Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-12 / 45. szám

ÚJ szú 3 982. XI. 12. OROSZORSZÁGI SZSZSZK SZOVJETUNIÓ • Leningrad, Palota tér. A ma 4,5 milliós vá­rost I. Péter cár alapította 1703- ban, 1712-től 1918-ig Orosz­ország főváro­sa volt. Az OSZSZSZK, s egyben a Szovjetunió második legna­gyobb városa a Balti-tenger Finn-öblének partján, a Néva folyó deltator­kolatában 101 szigeten épült A fejlesztés nem öncél írta: Mihail Szolomencev, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke Az Oroszországi Szovjet Föderativ Szocialista Köztársaság - a legnagyobb a Szovjetunióhoz tartozó szövetségi köz­társaságok között. Óriási területe tizen­egy időszámítási övezetre terjed ki. Amikor a köztársaság nyugati szélén levő Kalinyingrád város a munkanap után nyugovóra tér, ugyanebben a pillanatban a Távol-Keleten az iskolákban vidám csengetés száll, amely az órákra szólítja a gyerekeket, az üzemekben pedig a munkások megkezdik a délelőtti mű­szakot. A Szovjetunió lakosságának 52 száza­léka és területének 76 százaléka esik az Orosz Föderációra. A köztársaság természeti kincsekben gazdag. Földjének mélyén összpontosul­nak a legnagyobb kőolaj- és földgáz- készletek; az országunkban levő majd­nem összes nikkel- és apatitlelőhelyek, a feltárt bauxit-, kőszén- és barnaszén- vagyon háromnegyed része; a vasérc- és kálisókészletnek több mint a fele. Az édesvízi, tőzeg-, vízenergia- és értékes faanyagkészletek is jelentősek. Az Orosz Föderáció gazdaságának másik fontos összetevője - a szovjetha­talom évei alatt kiképzett szakmunkás- és szakemberkáderek, a tudósok munká­ja által létrehozott, jelentékeny tudomá­nyos potenciál. Mindez előre meghatározta a köztár­saság nagy részarányát az országos ter­melésben. Az OSZSZSZK-ban termelik jelenleg a Szovjetunióban előállított, összes villamos energia 62 százalékát, a kész hengereltáru 58, az acélcsövek 75, a gépkocsik 86, a szövetek 72 százalékát, itt bányásszák a kőolaj (a gázkondenzátu- mot is beleértve) 91 és a szén 55 százalé­kát. Oroszország mezőin termesztik az ország gabonájának több mint a felét. A köztársaság gazdaságának jellemző sajátossága: dinamizmusa. 1980-ban a bruttó társadalmi termék 1970-hez ké­pest 65 százalékkal, a megtermelt nem­zeti jövedelem 63, az ipar termelése 74, a mezőgazdaságé pedig 33 százalékkal nőtt. Szüntelenül növekednek a termelési állóalapok: az iparban 2,2-szeresére, a mezőgazdaságben 2,3-szeresére és az építőiparban 2,7-szeresére emel­kedtek. Bármilyen nagy erőfeszítéseket te­szünk is a gazdaság fejlesztésére - mind­ez nem öncél. Ezeknek fő rendeltetése: a kultúra gyarapításához és a nép jóléte állandó növeléséhez szükséges anyagi feltételek megteremtése. Egy példa • A Bajkál-Amur vasútvonal óriási jelentősége elsősorban a nyersanyagszállítás­ban rejlik 1 (APN-felvételek) egyik mai legjelentősebb képviselő a Szarial népi együttes. A negyven főnyi amatőr együttes tagjai diákok, munkások, tudományos dolgo­zók. Az énekkar, a zenekar és a tánccso­port műsorán a jakut mellett más északi népek népművészete is szerepel, például az eveneké és evenkeké, a csukcsoké és jukagiroké. Az együttes nemcsak Jakuti- ában népszerű. Sikeresen szerepelt szá­mos országos fesztiválon, részt vett a moszkvai olimpia kulturális műsorában, több ízben vendégszerepeit külföldön. A jakutok, sa­ját elnevezésük szerint szahák, a mongoloid faj közép-ázsiai és, bajkáli típusához tartozó nép. Nyelvük a török nyelvcsoport ke­leti ágához tarto­zik. Szibériában, a Léna folyó vi­dékén élnek, eléggé szétszór­tan, nyelvük mégis csaknem teljesen egysé­ges. Lélekszá­múk 1970-ben 296 ezer volt. A ' Szovjetha­talom gyors ütemben felszá­molta Jakutia év­százados gazda­sági és kulturális elmaradottságát. A hatalmas termé­szeti kincsek fel­tárása megalapozta a gazdaság gyors ütemű fejlesztését, az új társadalmi vi­szonyok pedig a szellemi életét. A szov­jethatalom éveiben az azelőtt nagymére­tű analfabetizmus teljesen megszűnt. A jakutok módot kaptak nemzeti kultúrá­juk fejlesztésére, amely számos mesét, hősi éneket és népdalt őrzött meg száj- hagyomány útján. Az ügyes kezű jakut mesterek csont- és fafaragásai, hímzései messze földön híresek. Fellendült az amatőr népművészeti mozgalom. Ennek I Számok, tények, érdekességek A köztársaság területe: 17,1 millió négyzetkilométer Lakosainak száma: 140 millió (1979) Fővárosa: Moszkva - 7,5 millió la­kos (1973) • Az Oroszországi SZSZSZK ré­szét alkotja 16 autonóm köztársa­ság, 5 autonóm terület és 10 nem­zetiségi körzet. Az autonóm köztár­saságok a következők: Baskír, Bur­ját, Csecsen-lngus, Csuvas, Da- gesztáni, Észak-Őszét, Jakut, Kar bardin-Balkár, Kalmük, Karéi, Ko­mi, Mari, Mordvin, Tatár, Tuavi és Udmurt ASZSZK. • 97,5 millió lakos a városokban él, 42,5 millió vidéken. A föderáció területén 10 olyan város van, mely­nek lakossága meghaladja az 1 mil­liót: Moszkva, Leningrád, Gorkij, Novoszibirszk, Kujbisev, Szverd- lovszk, Kazany, Cseljabinszk, Perm, Omszk. • A köztársaság területén több mint száz nemzet és nemzetiség él: oroszok - 82,8 %, tatárok - 3,7 %, ukránok - 2,6 %, csuvasok -1,3 %, baskírok - 0,9 % stb. • Érdekes, hogy a világ legna­gyobb folyói közé tartoznak azok, amelyek az Orosz Föderáció terüle­tén folynak. A legnagyobb folyók hossza: Ob -5410 km, Amur -4420 km, Lena - 4440 km, Volga - 3600 km, Jenyiszej - 3350 km. A köztár­saságnak összesen kb. 100 ezer olyan folyója van, melyek hossza meghaladja a 10 kilométert. • A köztársaság területén több mint 200 ezer tó van. A legnagyob­bak: a Kaszpi (melyet tengernek neveznek), a Ladoga, az Onyega; Szibériában a Bajkál-tó, melynek mélysége eléri az 1620 métert, s amely a világ legnagyobb édesvi- zü tava. • Az Orosz Föderáció ásványkin­csekben rendkívül gazdag. Itt van a Szovjetunió ismert széntartalékai­nak 70 %-a, gyakorlatilag kifogy­hatatlanok a vasérctartalékok. Ezenkívül nagy mennyiségű réz, cink, ólom, nikkel, molibdén, arany, platina és más ritka és színesfém található itt. Nyugat-Szibériában ta­lálhatóak továbbá a világ legna­gyobb kőolaj- és földgázlelőhelyei. • A köztársaságban szinte minden éghajlati zóna megtalálható, az örök jégmezőktől a sivatagokig. Szibéria északkeleti részén van a „téli sark“ - Verhijanszk és Ojmi- akon városokban az átlagos januá­ri hőmérséklet minusz 50 fok, a leg­alacsonyabb egészen mínusz 70 fok. Az oldalt összeállította GÖRFÖL ZSUZSA Újra alkotott kép A Sajkái a Föld ivóvízkészlet-tárlója, a világ legnagyobb, legmélyebb (helyen­ként 1620 méter) tava. Partjának hossza kétezer, magáé a tóé 635, szélessége pedig nyolcvan kilométer. A tengerszint fölött 454 m magasságban fekszik, 336 folyó táplálja vizével, s vizét egyetlen, a soha be nem fagyó 8 méter mély Angara vezeti le - számtalan kacskarin­gó után - a Jenyiszejbe. A monda is közismert, hogy Bajkál apónak 36 fia és egy lánya volt, Angar, a legkedvesebb gyermek. A fiúk minden reggel munkába indultak. Egy este apjuk azzal fogadta őket, hogy Angar elveszett. Azonnal ke­resésére indultak. Pár nap múlva mind­nyájan szomorúan tértek haza, csak Irkut tévedt el, s azóta vizével az Angarát gazdagítja. Angar pedig addig barangolt a tajgában, amíg nem lelte Jenyiszejt, a daliás legényt, kiről oly sokat hallott. Az emberek nagy többsége sok-sok forrásból szerzett és szerez értesülése­ket a Bajkál-tóról és sokféle képet alkot róla. A boldogtalan fegyencröl szóló ének alapján - amit gyermekkoromban anyámtól hallottam - Bajkál számomra süvöltő szeleket, vad hóvihart, ember nélküli tájat jelentett. A ragyogó őszi napsütésben, a 24 fok melegben a tavon hajókázva, az úszkáló halakban - 40 m mély vízben is jól láthatók - és a part mentén megmártózó turistákban gyö­nyörködve a képzeletem szülte régi kép lassan töredezni kezdett. A lisztvjankai múzeum vezetője előadásának hallgatá­sa közben végleg összetörött. A 31 500 négyzetkilométer területű tó­ban 850 féle növény és 1550 féle állat él, melyek háromnegyede endogén, azaz csakis a Bajkálban található. Ilyen pl. a borjúfóka is. A teljesen áttetsző testű golomjanka halakon és egyéb „csodabo­garakon“ kívül nagyon sok ipari feldolgo­zásra alkalmas halat - évente tízezer tonnát- fognak ki. Főleg marénát, fekete és fehér pért és tokhalat. A halfeldolgozó üzemek ma már nemcsak a halhúst érté­kesítik. A hal hasnyálmirigyéből inzulint és enzimkészítményeket, májából és fe­jéből olajat, belsőrészeiből takarmányt, illetve trágyát állítanak elő. A kormány az utóbbi időben több ren­delettel szabályozta a tó végtelen gazdag­sága kiaknázásának módját, s a favaf és környékét védett területté nyilvánította. Vizének tisztaságára nagyon vigyáznak, még a többezer kilométer távolból érkező turisták mindegyikének sem sikerül séta­hajózni a Bajkálon. Az óvatosságra szük­ség is van, mert a tó környékén egymás­után tárják fel a gazdagabbnál gazda­gabb kőszén, arany, ólorruj/volfram, vas és csillám-lelőhelyeket. Az ipar nagyará­nyú fejlődése pedig mindig környezet- szennyezéssel jár. KODAY BERTA • A Szarial jakut népi együttes táncosai

Next

/
Thumbnails
Contents