Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-29 / 43. szám
Tapasztalatok és tanulságok forrása A csehszlovák-szovjet zenei kapcsolatokról A fiatal szovjet állam zenéjével első ízben az egykori munkásdalárdák közvetítésével kerültünk kapcsolatba. Ez a talaj bizonyult a legalkalmasabbnak az új hatások befogadására és itt voltak a legmegfelelőbb feltételek az akkori szovjet zeneszerzőkkel való kapcsolatteremtésre. Ezek a kezdeményezések fokozatosan egyre komolyabb formát öltöttek, és Prokofjev operájának bratislavai bemutatójával érték el tetőpontjukat. Kitűnt, hogy húsz év alatt a szovjet zeneművészet híveinek egész tábora alakult hazágkban, soraiban olyan kimagasló szakemberekkel, mint Karol Nedbalkarmester, Sulc rendező és F. Furch zenekritikus. A Prokofjev bemutató jelentősége messze túlnőtte országunk határait, elősegítette a baloldali kulturális front megerősödését és imponáló, meggyőző képet adott a szovjet zeneművészet akkori állapotáról. Ez a folyamat váltotta ki a szlovák zenekritika határozott eszmei differenciálódását és a zenekritikusok egy csoportja tartósan a szovjet zeneművészet elkötelezett hívévé vált. Különösen F. Furch tűnt ki következetesen rokonszenvező magatartásával. Ö még az úgynevezett szlovák állam megalakulásának első hónapjaiban is élénk levelezést folytatott néhány szovjet zeneművésszel és pozitív eszmei beállítottságának később is számos tanújelét adta. A felszabadulás után új feltételek segítették a csehszlovák-szovjet zenei kapcsolatok további alakulását. A szovjet zene hatása rendkívülinek bizonyult. Amikor a háború utáni erjedésben elkezdődött a zenei áramlatok tagozódása, a szovjet zene mintegy korrektorává vált a nagy nemzetközi zenei áramlásnak. Zenei közéletünkre különösen a szovjet előadóművészek voltak nagy hatással. Abban az időben vagy húsz, világviszonylatban is rangos, elismert előadóművész látogatott el hozzánk, s noha hazai zenei kultúránkban az előadóművészét komoly hagyományokkal rendelkezett, fellépésük revelációként hatott. A háború után nálunk szereplő szovjet előadóművészek - főleg a hegedűsök és a zongoristák - játéka új, eddig ismeretlen kvalitásokat csillantott fel. Számtalan új árnyalattal gazdagított virtuozitásuk, erőteljes és egyéni tehetségük új megvilágításba helyezte az előadott műveket, főleg Szkrjabin, Beethoven, Chopin, a klasszikus orosz és a kortárs szovjet zeneszerzők alkotásait. Á szovjet előadó- művészek hangversenyei mindig ünnepnek számítottak, teljesítményük támpontul szolgált más előadók rangsorolásának, valamint a különböző nemzetközi hatások és iskolák elbírálásánál, osztályozásánál. A csehszlovák zenepedagógia a szovjet tapasztalatok alapján rövid idő alatt az előadóművészek két új nemzedékét nevelhette fel. Ezen az alapon lehetővé vált a hazai zeneszerzők - főleg Suk, Novák, Janácek és Martinú - műveinek igényesebb interpretálása. Ezzel egyidejűleg el- mélyülten tanulmányoztuk a szovjet zeneiskolák módszertani alapjait és megismertük azokat az alapelveket, amelyek együttesen hozzájárultak a szovjet előadóművészét magas színvonalának kialakításához. A szovjetek a maguk részéről nem titkolták csodálatukat kamaraegyütteseink játékának magas foka, zenekaraink és operaegyütteseink kitűnő színvonala iránt. A tapasztalatok ötvözése mindkét fél számára sok haszonnal járt. JSZÚ 182. X. 29. M uzsikusaink már az ötvenes években szoros kapcsolatba kerültek a szovjet zeneszerzők alkotásaival. Ezen a téren fontos szerepet töltöttek be a művészeti szövetségek és az állami intézmények. Prokofjevnek és Sosztakovics- nak hazánkban előzőleg is számos híve akadt, de rendszeresen csak ezekben az években kezdtünk foglalkozni műveikkel. Ezek a kapcsolatok semmi esetre sem tekinthetők holmi udvariassági gesztusnak, hanem abból a történelmi logikából fakadtak, amely előtérbe hozta a szovjet klasszikusok alkotásait. A szovjet zeneművészet elfoglalta helyét a nemzetközi zenei életben, és bebizonyította elsőségét azzal a képességével, hogy sikeresen tudta ötvözni a hagyományokat a legkorszerűbb újítói törekvésekkel. A szovjet zene az emberi lélek mikrovilágát vizsgálta és juttatta kifejezésre, ismeretlen érzelmeknek adott hangot, pozitív életszemléletet tükrözött és hihetetlen módon felszabadította az egyes nemzetek alkotó erőit. Mindez imponáló volt, s nem csoda, hogy zeneszerzőink meg akarták ismerni ezt a zenét és előadóművészeink is arra törekedtek, hogy magas színvonalon szólaltassák meg a szovjet szerzők alkotásait. Már az ötvenes években tanúi lehettünk, mennyire kiteljesedett az élvonalbeli szovjet előadók művészete, amellyel a szépséget, az emberi jóságot és a haladás vonzó voltát juttatták kifejezésre. Prokofjev, Sosztakovics, Hacsaturjan, Kabalevszkij és a többi szovjet zeneszerző munkássága kétféleképpen hatott zenei életünkre; a zenekarok, kamara- és operaegyüttesek előadásaikkal kiegészítették tudatunkban a szovjet zenéről alkotott képet, zeneszerzőink pedig a szovjet alkotók partitúráin keresztül gyarapították tapasztalataikat, tökéletesítették szakmai felkészültségüket, anélkül, hogy epigon módon utánozták volna a megismert műveket. Néhány évtized alatt megtanultuk új esztétikai szempontból értékelni a zenei alkotásokat. Ez az alapállás, amely a hazai hagyományokra és a szovjet tapasztalatokra épült, lehetővé tette egy új, szocialista zeneesztétika alapjainak létrehozását és továbbfejlesztését. E pozitív folyamat kialakulásában jelentős szerepet játszott Zdenék Nejedly munkássága, amely aztán a szocialista zeneesztétika ű] elveivel bővült. Ebből az alapállásból nyílt harcot indíthattunk az idealista esztétikai elméletek és a művészi elit elve ellen, bíráló elemzés alá vethettük a kapitalista művészeti irányzatokat, amelyek gyakran nihilista módon ábrázolták a kort és az embert. A szovjet hatások és a hazai hagyományok alapján kialakíthattuk hazai zenei kultúrpolitikánkat. Néhány év alatt több hivatalos művészeti együttest hoztunk létre, amelyek gyorsan fejlődtek és bebizonyították életképességüket. Az együttesek létrehozásánál szovjet mintákra támaszkodtunk. Különösen az Alekszandrov együttes volt ránk nagy hatással azzal a sajátosságával, hogy egészen hétköznapi témákat dolgozott fel és emelt a művészet szféráiba. Noha hazai kórusmüvészetünk gazdag hagyományokkal rendelkezik, és magas szinten áll, az Alekszandrov együttes valami egészen újat hozott - a jelenkor hatalmas himnuszát, ünnepi pátoszt és azt a képességet, amely révén a leghétköznapibb téma is átlényegül és magas rendű művészetté válik. A szocialista zeneművészet nem létezhet haladó világnézet nélkül. A helyes szemléleti alap kialakítása egyik fő célja volt az országaink zeneszövetségei, rádióállomásai és kulturális minisztériumai közt folyó együttműködésnek. A találkozások, közös megbeszélések egész sora segített tisztázni a realista művészet kérdéseit, a személyiség kibontakoztatásának problémáit, a zenei műfajok kérdéseit, a nemzeti zenei források kiaknázásának lehetőségét, és azokat a komoly problémákat, melyeket a nyugati zeneművészet és annak álmodern irányzatai vetettek fel. N oha nagyon nehéz teljes képet adni erről a folyamatról, nem feledkezhetünk meg arról, mit jelentett számunkra Aszafjev intonációs elmélete, amely reális alapokra helyezte az analitikus teóriát és lehetővé tette a művészi zene köny- nyed, természetes és hatékony népszerűsítését. Számos, ehhez hasonló ösztönzés segítette munkánkat. Az utóbbi években különösen kiemelkedő eredményeket mutatott fel a szovjet zenei pszichológia, amely új adatokkal gyarapította ismereteinket az alkotó folyamatról és a szubjektum szerepéről a zenemüvek befogadásánál. Pozitívan hatottak a zeneművészet demokratizálásával kapcsolatos szovjet tapasztalatok is. A szovjet állam mindig arra törekedett, hogy a legszélesebb néprétegekhez is eljussanak a művészet örök becsű alkotásai. A rádió, a tévé és a hangversenyirodák következetesen ezt a célt szolgálják. Megtanultuk, hogy ez a feladat pótolhatatlan és ebben a szellemben valósul meg nálunk is a-zenei értékek népszerűsítése. Ez az elv az egész szocialista közösség sajátja és humanista beállítottságával magasan túlszárnyalja a kapitalista államokat, ahol a művészi értékek élvezésének jogát még mindig az uralkodó osztály tartja fenn magának. F orró szimpátiával figyeltük a szovjet állam nemzetiségi politikáját és sokat tanultunk abból, hogyan mutatkozik meg a zenei műveltség terén is. Szinte a szemünk előtt jött lére és teljesedett ki a Szovjetunió nemzeteinek és nemzetiségeinek zenei kultúrája. Több szovjet nép néhány év alatt teremtette meg zenei kultúráját, változtatta hagyományos, történelmi folklórját magas szintű zeneművészetté. Manapság minden szovjet nép egész sor kiváló zeneszerzőt és előadóművészt vallhat magáénak, rangos zenei intézményekkel és zeneiskolákkal rendelkezik. Ez a gazdagság világviszonylatban is egyedülálló. Aki ellátogat a szövetségi köztársaságok városaiba, mindenütt a helyi zenei élet magas fokú fejlettségének számtalan jelével találkozik. Mindezt nemcsak konstaláltuk, de sokat tanultunk is belőle. Megismerkedtünk a grúz, örmény, kirgiz, lett, észt, litván, azerbajdzsán és más zeneszerzők munkásságával. Ezek a zeneszerzők a hazai folklorisztikai elemeket, jellegzetességeket, sőt gyakran különlegességeket az egyetemes zenekultúra vívmányaival kapcsolták össze. Nagyon érdekes folyamat volt ez, amely még a szovjet állam keletkezésének időszakában vette kezdetét, és meglepő művészi eredményeket hozott. A lenini tézis helyességét - hogy a szocialista állam olyan feltételeket teremt, amely elősegíti az egyes nemzetiségi kultúrák fejlődését - ezek az eredetiségükkel ható zenei alkotások is bizonyítják. Annak, aki méltányolni képes ezeket az értékeket, és elméletileg indokolni tudja ennek a zenének a keletkezését, nem kerüli el a figyelmét az egész szovjet zenei műveltség egyik domináló, jellegzetes vonása sem. A markáns nemzeti elemek mellett érvényesülnek és egyre erősödnek azok a sajátosságok is, amelyek az egész egyetemes szovjet zeneművészet arculatát meghatározzák. Valamennyi szovjet nemzet zenéjében tapasztalhatók olyan tendenciák, amelyek már összegezve, általánosítva magukon viselik a szocialista jellemvonásokat. Ez főképpen a hazafias művekre, hősi énekekre és a nagy szocialista építkezéseknél keletkezett munkadalokra vonatkozik. Ez a közös hangvétel jellemző az egész szovjet nép zenéjére. Ez a folyamat egyre mélyül, s ahogy azt az SZKP XXVI. kongresszusa megállapította, ,,az új feltételek között egyre jobban erősödnek a kultúra szocialista jellemvonásai“. 0 ' sztönző hatással van ránk a középső zeneszerző nemzedék és a szabályos időszakokban jelentkező fiatalok munkássága is. Ma elismeréssel tanulmányozzuk Scsedrin Gyenyiszov és a többiek műveit, akik nagy elődeik nyomdokain haladva következetesen gazdagítják a szovjet kultúrát. A szovjet állam sokoldalúan támogatja a fiatal művészeket és gyakran egyetlen évtized elegendő az új, kiváló tehetségek kibontakozásához. A szovjet zenében megvan a kontinuitás és ezenkívül imponáló az az új vonás, hogy az egyes szövetségi köztársaságok új zenéje sokkal rövidebb idő alatt jut el hozzánk, mint ezelőtt bármikor. Az idő a jó ügy érdekében dolgozik. Ha a szovjet állam fennállásának évfordulóján mérleget készítenénk, legalább 25-30 szovjet zeneszerzőt és ugyanannyi előadóművészt kellene megemlítenünk, akik döntő hatással voltak zenei műveltségünk alakulására. A gazdag kulturális hagyományokkal és jelentős zenei műveltséggel jelentkező Csehszlovákia a széles körű kulturális kapcsolatok híve és támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyek elősegítik a modern zenei műveltség kialakulását. Zenei életünket a szocialista realizmus elveinek szellemében formáljuk. Klasszikus mestereink által létrehozott és a jelen kor művészetével gazdagított zenei kultúránk arra kötelez, hogy óvjuk meglévő értékeinket. A szocialista kultúrfjolitika elveinek megfelelően és szovjet barátaink tapasztalatait felhasználva akarjuk fejleszteni zenei kultúránkat, arra törekszünk, hogy a művészet által létrehozott értékeket a társadalom legszélesebb rétegeihez juttassuk el, s megtanítsuk az embereket arra, hogy büszkék legyenek zenei hagyományainkra és szocialista jelenünk zenei vívmányaira. Dr. ZDENKO NOVÁŐEK a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetségének elnöke Gyurák Éva rajza a BÉKE ÉNEKE sorozatból
