Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-12 / 45. szám

Vasárnap 1982. november 14. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.41, nyugszik 15.57 Közép-Szlovákia: 6.49, nyugszik 16.05 Nyugat-Szlovákia: 6.57, nyugszik 16.13 órakor A HOLD kel - 5.07, nyug­szik 15.57 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ALÍZ és IRMA nevű kedves olvasóinkat • 1907-ben született Leo- nyid Ivanovics SZEDOV szovjet Állami-díjas fi­zikus. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL SZABAD NÉPEK SZÖVETSÉGE ÖRMÉNY SZSZK FÉNYESEN RAGYOGÓ ARANYJELVÉ­NYEK EGRI FERENC RIPORTJA EGY „KRITIKUS KERESZTÉNY“ NÉZETÉI II. JÁ­NOS PÁL PÁPA PROGRAMJÁ­RÓL ÉS POLITI­KÁJÁRÓL BOHUMÍR KVASNIÖKA KANDIDÁTUS TANULMÁ­NYÁNAK I. RÉSZE LAKÁSÉPÍTÉS A MINŐSÉG ÚTJÁN J. MÉSZÁROS KÁROLY CIKKE TÁMOGASSUK AZ ÚJAT! ARNOáT BAK CIKKE NINCSENEK ROSSZ GYEREKEK PÉTERÉI SZONYA RIPORTJA A PARASZTOK ALEKSZANDR FAGYEJEV ELBESZÉLÉSE TIBI MINDIG MEGHALLGAT FÜLÖP IMRE NOVELLÁJA A Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 65. évfordulója ün­nepségei előtt, november 3-án újabb Barátság­házat avattak - ezúttal Galán- tán. Az átalakí­tott épületben a Csehszlovák -Szovjet Baráti Szövetség sok­rétű tevékeny­ségére nyílik le­hetőség: egy nagyobb terem, kiállítóhelyiség, könyvtár, orosz nyelvi kabinet áll az érdeklő­dök szolgálatá­ra (CSTK-felvétel) Fekete félcipőt vásárol­tam nemrég. Amikor fizet­tem. megkérdeztem a pénztárosnőt, nem ka­pok-e pótsarkat. — Ó, hogyne! — feleli ked­vesen. - Máris adom. Kinyitott egy óriási fiókot, s kotorászni kezdett. Ke­resgélés közben olykor rám nézett, s mosolyogva bizta­tott, hogy rögtön meglesz. Nem kellett sokáig várnom, hamarosan a kezembe nyomta a hat apró pótsar­kat. Mégis mentegetőzött:- Ne haragudjon, ara­nyoskám, kicsit megvárat­tam, de hát nem könnyű ebben a sarokrengetegben megtalálni az éppen meg- felöt. Már-már bizalmatlan- kodni kezdtem: talán nem a cipómhoz illő pótsarkat kaptam, s az elárusítónő - nem lévén kedve tovább keresgélni - el akarja terel­ni a figyelmemet. Csak azért is megnéztem, meg­felelő sarkakat kaptam-e. Igen, minden rendben: ugyanaz a nagyság, ugyan­az a forma. Csak hát... három fekete és három sö­tétbarna pótsarkat tartot­tam a tenyeremben. Szól­tam is rögtön. De a pénztá­rosnő feleslegesnek tartot­ta a barnákat feketére cse­rélni. Mézesmázos hangon magyarázta:- Olyan mindegy az, lel­kem. Higgye el, egyáltalán nem fog látszani. Senki se fogja észrevenni. S én tudtam, hogy nem fogok vele vitatkozni. Levett a lábamról a kedvességé­vel. De azt azért megkoc­káztattam, hogy legalább egyet cseréljen ki közülük. Hogy párban legyenek.- Nagyon szívesen. - S már keresgélt is. Majd leesett az állam, amikor egy újabb barnát tett a pultra, s az előbbi kupacból elvett egy feketét.- Tessék kérem. Most már párban vannak. Viselje egészséggel, köszönjük á vásárlást. A viszontlá­tásra. Semmit se szóltam. Ha­zafelé menet pedig elgon­doltam, hogy egy durva, nyers elárusítónő kasszájá­tól hasonló esetben biztos, hogy nem távoztam volna két fekete és négy barna pótsarokkal. A kedvesség hatalma IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az az út, amelyet a szovjet nép az elmúlt hatvanöt év alatt tett meg, nehéz volt, a har­cok, a munka és az áldozatok útja volt. Ebben a küzdelemben a szovjet emberek megerősödtek, kitartottak és győztek. Joggal tisztelet, elismerés illeti a Szovjetunió Kom­munista Pártját, a szovjet népet a világ hala­dó emberisége részéről. Mindaz, amit a szovjet emberek, az SZKP vezetésével elértek, nemcsak a Szovjetunió érdekeit, hanem az egész kommunista forra­dalmi és nemzeti felszabadító mozgalmat is szolgálta és szolgálja a társadalmi és a nem­zeti felszabadulásért folytatott harcban. Már maga a Szovjetunió léte engedményekre kényszerítette a burzsoáziát, segítséget nyújtott a tőkés országok dolgozóinak, hogy nagyobb jogokat és szabadságjogokat vívja­nak ki. Nagy szerencsét jelent az egész világ, a haladás és a forradalmi folyamat fejlődése számára, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom zászlaját Lenin pártja, az a párt emelte és emeli a magasba, amely sohasem tért le a forradalom útjáról, amely szavatolja, hogy a dolgozók ügyéért folytatott harc győ­zelemhez vezet. Bebizonyosodott Leninnek az az előrejel­zése, hogy a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége - melynek 60. évfordulójáról rövidesen megemlékezünk -, a nemzetközi szocializmus világító fáklyája lesz, s példát mutat a világ dolgozó tömegeinek. Mindenkinek, aki csak egy kicsit is ismeri évszázadunk történetét, el kell ismernié, hogy minden jelentős változás összekapcso­lódik azzal, amit az Októberi Forradalom Oroszországban indított el. Nem bírálhatjuk felül ideiglenes felületes jelenségek szerint azt, mi az életképes, mi van hanyatlásra ítélve, nem kereshetjük az ilyen jelenségek alapján az igazságot, a történelmi felisme­rést. A történelem menete nem attól függ, ki áll az egyes imperialista államok élén, milye­nek a politikai és erkölcsi tulajdonságai, milyen doktrínákat hirdet. Ez is fontos ugyan, befolyásolja az adott kort, de ennek nincs tartós érvényessége. Elegendő, ha összehasonlítjuk a négy döntő tényezőt - a földrajzi, gazdasági, ideo­lógiai-politikai és katonai tényezőt - ahhoz, hogy minden reálisan gondolkodó ember lássa, milyen irányba fejlődött a világ Októ­ber óta. (Vasil Bil'ak elvtársnak a NOS2F 65. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülé­sén mondott beszédéből) HMM Kocsis Ilona, a Nyárasdi (Topol'níky) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa egyike azoknak a tanítóknak, akik nagy lendülettel és lelke­sedéssel álltak immár negyed- századánál is régebben erre a felelősségteljes pályára, s azóta is lankadatlanul, erős hivatástudattal végzik az okta­tás-nevelés mindennapi apró­munkáját. Anya, igazgató-fele­ség, pedagógus egyszerre. Nem könnyű ez a hármas helytállás. Különösen akkor nem, ha az embernek a vele­született erős akaratát, néha talán túlfűtött aktivitását, cse­lekvési vágyát is meg kell tud­nia zabolázni, helyes meder­ben vezetni. Kocsis Ilona miután elvégez te Bratislavában az egykori Pedagógiai Gimnáziumot, Lakszakállason (Sokolce) kez­dett tanítani. 1958-ban került Nyárasdra, ahol férje, Kocsis Gyula már 1953-tól igazgató­dként irányítja az alapiskola munkáját. Pályatársként kez­dettől fogva önzetlen segí­tőtársa a férjének, ugyanakkor nagy hivatásszeretettel és fá­radságot nem kímélve tesz eleget saját pedagógusi köte­lességeinek. Kezdetben a má­sodik és az ötödik osztályban, 1969 óta a felső tagozaton ta­nít magyart, polgári nevelést és háztartástant.- ön huszonhét éve tanít a pedagógusi pályán. Ezalatt sok tapasztalatot gyűjthetett és bizonyára magán a tanítói munkán is el-eltűnödött. Néze­te szerint milyennek kell lennie a jó pedagógusnak?- A legfontosabb talán az, hogy amit tesz, meggyőződés­ből tegye, tiszta szívből sze­resse a pályát, melyet hivatá­sául választott. Ha ez nincs meg a tanítóban, az elóbb- utóbb kiütközik a gyerekeken. A jó pedagógus egyik ismérve, hogy mindenkor tekintettel van a gyerek egyéniségére. A taní­tónak - bármennyire nehéz is - tudnia kell önkritikusan nézni saját munkáját. Kocsis Ilona mozgékony, kezdeményező alkat. Ez a jel­lemvonása mind iskolai, mind iskolán kívüli munkájában újra és újra megmutatkozik. Peda­gógiai tevékenységében pél­dául úgy, hogy már az új kon­cepció bevezetése előtt kísér­letezett, hogyan lehetne haté­konyabban tanítani a magyar nyelvet és irodalmat. Igyeke­zett úgy felépíteni és vezetni a tanóráit, hogy azok gyerek- központúak legyenek. Főleg az. irodalomoktatásban korán al­kalmazta a csoportmunkát, s már az anyag leadásánál is. megpróbálta jobban aktivizálni a tanulókat, ami elősegíti az önállóságra nevelést is. Nyelv­tanórán többek között szíve­sen alkalmazza a didaktikai já­tékokat, mivel azok segítik a tananyag jobb megértését. A szemléletesség elvét pedig egyenesen nélkülöznetetlen- nek tartja az oktatói mun­kában. Iskolájukban a hetedik osz­tályig jutottak el az új oktató- nevelörendszer bevezetésé­vel. Az új koncepcióról így vé­lekedett:- Kétségtelen, hogy a peda­gógus számára az eddiginél jóval nagyobb megterhelést, többletmunkát jelent, másrészt viszont sokkal többet nyújtha­tunk általa a gyereknek. Hátrá­nyai is vannak persze. Az egyik legnagyobb hiba az, hogy nincs elég idő az ismét­lésre. Azonkívül a csoportban a gyenge tanuló is jobban ér­vényesül, de például a felvételi vizsgán egyedül, önállóan kell majd megoldania a feladatot. És erről sokszor megfeledke­zünk... Kocsis Ilona diákkorától, 1950 óta párttag. A társadalmi munkát, melyre még az ifjúsági szervezet ránevelte, ma is ter­mészetesnek tartja. Sok, talán túl sok társadalmi munkát vég­zett és végez. Többek között 10 évig elnöke volt a nőszövet­ség helyi szervezetének, jelen­leg alelnöke. több éven át ugyancsak elnöke volt a járási családi és nevelési tanácsnak. A hnb mellett működő polgári ügyek testületének elnöki tiszt­jét látja el. Itt igen aktív munkát végez, s ebben az osztálya is jelentősen segíti. Iskolai és sokirányú iskolán kívüli tevékenységének elis­meréséül az SZSZK Oktatási Minisztériuma 1981-ben a Pél­dás Pedagógus címmel tüntet­te ki. K0VESDI JÁNOS /f // MEGGYŐZŐDÉSSEL

Next

/
Thumbnails
Contents