Dulcin úrral, a Cionista Világszervezet elnökével. Kérdés: Az a véleménye az elnök úrnak, hogy az utóbbi években megszaporodtak az antiszemitizmus megnyilvánulásai? Válasz: Igen, vitathatatlanul gyakoribbá és kegyetlenebbé váltak. Kérdés: Elnök úr szerint mi a fő oka ennek a sajnálatos jelenségnek? Válasz: A szovjet antiszemitizmus. Idézzük szó szerint Arie Dulcin szavait: „Az antiszemitizmus benne rejlik a szovjet ideológia alapjában. Mivel a Szovjetunió megpróbálja rákényszeríteni ideológiáját az egész világra, következésképpen felelős az antiszemitizmus nyugati fokozódásáért Sejnyin, szovjet zsidó annyira felháborodott ezen a kijelentésen, hogy a noszkvai Nyegyelja című újságban nyílt levélben reagált rá. A lap 1982. évi 10. számában ezt írta: ,,Dulcin úr! ön tudatosan félrevezeti az olvasókat: mások bűneit rója fel annak az országnak, amely a világon elsőnek nyilvánította bűncselekménynek az antiszemitizmust. Megrágalmazza a Szovjetuniót, noha szovjet katonák döntötték ki Auschwitz kapuját és egyáltalán, a fasizmus legyőzésével zsidók millióit mentették meg a pusztulástól Európában". A Nasa Sztrana című újság, amely orosz nyelven jelenik meg Izraelben, azon nyomban elítélte Sejnyint „a nyíltan propagandisztikus célzatú fellépéséért". S igyekezett elsiklani a nyílt levél első része fölött, amely felsorolta a nyugati antiszemitizmus néhány felháborító tényét. Egyúttal megkapta a magáét a Szput- nyik is, nevezetesen azért az írásért, arrelyet a Szovjetunióban élő hivő zsidókról közölt. Pontosabban azért, mert az említett írásban a ,.cionizmus“ és a ..tóra" szavak kisbetűvel szerepeltek De mit tehetünk, ha ez az Írásmód egyezik az érvényben levő orosz helyesírással, nem pedig a judaista teológiával. A cionisták már régóta vádolnak bennünket antiszemitizmussal. ..Megcáfolhatatlan“ bizonyítékként azt emlegetik, hogy a Szovjetunióban csökken a hivő zsidók száma. Ám a Szovjetunióban, akárcsak az egész világon, napjainkban általában kevesebb a vallásos ember, mint a múltban. Egyaránt vonatkozik ez mind a katolikusokra. mind a muzulmánokra, mind pedig a pravoszlávokra. De a Nasa Sztrana szerkesztősége felháborítónak tartja még Anton Csehov orosz író (1860-1904) szavait is, amelyeket az említett írás idéz: ..Amikor a civilizáció megérinti a zsidókat, a judaizmusból vajmi kevés marad. Nem veszi észre, hogy ma már csaknem minden fiatal zsidó ateista?“ Szeretnénk hinni, hogy Anton Cseho- vot, ezt a messzemenően humánus és tapintatos embert, nem fogják vádolni olyan galádsággal, mint a nemzeti kivételesség propagálása. De' térjünk vissza témánkhoz, és tegyük fel másként a kérdést: vajon sok igazán hivő zsidó van-e magában Izraelben? Két évvel ezelőtt Izraelben látványos kudarcba fulladt az az országos kampány, amelyet azért indítottak, hogy növeljék a vallás szerepét a mindennapi életben. Talán itt is a hírhedt „szovjet antiszemitizmus“ befolyása érvényesült? Nyugaton sokat beszélnek arról, hogy a Szovjetunióban csorbítják a zsidók áh lampolgári jogait. Sok a szóbeszéd, de tények viszont nincsenek. Hiszen a Szovjetunió zsidó nemzetiségű állampolgárai képviselve vannak az ország kivétel nélkül minden törvényhozó és végcehajtó szervében. A Szovjetunió lakosságának ne n egészen egy százaléka zsidó, de arányuk meghaladja az öt százalékot a tudományos dolgozók körében, az újságok, a rádió, a televízió szerkesztőségeiben, a könyvkiadókban. Az orvosok négy százaléka, a jogászok és a művészeti dolgozók hat százaléka zsidó. A szovjet zsidók százezrei részesültek magas kormánykitüntetésekben, szovjet városok terei és utcái viselik nevüket. Amikor a cionisták úgy látják jónak, ugyanezt a statisztikát annak bizonygatá- sára használják fel, hogy a „zsidók kivételes képességekkel vannak megáldva", „természettől tehetségesek“. De amikor arról van szó, hogy milyen a zsidók helyzete a Szovjetunióban, az effajta tényeket elhallgatják Ezzel szemben Izrael állam fennállásának 35 éve szemléletesen megmutatta, hogy a cionista „paradicsomban“ korántsem minden zsidó él jól és nyugodtan. A cionisták két és fél millió igen különböző embert verbuváltak össze ott. Ezek az emberek sokban különböznek egymástól: társadalmi helyzetükben, iskolázottságukban, kultúrájukban, szokásaikban. Izrael állam nem vált számukra az ígéret földjévé, hanem a közel-keleti örökös nyugtalanság tűzfészkévé. Erről tanúskodnak olyan tények, mint a Libanon elleni agresszió, a palesztinok népirtása, s magában Izraelben a zsidók felosztása afféle kasztokra. A szefárdok. vagyis a keleti országokból származó zsidók, hosszú évek óta harcolnak azért, hogy egyenlő jogokat kapjanak a nyugati askenazi zsidókkal. Ugyanakkor a helybeli születésűek, a szabrák, nyíltan megvetik mind az előbbieket, mind az utóbbiakat. A cionistáknak nincs joguk bírálni a Szovjetunió nemzetiségi politikáját: noha a Tel Aviv-i hatóságok a legkülönbözőbb akadályokat gördítik az Izraelből történő kivándorlás elé, három évtized alatt kétszer annyi zsidó távozott onnan, mint a Szovjetunióból hatvan év alatt. Ha a Nasa Sztrana című izraeli újság valamelyik szerkesztője egyszer csak belefárad abba, hogy a palesztinokkal, libanoniakkal, a szírekkel, a jordániaiakkal, saját haszidjaival, és persze Izraelben a cionizmus ellenfeleivel viaskodjon, és ha eljön Moszkvába, hogy megpihenjen rokonainál, meghívjuk majd mint igaz hívőt a moszkvai zsinagógába. Jól látható helyen olvasható ott az az ima, amely így kezdődik: „Égi Atyánk! Áldd meg a Szovjetunió kormányát, a világbéke támaszát. Ámen!“ Ezután újból visszatérhetünk arra a kérdésre, mi rejtőzik a valóságban a „szovjet antiszemitizmusról" terjesztett koholmányok mögött. VALERIJ KUZAVKOV, az APN hírmagyarázója A legtöbb repülőtéren az utazót ismerős jelek várják. Ha a gépről leszállván, útját a maga feje szerint kívánja folytatni, a gépkocsibérlés az igazi megoldás. Igaz, a közlekedésnek ez a módja költségesebb, azonban a legtöbb kliens számláját úgyis a vállalat fizeti. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a hetvenes években a gépkocsikölcsönzés, a rent-a- car virágzó szolgáltatásnak számított. Ma már nem. Napjainkban nem csupán a Hertztől lehet jármüvet bérelni, magán a vállalaton is rajta van az „eladó“ címke. Gazdája a „kutyás“hanglemezeiről közismert amerikai RCA. 750 millió dollárt kér érte. Vevő azonban egyelőre nem akad. A vonakodás érthető, hisz a gépkocsikölcsönzés iránti igény az elmúlt három évben mintegy 20 százalékkal csökkent. xxx A konkurrens vállalatok piaci részesedésüket először kíméletlen árversennyel igyekeztek megőrizni. 1980-ban a bérleti díjak már 30 százalékkal maradtak el az 1978-as szinttől. Azóta ugyan a díjak emelkedtek - a cégek belátták, hogy „csupán", a fogyasztók érdekeit szolgálják a csökkentések -, de a kamatlábak is. Egyre több pénzbe került tehát a gépkocsipark fenntartása, a Hertz idei számlája ezen a jogcímen már kétmillió dollád tesz ki. További csapást jelentett a használt kocsik árának hirtelen zuhanása. Áz angol Swan National és Godfrey Davis cégek mérlegeit például alaposan összekuszálta, hogy az angol Ford ez év elején új autóinak az árát leszállította. A két kölcsönző a jármüveket még a régi, magasabb áron vette meg korábban, piacra viszont már az alacsonyabb érték figyelembevételével dobhatja csak őket. Eladni viszont kell, hisz a kliensek többsége minden évben új modelleket szeretne hajtani. Egyes számítások szerint a díjtételeket mintegy 30 százalékkal fel kellene emelni, hogy a megemelkedett költségeket fedezzék. Ezt a lépést azonban a piac aligha bírná ki. Marad a takarékosság - az USA-ban a kölcsönzők gépparkjukat 10 százalékkal csökkentették -, a romló pénzügyi eredmények tudomásulvétele. A Hertz 1978-ban még csaknem 200 millió dollár nyereséget söpört be. tavaly már profitja az 50 milliós szintet sem érte el... ötletekkel persze - ahogy a mondás is járja - mindenki el van látva. Felmerült, hogy a „flottatulajdonosok“ legyenek türelemmel, és akkor adják el használt jármüveiket, ha már megjavult a piac. Ez esetben persze egyszerre annyi kocsi keresne vevőt, hogy elkerülhetetlen lenne az eladók „feketepénteke“. Megpróbálták a kölcsönzők az autógyárak“ megdolgozását“ is, kompenzációt követelve az őket hátrányosan érintő árleszállításokért. A tengerentúlon sikerük volt - senki sem akarta a rendszeres vásárlókat megbántani - Nyugat-Európában viszont a pénzszűkében levő. gyárak csak vállukat vonogatták. A kisebb kölcsönzők, saját géppark helyett inkább vállalkozókkal dolgoztatUSA Kölcsönzők keservei tak; ezek saját járművekkel rendelkeznek, és csupán a névhasználatértTizetnek jogdíjat. Ilyen módon alakult ki például a Budget-hálózat Angliában, hogy aztán a recesszió a telekhelyek harmadát gyorsan csődbe is vigye. A kisvállalkozások tőkeereje, likvidálása ugyanis-, nem mérhető össze egy nagyvállalatéval, kimúlásukkal a Budget a telephelyek mellett a rendszeresen beszedhető jövedelemtől is elesett. xxx A gépkocsikölcsönzés legnagyobb piaca ma kétségtelenül az Egyesült Államok. Mivel a nagyvárosokon kívül csak elvétve akad tömegközlekedés, a tengerentúlon minden nyolcadik polgár rendszeresen bérel autót. A forgalom 85 százaléka az USA-ban a repülőterekre esik, a kölcsönzők tehát elsősorban ott igyekeznek irodát nyitni. A repülőtéri igazgatóságok azonban meglehetősen megnehezítették a koncessziók elnyerését. Versenytárgyalást csak 4—5 évenként tartanak, ekkor a telep a legtöbb bevételt ígérőké. A „kiesők“ a repülőtértől kisebb-nagyobb távolságra nyithatnak ugyan üzletet, azonban a forgalom „krémje“ szükségképpen elkerüli őket. A fogyasztók megnyerésére vezette be Hertz és az Avis egyaránt azt, hogy a bérelt kocsit a kliens több városban leadhatja, nem kell a járművet az eredeti állomáshelyre visszavinnie. Ugyancsak a piaci részesedés növelését célozta, hogy a kölcsönzés két óriása egyre újabb és újabb országokban vezette be „címerét“. így jelentek meg a Hertz és az Avis jelek Afrikában és a Távol-Keleten. (A Közel-Kelet Avis- monopóliumnak számit, a Hertz-gazda RCA-t az Arab Liga feketelistára tette.) Az erőfeszítések eredménye azonban ma még nem látszik meg a mérlegeken. Úgy tűnik, éppen a legmegbízhatóbb kliensek, a vállalati számlára bérlők pártoltak 'el részben a kölcsönzéstől. A kedvezőtlen konjunkturális helyzetben ugyanis a legtöbb cég igyekszik költségeit csökkenteni és mérsékelni azokat a kereteket, melyeknek utazói ,,dologi kiadások“ elmén a nyakára hághatnak. A takarékosság, miközben a „nagyokat“ sújtja, másokat viszont a felszínre hoz. így került fel a tengerentúli vállalati sikerlistára a „Bérelj Roncsot“ vállalkozás. Az eredeti kezdeményezés 1971-ben Los Angelesben indult. Miközben a nagy versenytársak minél újabb és szebb autókkal igyekeznek a kuncsaftokat megörvendeztetni, a roncskölcsönzők által ajánlott példányok közül jó néhány kora a harmadik X-et is túllépte. A járgánynak ebben az állapotban természetesen alig volt éves értékcsökkenése (sőt, bizonyos évjáraton túl az ázsió a gyűjtök szemében még emelkedett is), és így a bérleti díj is szokatlanul alacsony lehetett. A cég népszerűségét mutatja, hogy az elmúlt öt év alatt minden évben meg tudta duplázni profitját. Tevékenységi köre ma az egész USA-ra kiterjed és 1983-ban a tervek szerint a Bérelj Roncsot-szolgálta- tás megjelenik Albionban is.-asz1982. XI. 26.
