Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-05 / 44. szám

ÍJ szó 9 még minden iskolai, városi rendezvényen olt voltam. Mikor tanítani kezdtem, a ser­dülő lányok spartakiád-gyakortatának betanításával bíztak meg az iskolában, Prágába is eljutottunk. Valószínűnek tar­tom, ez is közrejátszott abban, hogy a legutóbbi választáskor a járási nemzeti bizottság képviselőjének választottak és az ifjúsági testnevelési bizottságban bíz­tak meg teendőkkel. Ma még kevesen tudatosítják, hogy a sport az egészséges életvitel alapja és a gyermekek egészsé­ges fejlődése szempontjából is igen nagy jelentősége van. Nagy hiba, hogy. az alapiskolákban elég sok helyen nem test­nevelés szakos tanító oktatja a testneve­lést.- És a helyzet a tanítási idő letelte után sem sokkal jobb...- Igazad van. Borzasztóan le vannak kötve a gyerekek. Elfoglaltak a szülők is. Szabad idejüket építkezésre és az otthon berendezésére fordítják. A mindennapos sport, a turisztika - vagyis a család testnevelése ilyen körülmények között sokak szemében szükségtelen fényűzés­nek tűnne. Persze akár beismerjük, akár nem, erre szükségünk lenne. Mi ez idő tájt oda próbálunk hatni, hogy elsősorban a pionírszervezet és az ifjúsági szövetség keretében kapjon nagyobb teret a sport. A Kassa-vidéki járásban már elég sok tornaterem van. Szeretnénk, ha ezeket jobban kihasználnák, s falvainkban a fut- ballon kívül más sportágakkal is foglal­koznának a fiatalok. Erika ezen utóbbi szavait már férje, László is hallja, mert közben visszajött Médeával.- Én magam is elég jól ismerem a já­rás sportéletét - veszi át a szót s mondhatom, eredményeket csak ott tudnak felmutatni, ahol van néhány fana­tikus ember. Ebből a bizonyos egészsé­ges fanatizmusból Erikában is van ele­gendő. Felajánlottam, ha jónak látják, én Szepsiben - és másutt is - hajlandó vagyok foglalkozni a sportolni vágyó fia­talokkal. A lényeg csak az, hogy legye­nek ilyenek! Reményekkel telve veszek búcsút Vi­tézéktől Lent a háztömbök között, a kö­ves játszótéren most mintha már több gyerek lenne, mint amikor ide jöttem. Akaratlanul is arra gondolok, ha egyszer kis sportpályákat építenének ide, a szá­muk biztosan még több lenne. SZASZÁK GYÖRGY ÖTSZÁZÖTVEN KIÁLLÍTÁSI DARAB Nagy érdeklődéssel tekintették meg a látogatók az ünnepi terítékeket A szakemberek és a közönség okulá­sára szolgáló prágai bemutatón, amely a maga nemében a világ legnagyobb és leglátványosabb rendezvényeinek egyike volt, hazánk dolgozóin kívül a Szovjet­unió, az NDK, Magyarország, Románia, Kuba, Vietnam, Jugoszlávia, Kanada, Olaszország, az NSZK, Svájc és Ausztria vendéglátóipari szakemberei mérték össze ügyességüket és rátermettségü­ket. A hazai kétszáznegyven szakács és cukrász négyszázhetven termékét és a negyven külföldi szakember nyolcvan­nál is több alkotását összehasonlítva - kétségtelenül megérdemelte az elisme­rést - elégedetten állapíthatjuk meg, hogy nincs okunk szégyenkezni, dereka­san helytálltunk g, versenyben. Még azokra a fiatalokra is büszkék lehetünk, akik nem Prága, vagy Bratislava valame­lyik drága éttermében, hanem a vidéki M intha Prága valamennyi villamosát odairányították volna. A személy­autók és autóbuszok egymás hegyén- hátán tolongtak a Fucík park bejáratánál. A vendéglátóipar fővárosi és vidéki dol­gozóinak és tanulóinak tízezrei vártak bebocsátásra a Kongresszusi Palota előtt, hogy megtekintsék a nemzetközi konyha különlegességeinek látványos bemutatóját. A Gastroprag ’82 néven ismert, sorrendben már a negyedik vetél­kedőn tizenhárom ország szakemberei - a már „befutott“ szakácsok, cukrászok és pincérek - valamint a vendéglátóipari szakiskolák növendékei felkészültségük­ről és ötletességükről tettek tanúbizony­ságot. A palota balszárnyában a különböző alkalmakra - aratási ünnepélyre, lagzira, ezüstlakodalomra, érettségi találkozóra, fogadásra - ízlésesen megterített aszta­lok hívogatták az előttük felvonuló töme­get. A laikusnak nehéz lett volna eldönte­ni, melyiket részesítse előnyben, de ha tőlünk függne, akkor a pálmát minden bizonnyal a budapesti Mátyás-pince élő­virág- és folklórdíszben pompázó kalo­csai asztalának ítéltük volna oda. AMI SZEM-SZÁJNAK INGERE A palota tágas jobbszárnyában azon­ban még ennél is több volt a látnivaló. Az emelvényen a zsűri előtt a pincérek a szemfényvesztők ügyességével hado­násztak a magasba tartott üvegekkel és keverték az alkoholmentes italokat. Má­sok a felszolgálásban jeleskedtek. Nem is maradt el a közönség gyakran felhang­zó tapsa. A legtöbben azonban mégis a szaká­csok és a cukrászok ötletességében és a piacon kapható nyersanyagokból ké­szült, az ésszerű táplálkozás elveit hirde­tő művészi alkotásokban gyönyörködtek. Sajnos, csupán gyönyörködtek, mert a terített asztalokon és üvegszekrények­ben ízlésesen elhelyezett ínyencfalatok­mányaikat az idén fejezik be. Miért vá-. lasztották ezt a szakmát? - Amióta az eszemet tudom, mindig az anyám körül forgolódtam a konyhában - mondotta a bardejovi Dusán. - Idejekorán megta­nultam sütni-főzni, sőt a külnöféle torták­kal és süteményekkel is szívesen pepe­cselek. Alzbeta türelmét és ügyességét az ételkülönlegességek - az ezüsttálcán felsorakozó szendvicsek és emeletes tor­ták tükrözik. - Nagy előnye az iskolának - mondotta - hogy az oroszon kívül kötelező tantárgy az angol, a francia illetve a német nyelv. Nyelvtudásunknak a szakmában is minden bizonnyal jó hasznát vesszük majd. A podébradyi vendéglátóipari szakkö­zépiskola tanulójától, a libereci Karin Alb- rechtovától megtudtuk, hogy a cukrász­mesterség a vesszőparipája. Az utóbbi napokban a prágai Internacional szálló konyhájában gyakorolta a tanultakat. A bemutató előtti éjszakán kétféle piskó­tát is sütött. Azután többfajta krémet ké­szített töltelékül a tortákba. - Segítségre nem volt szükségem, éjjel két órára min­dennel elkészültem - mondja. Reggel hatkor már a Kongresszusi, Palotában volt a tálakkal együtt és még arra is telt az idejéből, hogy megsüsse azt az óriáska­lácsot, amelynek egy részét a zsűri tagjai és a higiénikusok jó étvággyal fogyasz­tották el. A nyalánkságokat azonban - a higiéni­ai előírásoknak megfelelően - más nem ízlelheti meg. - Nagy kár, hogy a bemu­tató befejeztével az utolsó darabig min­dent meg kell semmisítenünk - mondja. A tizenhét éves Karin már most örül a há­zikosztnak. Rostélyost készít ebédre és a bátyja kedvencét: tepertős pogácsát. Persze őt is a jövő foglalkoztatja, mond­ván: - Szeretnék egyszer a felnőttek versenyén díjat nyerni. Tudom, nem lesz könnyű dolgom, de mihelyt alkalom nyílik rá, megpróbálom. A Gastroprag a felszolgálás, a terítés, a szakács- és cukrászművészet egyik legnagyobb és leglátványosabb bemuta­tója négy napon át volt megtekinthető. Ismételten bebizonyosodott, hogy ha­zánk az étkezés kultúráját tekintve a leg­jobbak közé tartozik. Szakembereink tu­dását 14 arany-, 11 ezüst- és 5 bronzé­remmel díjazták. A szovjet mesterek 10 aranyéremmel távoztak a kiállításról, amelyen a magyar, az NSZK-beli és az osztrák versenyzőknek is átütő sikerük volt. A bemutató tehát teljesítette feladatát. Megismerkedve a hazai és a külföldi gasztronómia magas színvonalával, a szakemberek számára is tanulságos volt, mert itt szerzett tapasztalataikat két­ségtelenül mindennapi munkájukban is hasznosítani tudják majd. KARDOS MÁRTA T­nak és torkosságoknak csupán elenyé­sző része volt kapható a palota vendég­lőjében. De az is pillanatok alatt eltűnt a polcokról. Az ételkülönlegességek a közönség sóvárgó tekintetétől kísérve elérhetetle­nül kínálgatták magukat a teremben. Azt sem tudja az ember, hova nézzen hama­rabb, mit tekintsen meg előbb: talán a sült vaddisznót, vagy a zöldséggel sűrűn dí­szített őzcombokat, esetleg a pisztrángot, szájában a cseresznye- és meggyszemekkel? De ugyanilyen csábítók a csokoládéval leöntött marcipános gyümölcs és virág­kosarak, a csokiból készült körhinta, vagy akár az Eiffel-torony hűséges mása. önkéntelenül is arra gondolunk, ho­gyan szállították ide ezeket a remekmű­veket, anélkül, hogy megsérültek volna? Kérdésünkre Alexander Bogdanov, az Esztónia marcipángözös alkotója elmon­dotta, hogy a magukkal hozott félkészárut a kiállítás megnyitását megelőző éjsza­kán egyesek néhány prágai szálló kony­hájában, mások itt a helyszínen állították össze. kisebb vendéglőkben teljesítik feladatai­kat. Ilyen például a fiatal kora ellenére máris nemzetközi tapasztalatokkal ren­delkező Ladislav Dorman, a roznovi mo- toreszt dolgozója, aki néhányszor külföl­dön is becsülettel képviselte hazánkat. A FIATALOK PÁLYAVÁLASZTÁSA A kiállítók között természetesen kez­dők, tapasztalatlanok is voltak, mint pél­dául Alzbeta Královská és Dusán Grega. Mindketten a presovi vendéglátóipari szakközépiskola tanulói. Négyéves tanul­A GASTROPRAG- TIZENHÁROM ORSZÁG SZAKEMBEREINEK VETÉLKEDŐJE I982. XI. 5. 5 ül •S o X) ■§ o o s Ű o' Q) <5 > 0) «*­(0 <D I» 0) I­> jü w c (0 (0

Next

/
Thumbnails
Contents